Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-12-17 / 51. szám
6 TOLNA.VAjcvJMTEGYK 1905 december 17. birodalmának kereskedelmét világkereskereske- delemmé növelje, jól tudván, hogy ebben rejlik a gazdagság, az erő és a hatalom. A mi a hazai kereskedelem történetét illeti, vissza kell mennünk az Árpád-házi királyok korszakáig, mert ott találjuk első csirá-it a számba vehető kereskedelemnek. II. Géza király kezdi meg a külföldiek, nevezetesen a szászoknak betelepitését, kellő érzékkel belátván, hogy a magyarnak, mint eredetileg nomád népnek, szüksége van előrehaladottabb kultúrájú államok lakóinak betelepítésére, kik a kereskedelmi és ipari élethez beleneveljék, hozzászoktassák a mi népünket. A külföldi kereskedők s iparosok e bevándorlása folytatódik későbbi királyaink alatt is. így nevezetesen felemlítendő a Bizáncban nevelkedett IV. Béla, ki az ottani kultúrát s szokásokat óhajtván nálunk is meghonosítani, az ő biztatására és protektorátusa alatt az akkoriban divatos görög Ízlés honosodik meg nálunk is, görög kereskedők s iparosok lepik el nagyobb városainkat s újabb lüktetést adnak fejlődő kereskedelmünknek. Mert e külföldiek ugyszólváng kizárólag városainkban települnek meg s rányomják azokra azon állam kultúrájának s iparainak képét és Ízlését, melyből hozzánk származtak. így látjuk Róbert Károly Nagy Lajos királyok idejétől kezdve, hogy különösen olasz kereskeuők és iparosok keresik fel fejlődő városainkat, igy Székesfehérvárott, Pécsett, Budán, Pesten valóságos olasz kolóniák képződnnk, melyek idővel a renaissance hatalmas hullámait hozzánk is eljuttatják s iparunkat, kereskedelmünket annak szellemében fejlesztik tovább. Onnan magyarázható, hogy egészen a legújabb időkig városaink polgársága az u. n. patrícius osztály ide gén nyelvű s idegen kultúrája s csak a kiegyezés óta állítható határozottan, hogy a kereskedő s iparos osztály teljesen magyarrá lesz, midőn e szinmagyar fajnak vérkeringésébe átmegy lassanként, de biztgsan e kereskedelem szeretete, a kereskedő osztály kellő megbecsülése bár e tekintetben is mé y manapság is vajmi sok e kívánni való. A kereskedő osztály is öntudatára jutott annak, hogy övé a jövő, ha nemzeti szellemben odatörekszik, hogy hazája kereskedelmét a külföldtől önállósítsa s előtte érdemessé s tiszteltté tegye. S mivel haladó korunk jelszava, hogy az egyesülésben van a legnagyobb erő, ennek első rezelvámulásaként jelentkezik az államhatalom s ill. a keresk. minisztérium hatáskörébe vont kereskedelmi és iparkamarák, melyek az egyes kereskedelmi és ipari szakosztályok érdekeit az államhatalom támogatása mellett igyekszenek kellő módon érvényre juttatni. A kamarák egyes tagjaitól kapják a különböző szakmákra vonatkozó jelentéseket, megtévén észrevételeiket a tapasztalt hiányokra vonatkozólag s a beérkező panaszokból s véleményező jelentésekkől képet alkothatnak a kamara területén uralkodó kereskedelmi és ipari viszonyokról, melyek alapján az államhatalom ill. a kereskedelmi kormány igyekszik tőle telhetőleg a bajokat orvosolni, a kamarát törekvéseiben támogatni s ez életképes uj ipari s kereskedelmi vállalatokat, különösen ha azok hiányt pótlók, s uj irányokat képviselnek, kellőleg segélyezni. Minthogy azonban a kereskedővilág annak tudatára ébredt, hogy nem várhatunk mindent az államhatalomtól, mert az amúgy is számtalan irányban cugagerálva van, a «ssgits magadon — s Isten megsegít» elvnek szem ellőtt tartásával megalkotta pár év előtt a magyarorsz. keresk. egyesületét, melyet tudvalevőleg Omke néven ismerünk s melynek fiókja most egy éve tartotta meg alakulását nálunk is oly lélekemelő ünnepség közepette s mely remélhetőleg meghozza mielőbb kellő gyümölcseit is s az egyesülésben rejlő erőnél s hatalomnál fogva megannyi visszaélést megtorol, a káros, ferde kinövéseket lenyesi, s az államhatalom kelló érdeklődését leköti kereskedelmünk javára, sa hazai kereskedelmünket abban az irányban fogja fejleszteni, mely ut az igazi bolodogsághoz s kereskedelmünk egészséges fejlődéséhez s felvirágzásához fog vezetni. Sociálisviszonyaink természetszerű következménye volt, hogy a kereskedelmi alkalmazottak is szükségesnek tartották a tömörülést jogos kívánságaikat ekként vélvén hamarabb célhoz juttatni. Nálunk a kereskedelmi alkalmazottak első ilynemű egyesülése Budapesten jött létre, melyet csakhamar követtek a nagyobb vidéki városokban létesülő egyletek is. Kétségtelen, hogy ezen egyesületek kellő létjogosultsággal bírnak, amennyiben a kereskedelmi alkalmazottak számos jogos panaszát megvitatva, s azokat az illetékes fórumok elé juttatva, igen szép eredményt mutatnak fel máris. De ezen kér. egyesületek csak akkor felelhetnek meg teljesen céljuknak, ha azok a kér. ifjúság szociális bajainak orvoslását s az önművelődést tűzik ki feladatukul, nem pedig, ha mint igen sok helyen csupán a 32 levelii biblia forgatását cultiválják midőn a szekszárdi kér. alkalmazottak egylete felvirágzásának óhajával végzem előadásomat, remélem, hogy e még oly ifjú egyesület nemes feladatának mindig tudatában lesz s célja csakis a kér. alkalmazottak jogos és igazságos kívánalmainak elérése s a legnemesebb értelemben vett önművelődés lesz minden időben! — Hat százalék a német bankkamatláb. A német birodalmi bank ülésén a leszámítolási kamatlábat fölemelte 6 százalékra. A túlmagas ráta szokatlan és abnormis és hátrányos következményei nem fognak elmaradni. A német birodalmi bank ez évben már negyedszer változtatja a kamatlábat. A bank a ráta drágítását csekély aranykészletével, továbbá az adóköteles bankjegyeknek forgalombahozatalával okolja meg. * i MOLNÁR MÓR => SZEKSZÁRD GARAYTÉR <= 258/4. sz. B. 1905. O Felsége a Király nevében! A bonyhádi kir. járásbíróság mint büntető bíróság rágalmazás vétségével vádolt Nits István elleni bűnügyben, a Molnár József magánvádló által emelt vád fölött Bonyhádon 1905 október hó 19-én Dorn Károly jegyzőkönyv- vezető és dr. Steiner Lajos ügyvéd, mint magánvádló képviselője és vádlott jelenlétében megtartott nyilvános tárgyalás alapján, a vád és védeiem meghallgatása után következően Ítélt: A kir. járásbiróság, mint büntető bíróság Nits István krasznai születésű, 46 éves, ev. ref. vallásu, nős, gyermektelen, borászati felügyelő, vagyonos, szekszárdi lakos vádlottat a Molnár József által ellene emelt s a btk.* ”258. §-ába ütköző rágalmazás vétségének vádjában — elkövetve az által, hogy folyó évi szeptember hó 9-én a teveli Kaszinó helyiségében azt állította | magánvádló felől, hogy ezt Czirják Frigyeséknél arcul ütötték, anélkül, hogy ezért elégtételt vett volna —: vétkesnek nyilvánítja s ezért ugyanezen §. alapján, de a btk. 92. §-ának alkalmazása mellett száz (100) korona fő és ötven (50) korona mellékbüntetésre Ítéli. Ezen pénzbüntetések az ítélet jogerőre i emelkedésétől számított 15 nap alatt végrehajtás terhe alatt az 1892. évi 27. t.-c. 3. §-ban jelzett * Ezen rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget i a szerkesztő. célra fizetendők s behajthatlanság esetén a btk. 53. §-a értelmében öt (5) és három (3) napi fogházra lesznek átváltoztatandók. Egyben elmarasztalja vádlottat ■ Molnár József magánvádló részére ,50 korona ügyvédi képviseleti költségnek 15 nap, végrehajtás terhe alatt s az államkincstár részére netán felmerülendő tartási költségeknek a fennálló szabályok értelmében is leendő megfizetésére. 5847. sz. B. 1905. O Felsége a Király nevében! A szekszárdi kir. törvényszék, mint felebb- viteli büntető bíróság az Ágoston István kir. táblai biró elnöklete alatt Kövessy Ödön és Salamon Iván kir. törvényszéki bírák, valamint Boda Géza kir. törvényszéki joggyakornok, mint jegyzőkönyvvezető részvétele mellett Nits I István ellen rágalmazás vétsége miatt folyamatba : tett bűnügyben a bonyhádi kir. járásbíróságnak 1905. B. 258/4. szám alatt kelt Ítélete ellen Nits ! István vádlott által bejelentett felebbezés következtében a kir. törvényszéknek 5310;905. számú . végzése folytán dr. Albers Rezső védő és dr. Steiner Lajos, mint magánvádló képviselőjének jelenlétében 1905. évi november hó 25-ik napján megtartott nyilvános főtárgyalás alapján következőleg ítélt: A kir. törvényszék a kir. járásbiróság ítéletét részben megváltoztatja és bűnösnek mondja ki Nits István krasznai születésű 46 éves, ev. ref vallásu, nős, gyermektelen, borászati felügyelő szekszárdi lakos vádlottat a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében, melyet az által követett el, hogy 1905 évi szeptember hó 9-én a teveli kaszinó helyiségében azt állította Molnár Józsefről — ki neki megelőzőleg pofont ígért — hogy őt Czirják Frigyeséknél arcul ütötték anélkül, hogy ezért elégtételt vett volna; nevezett vádlottat azonban a büntetés alól a Btk. 275. §-a alapján felmenti. Egyebekben a kir. járásbiróság ítéletét - helyben hagyja. Nyilatkozat. A bonyhádi kir. járásbiróság és a szekszárdi kir. törvényszék ezen ítéletét a «Tolnavármegye» cimü lap f. é. szeptember 17-én j megjelent 38-ik számának és a «Tolnamegyei Közlöny» cimü lap f. é. szeptember 28-án megjelent 39-dik számának «Nyilttér» rovatában kö- ! zölt nyilatko .atomból reám háruló kötelesség folytán szóról-szóra hozom nyitvánosságra és a jogerős II. fokú Ítélet indokolásából idézem, hogy a kir. törvényszék azért változtatta meg a kir. árásbiróság ítéletét — «mert Nits István vádlott az ítélet rendelkező részében irt kijelentést nem többek, nem kettőnél több személy jelenlétében tette.» Szekszárd, 1905. december 12. Molnár József. Nyilatkozat. A «Tolnamegyei Közlöny» folyó hó 14-iki számának Nyiltterében Molnár József gazdasági egyesületi titkát által közölt első és másodfokú ítéletek, valamint azokat kisérő n3Űlatkozatára vo'natkozólag szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az elsőfokú bíróság előtti tárgyalás alkalmával, a tárgyaló biró feltett kérdésére, úgy Molnár József megbízott ügyvédje, valamint én kijelentettük, hogy sem az első, sem a bekövetkezendő másodfokú bíróság ítélete a hírlapokban közzététetni nem fog. Az elsőfokú bíróság előtti tárgyaláson azt bizonyítanom, hogy Molnár Józsefet tényleg arcul- ütötték és semminemű elégtételt nem vett, Molnár megbízott ügyvédjének kérelmére, illetve ellenzése miatt a bíróság által nem engedtetett meg és ennélfogva a valódiság bizonyítása végett a tárgyalásra a bíróság által beidézett két tanúmat ki sem hallgatták. Az elmondottak után, azt hiszem, mindenki előtt világosan fog állani, hogy az elsőfokú bíróság miért ítélkezett felettem oly szigorúan s mi lehetett oka a másodfokú és most már végérvényes és engemet fölmentő ité etnek. Szekszárd, 1905 december 16. Nits István
