Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)

1905-11-05 / 45. szám

XV. évfolyam 45. szám. Szekszárd, 1905. november 5. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 * Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. Tssmnrasar POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Sár. i'kesztőségi telefon-szám 18. — Kiadóhivata I i telefon - szám II. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : ~ Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI M B H Á LY. Forduló pont. A kormány múlt héten előterjesztett prográmmjának eddig egy pozitív eied- ményét latjuk, azt, hogy Tisza Istvánnak a programul fölött mondott kritikája már eddig is több képviselőnek a szabadelvű- pártból való kiválását vonta ma^a után. Úgy látszik, hogy a november 18- ka óta megindult válságnak minden jelentékenyebb fázisa ezt a pártot éti legerősebben: törik, szakadozik mindezzel. De a programnak még egy másik konzekvenciáját is levon­hatjuk, amelyet az első pillanatra szinte kedvezőnek kellene tartanunk. A kormány programmjának ugyanis meg volt az a hatása, hogy a pártoknál és a közvéle­ményben egységes felfogást eredményezett | a programin megítélésében, jobban mondva | elítélésében. Amit a régen húzódó válság- ! ban hasztalanul kerestünk, t. i. kölcsönös ! megértést, az ellentétes nézetek megalku- | vasát, azt talán meghozza a programul. Ez a ; programm az országgyűlési pártok egyiké- j nek sem kell. Nem ugyan azért, mintha nem ■ volna elég gazdag és elég jó, hanem azért, l mert nenn felel trreg * unnák az egyetlen 1 ’célnak ~ ’amire pedig szánva volt a válság megszüntetésének. Ha már most j meggonduljuk, hogy ez a programm, melyet oly nagy apparátussal készítettek elő s amely elé az ország a kínos bizonytalanság­ban oly nagy várakozással tekintett — légyen az utolsó honmentő kísérlet, — akkor kétségbe kell esnünk a jövendő fölött. Utolsó kísérletnek mondjuk, mert hiszen ; minden gondolkozó ember, aki az ország j TARCA. Bajaid lovag. — Társadalmi színmű 3 felvonásban. Irta: Molnár Gyula Először előadták a Nemzeti Színházban 1903 okt. 27-én. — Van a mai modern életnek nagyon sok | nehezen megoldható problémája, melyek ellen j és mellett számtalan érvet lehet felhozni, de a ! vita rendes körülmények közt mégis azzal ! szokott végződni fölöttük, hogy a kérdés nincs megoldva és a vitatkozó felek mindegyike gon­dolkozik továbbra is úgy, amint addig tette és cselekszik úgy amint az adott körülmények között neki legjobban esik. Hogyne, mert hisz akár igy tesz akár amúgy, mindig megtudja okolni a cselekvését. Kötelezi-e a férjet is az oltár előtt tett eskü ? Asszony .ésr férfi egyenjoguak-e a házas­ságban, vagy a házasélet tisztasága csak a nő hűségét jelenti és nem foglalja magában a férj becsületességét is ? Nem az a kötelességünk és nincs is helyünk hozzá, hogy felhozzuk pro és kontra mindazon érveket melyeket felhoznak a tárgy felett vitatkozók; mindössze azt kell megtennünk, hogy elszámoljunk egy újabb szóról, a mely eme vitában elhangzik: egy színműről, mely ezt a kérdést igyekszik meg­oldani, mégpedig abban az irányban, amelyik­ben mi is és velünk a becsületesen gondol­kozó emberek nagyrésze a helyes megoldást keresi. E színmű írója Molnár Gyula. A férj megcsalta feleségét. Az asszony pedig megboszulja magát a férj saját fegyveré­hangulatát ismeri, az uj választások elren­delését nem tekintheti a válság megoldását előidéző, célravezető eszköznek. A miket erre vonatkozólag Tisza István mondott, szóról szóra alá kell irma minden ember­nek. —! Mert hogy az uj választások azok­nak adnának az eddiginél még nagyobb többséget, akik miatt a békés megoldás eddig nem sikerült, az kétségtelen. Látjuk tehát, hogy az egész ország miként vélekedik a programúiról. Nincs el­térés a felfogásokban, hogy nem gyakor­lati, hogy ez idő szerint keresztül nem vi­hető, hogy nem alkalmas arra, hogy a nem­zeti követelményeket levegye a napirendről. — ' Ezzel szemben azonban úgy látszik, hogy a kormány ez esetben, mily komolyan veszi programmját; berendezkedik és kísér­letet tesz arra nézve, hogy az országot a válságból kivezesse. Aggódó figyelemmel kisérjük az ese­ményeket, melyek úgy látszik ismét egy nevezetesebb forduló ponthoz jutottak. Hiú kísérlet volna jóslásokba bocsátkozni, hogy miképp fog alakulni • a jövendő; Egyelőre lezárhatjuk a*z; 'aktákat, konstatálva és bírálva az ellentétes felfogásokat, amelyeket a pár­tok a fontosabb politikai, kérdésekkel szem­ben tanúsítanak. Itt áll egyfelől a koalíció a maga intranzigens álláspontjával a nem­zeti vívmányok kérdésében. Nem törődve a gazdasági hanyatlással és egyéb óriási ká­rokkal, a vezényszóért pusztulni hagyja az országot. Vájjon lehet-e ezt qkos politikának nevezni, ha még oly hazafias szempontból indul is ki. Sem nem okos, de nem is követ­kezetes. Aki egyetlenegy — kétségkívül jogos vei. Szeretőt fogad vagy legalább elhiteti a világgal hogy szeretője van. Es a férj meg­fog verekedni az állítólagos szeretővel. .Mind­ketten gyűlölik egymást. A férj a vetélytársat, a vetélytárs a férjet, a ki kegyetlenül bánt a feleségével. Gyűlölik egymást olyan cselekede­tért, a melyet ha maguk követnek, el, nem találnak benne hibái. A férj aki hüteten volt, most mégis nagy, becsületes, kifogástalan az asszony a megcsalt, elárult asszony megvetett, árva, holott nem követett el vétket. Ezt is ér­zik mind a ketten: férj és vetélytárs. Talán mégsem lehet igaza az ő modern erkölcs­tanuknak. Az asszony győzött, mert férje érzi, hogy alacsonyabb feleségénél es győzött, mert a férj megtért és elfogadta az ő erkölcstanát. Es az p asszony győzelmében győzött az igazság, hogy a férj hűsége éppen olyan követelménye a házas- elet tisztaságának, mint a feleségé. Ez tehát a darab iránya. Bebizonyítani, hogy a házaséletnek magasabb erkölcsi alapja van, mint azt manapság állítani szokás. A meg­oldás felépítése helyes is : megtérnek az ellen­kező állítás hivei és belátják, hbgy mégis csak helyesebb az asszonyok lenézett lelmélete. Örley báró elvette a hires Szentkláraynak, a nagy államférfiéinak egy unokáját Erfalvi Ilmát. Kétségtelen, hogy szerette, mert hisz a leány szüleinek ellenzésére, szinte erőszakkal 'vette el. De hát ez a szeretet még dem aka­dálya annak, hogy a feleségét meg he csalja és. festett képű hölgyek, hűtelen asszonyok közelében ne keressen szórakozást, pedig- vi­— nemzeti vívmány érdekében az országnak sokkal fontosabb szükségleteiről megfeled- | kezik, romlásnak téve ki nemzetét, az meg­bocsáthatatlan szinvakságban szenved. Okos, bölcs mérséklettel ki kell vívni, ami kivív­ható ; ami még hiányzik, fönn kell tartani alkalmasabb időre. Itt van azután egy másik kérdés, amely a jövő eseményeinek ütköző pontja lesz: az általános választói fog kérdése. Fájdalommal olvastuk Tisza Istvánnak, ennek a nagy tudásu, széles látókörű politikusnak ebben a kérdésben tanúsított felfogását. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy Tiszát ebben is, mint minden kérdésben, a legtisztább haza- fiság vezeti, de rá kell mutatnunk arra, hogy e kérdésben hirdetett álláspontja a szabad- elvüség egyenes negációja. — Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy Tiszának a választói jog kérdésében tartott fejtege­tései feudális izüek. Azon kijelentése, hogy az obstrukciót azon uj elemek okozták, a kik nélkülözték azon tradíciókat, melyek a közéletben generációról-generációra régóta résztvevő osztályokat a parlamentarizmus Kezelésére nézve' áthatották,' ‘-—'szinte azt a gondolatot ébresztik, mintha Tisza a rendi állam megszűnését sajnálná. Tiszának lehetnek hazafias aggodalmai, az azonban kétségtelen, hogy az ország nagy többsége a demokratikus, a szociális irányban való fejlődést óhajtja, mert ebben látja jogosan az ország sorsának jobbra fordulását, ettől reméli, hogy az eddigi parlamentet egy másik fogja felváltani, mely erejét nemcsak az eddigi osztályok, hanem az összes néprétegekből merítvén, több érzékkel fog gyáznia kellene. Ilma gondolkozása csupa ide­alizmus és csupa tisztaság. Egyszer még a nászutjukon meglátott egy pisztolyt; szép drága­kövekkel kirakott pisztolyt. Sajátságos gondo­lat jutott eszébe : — Van olyan boldogság, — mondja — kivételes, nagy földi boldogság, melyet a gond­viselés kivételes nagy szerelemnek adott meg ... Es ez nem lehet csalóka álom . . . ábrándos ■ o hit csupán ... A kik ebben csalódnának, azok szörnyű átok elkárhozottai volnának ! Mit érne azoknak a puszta élet? Az ő számukra találta ki a végzet ezt a minden üres hiú káprázatnak fölötte álló, drágakövektől csillogó, csodásán szép eszközét az enyészetnek I —- — És a férje megveszi neki a pisztolyt. Most újra eszébe jut neki ez a fegyver. Férje sokat van távol éjszaka . . . aztán van­nak barátai, akik nem éppen biztatót suttognak a fülébe. Egy elutasított hajdani kérőjétől, Dé- gentől, Örley barátjától akarja megtudni a valót. Biztos feleletet nem kap, de hall olyan szava­kat, melyek kétszeresen alkalmasak arra, hogy j felébresszék benne a féltékenység zöldszemü ; szörnyetegét. Van-e eset arra, — mondja Dégen — hogy egy férfira ujjal mutassanak: «Nézzétek, ez a férj megcsalta a nejét.» Törődik is ezzel va­laki ? ... Ez azt jelenti, hogy a világ nem komolyan a féifiihüség fogalmát. Ez nem erény j egyrészről és. nem bűn másrészről! Ez csak j bohó és ábrándos fejű fiatal asszonyok kóros hitében él. Nos nem elég az, hogy egy fiatal asz.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom