Tolnavármegye, 1905 (15. évfolyam, 2-52. szám)
1905-04-09 / 15. szám
3. időszakaszaiban. Az elmúlt 1904 évf&íi. kivándorolt az országból 173.802 egyen, '."vagyis 2359-el több, mint az előző évben. Vásár volt januárban 4; fölhajtatott 2245 szarvasmarha, 2244 ló; eladatott 743 szarvasmarha és 193 ló; az előző hónapban eladatott 3 vásáron 758 szarvasmarha, 103 ló és 1 drb juh. Tűzkár volt 16 községben 19 Ízben, illetve januárban 15 községben 15 ízben. A kár értéke 30.981, illetve 80.059 K. 19ü5, április 9. Előfizetési felhívás! 1905. évi április ho 1-vel uj előfizetést nyitottunk lapunkra. - Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetésök lejárt, — felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek : Eg'ész évre . . . Í2 korona. Fél ..............................6 Neg'yed évre . 3 Hazafias tisztelettel A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadóhivatala. hírek. A bíróság köréből. Gyük Ferenc szekszárdi kir. törvényszéki biró a múlt héten megérkezett és hivatali működését, mint a váltó, kereskedelmi és csődügyek előadója, már megkezdette. — Előléptetés. A pécsi kir. tábla elnöke Mányoky Ödön szekszárdi kir. törvényszéki díjtalan joggyakornokot ugyanilyen kir. törvényszékhez díjas joggyakornokká nevezte ki. Jótékonyság. Döry József dombóvári földbirtokos és neje 10,000 koronás alapítványt tettek a Dombovárott létesítendő Erzsébet kórház javára. i — Kinevezés Bolgár Bélág Bolgár Kálmán Bárányavármegye tanfelügyelőjének fiát, ki eddig Baranya megye gazdasági egyesületének segédtitkára volt, Bátaszékre az alapítványi uradalomhoz gazdatisztnek nevezték ki. — Községi jegyzők illetményei. A magy. kir. belügyminiszter a tolnamegyei községi jegyzőkneknek 1903. évre járó illetményeit a szekszárdi magy. kir. állampénztárnál folyósította. — Közvacsora a Kaszinóban. Múlt szombaton este abból az alkalomból, hogy a Kaszinó, mint házi ur, birtokába lépett az Augusz-féle háznak, a birtokbalépés első napján, április hó 1-én közvacsora volt a Kaszinóban, amely igen jól sikerült. A közvacsorán hölgyek is vettek részt, ami nagyban hozzájárult az est sikeréhez. Az első felköszöntőt, a nagy nap jelentőségét és a Kaszinónak, mint társadalmi tényezőnek hivatását fejtegetve Simontsits Elemér ügyvezető-igazgató mondotta, éltetve a kaszinó tagjait. Utána Beke Ferenc háznagy a madárvilágból merített hasonlattal utalva a vezérdarú vezető szerepére, ■ éltette a Kaszinó lelkes vezérét : Simontsits Elemért, ki viszont a Kaszinónak két jelenlévő legrégibb és köz- tiszteletben álló tagját: Totth Ödönt és Orffy Lajost éltette. Wigand János igazgató-helyettes a hölgyeket, majd pedig az ő érdemekben gazdag elődjét a kaszinói igazgatói állásban, a Szekszárdról elköltözött Biróy Bélát éltette. Totth Ödön a hölgyek bokrétájából egy rózsabimbót választott ki a jelenlévő Tóth Böske kisasszony személyében, kit poétikus szavakban éltetett. Leopold Kornél dr. visszaidézve az Augusz-házhoz fűződő hagyományokat, az egykori tulajdonos nemes emberszeretetére és e "házban sok időt töltött világhírű művészekre : Liszt Ferencre, Bülowra, Mentei* Zsófiára, Reményire visszaemlékezve, a múlt eme hagyományai és a Kaszinó hivatása között megtalálja .a kapcsolatot és jogfolytonosságot, mert a Kaszinó szintén csak az emberszeretet és a közművelődés eszméinek szolgálatában teljesítheti híven az ő misszióját. Élteti Orffy Lajost, kinek önzetlen közreműködésével jelentős szerep jutott a ház megvétele körül. Simontsits Elemér kiemelve ama lovagias és önzetlen eljárást, melyet a volt tulajdonos a Kaszinóval szemben a legmesszebbmenő készséggel tanúsított, a távollevő Schell József bárót éltette, kinek nevében Boross Zoltán uradalmi intéző mondott köszönetét. Borzsák Endre megemlékezvén arról, hogy a nemeslelkü Augusz báró e házat voltaképen szeretetháznak hagyta, ha eme óhaja közvetlenül nem is teljesedett, azért a Kaszinó az ő tagjai számára maradjon mindenkor igazi szeretetház. Dr. Kramolin Gyula a hölgyeket, Tóth Károly a Kaszinó tisztikarának tagjait, Simontsits Elemér az uj főszolgabírót, Bajó Pált, utóbbi pedig Simontsits Elemért, kinek vasakarata híján a Kaszinó nem lett volna sohasem háztulajdonos, éltette. — Borsody Lajos a. vidéki tagok nevében köszöntötte fel a Kaszinót, melynek ő már több, mint 3 évtized óta tagja. Asztalbontás után tánc következett, mely jó kedélyhangulatban csak hajT OLNA VÁRME GYE. nal felé ért véget. Jelen voltak hölgyek : Bajó Pálné, Cziriák Frigyesné (Ózsák), Dicenty Lászlóné, Dicenty Paula, Ilolub Jánosné, Kovács Dávidné, dr. Kramolin Gyuláné, dr. Leopold Kornélné, Máthisz Kálmánná, dr. Müller Ferencné, Nits Istvánná, Pirnitzer Manóné, Rácz Józsefné, Spányi Leoné, Tóth Károly né, Tóth Bözsike, Weber Jánosné (Farkasvölgy), TFagner Andorné, Wilczek Sándorné (József-puszta.) Képviselőválasztók névjegyzéke. A szekszárdi kerületben 1906. évre érvénnyel biró képviselőválasztók névjegyzékét folyó hó 6-án állította össze a dr. Hirling Ádám, Goldberger J. Mór, dr. Leopold Kornél és dr. Beöthy Károly bizottsági tagokból álló bizottság. Az 1904. évi névjegyzékből töröltetett 67, fölvétetett 120 választó. Ezek szerint Szekszár- don 1906. évben lesz földadó után 359, házadó után 41, jövedelmi adó után 366 és értelmiség után 127 választó. Összesen 893, mig az 1905, évben csak 840 volt. A választók száma tehát 53-mal növekedett. .,»■* •O ó — Áthelyezés. Didovácz Ignác p. ü. fogalmazót Gyuláról, Szekszárdim helyezte át a pénzügyminiszter. — Beniczkyné Bajza Lenke fi*. A magyar regényirodalomnak egyik lelkes, legtermékenyebb és tehetségben is jelentős munkása: Beniczkyné Bajza Lenke e hó 2-án meghalt. El kell ismernünk, hogy halálával érzékeny veszteség érte irodalmunkat, ha a mai realisztikus, modern irányzat az ő irányzatával nem is értett egyet. Beniczkyné Bajza Lenkéhez lapunkat kegyeletes kötelékek fűzik. Az ő érdekes tollából jelent meg lapunk első számában, 1890. évi december hó 21-én az első tárca »Tehetség« cim alatt. És szerkesztőnkhöz intézett kedves levélben buzdított bennünket az irodalom ápolására és az irodalmi színvonal fentartására. Később is többször megtisztelte lapunkat szépirodalmi dolgozataival. Legyen emléke áldott és pihenése örök ! Jóváhagyott szabályrendeletek. A belügyminiszter a Tolnavármegye által a községi és körjegyzők (úgyis mint anyakönyvvezetők) részére egyes hivatalos működéseket engedélyezett dijakról, valamint az általuk végezhető magán munkálatokról alkotott szabályrendeletet jóváhagyta. — A kereskedelmi miniszter pedig a törvényhatósági közutak mentén elvonuló táviró- és távbeszélő vezetékeknek az utmes- terek- és utkaparók által való felügyeletére vonatkozó szabályrendeletet hagyta jóvá. — Letett vizsga. Udvardy Jenő szekszárdi p. ü. számgyakornok az államszámviteli vizsgát, az állami vizsgáló bizottság előtt sikerrel letette. szülői házon kívül nevelni nem tartották illendő dolognak. A leányok nevelésében a fősulyü a vallás erkölcsi ismeretekre, engedelmességre, szelídségre és arra helyezték, hogy a gazdaasszonykodásnak legapróbb részleteit is értse. Gondosabb nevelésben részesült leánytól megkívánták ugyan, hogy írni olvasni is tudjon, de azért ez nem volt általánosan elterjedve. így Forgách Éva, a nádor leánya alig képes egy pár sort leírni. Sőt I. Rákócy Györgynek egyik leveléből az is kitűnik, hogy menye Báthory Zsófia sem igen tudott jól írni. Nagyon sok érdekes dolgot lehetne még a XVI. s XVII. század társadalmi életéről elmondani. Milyenek voltak a lakóházak, a házi berendezések, bútorok, asztal és fehérnemüek, az udvartartás, cselédség; mikép végezte az úrnő a háziasszonyi teendőket, miképen szórakoztak a nők, hogyan a férfiak, minő volt a ruházat, a toillette, az ékszerek stb. s mindenesetre rengeteg adathalmaz áll rendelkezésünkre. Sajnos azonban, a felolvasás céljából rendelkezésünkre bocsátott idő már kifogyott s igy mindezekre ki nem terjeszkedhetünk, s nem marad más hátra, mint megköszönni kedves halgatóimnak a szives türelmet, mellyel megajándékoztak s távozni' e helyről, átengedve azt programunk egy érdekesebb pontjának. tak, sőt ha hitelt lehet adni Apor Péter panaszainak, a XVII. sz. végén Erdélyében megfordult a viszony, s egészen az asszonyok kezébe került a kormány. Különben a férj hatalmát a nők nem igen érezték, mert azt a kölcsönös szeretet és szerelem elviselhetővé tette. Ha nézzük ezen kor kiváló férfiainak, egy Nádasdy Tamásnak, Thurzó Györgynek, I. Rákócyé Györgynek nejeikhez irt leveleit, ezekből láthatjuk, hogy mity benső igaz vonzalommal és a legkisebb dolgokig kiterjedő figyelemmel voltak egymás iránt a házasfelek. Szerencsétlen házasság azért akkor is akadt, habár csak elvétve. Ilyen lehetett Kovasócy Farkas uramé, ki (1501) végrendeletében meghagyja gyermekeinek, hogy any/joknak adjanak 200 frtot, szállítsák külön a szent mártoni házhoz, deputáljanak neki mindent, ami szükséges, de soha egyik se merjen hozzá menni, sem őt magához fogadni, mert azt minden javaiból kizárja. Ilyen lehetett Gerty Ferenc házassága is, ki végrendeletében (1593) második nejéről, Horváth Annáról ezeket írja: »Méltán cselekedném, ; ha semmit nem hagynék is neki, az én hozzám való engedetlen, keményé és engem óránkint, naponként busitó és minden oka nélkül háborító magatartásáért, kiért én mily szomorúan viselem az én életemet, csak az egy Isten és az én szomorú lelkem tudja, noha a men nyűre lehet, az emberektől örömest titkolnám fedezném.« Ha az Isten gyermekkel áldotta meg a házasságot, nagy keresztelőt csaptak és habár itt a vendégek száma nem is volt annyi, mint lakodalomkor, azért igen vígan voltak, bőven ürítették a kupákat, hangzott a sok felköszöntő, s rendesen bele táncoltak a hajnalba. A gyermek-nevelésre is nagy gondot fordítottak, a legőszintébb szeretet hatotta azt át Csak kivételesen találkozunk túlzó szigorúsággal a szülők részéről. Igyé Cserey Mihálynak meg nem engedte az apja, hogy ágyban háljon, hanem egy a földre terített medve bőrön az agarak közt volt a helye. Anyjának jobb szive volt, mikor az apa elaludt, felvette és ágyába vitte mindig a fiút, de hajnalban megint kivitte az agarak közé. Máskor meg, mikor csizmája sarkát kigörbité, az egész télen, noha erős hideg volt, lyukas csizmában kellett iskolába járnia. A gyermek vagy otthon részesült házi nevelésben, vagyf pedig intézetbe adták, de az utóbbi soha sem azért történt, hogy csak megszabaduljanak a gyermektől. »Hitesd el magaddal édes fiam«, írja 1682-ben Radvánszky Jánoshoz édes anyja, »hogy nem azért bocsátottalak el magamtól, mintha nem szeretnélek, de azt akarom, hogy jövőre ember lehessen belőled és tudhass szólni az emberek között«. A rendes iskolák befejezése után a fiú vagy egyetemre ment, vagy a mi gyakoribb eset, valamely főur udvarába inasnak. Thököly munkácsi udvarában huszonnégy ilyen nemes ifjút tart, köztük a Csákyak, Gerseyek, Petheők. Nyáryak, Pongrácok, Andrássyék sarjai. Végül a nevelés befejezéseid a tehetősebb ifjú külföldi utazást tett. A leányok nevelése egyszerűbb, kizárólag az anya kezében volt, kinek segítségére volt a vénasszonynak nevezett nevelőnő-féle. Leányt a
