Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-20 / 12. szám
TOLNA VARMEG STB. 1904. március 20. 2. Perczel Miklós f A Perczel-család nesztora, az agg szabadsághős 92 éves korában elköltözött az élők sorából. A 48-as szabadságharcz megdicsőült alakjai mindinkább gyérülnek. Már csak két tábornok él közülök:- Görgey Arthur és Czecz\ az előbbi Visegrádon tölti remeteségben életének utolsó napjait, az utóbbi pedig távol hazájától, Délameri- kában gondol vissza a dicső napokra. (. A legendaszerü hősök fényes glóriával övezett alakja volt Perczel Miklós, kinek elhíroyta kiváltképpen vármegyénkre hozott mély-gyászt, mert közülünk való volt s az ó dicsősége fényt árasztott vármegyénkre is. Perczel Móricz és Miklós, a szabadság- harc ezen kéf .kimagasló alakja itt nőtt föl köztünk; vármegyei közéletünkben kezdték magukba szívni a szabadságszeretetet, itt fejlődött ki lelkűkben az' á nemes ideatíz-* mus, mely egész életökön át az önzetlenség és önfeláldozás példányképeivé avatta őket. Perczel Móric köztünk, az ősi családi fészekben hunyta le örökre szemeit, Miklós a szomszédos Baján, ahova neje révén családi kötelékek fűzték. A szabadságharcban részt vett Per- czelek közül ő hagyott itt bennünket utoljára, s életének legutolsó éveiben is állandóan meleg érdeklődéssel kisérte vármegyénk közéletének minden mozzanatát. Ezelőtt két évvel 1902-ben unokaöccse: Perczel Dezső utján, vármegyei múzeumunknak ajándékozta a szabadságharcból fennmaradt és vármegyénkre vonatkozó összes iratait és emléktárgyait, valamint azokat a leveleket, melyeket Mészáros Miklós, a szabadságharc hadügyminisztere irt neki és nejének, Lati- novits Herminnek, a száműzetés szomorú napjai alatt. Ezen alkalommal irt levelében többi közt a következőket mondja: »lörténelmünk- nek a 20-as évektől e mai napig terjedő, Örökre emlékezetes korszakában, a közelet minden mozzanatának részese voltam, jó éven át szóval\ fegyverrel, tollal hiven szolgáltam a hazát és szabadságot. És most, életemnek 90-ik évében buzgó hálával ilyen Isten adta ritka szerencséért, nyugodtan nézek a »nunc dimitte« elé, mert becsületesen leróttam, mivel hazámnak tartó zárni. Csakugyan nyugodt lélekkel és jóleső önérzettel írhatta ezeket a szavakat, mert egész életét hazájának szentelte. A szabadságharc kezdetén ő szervezte testvérbátyja, Perczel Móriccal együtt a tolnamegyei nemzetőrséget, s ennek őrnagya volt; ez képezte magját a.ZWVzyz-csapatnak, mely a szabadságharc alatt sok hőstettet vitt végbe és félelmetes hire volt az ellenség előtt. A szabadságharc kezdetétől az utolsó ütközetig hősiesen megállta helyét és több fényes győzelem fűződött nevéhez. Schwechát, Moór, Pákozd, Ozora miuu hősiességéről beszéltek már a szabadság- harc elején, aztán a felvidéken harcol a túlnyomó ellenség ellen, ip'vjü a délvidékre, a szerbek ellen küldik, kiket nem tudtak megfékezni. Pétervárad fölmentésénél már ott harcol bátyja oldalán mint alezredes és átveszi a lefoglalt vár parancsnokságát. De itt sem sokáig maradhat. Oda kell mennie, ahol legnagyobb a veszély. A szerb fölkelés legveszedelmesebb fészkét kell végkép tönkretennie. Szenttamást, melyért már annyi vitéz és kétségbeesett harcot kellett vívni sikertelenül. 1849. április 3-an foglalták el hősies harc után honvédeink Szt.- tamást. Perczel Miklós alezredes vezényelte a hidfősánc megtámadását, melynek bevétele dönté el a harc sorsát. Ez volt az egyik legszebb győzelnj* a szabadságharcnak. Szenttamás ellen hiába küzdött Mészáros tábornok kétszer, ma ad Damjanich eredménytelenül vonult el Szj. tamás alól; érthető tehát az egész orcáig lelkesedése e győzelem fölött, amony^ oroszlánrész jutott Perczel Miklósnak/ Aztán Arad vár parancsnok lett s legutoljára részt vett a végzetes/ temesvári ütközetben is, s midőn már finden elveszett: az utolsók között menekült Törökországba, hol Kutahiába xíolt internálva többi menekült honfitársával együtt. Nemes lelkű neje önfeláldozóa# kisérte a száműzetésbe és 1851-ben Amerikába költöztek hol az életfentartás legnehezebb küzdelmein kellett keresztül tö/nie magát. Kezdetben német és franczia/íyelv tanítással foglalkozott, utóbb földei bérelt és gazdálkodott. 1857-ben/visszatért Európába és jersey szigetén lakóit Perczel Móriccal együtt, kivel 1859-ben Olaszországba ment, mert kedvezd-' kilátások mutatkoztak az ország szabadságának visszaszerzésére. A villa- francai békekötés után csalódva visszatért Amerikába, hol a Jowa államban ezredesi rangban -részt vett az amerikai polgárhábo- ban és három éven át küzdött haláltmeg- vető hősiességgel idegen honfitársai szabadságáért. Betegeskedése miatt megvált ezredesi állásától és New-Yorkban a magyar boroknak iparkodott forgalmat teremteni és e téren is szép eredményt tudott fölmutatni. . • Az alkotmány-v/isszaállitása után visszatért 18 évig nem látott hazájába és a király 1868. május 26-án Bárányavármegye és Pécs sz. kir. város főispánjává nevezte ki. A főrendiház újjászervezésekor 1886-ban a főrendiház tagjává neveztetett ki, 1887-ben pedig, midőn nyugalomba vonult, a király a Szent-István rend keresztjével tüntette ki. Pécs város díszpolgárai közé emelte és egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta. megjelent regényeivel szerzett nevet, dicsőséges maradt mind e mai napig, halhatatlanná tette világszerte, ahol még van fogékonyság a szép, nemes, a lovagias iránt. A romantika nagy előharczosának emlékét pedig alig idézhette fel jobban valami, mint az a kötet, amely most előttünk fekszik. Magyar czime: Elkésett levelek. És ha van kifogásuk a forditás ellen, akkor ezt legfeljebb a czimre nézve hangoztathatjuk, bár bajos lenne máskép találóbban, egy könyv czimzé- sére alkalmasabb módon visszaadni, amit a szerző eredetiben igy mond : Briefe die ihn nicht erreichten. Miklós Jenő, a fővárosi hirlapiró-gárda egy igen rokonszenves tagja, aki fordítással igazán irodalmi munkát végezett, maga is érezete ezt és azért — szokatlan, de helyes dolog — a magyar czim alá biggyesztette a németet is. Hadd tudják meg azonnal, hogy arról a könyvről van szó, amelynél szebbet, szívhez szólóbbat, hatásosabbat évtizedek óta nem produkált a német irodalom. Hozzátehetjük azt is, hogy szenzációsabb sem igen akadt. A czim kozhelylyé lett, citálják mindenütt, a hol irodalmi készültséget fel lehet tételezni, parodizálják, ami a népszerűség kitűnő jele, még dramatizálásá- val is megpróbálkoztak. És ki a szerző? Maga a könyv hallgat róla. Amikor megjelent az első kiadás, nem szerepelt a könyvön a szerző és nem szerepel a hatvanötödik kiadáson sem, amelyből a forditás készült; de időközben a sok kutatásnak, nyomozás'1'’.’ -"ilí. ±ulÁi fegsiátia és megírták a lapot, hogy a Kínában meggyilkolt Ketteler báró egy női rokona irta az Elkésett leveleket. Meglehet, hogy úgy van, meglehet, hogy nincs. Szinte jobb szeretjük, ha az Elkésett levelek szerzője is, miként annak idején Scott Walter, megmarad a nagy ismeretlennek. Mert, hogy a «nagy» jelzőre szolgál, arról meg fog győződni mindenki, aki a kötetet kezébe veszi. Ne bántsák azt a kort, amelyben még ilyen könyveket Írnak. Nem veszett ki belőle jó Ízlés, őszinte érzés, jóság és tiszta szerelem. Klasszikus mű megszületésének vagyunk tanúi, mert nincs túlzás, abban az állításban, hogy azokat a leveleket, amelyek ebben a könyvben regénynyé tömörülnek, olvasni fogják mindenkor, amig érzéke lesz az embernek az irály szépsége és nemessége és egy érdekfeszítően tovahaladó esemény elmondása iránt. A levelek Írója — még a keresztnevét sem tudjuk, csak annyit olvasunk ki soraiból, hogy asszony. — Kínában megismerkedik egy fiatal tudóssal és mély vonzalom keletkezik közöttük. Nem szólnak róla. Az asszony nem szabad. Berlinben — gyógyintézetben él a férje. A szegény menyecske a fivére társaságában járja be a világot. Bátyja kereskedő, ő maga festészetet űz. A jó barát ösz-- tönzésére visszatérnek Európába és innen intj^f5^ asszony a maga leveleit Kínába aaki sárkánybirodalmának belsejében jjljf kutató utján. A leveleket mind Shanghaimajd ott leli őket a" tudós. Ah, his^&y, ídőtéőxberi az a boldogtalan elmebeteg fépj^tnegválf az élettől, az asszony felé régen néJgítilözött boldogság int. És amiről eddig ■ ucäs mert szólani, az a benső érzelem ki-kicsillám- lik a leveleiből. De jönnek a nyugtalanító hirek Kínából. Hofer hittérítő megjelenik New-Yorkban a menyecske zánál és elmondja, hogy a boxerek mozgolódJp^V És az erről szóló levelek bámulatos plasztikjai^ domborodnak ki előttünk a nemrég lejátszódod* események rájzai, azok a végzetes zavargások, amelyek színhelye különösen Peking és ott az 'an- goi követség épülete volt, amelyben dicső védelmi harcot folytattak az ott ostromolt európaiak. Magyar vér is folyt ebben a küzdelemben, magyar szív is megdobban annak a hatalmas küzdelemnek az emlékére. Megtudja most már az asszony, hogy a tudós azért sürgette, hogy térjenek vissza Európába, mert jól sejtette a bekövetkező veszedelmeket. Az asszony mind idegesebb és türelmetlenebb hangon irja leveleit. Egymást érik az ellenmondó hirek, de a Shanghaiba küldött levelekre nem jön válasz. Mi történt ? — Ha csak egy betűt hallanék önről I . .A Oh, ez a fontos kétkedés, ez a vágyódás, gz W tudnivágyás és mégis ez a ra*teaáft.-a 17»,» »I * ^ - iiiuástoi I Kitűnik, hogy a _ H t |.. Ujk **udos ott van az ostromoltak közt MalWarí'<í Uhirdetik az újságok, hogy a fel- «fcr^-viitó csapatok utoan vannak, másnap azt je- j lentik, hogy a segítő csapatokat visszaszorították és végre hitelesen sürgönyzik, hogy az ostromnak I vége, a nagykövetség felszabadult. Ah, hogy ujjong itt a szív, mely a sok gyötrő hírtől annyit szenvedett. Az asszony, aki a nagy veszedelem érzete közben kitárta már szivét szerelmének, most már nem bir. örömével. — Végre, végre ! — irja. Tehát valóban igaz ? A követek első táviratait hozzák a lapok. Meg*
