Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-20 / 12. szám

1904. március 20.

TOLNAVÁBMEGYE.

3.

A képviselőházi cyclus befejezése után nem vállalt többé mandátumot, hanem visszavonult Bajára és itt töltötte csendes nyugalomban életének utolsó éveit.

Innen csak egy ízben lépett előtérbe, midőn a baja-bátaszéki kid létesítése érdekében monstre-deputációt vezetett a miniszterekhez. Ennek a nagy jelentőségű mozgalomnak leglelkesebb hive volt, létesítését azonban már nem érhette meg.

A Pécsett és Baranyában töltött 20 év alatt e vármegye közönsége a legnagyobb szeretettel övezte mindenütt, mert önzetlen lelkes hive volt megyéje minden közügyének és érdekeikért mindenkor a legnagyobb energiával síkra szállt.

Nyugdíjba vonulásakor a szeretet és nagyrabecsülés minden jelével elárasztották az egykori szabadsághőst, ki mint főispán is a legnagyobb lelkiismeretességgel töltötte be hivatását.

Nyugalma éveiben igaz lelki örömmel kisérte Perczel Dezsőnek fényes politikai sikereit és pályafutását, atyai gyöngédséggel szerette őt s aki viszont a legmelegebb szeretettel és vonzódással viseltetett nagybátyja, a család nagyérdemű nesztora iránt s minden lehető alkalmat megragadott, hogy nyugalmas körében Baján meglátogathassa a közélettől visszavonult aggastyánt.

A szabadságharc hőse március idusát megelőző napon, márczius 14-én délelőtt hunyta le örökre már néhány év óta elhomályosult szemeit és szerdán temették el Baján óriási részvét mellett.

Majdnem egy százados küzdelmes élet szállt vele sírba és saját szavaival elmondhatjuk róla azt, hogy »becsületesen lerótta, amivel hazájának tartozott!«

■2?* $

P

Halála az egész országban mély részvétet keltett, Jakabffy Imre, a képviselőház elnöke, a képvisélőház szerdai ülésén a következő meleg szavakkal emlékezett meg róla:

T. Ház! Az elnöki előterjesztéseket egy szomorú jelentéssel kell kezdenem. (Halljuk 1 Halljuk 1) Jelentem ugyanis, hogy Perczel Miklós, az 1848/49 iki eseményeknek egyik kimagasló alakja, volt honvédezredes, volt főispán és országgyűlési

képviselő elhunyt. Közéletünk ezen kiváló, nagy jellemű, általánosan tisztelt és becsült alakjának elhunyta alkalmából, aki nemcsak mint hős katona, hanem mint a reformeszmék lelkes bajnoka és úttörője is teljes odaadással és híven szolgálta hazáját, javaslom, mondja ki a Ház, hogy ezen veszteség felett érzett fájdalmas részvétét és Perczel Miklós emlékét jegyzőkönyvében megörökiti. (Helyeslés.) A Ház ehhez hozzájárul, ezt határozatképpen kimondom.

Az elhunyt utolsó kívánságához képest a temetésen csak egy pap vett részt. A halott beszentelését Vojnics Dániel bajai apátplébános teljesítette. A családot Perczel Dezső képviselőházi elnök és papnövendék fia képviselték. A gyász-szertartásnál jelen voltak: Lahnovics Pál bácsbodroghmegyei főispán, továbbá Pécs városa és Baranya vármegye küldöttségei, Baja város köztörvényhatósági bizottságának számos tagja, Schmausz Endre főispán és Hegedűs Aladár Baja város polgármesterének vezetésével., A menetet óriási közönség kisérte. Koszorút tettek a ravatalra: Baranya vármegye, Pécs, Zombor és Baja városok, továbbá a család számos tagja.

Elhuny tárói a következő gyászjelentést vettük:

»Bonyhádi Perczel Berta a naggyszámu rokonság nevében is mély fájdalommal jelenti forrón szeretett utolsó testvére, idősb bonyhádi Perczel Miklós ur, 48 as honvédezredes, Baranya vármegye és Pécs sz. kir. városnak nyugalmazott főispánja, Pécs városának díszpolgára, a 48-as honvéd hadi érem és a Szent-lstván-rend kis keresztje tulajdonosának f. évi márczius hó 14-én d. e. fél 10 órakor, hazájának szentelt munkás életének 92-ik évében hosszas szenvedés után bekövetkezett gyászos elhunytát. Az immár Istenéhez tértnek földi maradványai f. hó 16-án d. u. 4 órakor fognak a gyászházból a szent Rókus sirkertben levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat folyó hó 17-én délelőtt 9 órakor fog a Rókus kápolnában a Mindenhatónak bemutattatok Baja, 1904. márczius hó 14-én. Az örök világosság fényeskedjék neki!*

Perezel Miklós végrendeletét a bajai kir. járásbíróság előtt felbontották. Tekintélyes vagyonának egyedüli örököse Perczel Béla joghallgató, Perczel Dezső fia.

VÁRMEGYE.

— A központi választmány március hó 22-én ülést tart, melyen az országgyűlési képviselő választók 1905. évre összeállítandó névjegyzéke ügyében teszik meg a szükséges intézkedéseket.

— Levéltárnokok országos értekezlete.

A vármegyei tisztviselők fizetésrendezéséről a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat oly sérelmesen érintette a vármegyei levéltárnokokat, hogy indíttatva érezték makukat saját jól felfogott érdekükben teljes és nyugadt önérzettel síkra szállani s küzdeni az érdem szerint őket megillető pozíció kivívásáért. tOrszágos mozgalom indult meg s a legközelebbi napokban Budapesten értekezésre gyűlnek össze a vármegyei levéltárnokok, hogy memorandumot szerkesszenek s megkérjék Tisza István gró tot a. csorba kiköszörülésére. A mikor a törvényjavaslatot készítették, senki se törődöt a levéltárnokokkal, mig a többi állásban levő tisztviselőknek volt szószólójuk. így történt a vármegyei tisztviselők országos kongreszusán is, a hol a vezetők csak magukról gondoskodtak s minden más érdekében történő indokolt, jogos és méltányos fölszó- lalást lehurrogtak. A levéltárnokok nem jutottak szóhoz. Most majd hozzá jutnak. A főlevéltárnokok a -Vili. helyett IX. a rangosztályba helyeztették s az allevéltárnokok az irattárossal együtt a X. osztályba. Elfelejették, hogy a levéltárnokoktól a törvény a főgimnáziumi érettségi vizsgálat sikeres bevégzésén kívül országos levéltári szakvizsgát is követel, mig az irattárosi és irodaigazgatói s egyébb kezelési álláshoz elég középiskolai négy osztály. Egy kalap alá ezek az állások nem vonhatók. Ha semmit se változtatnak a javaslaton, ezt meg kell változtatni, mert ez erős szépséghibája a fizetésrendezési javaslatnak.

_— A közutak mentén fekvő területeknek az 1890. évi I. t.-cz. 132. §-ában utfentartási ezé- lokra megengedett igénybevétele a területek tulajdonjogát nem érinti, s csak azoknak a jelzett célrk történő használati jogát biztosítja. Ha azonban ezen igénybevétel, a 132. §-ban megállapított Ya» illetve 1 méternél túl terjedne, a területek tulajdonjoga szerzendő meg. (A m. kir. keresk. miniszter

1903. évi 78,315. sz. határozata.)

— A posta állami intézményt képez, s

hivatalnokai és közegei állami alkalmazottaknak tekintendők. (A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 4104. sz. határozata.)

szén uj világot itten megtekinteni, urak és hölgyek állották körül, ide hittak másokat is, hogy azok is megbámulják őt és mindenféle megjegyzést megkockáztattak rája. A keleti ember, aki előtt pedig mindennek újnak és teljesen idegennek kellett lennie, a maga született és szerzett nyugalmával megint túltett a nyugatin. Sem csodálkozást, sem kíváncsiságot nem mutatott és csak annyit szólt:

— Ha már eléggé megbámultak, bizonynyal abbahagyják.

Ta feltünéstkeltő jelenlétének közvetlen következménye az lett, hogy rögtön a legkülönbözőbb újságok riporterei jelentették be magukat nálunk. Mindannyian roppant kiváncsiak voltak Kinára, de különösen az öreg császárnéra, aki körül az államcsíny után valóságos legendakor keletkezett.

cHogy hiszünk-e Kína további fenn llásában? Hogy felosztják-e Kínát?

Hogy Li-Hung-Csang tényleg orosz zsoldban van-e ? Hogy a császárné melyik nagyhatalom felé hajlik ?»

Iparkodtunk minden ilyen fogas kérdés alól kivonn* magunkat, amennyiben folyton ismételgettük, hiszen nem diplomaták, hanem csak egyszerű magánemberek vagyunk, hanem bizony igen nehéz volt ezek elől a hivatásos kérdezősködők elől menekülnünk. Végre is Ta utján minden újabb jelentkezőnek kiüzentük, hogy igen fáradtak vagyunk és senkit se fogadhatunk. Akkor az ajtónkon át hallottuk, mint szorongatták keresztkérdéseikkel Ta-t. Első sorban is azt akarták tudni, hogy tetszik neki New-York, ami mindig az amerikaiak első kérdése. Ta megint a legnagyobb nyugalmat és méltóságmentve, igazán megmentve ismételen újból és újból. Amióta az első hirek megjelentek, azt sem tudom mit teszek, mit beszélek, nem tudom, nevetek-e iragy sírok ! Hiszen szinte hihetetlen előttem, hogy az egyszer a reménységnek legyen igaza és nem i kétségbeesésnek. És szivemnek ebben az örömében, amely egész az égig tör, azután remegve fél és kérdi tehát igaz ez, igaz ez, ezekben az ilső pillanatokban, mintha egy egészen uj életet idtak volna nekem, mintha ön itt lenne közvetlen mellettem, mintha mindezt együtt éltük volna át. Hiszen az lehetetlen, hogy ilyen nagy boldogság betöltse az én egész lényemet, ön pedig mit se tudjon róla. Bizonynyal tudja! Hiszen oly tisztán Érzem, hogy itt van egész közelemben, ha ezek a szegény, kisirott szemeim nem is láthatják önt. •

Telve reménységgel irja tovább ;

^Jjlem sokára viszont látjuk egymást! Eljön

az a szép eslC*iá£lyen együtt f°gUnk Ülni aZ aranyfövényes parton^ *lQézünk messze a ingeren, amely a viharos napokban átküzdötte magát most a nyugalomig és a viszontlíí^.^j boldogsága lesz bennünk, hogy soha semmiféle nyelv nem 'fa> Iáit reá illő kifejezést, hogy majd alig merünk léleg- zeni hogy a másodperceket örökkévalóságokká változtatnék. Igen, igy, egészen igy lesz.

Aztán jön a tragikus fordulat, amelylyel végtelen poézissel békit ki az asszony fivérek utószava.

Mélabus vége a könyvnek, amely igazi gyönyörűséget okoz a maga szívélyességével, keresetlen, kedves humorával, bensőségével.

Az orosz-japán háború Kelet felé irányítja figyelmünket. Ilyformán a könyvnek ebben a tekintetben is bizonyos aktualitása volna. De igazán nem szorul rá, hogy ezt a szempontot is hangsúlyozzuk. Ez a regény aktuális lesz mindig, amig szép könyveket fognak olvasni. És irodalmunk nyereségének kell tekintenünk, hogy magyar nyelven is megjelent.

Komor Gyula.

Azt hisszük nagyon szívesen veszik olvasóink, ha a kötet elejéből is közlünk egy kis mutatványt, egy levelet al ból az időből, amikor a regény hősnője Kínából hazatérve New-Yorkba érkezik:

Newyork, 1899 október hava.

Kedves barátom 1 Négy napi utazás után végre ide érkeztünk fáradtan és porosán és azon nal elhajtattunk a Waldorf Astoriába. Megvártam a hotel nagy csarnokában, amig a bátyám szobáink felől tudakozódott az igazgatónál, akik úgy voltak rácsaik mögött elzárva, mint a koronagyémántok, vagy a gonosztevők. Amig ottan vártam, lassankint kavarodás képződött körülöttem, amelyet annál ke- '^sbé érthettem, mert sem elég szépnek, sem elég ijesztőmé nem tarthattam magam ahhoz, hogy em-. bertársaim 'között ilyen nagy érdeklődést k“ltseK. De a talány csakiipnar megoldódott. Az általános feltűnésnek nem én, "halain ami Kínai szolgánk, Ta kvan-li volt a középpontja. Amint ott közönyös egykedvűséggel állott, mindkét kezében egy-egy útitáskával és jóságos kerek arcán a teljes köiöny kifejezésével, amint apró, mandula szemét úgy összehúzta, mintha érdemes se lenne ezt az <gé-