Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-20 / 12. szám

4. TOLNA VARME GYE. Gyűjtés a Rákóczy-szoborra. D'óry Pál, vármegyénk alispánja megyeszerte gyűjtést indított s e célból a következő felhívást bocsátotta ki: Vármegyénk közönsége múlt év augusztus havában tartott közgyűlésén hazafias lelkesedéssel csatlakozott ahhcz a mozgalomhoz, mely Il-ik Rákóczi Ferencnek Kassán, egykori fejedelmi székkeljén, lovas szobrot akar állítani; s azon felül, hogy a szobor költségeire 500 koronát nyom­ban megszavazott, elfogadva javaslatomat örven­detes kötelességemmé tette, hogy e nemes célra adományokat gyűjtsék a vármegye területén. A történelmi név varázsának, a hazafias czél magasztosságának, valamint annak tudatában, hogy nemzeti lelkesedésünknek ma is legtisztább forrása, a magyar szabadságért, alkotmányért és függet­lenségért küzdő fejedelemre, a nemzet e tündöklő Titánjára való visszaemlékezés: felszólítok minden­kit, hogy a közadakozásban részt véve, hozzájáru­lásával a hazafias terv megvalósulását előmozditani segítsen. A Rákóczi-szoborra szánt összegek az ada­kozók tetszése szerint akár közvetlenül az alispánt hivatal címére küldendők, akár az egyes községek elöljáróságánál szolgáltathatók be. A községi elöljáróságok kötelesek az adako­zók neveit s a befolyt adományokat egy összeg­ben április hó 10-ig a szekszárdi kir. adóhivatal­hoz beküldeni s ugyanakkor a névjegyzéket is beterjeszteni. Szekszárdon, 1904. évi március hó 11-én. Döry Pál. Tolnavármegye alispánja. HÍREK. — Személyi bír. Gróf Széchenyi Sándor v. b. .. t., vármegyénk főispánja, a múlt héten részt vett az »Országos Központi Hitelszövetkezet* köte­lékébe tartozó szövetkezeteknek kongresszusán, melyet a központi Hitelszövetkezet képviseletében, mint annak elnöke, üdvözölt. — Thaly Kálmán üdvözlése. Thaly Kálmán országgyűlési képviselőt, a képviselő­ház eme közszeretetben álló, nagyérdemű tagját, legutóbbi politikai nagy sikere alkal­mából, melylyel örök dicsőséget szerzett magának, az ország minden részéből elhal­mozták üdvözletekkel. Az üdvözlők között voltak: Perczel Dezső, a képviselőház elnöke, gróf Apponyi Sándor v. b. t. t., főrendiházi tag, Kovács Sebestyén Endre vármegyénk szabadéivüpártjának alelnöke, megyénk nagy- birtokosai, kik meglátogatták Thalyt és személyesen fejezték ki üdvözletüket. Bern- rieder József a tolnamegyei szabadelvüpárt elnöke pedig a következő üdvözlő telegram- mot intézte Thaly Kálmánhoz: »Szeretett hazámért lángoló nemes lelkedet Isten tartsa sokáig. Tisztelő öreg barátod: Bernrieder József«. — Március 15-dike Szekszárdon. A 48-as nagy eseményeknek emlékünnepét Szekszárdon is megtartották a különböző társasegyesületekben és a tanintézetekben, melyekre, valamint a pénzinté­zeti épületekre, a városházára és néhány magán- hazra kitűzték a nagy napot hirdető nemzeti zászlót. A polgári olvasókörben társas vacsorát rendeztek, melyen Boda Vilmos orsz. képviselő a kör elnöke mondotta az ünnepi beszédet; ezenkívül Hauk Ká­roly és Frey János is hazafias felköszöntőket mon­dottak. A főgimnázium br. Eötvös József köre is hazafias ünnepélyt rendezett, melyen Plank Elek Vili. 0. tanuló tartotta az ünnepi beszédet, a pol­gári fiúiskola ünnepélyén pedig Ditrich Jenő VI. 0. tanuló tartott felolvasást a márciusi napokról. A polgári leányiskolák növendékei is hazafias sza­valatokkal egybekötött ünnepélyt tartottak tanár­nőik jelenlétében. Az I. magyar asztaltársaság teg­nap esti lakomáján Horváth Ignác tanító méltatta az ünnep jelentőségét. Szóval Szekszárd is kivette részét a hazafias kegyelet és visszaemlékezés ezen szép ünnepéből. — A szekszárdi kaszinó újjáalaku­lása. A kaszinó uj alapszabályait a belügy­miniszter jóváhagyta, s igy a tisztikar, választmány és számvizsgáló bizottság újjá­alakítása végett jövő vasárnap délelőtt 11 órakor a kaszinó rendkívüli közgyűlést tart. Választás alá kerül egy helybeli és vidéki igazgató, háznagy, ügyész, pénztárnok, jegyző, könyvtárnok, 30 választmányi tag, (26 helybeli és 4 vidéki) és két számvizs­gáló. Az uj alapszabály szerint a kaszinó­nak elnöke nem lesz, hanem csak a gyűlések vezetésére választanak alkalmilag elnököt; a kaszinó ügyeit az igazgatóság fogja vezetni. — Névnapi ováczió. Molnár József, várm. gazdasági előadót, a gazdasági egyesület titkárát tegnap este a szekszárdi r. k. olvasókör énekkara szerenáddal lepte meg és üdvözölte névnapja alkal­mából. 1904. március 20. — Miniszteri biztos. A földmivelés- ügyi miniszter a cseresnyés-biroti vízlevezető társulat ügyeinek rendezese vegett Sintontsits Elemért vármegyénk főjegyzőjét, miniszteri biztosul kinevezte. — Eljegyzés. Széchényi Péter gróf, cs. és I kir. kamarás, a 13. huszárezred tartalékos főhad­nagya, a magyar főrendiház örökös tagja, néhai sár­vári és felsővidéki Széchényi Imre gróf, cs. és kir kamarás, titkos tanácsos, volt berlini nagykövet, m. kir. főasztalnokmester, arany-gyapjas lovag és neje született Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő, cs. és kir palotahölgy és csillagkeresztes hölgy fia március7-én tartotta eljegyzését Eszterházy Mária grófnővel, néhai galánthai Eszterházy Móric. cs. és kir. kamarás, titkos tanácsos, Pápa-Felsőgalla- Bicske, würtembergi Mietingen-Darmsberg es Nord- kirheni uradalmak tulajdonosa és neje született Stockau Paula grófnő palotahölgy leányával. — Protestáns vallásos estély volt folyó hó 17-én Tamásiban az evang. ima­házban. Az estélyt Junkuncz Sándor nagy szokoli evang. lelkész igen szép imával nyitotta meg, mely után Póth József gyönki reí. lelkész tartott felolvasást »Az Ur szen­vedéseiről«. A tudós papnak ezen irodalmi becsű, magas szárnyalásu előadása mély hatást tett a hallgátóságra. Utánna Székely János gyönki tanár Várady Antal »Iskariót« cimü színművéből szavalta Judás monológját. Az előadó szép hangja, művészi érzéke és tudása ritka kellemes élvezetben részesítette a közönséget. Végül Molnár Sándor gyönki ref. lelkész mondott áhítatot ébresztő han­gon lélekemelő szép imát, melylyel az es­tély véget ért. Az imaházat a közönség teljesen betöltötte. — Anyakönyvvezető kinevezése. A magy. kir. belügyminiszter a szekszárdi származású, EH- mann Béla andráshidai anyakönyvi kerületbe anya­könyvi helyettessé nevezte ki. — Képviselőválasztók összeírása. Múlt pénteken fejezték be a kiküldött biztosok Szek­szárdon az országgyűlési képviselőválasztási jog­nak uj törvényes szabályozása céljából szükséges statisztikai adatok gyűjtését. Szekszárdon kilenc tanító és három községi alkalmazott foglalkozott 3 napon át az összeírással s összesen közel 3500 statisztikai lapot állítottak ki a 20 éven felüli fér­fiakról. Az összeírás rendben történt, különös eset, — már mint a legutóbbi népszámláláson is volt, — nem fordult elő. teljes tartózkodást tanúsított , amennyiben kifejtette, hogy ő éppen éjjel érkezett és semmit sem látha­tott, de úgy tetszik neki, hogy az amerikaiak kevés embert láthattak idegen országból. Ma reggel egészen korán keltem fel, kiültem az ablakba és láttam a várost felébredni. Mi a nyolczadik emleten lakunk, lent az utczákon az emberek hangyáknak látszanak, pedig még a hotel fele magasságában sem vagyunk. A legfelső emelet felett terraszt építettek, egy úgynevezett függő ker­tet, a hol a forró nyári éjszakákon zenét lehet hal­lani, frissítő italokat lehet inni és a hűvös levegőt lehet beszivni. A város több ilyen legnagyobb épü­letében, a tizennyolc, húsz és még több emeletes eget kaparó házakon mindenütt ilyen mulató he­lyeket rendeztek be, azokat gyönyörűen kivilágít­ják, éjjel úgy tűnnek fel, mint a sötét égen egy helyben mozdulatlanul függő baljósok. Ablakunkból messzi, tágas a kilátásunk az ötödik aveuuere és a harmincharmadik útra, egészen az Eas* River vi­zéig, amelyen még rajta fekszik az éjjeli köd. Az Astor-házat, amely közvetlen velünk szemben áll és amelyet én évekkel ezelőtt annyira hatalma 'ik és fényesnek láttam, ma már rég túlszárnyalták a legújabb óriási építkezések. A kékes reggeli párá­ból, mint egy uj emberi faj müvei emelkednek e házak elő, teli még meg sem sejtett lehetőségek­kel, mint a jövendőbeliségek várai, gigászi módra, eget ostromolva és a maguk nemében szépen, mert oly tökéletesen egyszerűek. A legelső, amihez ma hozzáfogtam, külső emberi voltom kicsinositása volt, mert ah, a nyugati civilizáció napfényében látva, ez az én kínai ruha­táram nem ép egészen : up to date. Félek, hogy az én Tientai mesteremnek munkáit, aki az egyet­len pekingi szabó volt és kezdve a frakktól egész az álarcos ruhákig, báli ruhákat és gyermekkelen­gyéket, mindent készített az európaiaknak, ezentúl mint régi idők reliquiáit kell majd megőrzenem. Amint ma egy nagy szabómöhely szalonjába léptem, a hol lehetetlenül karcsú hölgyek az ő művésziesen fésült nyersarany hajukkal felpróbálták a legutóbbi divat mesteralkotásait és elsétálgattak előttem a hosszú tükör sorok között, önkéntelenül csendesen nevettem a fölött a szabóműhely fölött, amelyben még néhány hét előtt is voltam, jó Tienta1 műhelye fölött. Ez csak néhány lépésre volt az angol követségtől, mindjárt a folyón átívelő hid mellett. Az utca mocsara és lyukai közül a járda egy bizonyos karrikaturáj ára menekülhetett |az ember, amely néhány egymásra hányt kőből állott. Ha valaki a nyitott ajtón betekintett a szabóműhelybe, egy alacsony szobácskát látott, melynek falait tele I ragasztották ócska divatképekkel. Benn több kínai I üldögélt és szorgosan varrogatott férfi és női ruha- 1 darabbkon. Az egyik szegletben mindig nagv raká/~ i iújfol szövet hevert, amelyből az *elsorendi’», leg- előkelől'1' ruhákat varrták, amelyeket r Pekingben élő európai s^ranyifjúság: tavaszi. őszi lóverse­nyeken szentelt fel. De ahány ház, annyi szokás 1 Mennyire csodálkoznék Tientai, ha hallaná, hogy Itt ez a sok tükrös terem, amelyen végig a szőkéi hurik fel és alá sétálgatnak, egy amerikai Tientíinak az üzlete. Amint bemondtam a nevemet és lakásomat, az igazgatónő, az elárusitónők és a felpróbáló leányok a barátságos csodálkozástól halkan sikon- gani kezdtek. — Hogyan hát ön az a hölgy, aki tegnap Pekingből ideérkezett ? — Hiszen mi mind olvastuk a reggeli lapokat. — Ön ugy-e Waldorfban lakik és egy kínait is hozott magával ? Most már mindnyájan engem akartak kiszol­gálni és mindegyiknek volt egy kérdése Kina felől, kiváltképen az öreg császárné érdekelte őket. A többi vevő nem is létezett. De az igazgatónő, madame Blanche, egy külön kis mellékszobába vezetett és amig felpróbáltam a kiválasztott ruhadarabokat, kérdések röpködnek össze-vissza hozzám és utasí­tások mentek a szoknya- és alj varrónőkhöz. — És igazán olyan gonosz ássf^azöreg’ császárné ? _ <4 • (Miss Caroline, kért?"; derekat egy kissé szükebbre.) ívíí ngy rokonszenvezünk a szegény kis császárral 1 (JVisss Harriet, kérem jó szorosan a csípő körül és azután a térdtől szélesen, ráncokba.) — Igaz az, hogy egy kis szigeten fogva tartja? (A mellnél szélesre vegye, Miss Caroline, igen szépen díszítse fel, du flou toujours du flou.) — De ugyan mit is várhatnánk egy pogány asszonytól? (Miss Harriet, szabja a kabátot jó hosszúra, az bizonyos lengeséget ad a termetnek.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom