Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-20 / 12. szám

4.

TOLNA VARME GYE.

Gyűjtés a Rákóczy-szoborra.

D'óry Pál, vármegyénk alispánja megyeszerte gyűjtést indított s e célból a következő felhívást bocsátotta ki:

Vármegyénk közönsége múlt év augusztus havában tartott közgyűlésén hazafias lelkesedéssel csatlakozott ahhcz a mozgalomhoz, mely Il-ik

Rákóczi Ferencnek Kassán, egykori fejedelmi székkeljén, lovas szobrot akar állítani; s azon felül, hogy a szobor költségeire 500 koronát nyomban megszavazott, elfogadva javaslatomat örvendetes kötelességemmé tette, hogy e nemes célra adományokat gyűjtsék a vármegye területén.

A történelmi név varázsának, a hazafias czél magasztosságának, valamint annak tudatában, hogy nemzeti lelkesedésünknek ma is legtisztább forrása, a magyar szabadságért, alkotmányért és függetlenségért küzdő fejedelemre, a nemzet e tündöklő Titánjára való visszaemlékezés: felszólítok mindenkit, hogy a közadakozásban részt véve, hozzájárulásával a hazafias terv megvalósulását előmozditani segítsen.

A Rákóczi-szoborra szánt összegek az adakozók tetszése szerint akár közvetlenül az alispánt hivatal címére küldendők, akár az egyes községek elöljáróságánál szolgáltathatók be.

A községi elöljáróságok kötelesek az adakozók neveit s a befolyt adományokat egy összegben április hó 10-ig a szekszárdi kir. adóhivatalhoz beküldeni s ugyanakkor a névjegyzéket is beterjeszteni.

Szekszárdon, 1904. évi március hó 11-én.

Döry Pál.

Tolnavármegye alispánja.

HÍREK.

— Személyi bír. Gróf Széchenyi Sándor v. b. .. t., vármegyénk főispánja, a múlt héten részt vett az »Országos Központi Hitelszövetkezet* kötelékébe tartozó szövetkezeteknek kongresszusán, melyet a központi Hitelszövetkezet képviseletében, mint annak elnöke, üdvözölt.

— Thaly Kálmán üdvözlése. Thaly Kálmán országgyűlési képviselőt, a képviselőház eme közszeretetben álló, nagyérdemű tagját, legutóbbi politikai nagy sikere alkalmából, melylyel örök dicsőséget szerzett magának, az ország minden részéből elhalmozták üdvözletekkel. Az üdvözlők között voltak: Perczel Dezső, a képviselőház elnöke,

gróf Apponyi Sándor v. b. t. t., főrendiházi tag, Kovács Sebestyén Endre vármegyénk szabadéivüpártjának alelnöke, megyénk nagy- birtokosai, kik meglátogatták Thalyt és személyesen fejezték ki üdvözletüket. Bern- rieder József a tolnamegyei szabadelvüpárt elnöke pedig a következő üdvözlő telegram- mot intézte Thaly Kálmánhoz: »Szeretett hazámért lángoló nemes lelkedet Isten tartsa sokáig. Tisztelő öreg barátod: Bernrieder József«.

— Március 15-dike Szekszárdon. A 48-as nagy eseményeknek emlékünnepét Szekszárdon is megtartották a különböző társasegyesületekben és a tanintézetekben, melyekre, valamint a pénzintézeti épületekre, a városházára és néhány magán- hazra kitűzték a nagy napot hirdető nemzeti zászlót. A polgári olvasókörben társas vacsorát rendeztek, melyen Boda Vilmos orsz. képviselő a kör elnöke mondotta az ünnepi beszédet; ezenkívül Hauk Károly és Frey János is hazafias felköszöntőket mondottak. A főgimnázium br. Eötvös József köre is hazafias ünnepélyt rendezett, melyen Plank Elek Vili. 0. tanuló tartotta az ünnepi beszédet, a polgári fiúiskola ünnepélyén pedig Ditrich Jenő VI.

0. tanuló tartott felolvasást a márciusi napokról.

A polgári leányiskolák növendékei is hazafias szavalatokkal egybekötött ünnepélyt tartottak tanárnőik jelenlétében. Az I. magyar asztaltársaság tegnap esti lakomáján Horváth Ignác tanító méltatta az ünnep jelentőségét. Szóval Szekszárd is kivette részét a hazafias kegyelet és visszaemlékezés ezen szép ünnepéből.

— A szekszárdi kaszinó újjáalakulása. A kaszinó uj alapszabályait a belügyminiszter jóváhagyta, s igy a tisztikar, választmány és számvizsgáló bizottság újjáalakítása végett jövő vasárnap délelőtt 11 órakor a kaszinó rendkívüli közgyűlést tart. Választás alá kerül egy helybeli és vidéki igazgató, háznagy, ügyész, pénztárnok, jegyző, könyvtárnok, 30 választmányi tag, (26 helybeli és 4 vidéki) és két számvizsgáló. Az uj alapszabály szerint a kaszinónak elnöke nem lesz, hanem csak a gyűlések vezetésére választanak alkalmilag elnököt; a kaszinó ügyeit az igazgatóság fogja vezetni.

— Névnapi ováczió. Molnár József, várm. gazdasági előadót, a gazdasági egyesület titkárát tegnap este a szekszárdi r. k. olvasókör énekkara szerenáddal lepte meg és üdvözölte névnapja alkalmából.

1904. március 20.

— Miniszteri biztos. A földmivelés- ügyi miniszter a cseresnyés-biroti vízlevezető társulat ügyeinek rendezese vegett Sintontsits Elemért vármegyénk főjegyzőjét, miniszteri biztosul kinevezte.

— Eljegyzés. Széchényi Péter gróf, cs. és I kir. kamarás, a 13. huszárezred tartalékos főhadnagya, a magyar főrendiház örökös tagja, néhai sárvári és felsővidéki Széchényi Imre gróf, cs. és kir kamarás, titkos tanácsos, volt berlini nagykövet, m. kir. főasztalnokmester, arany-gyapjas lovag és neje született Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő, cs. és kir palotahölgy és csillagkeresztes hölgy fia március7-én tartotta eljegyzését Eszterházy Mária grófnővel, néhai galánthai Eszterházy Móric. cs. és kir. kamarás, titkos tanácsos, Pápa-Felsőgalla- Bicske, würtembergi Mietingen-Darmsberg es Nord- kirheni uradalmak tulajdonosa és neje született Stockau Paula grófnő palotahölgy leányával.

— Protestáns vallásos estély volt folyó hó 17-én Tamásiban az evang. imaházban. Az estélyt Junkuncz Sándor nagy szokoli evang. lelkész igen szép imával nyitotta meg, mely után Póth József gyönki reí. lelkész tartott felolvasást »Az Ur szenvedéseiről«. A tudós papnak ezen irodalmi becsű, magas szárnyalásu előadása mély hatást tett a hallgátóságra. Utánna Székely János gyönki tanár Várady Antal »Iskariót« cimü színművéből szavalta Judás monológját. Az előadó szép hangja, művészi érzéke és tudása ritka kellemes élvezetben részesítette a közönséget. Végül Molnár Sándor gyönki ref. lelkész mondott áhítatot ébresztő hangon lélekemelő szép imát, melylyel az estély véget ért. Az imaházat a közönség teljesen betöltötte.

— Anyakönyvvezető kinevezése. A magy. kir. belügyminiszter a szekszárdi származású, EH- mann Béla andráshidai anyakönyvi kerületbe anyakönyvi helyettessé nevezte ki.

— Képviselőválasztók összeírása. Múlt

pénteken fejezték be a kiküldött biztosok Szekszárdon az országgyűlési képviselőválasztási jognak uj törvényes szabályozása céljából szükséges statisztikai adatok gyűjtését. Szekszárdon kilenc tanító és három községi alkalmazott foglalkozott 3 napon át az összeírással s összesen közel 3500 statisztikai lapot állítottak ki a 20 éven felüli férfiakról. Az összeírás rendben történt, különös eset, — már mint a legutóbbi népszámláláson is volt, — nem fordult elő.

teljes tartózkodást tanúsított , amennyiben kifejtette, hogy ő éppen éjjel érkezett és semmit sem láthatott, de úgy tetszik neki, hogy az amerikaiak kevés embert láthattak idegen országból.

Ma reggel egészen korán keltem fel, kiültem az ablakba és láttam a várost felébredni. Mi a nyolczadik emleten lakunk, lent az utczákon az emberek hangyáknak látszanak, pedig még a hotel fele magasságában sem vagyunk. A legfelső emelet felett terraszt építettek, egy úgynevezett függő kertet, a hol a forró nyári éjszakákon zenét lehet hallani, frissítő italokat lehet inni és a hűvös levegőt lehet beszivni. A város több ilyen legnagyobb épületében, a tizennyolc, húsz és még több emeletes eget kaparó házakon mindenütt ilyen mulató helyeket rendeztek be, azokat gyönyörűen kivilágítják, éjjel úgy tűnnek fel, mint a sötét égen egy helyben mozdulatlanul függő baljósok. Ablakunkból messzi, tágas a kilátásunk az ötödik aveuuere és a harmincharmadik útra, egészen az Eas* River vizéig, amelyen még rajta fekszik az éjjeli köd. Az Astor-házat, amely közvetlen velünk szemben áll és amelyet én évekkel ezelőtt annyira hatalma 'ik és fényesnek láttam, ma már rég túlszárnyalták a legújabb óriási építkezések. A kékes reggeli párából, mint egy uj emberi faj müvei emelkednek e házak elő, teli még meg sem sejtett lehetőségekkel, mint a jövendőbeliségek várai, gigászi módra, eget ostromolva és a maguk nemében szépen, mert oly tökéletesen egyszerűek.

A legelső, amihez ma hozzáfogtam, külső emberi voltom kicsinositása volt, mert ah, a nyugati civilizáció napfényében látva, ez az én kínai ruhatáram nem ép egészen : up to date. Félek, hogy az én Tientai mesteremnek munkáit, aki az egyetlen pekingi szabó volt és kezdve a frakktól egész az álarcos ruhákig, báli ruhákat és gyermekkelengyéket, mindent készített az európaiaknak, ezentúl mint régi idők reliquiáit kell majd megőrzenem.

Amint ma egy nagy szabómöhely szalonjába léptem, a hol lehetetlenül karcsú hölgyek az ő művésziesen fésült nyersarany hajukkal felpróbálták a legutóbbi divat mesteralkotásait és elsétálgattak előttem a hosszú tükör sorok között, önkéntelenül csendesen nevettem a fölött a szabóműhely fölött, amelyben még néhány hét előtt is voltam, jó Tienta1 műhelye fölött. Ez csak néhány lépésre volt az angol követségtől, mindjárt a folyón átívelő hid mellett. Az utca mocsara és lyukai közül a járda egy bizonyos karrikaturáj ára menekülhetett |az ember, amely néhány egymásra hányt kőből állott. Ha valaki a nyitott ajtón betekintett a szabóműhelybe, egy alacsony szobácskát látott, melynek falait tele I ragasztották ócska divatképekkel. Benn több kínai I üldögélt és szorgosan varrogatott férfi és női ruha- 1 darabbkon. Az egyik szegletben mindig nagv raká/~ i iújfol szövet hevert, amelyből az *elsorendi’», leg- előkelől'1' ruhákat varrták, amelyeket r Pekingben élő európai s^ranyifjúság: tavaszi. őszi lóversenyeken szentelt fel.

De ahány ház, annyi szokás 1 Mennyire csodálkoznék Tientai, ha hallaná, hogy Itt ez a sok tükrös terem, amelyen végig a szőkéi hurik fel és alá sétálgatnak, egy amerikai Tientíinak az üzlete.

Amint bemondtam a nevemet és lakásomat, az igazgatónő, az elárusitónők és a felpróbáló leányok a barátságos csodálkozástól halkan sikon- gani kezdtek.

— Hogyan hát ön az a hölgy, aki tegnap Pekingből ideérkezett ?

— Hiszen mi mind olvastuk a reggeli lapokat.

— Ön ugy-e Waldorfban lakik és egy kínait is hozott magával ?

Most már mindnyájan engem akartak kiszolgálni és mindegyiknek volt egy kérdése Kina felől, kiváltképen az öreg császárné érdekelte őket. A többi vevő nem is létezett. De az igazgatónő, madame Blanche, egy külön kis mellékszobába vezetett és amig felpróbáltam a kiválasztott ruhadarabokat, kérdések röpködnek össze-vissza hozzám és utasítások mentek a szoknya- és alj varrónőkhöz.

— És igazán olyan gonosz ássf^azöreg’

császárné ? _ <4 •

(Miss Caroline, kért?"; derekat egy kissé szükebbre.)

ívíí ngy rokonszenvezünk a szegény kis császárral 1

(JVisss Harriet, kérem jó szorosan a csípő körül és azután a térdtől szélesen, ráncokba.)

— Igaz az, hogy egy kis szigeten fogva tartja?

(A mellnél szélesre vegye, Miss Caroline, igen

szépen díszítse fel, du flou toujours du flou.)

— De ugyan mit is várhatnánk egy pogány asszonytól?

(Miss Harriet, szabja a kabátot jó hosszúra, az bizonyos lengeséget ad a termetnek.)