Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
Xiv. évfolyam, 47. szám. ' Szekszárd, 1904. november 20. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24- fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. ^egjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. I Főrounkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Az alkotmány ellenálló képessége. — Irta: Andrásey Gyula gróf. — A királyi hatalom ezen korban* idegen hatalom volt. Idegen volt, mert a korona viselője nem érezte magát magyarnak, mert jobban bizott az idegenekben, mint a magyarokban, s mert szemében többet nyomtak nem magyar ambíciói é» érdeke1, mint azok, amelyek Szent István koronájához fűződlek. Ez a hatalom a XV. század végéig nem követett határozottan magyarellenes politikát, nem tört rendszeresen a magyar érdekek ellen s nem munkálkodott te'ívszerüleg a magyar királyság függetlenségének megszüntetésén. Ezért nem fenyegette a rögtöni megsemmisítés veszélye az alkotmányt. A királyi hatalom azonban bármely pillanatban megváltoztathatta magatartását. Csupán a hatalmi viszonyok mérlegelése tartóztatta a határozott föllépéstől. Fölfogása és iránya ellentétben állott azzal, amely nálunk uralkodott. Mi lesz a magyar szabadságból, ha a dynasztia magatartása megváltozik és összecsapnak az erők, amelyek nem bírtak egygyé válni ? A királyi hatalom a XV. században megnőtt. Ha a szabadság ellen támad, képes lesz-e megizmosodott erejével megküzdeni a magyarság ? Ha a XVI. század nem is érte meg az alkotmány bukását, ne* készitette-e azt elő ? Mindenekelőtt nézzük, hogy ragaszkodik-e még a nemzet alkotmányához. A magyar politikai élet, az önző szempontokról nem szólva, két hatalmas « áramlat hatása alatt állott mindenkor. Az egyik a magyar állam nagysága és biztossága iránt való rajongásból eredt, őserede*ü mély ösztönből, amely minden magyar lelkében visszhangra talált s pillanatra háttérbe szorulhatott, de sohasem semmisült meg. A másik áramlat a rendeletileg szervezett nemzet szabadságszeretetében találta gyökerét. Ez is elvá'aszthatallanul a magyar szivéhez forrt. A nemzet megszokta, hogy a maga sorsára irányadó befolyást gyakoroljon. Szabadságaiért mindig kész volt harcolni. Belső ellentét e két irány között nem volt. Csak az utóbbi érzés tulcsapongása ütközött bele az előbbibe. A faji szeretetből és a dicsőség vágyából merített a királyság a rendi túlhatalom ellen erőt. Egy szenvedélyben, egy egyszerű igazságban talált támasztékot. Most ez megváltozik. Az az aggodalom támad a hazafiakban, hogy a királyi hatalom maga is veszélyeztetheti a magyar állam függetlenségét. Nincs többé egyszerű; minden emberben visszhang get keltő érzés a királyi reakció mögött. Már most vitatni kell és be kell bizonyítani, hogy a király meg fog védeni. El kell oszlatni az aggályt, hogy ellenünk fog fordulni. A nemzeti lét föntartásának érdeke a szabadság ösztönének még azon túlzásait is igazolhatja, amelyeket eddig ellensúlyozott. S a királyság a legkedvezőbb esetben is csak legyőzött kételyekre és az érdekek higgadt megfontolásából eredő belátásra támaszkodhatik. Mindenkitől megértett nagy ösztön helyett egyesek számítása védi a. tekintély elvét. Lelkesedés helyébe opportunizmus lép. A lélektani motívumoknak az a kedvező egyensúlya, mely a magyar1 nemzetet századokon at a * A szerző a XVI. századot érti. szerencsés középuton tartotta meg és a királyi hatalmat a népszerűség arany zománcával tudta övedzni, megbomlik. Az ész és szív együttes súlya már alig esik a serpenyőbe a királyság javára, mint ez az Árpádok korában, Lajos vagy Mátyás idejében történt. Az ész és szív meghasonlanak egymással és. legfeljebb az agy velő rideg munkája ^biztosítja a hűséget. A szabadság szeretete azon szellemi tulajdonságokból, azon nemzeti érzésekből is erőt merit, melyek eddig túlcsapongásait megakadályozták. A rendi kiváltság egy uj érdeket is szolgál, olyant, amelyet a múltban nem egyszer veszélyeztetett: az ország önállóságát. S ez kétszeres fontosságúvá lesz, mert az ország önállóságának föntartása volt e kornak legerősebb lelki motívuma. Miként a szülők szivében minden más érzés fölé szokott emelkedni a gyenge, a b*teg magzatjukhoz való ragaszkodás, a nemzet is a legélénkebben a leginkább veszélyeztetett kincséért hévül. Ha csupán az. idegen sérti állami létét, s ha csak a török ellen kell védekezni, a királyi hatalom nagyobbra nőhet, mint az Anjouk vagy Má yás idejében. A kivá'tságok mellett csak önzés küldene. így azonban, nyílt támadás esetében, a nemzet színe iayaálL majd melléje. 'Ä'lfonnmaraääsäert fanatikusan lelkesedő magyar faj hinni kezdi, hogy egyedül a rendi jogok biztosíthatják létét is. Megvédésük tehát nem fog a nemzet akaratán múlni. A mi éfő van a nemzetben, az síkra fog szállani, ha megtámadnák önállóságát. A kérdés psak az volt: volt-e még erő az alkotmány intézményeiben és a nemzetben ? A királyi hatalom aláásta-e ősi alkotmányunk épületét? Jövőnk ettől függött. Az országgyűlés a közelmúltban gyakorolt befolyásának leglényegesebb eszközeit megtartotta. Miként láttuk, vér- és pénzadó felett is rendelkezett. A király nélküle a nemzet erejéhez nem férkőzhetett. Láttuk, hogy ez eszköz segítségével a nyolcvanas években a rendek némi engedményeket csikarnak ki, de nem aratnak teljes győzelmet A parlament ezen jogai nem voltak olyan hatásúak, mint Mátyás vagy a Jagellók idejében. A Habsburgok rém a magyar adókból éltek és ezeket csak magyar földön vívott harcaikra fordíthatták.* Egyénileg kevéssé érintette őket az adó megtagadása. Csekély összeg is volt az, amely a szegény társadalomtól telt. A magyarországi adókra nagyobb szüksége volt a nemzetnek, mint királyának. Ha megtagadta, első sorban önmaga szenvedett érte. A királynak másutt is volt jövedelme és katonája. A magyar rendek kérték őt, fordítsa azokat az ország védelmére s ebből a kérésből származott a magyar állam függetlenségének főveszedelme. Mi lett volna belőlünk, ha csak idegen erő véd bennünket és szállja meg várainkat ? A rendek formailag szabadon határozták meg a nemzet áldozatainak mértékét; a politikai helyzet azonban megfosztotta őket e szabadság valódi gyakorlásától. A mi jogilag megengedett volt, politikai és erkölcsi lehetetlenség volt. Bajos volt feltételekhez kötni azt, mire feltétlenül szükségünk volt. A békés védelem főeszköze tehát rendelkezésünkre állott ugyan, de nem volt elég hatalmas, hogy benne bizakodjunk. A meggyengült nemzet országgyűlése el is vesztette azt a közvetlen .befolyást a kormányra, amelyet a Jagellók alatt gyakorolt. A nádor-választás utján ezen egész korban csak egyszer volt része a kormány összeállításában. A végrehajtó hatalom összes többi központi közegei a királytól függtek. A bureaukratia megkezdi elkülönitő. izoláló munkáját. Teremt egyéneket, akik engedelmeeségre nevekednek, akik egész jövőjüket a hivataltól várják, abból élnek, mással nem foglalkoznak, mint szolgálatukkal, más érdeket és vágyat nem éreznek, mint előléptetésüket, s akikhez hasonló egyének voltak másutt is a királyi hatalomnak igaz harcosai és megalapítói. De csak a felsőbb hatóságoknál terjed el a bureaukratia. A vidéki kormányzatot nem keríti kezébe, mint Fr anciaországban már ezekben az időkben kezdi. Nincs széles alapja, nem végzi az egész állami élet munkáját. S a központban is csak egyes hatóságoknál terjed el. A legfelsőbb királyi hatóság, a magyar tanács, a nemzet életét éli s a rendek vezértagjaiból áll. A hirályi kinevezés nem szakitja el a kapcsot, amely közötte és a társadalom között van. S e mellett az uj és bureaukratikus kormányszékeknek éppen mert újak és bureaukratikusok, kevesebb a tekintélyük a régieknél. A helytartóság, a kancellária, a kamara, a nádornak, a kincstárnoknak nimbuszát nem bírta megszerezni. Híjával volt a hagyomány hatalmának. Fiatal phantasi áju népek szívesebben engedelmeskednek nagy fénytől környezett egyéniségeknek, mint testületeknek. Ha nem volt . nádor, a királyi befolyás a kormányzatra közvetlenebb és nagyobb volt, a kormányzat azonban, te hetetlenebb volt. Mennél több volt a bureaukratikus és mennél kevesebb a rendi elem, annál nehezebben bírták az országgyűlés tárgyalásait vezetni, annál kevesebb hatásuk volt a nemzet döntő elemére, a nemességre. A befolyás, melyet idegen elemek a központi kormányzatra gyakoroltak, szintén gyengítette vonzóerejét. A magyar kormány jeletőségét csökkentette a f irodalmi hatóságok felsőbbsége, az idegen méltóságok teki ntélyét meg népszerűtlenségük apasztotta. S hozzájárnlt, hogy a szent korona viselője, a kivel a nemzet hajdan szoros személyes érintkezésben volt, a kinek nimbusza táplálta a tekintély elvét, most ritkán van magyar földön. A gépezet, a melynek mozgató efeje a távolban volt, meggyengült. A király már nem hatott közvetlenül a -magyarok lelkére ; a hivatalok utján érintkezett a nemzettel. Mátyás király hatalmát nagyrészt személye varázsának köszönhette. Most nincs meg ezen befolyásnak 1 egelső föltétele; az együttélés. Ha a Habsburgok megértik Magyarország fontosságát jövőjükre nézve, többször és hosszabban időznek körünkben. Növelni akarták hatalmukat, de nem tették meg azt, ami őket céljukhoz eljuttathatta. A király hatalma nagyobb a kormányra, de a kormány hatalma kisebb az országra, mint előbb. S mennél nagyobb az első, annál kisebb az utóbbi. Az erkölcsi hatásában megyengült kormány- hatalmat a decenfralisatio is korlátok közé szorítja. A török terjeszkedése az ország közepében, a honnan a királyi terület minden pontját érhette, a dece ntralisatiót, a melylyel királyaink századok óta egye nlőtlen küzdelmet folytattak, s a mely Mátyás halála óta rohamosan nővekeuett, még inkább fejlesztette. A részek függetlensége :meggya- rapodott.
