Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
TOL^iiV ÁAwjiIlslíY.8. 2. A kormány és a parlament többségét képező szabadelvüpárt nem volna méltó ! a tiszteletre, ha ezt a lehetetlen helyzetet í tovább is eltűrné. A szabadelvüpárt csü- i törtöki értekezlete, ahol Tisza István gróf miniszterelnök ismertette a házszabályre- vizió tárgyában elfoglalt álláspontját, melyet a párt egyhangú lelkesedéssel magáévá tett, fényes tanúbizonysága annak, hogy a többség az ellenzék visszaéléseit nem fogja tovább tűrni. Részünkről annál nagyobb megelégedéssel fogadjuk e párthatározatot, mert 1898 óta szakadatlanul hangoztatjuk, hogy a technikai obstrukczió lehetőségével a par- lamentárizmus meg nem élhet, mert: ha a kormány nem intézkedhetik, ha a többség nem érvényesülhet, megszűnt a felelősség, amint azt a legutóbbi ex-lexekben bőségesen láthattuk. Végre tehát győzött a többség elve és kormány és szabadelvüpárt meghajolt a parancsoló szükség követelménye előtt. A házszabály-reform elhatározott dolog és pedig nem oly mumusként, mint ahogy azt az ellenzék gyanútól sötét lelki szemeivel látta, hanem mint közszükséget képező egészséges reform, melynek célja, hogy a házszabályokkal a többségi akarat kiját- j Szására visszaélni ne lehessen, hogy a rakoncátlan duhajkodásokat a képviselői:ázban az elnök meggátolhassa, vagy megtorolhassa és végre, hogy a költségvetési tárgyalás | tultengésben szenvedő hosszadalmassága | korlátoztassék a kisebbségi elv és szólás- szabadság teljes védelmével. Nem lehet e hazában elfogulatlan ember, aki e reformot célszerűnek, helyesnek, I sőt szükségesnek ne tartaná. Az ellenzék? Az persze egészen más. Az ellenzék nem akar lemondani a visszaélés lebetőségéről. Sőt odáig megy, hogy I a házszabályokkal való visszaélést úgy hir- | deti, mint alkotmány-biztosítékot, ami pedig képtelenség. A házszabályokat mindenkor maga a ' képviselőház a maga hatáskörében állapítja I meg, vagyis: olyan rendelkezés nem jöhet be a házszabályokba, amit a többség nem akar és ez a legfőbb biztositék a Háznak; viszont azonban minden belejöhet, amit a többség akar és épen azért kellett volna a kisebbségnek őrizkednie a visszaélésektől. • V, ' * ■ '' • Az ellenzék mielőtt még ismerte volna I Tisza miniszterelnök álláspontját a házszabály revízióra vonatkozólag, elhatározta az ellen a végletekig menő harczot. Miért? Mert arraszámit, hogy a fölkényszentett harcz- I ban legyőzhetetlen nehézségeket okozhat a I kormányelnöknek és talán tőrbe is csalhatja. j Ám jól van. Legyen harcz! A mai parla- I menti élet úgy is tarthatatlan és nemcsak | nemzetsorvasztó, hanem csufondárosan meg- szégyenitő is a müveit világ előtt. De eb- I ben a harczban az ellenzék nem győzhet. I Sem erkölcsi alapja, sem jó oka, sem ereje I nincs hozzá, Ebből a harczból az ellenzék j csak sebeket és vereséget hozhat haza, j mert ebben a küzdelemben a kormánynak és a többségnek kell győznie, hogy a magyar parlament munkaképessége, önbizalma és tönkretett jó hírneve visszaszereztessék. Előre tehát, a harczba, győzelemre! _______________________ . _________ P. M. VÁ RMEGYE. H — Őszi rendes közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósága lolyó hó 22-én tartja meg idei rerdes őszi közgyűlését. — Elvi jelentőségű határozatok. Az ingatlanok mesgytvonalán álló és elpusztult kerítés helyreállításának ügye a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (Minisztertanács 1904. évi határozata.) — Községi utcának önhatalmú elzárása a nyilvános közlekedés akadályozását képezi és annak előbbi állapotba való visszaállitása rendőri hatáskörbe tartozik. (Belügym. 1904. évi 1607. számú határozat.) KÖZSÉGI ÜGYEK. Tamási községben a ragadós száj- és körömfájás szórványos jelleggel • fellépett. — Regöly községben az óvóiskolá létesítése, miután arra fedezet nem volt, nagy gondot okozott. Akadt azonban egy névtelen jótevő, aki e célra 2000 koronát adományozott és igy az óvóískola már legközelebb fölállittatik. — Szedres községben »Iparosok és polgárok olvasóköre* alakult, melynek alapszabályai jóváhagyás czéljából fölterjesztettek. A kör elnöke Heilmann Béla. — Dunaföldvár község óvodájának és menházának jövő évi költségvet se 4854 kor., melynek fedezetére 4% pótadó vettetik ki. — Gerjen község óvodájának «.költsége 595 kor. 68 fill., 3% pótadó fedezettel. — Dunaföld Vár iparos inasiskolájának költségvetése 1480 kor., 1% pótadóval. Í9u4. novemDer 6. HÍREK. — El lesz a pécsi püspök ? Várady Árpád kultuszminiszter! osztálytanácsos jelöltsége a kúriánál ismételve hajótörést szenvedvén, a kormány mint hírlik, újabban Kohl Medárd c2imz. püspök kinevezése érdekében tette meg a lépéseket. A, pécsi püspöki szék már 14 hónap óta van üresedésben. Kohl Medárd kinevezése osztatlan rokon-- szenvvel találkoznék. — Pénzügyi palota Szekszárdin., A pénzügyminiszter a szekszárdi kir. pénz- ügyigazgató.ságot s a melléje rendelt számvevőséget, a kir. adóhivatalt és esetleg a pénzügyőri szakosztályt 1906. évi szeptember hó 29-től egy megfelelő bérépületben szándékozik elhelyezni. A közönség jogosult igényei szempontjából, de az illető tisztviselők és a város külső fejlődése érdekében is felette kívánatos, hogy az összes pénzügyi hivatalok egy épületben a központban helyeztessenek el. A közönségre nézve igen kényelmetlen, hogy az adóhivatal jelenleg nincs a központban, a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség helyiségeire pedig a vármegyének szüksége van, miért is a vármegyei székházban tovább alig maradhatnak. A kir. pénzügyigazgatóság lapunk utján kéri mindazokat, kik megfelelő évi bér mellett a nevezett hivatalok elhelyezésére alkalmas bérház építésére esetleg hajlandók, hogy nála folyó hó végéig akár szóval, akár pedig írásban jelentkezni szíveskedjenek. — Hymen. Ifj. Leopold Lajos Ózsák pusztai nagybérlő eljegyezte Jacobi Livia urhölgyet, Jacobi Samu dr. budapesti ügyvéd leányát. — Kirendelés és áthelyezés. Az igazságügyiminiszter dr. Szabó Gyula kir. törvényszéki bírót a szekszárdi törvényszék területére vizsgálóbíróul, vizsgálóbírói állandó helyettesül Markovics Jenő kir. törvényszéki bírót rendelte ki, Szigethy Lajos szekszárdi járásbirósági és Szász Károly szekszárdi törvényszéki aljegyzőt pedig kölcsönösen áthelyezte. — Anyakönyvvezető helyettesekké nevezte ki a belügyminiszter Tolnavarmegyébeu Cariary István tanítót a nagymányoki, Pét tér Ágoston tanítót a bátaapáti. Kovács Andor községi írnokot a pálfai, Kring Gyula tanítót az udvari, Meuschik Gyula segédjegyzőt a sárszentlőrinci, Kálmán Endre segédjegyzőt a kölesdi, Mezei László községi Írnokot az alsónyéki, Taffne Zuárd aljegyzőt a bátaszéki és Körtvélyesi László hetyettes községi írnokot a gyönki anyakönyvi kerületbe. teendője és majd megmutatsz neki mindent. Egyelőre takarítsa ki minden reggel a könyvtárt. — Ezzel aztán óvatosan a két ujja közé fogta a piszkos Írásokat, amelyek ott feküdtek az Íróasztalon és átnyújtotta a ház uj lakójának. Itt van! Nincs szükségem az Írásokra. Megbízom magában. Jó reggelt. Másnap, reggeli hat órakor az öt esztendőre Ítélt ember ott állott a magas szobában, amely magába rejtette a lord könyvkincseit és tompult észszel hallgatta John magyarázatait. — Semmi dolga más, csak porolja le a könyveket. Nem kell sokat fáradoznia, csak ügyeljen, hogy a sarkokban s a szekrények alatt por ne maradjon. Aztán meg az a sok holmi az asztalokon ; drága dolgok, nemde ? Csudálatos bizalommal van a gazdám maga iránt. Nézze csak ezt a serleget! Merő ezüst! És a sak! Aztán ez a picike kőholmi, amit Egyptomból hoztuk? Nagyszerű, nem? De a legértékesebb mégis ez a gyémánt ezalatt az üvegburok alatt. Nehogy elcsábiitassa magát — közel háromezer fontot ér! f <• Es egy szép, csudás metszésű, minden színben tündöklő gyémántra mutatott, mely oly nagy volt, mii t egy mogyoró, és a reggeli nap fényében ezer sugárral csillogott. — Istenkém! Istenkém ! Istenkém! szólt az uj inas és hamar a zsebébe dugta a két kezét. Valósággal istenkáromlás szabadjára hagyni ilyesmit! — Ej! Ezt nem viszi el senki! Csak magának eszébe ne jusson ? Remélem megjavult ? — Hogyne, hiszen el is vihetne az ördög. Egész biztos, hogy megjavultam. Én tőlem itt fekhetik, amig csak meg nem feketedik. De azért még sem helyes. És félénk pillantást vetve a gyémántra, a szoba másik végébe osont és törölgetni kezdte a könyvek bőrkötését. Két nappal később. A klubban a lord ott ül a többi gentleman körében a kandalló előtt és cseveg a barátjával, az őrnaggyal. — Megszabadultál már tőle? — kérdezte az őrnagy. — Még nem, de a legjobb utón vagyok 1 — Ah ! Megtudhatom, mi módon ? — EUopatom! Az őrnagy meglepetten föltekint, majd közömbösen szól: Ez mindenesetre a legokosabb! Csak tudnám' hogy csinálod ezt! A lord meggondoltan mosolygott. — Majd ha meglesz, elmondok neked mindent. Addig egy szót sem, külömben az átkozott dolog .még továbbra is a nyakamon marad. Tetszik egy cigarette ? — Köszönöm, megmaradók a pipám mellett. — Viszontlátásra tehát. Talán mire hazajövök, már meg is történt. Ma harmadik napja. — Harmadik napja ? — Na igen, ezt nem érted. Majd később, — All right! Mi is van az Elphiston hires gyémántjával ? kérdezte a lord távozása után, a fiatal Langham, aki most tölti az első telet a társaságban. A kandalló körül ülök csodálkozva néztek rá. y Ön nem ismeri Elphiston gyémántját? kérdezte Mark Mittleton. — Valósággal baby ! szól a hosszú Berkley, — Beszélje el neki, őrnagy. His/.en borzasztó az ilyen lehetetlen lénynek a látása. — De kérem sir ? Az őrnagy megveregette a karját. — Csak nyugodtan Langham, ne kezdjen ki Berkleyvel. Hallgassa inkább a gyémánt történetét. Nagyot pöfékelt a pipájából, aztán beszélni kezdett. — A gyémánt természetesen lopott. így van ez minden nagy gyémánttal: ha akár egy király, akár egy milliomos vagyonnal fizetett is érre, vala mely lopás mindig tapad hozzá. Régebbtől fogva. De hát ezen nem lehet segíteni Kismet! Na de az Eiphistonénak egészen uj ilyen fajta kismetje van. Elphiston dédje Lídiában «zsákmányolta,» s ez, ugye sokkal szebben hangzik? Csak később és legnagyobb rémületére értesült arról, hogy pórul járt. Ennek a gyémántnak az a poétikus neve van, «A veszedelem köve» és szerencsétlenséget hoz a tulajdonosának. Ostobaság nemde? De mesét mondtak-e Indiában az öreg ezredesnek vagy sem : annyi bizonyos, hogy a három Elphiston közül akik eddig bírták a követ, egyik sem halt meg természetes halállal. Az ezredes vadászaton járt szerencsétlenül. A testvérét orozva
