Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
1904. november 6 TOLNAVÁRMEGYE. 3. — Bezerédj István élet- és JellemraJza. / Mint lapunkban már említettük, Bezerédj Pál az Akadémia által részére odaítélt pályadijat a Bezerédj Istvánról megírandó élet- és jellemrajzra ajánlotta fel. A beérkezett két pályamunka közül egyiket sem tartotta az Akadémia a jutalomra méltónak, azért újból kitűzte a pályadijat. Érdekesnek tartjuk Ballagi Gézának, az Akadémia lev. tagjának a két pályamunkáról megjelent bírálatából egyes rövid szemelvényeket közölni. A bírálat bevezető részében Bezerédj István személyével és politikai szereplésével foglalkozik. Azok közt a jelesek közt — mondja Ballagi — kik az uj Magyarország alapvető munkáját végezték, Bezerédj István az első helyek egyikét foglalja el. Amellett, hogy teljes odaadással kivette a maga részét a nemzeti átalakulás küzdelmeiből, ahhoz az irányhoz is mindig hű maradt, melynek diadalmas előnyomulása volt a nemzeti újjászületés sikerének alapföltétele. Mint a humanitással párosult igaz szabadelvűség képviselője ott volt Széchenyi, majd Beák oldalán. Szabadelvüsége mindannyiszor átcsapott a radikalizmusba, valahányszor gyermekded kedélyével, eszményi világnézletével a haladás menetét nem találta kielégítőnek. Mindig többet akart, mint amennyit a tényleges viszonyok között elérhetett. Iiyen férfiúnak élet és jellemrajzát meg- irni a leghálásabb feladatok közé tartozik. Csakhogy e2t a rajzot avatoit kéznek kell megrajzolnia. A két pályamű szerzői erre nem képesek, a feladatai nincsenek tisztában. Az I. számú pályamű nemcsak silány munka, hanem silánysága mellett még lelkiismeretlen munka is. Plágiumnak csak azért nem mondható, mert egyetlen tulajdonképeni forrását, Leopold Samu tanulmányát, nem másolja le szóról-szóra, csupán kivonatolja, persze oly rosszul, hogy ha Leopold Samu olvasná, nem az ellen tiltakozna, hogy elméjének szülöttét elorozták, hanem hogy kegyetlenül eltorzították. Még a beosztása is ugyanaz, ami a Leopold tanulmányáé. S hagyján, ha legalább azt, amit reprodukál, szabatos formában adná vissza. De írni sem tud; előadása szakgatott, összefüggéstelen. Ballagi végül csodálkozását fejezi ki a szerző vakmerősége felett, melylyel ilyen összetákolt, minden eredetiséget nélkülöző, tartalmilag és formailag egyaránt silány művel az Akadémia elé mert lépni. A II. számú mű már jobb, de a jutalomra szintén nem érdemes, nem egyéb, mint a Bezerédj életére vonatkozó nyers anyag összegyűjtése s időrendben való közlése. A szerző jó nagy csomó adatot gyűjtőit öss,ze, de csak azokat a forrásokat használta fel, melyekhez könnyen hozzáférhetett, s melyeknek kiaknázása nem nagy fáradságába került. Igen szépen, a legnagyobb elismerés hangján emlékezik meg Ballagi Géza az ő szakavatott bírálatában korán elhunyt barátunknak, Leopold Samunak, — kinek felejthetetlen emlékéhez lapunkat intim és gyengéd kötelékek fűzik — Bezerédj Istvánról irt jeles művéről, amidőn róla a többi között a következőket mondja: »De Bezerédjt megóvja az el- feledtetés veszélyétől két jeles élet- és jellemrajz is. Az egyik Bar tál György tollából Csengeri Antal »Magyar szónokok és státusférfiak« cimü politikai jellemrajz-gyüjteményében; a másik Leopold Samutól a »Budapesti Szemléében. Amaz a kortárs és jóbarát közvetlen tapasztalai alapján megirt jellemkép, emez egy lelkiismeretes történetíró által nagy gonddal, lelkiismeretes utánjárással kidolgozott biográfia. Ez utóbi nélkül a pályamű szerzője se ment volna tárgyával semmire. Kivéve a Bezerédj iskolás bizonyítványait, melyekhez magánosok szívességéből jutott, jóformán minden életrajzi adatát Leopold művéből meríti, mondhatnék úgy is, hogy másolja le.« — A Ságh-pnsztai iskola. A vármegye köz- igazgatási bizottsága elhatározta, hogy az Eszter- házy-uradalom Ságh-pusztáján róm. kath. iskola létesítendő és ezt a határozatot közölte az uradalommal. Minthogy é puszta nagyobb része 1907- ben, midőn az ozorai és dombóvári bérletek megujittatnak, be fog erdősittetni, az uradalmi igazgatóság azt kéri, hegye határozat alól fölmentessék, kijelentve, hogyha az uj bérlet folyamán valamely iskola létesítése szükségesnek mutatkozik, azt készséggel fogja eszközölni. — Garay János sírjánál a kerepesi-úti temetőben mindenszentek napján Párák József egyetemi hallgató mondott beszédet. — Előléptetés. A pécsi kir. ítélőtábla elnöke Király Dez-ő dunalöldvári kir. járásbirósági dijno- kot az első, Schalter István tamásii kir. járásbirósági dijnokot pedig a második napidij-fokozatba előléptette. —- Katonai kinevezések. A novemberi előléptetések alkalmából K e n e d i Nándor szekszárdi csendőrhadnagy íőhadnagygyá, — A p á t h Béla székesfehérvári 17. sz. honvédgyalogezredbeli hadnagy íőhadnagygyá, — Kristofek Géza 44. cs. és kir. gyalogezredbeli tiszthelyettes hadnagygyá, — Eisler Manó volt egyéves önkéntes tartalékos állatorvossá neveztettek ki. — Esküvő. Di. Kroon Kálmán budapesti ügyvéd október hó 29-én esküdött örök hűséget Szabó Pál Györköny-hangos pusztai földbirtokos leányának Jolánkának. Násznagyok voltak : Magyari Alajos és Hagymássy Károly kir. közjegyző. — A selyemgyár vendége. Csütörtökön Bezerédj István Vasvármegye alispánja és Sgakonyi István szombathelyi főszolgabíró megtekintették a szekszárdi selyemtenyésztési intézetet Bezeredj Pál miniszteri meghatalmazott kalauzolása mellett; majd a vármegyeházán tettek látogatást s még aznap átrándultak Tolnára az ottani fonoda megtekintésére. — Eljegyzések. Reich Árpád honvédhuszar- százados eljegyezte 7allián Margit urhölgyet Pécsett, Tallián Zsigmond és neje szül. Igmándy Herminának leányát. — Heckenberger Gyula ko- csolai építész eljegyezte Somogyfonódról Rácz Cecilia kisasszonyt. — Nőegyleti közgyűlés. Az »Egyesült szekszárd-tolnamegyei nőegylet« október ho 30-an Sass Istvánné elnöklésével tartott közgyűlésén tárgyalták az egyleti tőke jövedelmezőségének kedvezőbb elhelyezésének kérdését. Ugyanezen alkalommal a közgyűlés tiszteletbeli elnökökké megválasztotta két volt elnökét: Ágoston Károlyjié és özv. Theodorovits Lajosné úrnőket, kiknek az egylet felvirágozása körül nagy érdemei vannak. A megüresedett 3 választmányi helyre beválaszt- tattak: Győrbirö Benőné, Kövessy Ödönné, és Pir- niizer Antalné. Uj tagokul felvétettek: Franek v Jánosné, Gyergyai Dezsőné, Jaskó Gézáné, Lovics Lászlóné, Valló Albertné, Vörös Ignáczné és Pod- horánszky Géza kir. főmérnök. — A pécsi kir. főügyész balála. Phleps Ferencz pécsi kir. főügyész november hó 1-én 51 éves korában elhunyt. Á kir. főügyész a múlt hónap elején Szekszárdon töltött az itteni királyi ügyészség vizsgálatával 5 napot, ezután megnősült, feleségül vevén Sándor Ágnes urhölgyet, Sándor János belügyi államtitkár nővérét. Házasságának negyedik hetében érte utol a hirtelen, de könyörtelen halál. Phleps alig két évig állott a pécsi kir. főügyészség élén, elődjét Galba Lajos főügyészt egy évi működés után ragadta el a halál. Az elhunytat beszentelés után folyó hó 5-én Mezőkapusra szállították. Haláláról családja a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Phleps Ferenczné, Sándor Ágnes a maga és testvérei: Sándor Kálmán, neje Dindár Ilona és gyermekeik; özv. Bothos Gyuláné Sándor Klára és fia; özv. Réz' Mihályné Sándor Berta és gyermekei; báró Szentkereszthy Zsigmóndné Sándor Erzsi férje és gyermekei; Sándor János, neje Tisza Anna és gyermekei; özv. Felméry Lajosné Sándor Emilia és gyermekei, úgymint a boldogultnak unokatestvérei; Phleps Frigyes és családja; Phleps Adolf és családja; Phleps Ferenc, a többi rokonok és legjobb barátja, Gyárfás Endre és családja nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett férje, a jó sógor, szerető rokon, hű barát Phleps Ferencz pécsi kir. főügyész f. évi november hó 1-én éjfél után fél 1 órakor életének Sl-ik évében, boldog házasságának negyedik hetében, tödőgyulladás következtében rövid szenvedés után elhunyt. A drága halott hült tetemei f. é. november hó 3-án d. e. 10 órakor fognak a Vörősmarty-utca 7. sz. a. gyászháznál az ág. ev. hitv. szertartása szerint tartandó ima után a vasúti indóházhoz kísértetni s Mezőkapusra szállítva, ott f. é. november hó 5-én d. e. 11 órakor örök nyugalomra elhelyeztetni. Pécsett, 1904. november hó 1-én. Béke hamvaira! lőtték agyon; ennek fia Phil Elphiston, félelmében e babona miatt az eszét vesztette és .. . no de az ember nem szívesen beszél erről ! — Hihetetlen! Miért nem ajándékozta el a gyémántot? — Pompás, fiatal barátom 1 De hiszen éppen ez az, hogy nem szabad elajándékozni, eldobni vagy valamiképp félre tenni. Akkor, állítólag háromszoros a baj. Babona, gyermekesség, nem méltó a felvilágosodott elméhez — mind megengedem, de a család vagyonával, álöröklődik annak bolondsága is, és Walter Elphi-ton, a ki azon van, hogy megházasodjék, éppenséggel sem alkalmas arra, hogy szakítson a traditióval. És ha ő akarná is, a menyasszonya nem akarja. Nem megy hozzá addig a mig a csillogó kő ott van a házban. Mit akar I Asszonyszeszély! Miért ne létezhetnék egyszer olyan nő is, akinek nem kell a gyémánt? Hisz van olyan férfi, aki pezsgőt nem iszkl Aki é ni akar annak nem szabad csudál- kozni 1 E bölcs mondás után az őrnagy újra elhallgatott. — De hát- mi lesz akkor suttogta Langham. — Tudom is én ? El akarja lopatni. De igazán kiváncsi vagyok, kit szemelt ki erre a célra. Az embert meglelte ugyan de az egy cseppet sem elégítette ki Elphiston várakozását. A vén tolvaj mindennap együtt volt a drága gyémánttal ; nyitva volt ajtó ablak, húszszor is ellophatta volna a követ és elszökhetett volna vele — de maradt. Sőt ha ügyetlenül is, de megtette a kötelességét. Cipőt tisztított, porolta a könyvtárt, hogy már egyetlen porszemecslfe sem látszott rajta; dolgozott reggeltől estig és Elphiston kétségbeesett. — Fel kell, hogy keltsd az étvágyát, igy szóla Johnhoz. Beszéld rá! bátorítsd! John elgondolkozva nézett a gazdájára; de bólintott. — Majd meggondolom, sir! Nemsokára, egy reggelen, Elphiston reménykedni kezdett. A függönyökön keresztül látta, mint közeledik az embere mohó pillantással a kőhöz és mint emeli le róla óvatosan az üveg burkot. Azután félénken körülnézett és Elphiston hirtelen elkapta a fejét, hogy meg ne zavarja. Lábujjhegyen a hálószobába ment, egy félórán át dobogó szívvel ott maradt az ablaknál, majd belépett a könyvtárba abban a biztos meggyőződésben, hogy a tolvaj már tovább állott a kővel. A gyémánt ott volt a helyén és megtöltötte a szobát szelíd fénylő tüzével. így volt ez még három hétig, mig egy éjjelen Elphiston halk, macskaszerü lépteket hallott a hálószobája ajtaja mellett elosonni. Még lélegzeni is alig mert; halkan felkelt. Most meglesz és holnap már megszabadulok ettől a lidércnyomástól. Óvatosan közeledett az ajtóhoz és hallgatódzott. A kulcslyukon még világosságot is látott, mely azonban nyomban kialudt. A tolvaj zsebre vágta a követ, most lemegy a lépcsőn, most mindjárt bezárul mögötte a kapu. — Isten veled «Veszedelem köve!» Hirtelen vad kiáltás hallatszott. Bútort dobáltak, egy durva hang segítségért kiáltott, mit jajgatás, ütlegelés követett, mintha a könyvtárban alapos verekedés folynék. Elphiston sietve gyertyát gyújtott és odarohant. A földön ott fetrengett John, a komornyik és rajta térdelt s a torkát szorongatta, mig jobb Öklét erősen fogta — a tolvaj. Elphiston szinte kővé meredt, — Mi történt? kérdezte hangtalanul. — Hogy mi történt ? A fickó lopni akart! Ezt az átkozott követ, mely — 3000 fontot ér, akarta elemelni. Igen ez a John! — a becsületes John! Nem mindenki gazember, uram, a ki a börtönből kerül ki! Rajta kaptam ! Amióta rábeszélt, hogy lopjam el, tudtam hányadán vagyok vele. Jó lopni ugy-e kedves John ? És diadalmasan kifeszitette a becsületes tolvaj a tetten ért Johnnak az ujjait, a melyek között ott csillogott a kő, mely most csakugyan a veszedelem kővévé lett a szegény komornyikra nézve. — John, hogy is tehetted ezt ? kérdezte Elphiston szemrehányóan a szegény bűnöstől. — Önnek akartam, szívességet tenni, mindent megkockáztatva uram, nyöszörgött John. De ez a fickó. »Ez a fickó« büszke és elégedett kifejezéssel állt ott. — Most már bebizonyitottam, hogy megjavultam, uram. Százszor is ellophattam volna a gyémánE hő elején íaIatiIIt niAff Garav János Nagy Képes Naptára.
