Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-06 / 45. szám
XIV. évfolyam. 45. szám. Szekszárd, 1904. november 6. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad MalnAr Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyet számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : * Főmunkatárs: Div LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Csata előtt. Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény« mondja a költő. Ha e szavakat alkalmazni szabad, úgy ezek senkire sem illenek úgy, mint a magyar ellenzékre. Ne higyje senki, hogy mi talán ab ovo az ellenzéki álláspontot perhorreskáljuk. — Ellenkezőleg. A legnagyobb tiszteletül viseltetünk iránta és hirdetjük az ellenzék, szükségességét. Ha Magyarországon ellenzék nem volna, teremteni kellene, mert ellenzék nélkül nincs parlamentarizmus, nincs ellenőrzés, már pedig az ellenőrzés alkotmányos országban a legszükségesebb valamiy mert a kormányok a dolog természeténél fogva a világ teremtése óta hajlandók voltak a hatalommal visszaélni és a visszaélések gátolására, megbüntetésére a többség a kebeléből alakult kormánynyal szemben rendszerint gyönge, elnézésre hajlandó szokott lenni. Ellenzékre tehát szükség van. De olyan ellenzéket, mint a minő a mai ellenzék, az Isten is csak rossz kedvében teremthetett. Nézzük egy kissé \ magyar..ells&zéki pártokat, illetőleg párttöredékeket igaz világítás mellett. Az úgynevezett »uj-párt«, vagy Bánffy- párt tisztán személyes párt és íő célja, hogy minden téren túllicitálva a kormányt, zavart és nehézségeket csináljon, hogy azok forgatagában feledtesse a hibákat és baklövéseket, melyeket vezére bukása előtt és után elkövetett. Az úgynevezett nemzeti párt vagyis Apponyi-párt, szintén személyes-párt. Nekik semmi sem kell, amit Tisza István akar, vagy legalább is nem úgy kell, ahogy Tisza akarja. Közel öt évig voltak Apponyi és hívei a szabadelvű párt tagjai és habár Tisza István programmja nem változott, sőt a katonai kérdésekben a nemzeti párt egykori kívánságait messze túlhaladó vívmányokkal gyarapodott, noha Tisza István nagy államférfim kvalitásait ellenségei is elismerni kénytelenek, Apponyiék tisztán személyes indokokból elkeseredett ellenzéki álláspontot képviselnek. A néppárt alakulása óta hazug alapon áll, népbolonditásban utazik és kétszinü politikát üz. Igazán csodálatos, hogy e politikai pártot a magyar nép egészséges, becsületes szervezete végleg ki nem izzadta még magából. A Szederkényi vezetése alá sülyedt Ugron-pártnak se vezére,\ se katonája. Olyanok, mint a szatócs, aki nagykereskedővel akar versenyezni és hogy a verenyt jobban bírja, csempészetre fanyalodik. De a magyar nép egészséges gyomra nem veszi be a csempészett cikkeket és inkább megy a Kossuth Ferenc boljjáfyq*. A függetlenségi Kossuth párt sem azt nem tudja, hogy mi ajz ő^biyatá^ js£m,_azt nem tudja, hogy mit mikor tegyen. Nem ismeri sem a maga, sem a nemzet igaz helyzetét, erejét, hivatását. Ez ä párt egy képzelt, saját külön világban él, nem számol a dynasztia, az ország, a világpolitika szükségleteivel, csak a maga házi istenének áldoz. És ezek a pártok mindannyian megvannak arról győződve, hogy ők, a kisebbség, a nemzet; egyedül ők képviselik a nemzetet, csak az lehet törvény, amibe ők beleegyeznek, csak az és addig lehet miniszter, aki és ameddig nekik tetszik, ők diktálnak a királynak, ők parancsolnak a' nemzetnek, ők a nemzeti akarat teljhatalmú sáfárai, a király házfeloszlatási, miniszter kinevezési és egyéb a törvényben biztosított jogát korlátolják és hatálytalanná teszik, a végrehaitóhatalmat a törvényes kormányzás eszközeitől és lehetőségétől elütik, a törvények hozását lehetetlenné teszik és mindezt csak azért, mert nekik úgy tetszik. Hogyan fajulhattak eddig a dolgok ? Hogyan lett lehetséges, hogy az ellenzék ily hatalomra tett szert? Úgy, hogy az ellenzéki urak lassanként rájöttek, hogy a házszabályok az ő javukra visszaélésekre adnak alkalmat és elhatározták, hogy ők e visszaélést rendszerré teszik. De itt is bebizonyosodott, hogy minden visszaélés csak adig állhat fenn, mig tűrhetetlenné nem válik. A mi ellenzékünk házszabály-visszaélései, obstrukcziós fenekedései nemcsak türhetellenek immár, hanem egyenesen vészthozók az országra. Vissza kell tehát állítani azt a helyes mértéket, amely az ellenzéket megilleti, megilleti pedig számarányánál és hivatásánál fogva. Hivatásánál fogva megilleti az, hogy [ a kormányt ellenőrizze, a törvényhozást a szükséges alkotásokra sarkalja, a nemzeti jogokat védelmezze és lehetőleg fejleszsze; számarányánál fogva pedig megilleti az, hogy mindaddig, mig a közvélemény támogatásával és elvei győzelmével a többséget el nem nyeri, a parlamentarizmus alapját képező többségi elvet elismerje és tiszteletben tartsa. Ámde ma már elmondhatjuk, hogy az ellenzék épen ezt nem akarja. Mert neki nagyon kényelmes az, hogy törpe kisebbsége mellett is bitorolhatja a hatalmat akkor és úgy, ahogy neki tetszik. TÁRCA. Ha csókoltad . . . Ha csókoltad vonagló meleg ajkam, Én megcsókoltam kezedet; S ha csókot szórtál rebbenő szememre. r ' En híven visszadtam, Százszorosán — nem mondok sokat — Minden csókodat! S körül suhogtak bár parittyakövek, Gőggel emeltem föl f jem, S veled kergettem verejtókes arccal Kóborló üstökösnek Zivatarok kuszáit egén át Lengő uszályát . . . S ha egyetlen foszlánya, csillogása Forró kezed közt megmaradt. Ujjongva szikrázott föl két szememben Az öröiri büszke lángja S visszhangzott erdőn s tarka réten A nevetésemS ha te sírtál befelé, férfimódra: Melegen és asszonyosan, Sűrűn zuhogó záporként omolva Hullt bő könyem bekódra, Melytől erős térded megrogygyan Nehéz utadban. r Es róijuk együtt fényben vagy borúra Mint két középkori lovag, Kik egymással szoros ércláncra fűzve Mentek a háborúba: A győzelem dús mámorába — Vagy a halálba! M. KORNIS ARANKA. Egy gyémánt története. Irta: Alice Black. (Angolból.) Ellis Elphiston lord az undor és elégedettség sajátságos vegyülékével nézett a markos legényre, aki ott állott a szoba ajtajában. A börtönből jött? kérdezte. — Igen, sir. Igaz, hogy csak véletlenül kerültem a dologba. Csak mert nagyon jó szivem van. Istenemre mondom, az ördög is elvihetne, de hát a dolog. —-- Jól van. Éppen ez kell nekem. Öt esztendőt kapott lopásért, ugy-e? Nem kell restelkednie ! Az ajtónál álló ember nagyot köszörült a torkán, mintha egyenesen a szobába akarna köpni, de meggondolta magát, amikor a szőnyegre pillantott. — Úgy van egészen, hisz benne ill a papirosban, amit az igazgató ur küldött. És most ne gyötörjön, uram, tovább; adjon egy pár shillinget ■—^—mmm és eresszen az utamra. Mit is ér vele, ha igy csúfot üz belőlem. Elphiston lord fejét csóválta és mégegyszer I vizsgálódva nézte meg lorgnonján keresztül tetőtől talpig a csudálatra méltó látogatót. — Téved. Komoly dolog ez. Olyan embert kértem, akit lopásért büntettek. Nem akartam gyilkost, sem betörőt, inkább olyat, aki már szokásból lop. Ilyen embert óhajtok a házamba, hogy minek, az az én dolgom. Az igazgató magát küldte és maga tetszik is nekem, bár inasnak kissé nehézkesnek tartom — de arra csak alkalmas lesz talán, hogy kissé segédkezzék a házban. Mindenesetre megpróbálom. Vagy nem akarja? Két font lesz a fizetése havon kint A tolvaj megvakarta a füle tövét és nézte a lordot, mintha csudát látna. Mijd egy pár érdes hangot hallatott s szólt: — De ilyet! Hogy akarom-e ! Uram, kérem. Itt künn a piszkos utcák, és nincs az embernek enni valója és a fogdmegek mindig a hátunk me- gett; a íélelem, a hideg és mindenféle . . . ! Hogy akarom-e! Meghiszem azt! De hogy ilyen emberek is vannak a világon, uram, ilyen nemes emberek! . . - Istenem, hiszen ez szerencse, valóságos szerencse ! Egy szóval, uram, állok elébe! A nemes lord unottan mosolygott és megnyomta a villamos gombot. — Ez az ember az a bizonyos egyén, John, igy szólt a belépő komornyikhoz. Tudod mi a
