Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-18 / 38. szám
3. 1904. szeptember 18. TOLNAVÁRMEGYE. Az Ördögmalomtól—Zombáig 4 65 kim. útvonal Ördögmalom— Tábód—Paradicsom—Zomba irányban vétetett föl 7‘970 kim. hosszúságban. A dombori—fadd—gerjeni útvonal folytatása 2724 kim. helyett 5 kim. hosszúságban vétetett föl az 1909. évre., Ugyancsak az 1909 iki úti programmba fölvétetett a szekszárd—agárdiad 2*21 kim. hosszúságban. Bernrieder József 20 biz. tag nevében névszerinti szavazást kért. Sztankovánszky János indítványt tesz, hogy az eddigi törvényhatósági utak ezentúl is azok maradjanak és mint ilyenek fentartassanak; a paks—dörög—sárszentlőrinci ut pedig tartassék meg és Györköny egy külön utat kapjon. Sztankovánszky indítványa különben szószerint a következő: 1. Indítványozom, hogy az eddig törvény- hatósági ut jellegével bíró utak, melyek eddig földmunkával lettek föntartva, ezentúl se vonassanak j ki az úthálózatból, hagyassanak meg abban u. a. jelleggel. Ezeknek kiselejtezését a közúti bizottság azzal indokolja, hogy forgalmi jelentőségüket veszítették. Elfogadom, hogy ezen útvonalak egyes szakaszain csökkent a forgalom, de valamelyes forgalom általában van rajtuk mégis, szakaszonkint pedig van rajtuk élénk forgalom is. Annyi lorgalom azonban mindenesetre van rajtuk, a mennyi az ötven korona kilométerenként való kiadásnak megfelel. Akkor, midőn egy kilométer kőútnak kiépítése 18,000 koronába, föntartása pedig 643 koronába kerül, nem hiszem, hogy, a közúti bizottság által kiépítésre tervezett utak bármelyikének forgalma oly arányban álljon bármely általa kiselejtezett út forgalmához, mint: 18,000 korona-(- 643 korona az 50 koronához. 100 kim. földmunkával föntartott ut évi föntartási költsége: 5000 kor., ezt 8 kim. kövesut évi fentartása elnyeli, sőt nem is födözi az teljesen. Azon adófizetők, kik ezen szerény forgalmú szegényes módon föntartott törvényhatósági utakon kénytelenek közlekedni, az ő filléreikkel is hozzájárulnak az úgy nevezett »nagy forgalmú utak* kővel való kiépítéséhez; azzal bujtassanak ezek tehát, hogy még a csekély 50 kor. kim. költség is elkoboztatik ez általuk használt — eddig törvényhatósági — utak tói nemcsak, hanem, ha ezen utak teljesen járhatlanokká válnak, azokat maguk javítsák. Luxuriosus utakhoz, melyeket nem használnak, hozzáfizetnek, saját útjaikat maguk kaparhatják. Ez nem méltányos, sőt merőben igazságtalan ! — A Tekintetes törvényhutósági Bizotfság hatáskörében mindenkinek egyforma mértékkel mér; nem tarthatja helyesnek, nem követheti azon eljárást, melyet a közmondással lehet kifejezni : »A szegényt még az ág is huzza«. Ennélfogva a közúti javaslat ezen részét meg fogja változtatni és a méltányos és igazságos állapotot megvédeni. 2. Indítványozom : amennyiben a közúti bizottság javaslatát a t. törvényhatósági bizottság elfogadja, az ezen bizottság beadott tervezet 2. lap, 9. pontjában és, 5 lap, 10. pontjában foglalt javaslat akként módosíttassák, hogy a Paks—Nagy- dorog—Sárszentlőrinci útvonal kiépítésére a meglevő mostani törvényhatósági üt használtassák íöl (lehető és remélhető röviditésekkel I) Györ- köüy község pedig egy alkalmas ponton egy külön építendő ut által nyerjen összeköttetést ezen a vasúthoz és Dunához§ vezető útvonallal. A közúti javaslat szerint Györköny belevonása a paks-^lő- rinci' útba ezen utat 21/a klm.-rel meghosszabbítja, tehát az összes érdekeltség (Nagydorog, Sárszent- lőrinc, Űzd, Székely, Varsád, stb.j kénytelen volna ezen 2% km. kerülőt megtenni Györköny kedvéért, holott Györköny 3 kim. és 10 m. távolságra fekszik Nagydorogtól, ahol a sárszentlőmic—paksi műutat éri,"* vagyis az egyenes összeköttetést a vasútállomással és Dunával. Ezen 610 m. építési többlet a Györköny község által a közúti bizottságnak fölajánlott hozzájárulása által nagyrészben födözetét találná, valamint azon körülményben, hogy ezen ut csak egy község forgalmát szolgálván, olcsóbb módon kiépíthető, mint a hosszabb vonalon nagyobb forgalmat lebonyolítani hivatott üt. A paks—sárszentlőrinci útvonal fekvésének terepviszonyainak ismeretében, azon meggyőződé-, semnek is adok kifejezést, hogy ezen útvonalat a »toronyiránt«-hoz még közelebb lehetne hozni, , 1—2 klm.-rel meg lehetne rövidíteni, ami szintén a györkönyi ut 610 m. költségének födözetéhez járulna. így kezelve a kérdést, Sárszentlőrinc—Paks egyenes összeköttetést, (esetleg az eddiginél is rövidebbet) Györköny pedig Nagydorog, vagy más alkalmas ponton összeköttetést nyerne vasútállomáshoz és a Dunához vezető úttal és amellett még néhány méter útépítési költség is megtakarítható j volna. Benyovszky Rezső grót országgyűlési képviselő hosszabb beszédben támadta a javaslatot, mint amely szerinte nélkülözi az előtanulmányt; nem vették figyelembe a talajviszonyokat, az egyes járások nagyságát, a lebonyolítandó forgalmat. A javaslat törvénybe ütközik. A beruházási törvény szerint csak a már felvett törvényhatósági utak építhetők ki. A javaslat nem igazságos. Egyes járások eddig elhanyagolt attak, mint a dunaföldvári. Ezt a mulasztást most pótolni kell. A javaslat ellenkezik a közérdekkel. Nagyobb útvonalak helyett egyes apró utak vétettek föl kiépítésre. A kölesd- paksi útvonal szerinte igen szükséges volna még hadászati szempontól is. A javaslatot nem fogadja el. Elérkezett az ideje annak, hogy az ázsiai állapotok utügyünk- ből kiküszöböltessenek. A bizottság tegyen egy célszerűbb, a törvénynyelözsze nem ütköző javaslatot. DÖry Pál alispán indíttatva érezte magát, hogy a szónok két kifejezésére megjegyzést tegyen. Az úti bizottság javaslatát a vármegye régi kipróbált harcosai, hossu, fáradságos, lelket ölő tanácskozások után, nágy körültekintéssel készítették, nem lehet tehát méltányosan és jogosan azt mondani, hogy lelőtanulmány nélkül» csinálták munkájokat. Figyelmébe ajánlja továbbá Benyovszky grófnak, hogy ebben a vármegyében még törvényellenesség nem proponáltatott soha és senki által, mert itt mindenki őre a törvénynek, A törvény biztosítja a vármegyének azt az autonomikus jogát, hogy törvényhatósági útjait maga állapítja meg. Az alispán határozott, energikus figyelmeztető szavait elnyelte a közgyűlés dörgő helyeslése és éljenzése. Bernrieder József szerint csak azok a törvény- hatósági utak építhetők most ki, amelyek ilyenekül 1904-ig felvéve voltak. Nem fogadja el a javaslatot. SlmontsitS Elemér főjegyző válaszol a javaslat ellen tett támadásokra. A Benyovszky gróf által hangoztatott ázsiai állapotot sehol nem látja. A dunaföldvári járásban azért kevesebb a törvényhátósági ut, mert van a vármegye hathatós segélyével megépített vasútja, van hosszú állami útja, vizi útja, különösen a vasu- takra sokat áldozott a megye a közúti alapból, mert a vármegye előbb a vasutakat akarta kiépíteni. Most már elérkezett az az idő, hogy a vasutakhoz vezető csatornák is létesittessenek, a forgalom előmozdítására. Az úti bizottság javaslata a lehető leggondosabb tanulmány után került a közgyűlés elé. A bizottságban minden járás képviselve volt, Jeszenszky Andor biz. tag előzetesen az összes községekhez kérdést intézett az iránt, hogy mindegyik községnek mi a kívánsága és a beérkezett válaszok alapos áttanulmányozása és mérlegelése után a járási fő- szolgabiró meghallgatásával napokon át tartó tanácskozások után döntött csak az utibizottság, melynek elaboratumát azután az állandó választmány másfél napig tartó ülésében, tételről tételre menve bírálta felül. Különös figyelemmel voltak a járásoknak úgy közigazgatási, mint forgalmi, kereskedelmi és közgazdasági érdekeire. A közutakról szóló törvény nem konfiskálta a vármegyének azt a jogát, hogy azokat az utakat, amelyek forgalmi szempontból arra hivatottak, fölkarolja s a törvényhatósági utak hálózatába fel- vegye, azokat pedig, melyek jelentőségüket időközben elvesztették, elejtse. Ez észszerű eljárás és senki által nem kifogásolható. Sokat beszélnek a közérdekről. A bizottságot az igazi közérdek vezette, mert a bizottság nem egyes járások specziális érdekét, hanem az egész vármegye közérdekét tekintette. De az már igazán nem lehet a vármégye közérdeke, hogy, mint Benyovszky gróf kívánja, a paks-kölesdi úttal egy transverzális ut folytattassék, mert hisz a tranzverzális utak készitése az állam feladata. Különben is Benyovszky gróf nem konzekvens a beszédében, mert mig kifogásolja, hogy a régi törvényhatósági utak elejtetnek és újak vétetnek föl kiépítésre, ő is ebbe a hibába esik, mert az általa kiépittetni kért vajta-faddi ut szintén nem törvényhatósági ut Hangsúlyozza, hogy itt nem magánérdekek kielégítéséről van szó. Lehet, hogy valaki, talán'egy-egy jobb részletet tudna kivitelre ajánlani, de meggyőződése, hogy nagyban és egészben a bizottság és az állandó választmány a vármegye igazi érdekeit vette döntésénél figyelembe. A főjegyző alapos fejtegetéseit a közgyűlés tüntető tetszéssel hallgatta és az éljenzés közben ugyancsak hallatszott a »szavazzunk« fölkiáltás. Benyovszky gróf személyes kérdésben kért szót. Megkísérelte, hogy az »előtanulmány nélküliség «-re és a »törvénytelenségre« reflektáljon, de fölszólalása nem talált viszhangra. Vajay István úgy látja, hogy minden fölszólaló a maga, vagy járása érdekét nézi. Figyelmeztet arra, hogy a helyi érdekek legyezésével a közérdek szenved. Könnyű kritizálni, de nehéz alkotni. Ha lehetne remény, hogy a fenforgó ellentéteket egy másik javaslat készítésével el lehet oszlatni, maga is ellene szavazna. De igy elfogadja azt, remélve, hogy az abban nyújtott helyi és járási előnyök csak kezdet, melynek lesz folytatása. Bernrieder József tiltakozik az ellen, hogy őt felszólalásában az Önérdek vezette volna. Az ő meggyőződése, hogy e kérdésben a közérdek és a legfontosabb az, hogy minden község köves úttal köttessék Össze a vasútállomásával. (Helyeslés.) KISS Ernő .dr. a tamási-darányi útszakasz elejtése ellen szólalt löl. Indítványozza, hogy ez az ut épittessék ki és pedig már 1905-ben ; igen fontos közlekedési ut ez, naponként 3—400 kocsi közlekedik rajta, mert ez köti össze Tolnát Somogygyal. A rossz talajviszonyok is követelik ez ut kiépítését. — lérmeg János a dorog-paksi összeköttetés létesítése mellett emelt szót. Rátkay László országgyűlési képviselő arra hivatkozva, hogy a fehér—tolnamegyei helyi érdekű vasutat az igazgatóság át akarja adni az államnak, ami a törzsrészvények elértéktelenitésével jár és minthogy e vasúttal kapcsolatban megyénk és községei is sok törzsrészvényt jegyeztek, kérdi, van-e erről a dologról, amelyet az utügygyel kapcsolatban állónak lát, az alispánnak tudomása. Hosszabb beszédben aggályosnak jelentette ki a javaslatot. Szerinte egy kicsit törvénybe is ütközik, mert szerinte is csak az 1904-ig felvett törvényhatósági utak létesíthetők a beruházási hitelből. Vajon mi az álláspontja e kérdésben a kormánynak ? Ha ezt nem tudjuk, akkor mire való ez ügy ilyen tárgyalása ? 0 úgy látja, hogy össze kevertetett az úthálózat rendezése és a megye rendelkezésére bocsátandó költség felhasználása, vagyis: előbb annak rendje és módja szerint meg kellett volna állapítani a kiépítendő útvonalakat, a felebbezések elintézésével és a kormány beleegyezésével — és csak azután csinálni meg a költségfelosztást. (De ez esetben még két év múlva sem foghatnánk az útépítéshez, holott az egész beruházási törvénynek az' volt egyik czélja, hogy keresetet adjon a népnek.) Azt mondják, hogy: a közérdek a fő. De ha nem tudok hónapszám kijutni a sártól a községemből, akkor nem igen törődik az ember a közérdekkel. O a kérdést olyannak látja, amelyet közmegelégedésre nem lehet megoldani. (Helyeslés.) Különösen nem lehet a benyújtott javaslat alapján, amelyet nem tekinthet alaposnak, mert oly munkálat, amely útjaink negyed részét ledegradálja és azok helyett negyed részt törvényhatósági úttá előléptet, nem lehet alapos. De nem alapos a javaslat indokolása sem. Mert például Ozora útját azért tartja elejtendőnek, mert az hosszú. Hát tehet arról Ozora, hogy távol esik a közlekedési ponttól? ő nyíltan bevallja, hogy »haza beszél«. Kötelességének tartja, hogy kerületének és saját vidékének érdekeit itt is megvédelmezze és képviselje. Fölemlíti, hogy a dunaíöld- vári járásnak alig van törvényhatósági útja. Ez a járás soha sem kapott utat. (Közbeszólások : a vasúthoz kapott 200,000 koronát az útalapból 1 Van állami útja ! Ott a Duna!)
