Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-18 / 38. szám
XIV- évfolyam. 38. szám. ’ Szekszárd, 1904. szeptember 18. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » [ Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. Jegyzetek. A kiépítendő törvényhatósági közutak kérdése mélyreható érdeklődést provokált az egész vármegyében. És méltán. A személy- és teherforgalomnak jó utakon való lebonyolithatása elsőrendű személyes és gazdasági érdek. Magánosok és községek, uradalmak és járások érthető buzgóságjgal versenyezték abban, hogy a várínegyénk területén az állami beruházási kölcsönben fölvett tekintélyes összeg segélyével a legközelebbi időben kiépitendő utakból részt kapjanak. A vármegye vezetőségének és közúti bizottságának jutott az a nehéz feladat osztályrészül, hogy a jelentkező sokoldalú érdekek és igényekkel szemben, amelyek ez esetben a dolog természeténél fogva szeparatisztikus jelleggel birtak, olyan megoldást találjon, amely az összes jogosult igényeket a lehetőség szerint kielégíti. — 345 kilométer kiépítetlen útja van a vármegyének' és csak 257 kim. uj utat épithet. Az utépités tárgyában a közgyűlés ‘elé terjesztett tervezet fáradságos és lelkiismeretes munkának az eredménye. Kellő körültekintéssel és gonddal készült, amiért is elismerés. illeti azófcat, a kik annak megalkotásában közreműködtek. Lehet, hogy a tervezetnek vannak hibái vagy tévedései, de nagyban és egészben, mint a megejtett szavazás eredménye fényesen igazolja, kielégíti a vármegye közönségét és a közérdeket és legkevésbbé szolgált arra a kíméletlen és igazságtalan támadásra, amelyben az Benyovszky Rezső gróf részéről írásban és szóval is részesült. Ezeket a támadásokat a közgyűlésen illetékes helyről igazi értékökre leszállították, szolgáljon mentségére Benyovszky grófnak, hogy közügyeinkben eddig nem vett részt és lehet, hogy jóhiszeműen, de tájékozatlanul és téves információk alapján, mindenesetre azonban az emberek és viszonyok megítélésében kellő »előtanulmányok € nélkül járt el. Heves ostromot intéztek a közgyűlésen az utibizottság, illetve az állandó választmány javaslata ellen. Puskaporos volt a levegő és a tárgyalás gazdag volt pikantériákban éis meglepetésekben. A vármegye régi vezető gárdájának ii'éhány tisz- teletreméltő tagja ezúttal oppozicióbá' lépett. Éles közbeszólások süvítettek végig a1 Szenvedélyektől és a melegtől hevített forró atmoszféráju teremben. Érdekes szóharc fejlődött ki a vita alatt. Az uj köleidi képviselő nyitotta meg a sort Siri csend lett a szorongásig megtelt teremben és minden szem feszült figyelemmel tapadt a fiatal szónokra, kinek ez volt első nyilvános szereplése. Láthatólag nagyfokú lámpalázzal küzdött mindvégig, ami utó- végre fiatal embernél, kezdő szónoknál, a fórumon való első megjelenése és szűzbeszéde alkalmából nem is csoda. Az immár kétségtelen, hogy jelentősebb szónoki kvalitásokkal nem bir. De azért a parlament és a nyilvánosság iskolájában még fejlődhetik, erősbödhetik. Minden esetre azonban elhibázott dolog volt részéről, hogy mint kezdő fiatal szónok mindjárt első debutje alkalmából igen erős hangnemben kezdte támadásait, ; beszélt törvénytelenségről, ázsiai állapotokról, magánérdekek istápolá- s§ről u közérdek rov1!feáW*líl£ ífíáí&sak érdemben nem volt makulányi igaza sem, hanem taktikai hiba volt az ajtóstul való berohanás. Később Benyovszky- nak segítségére sietett egyik elvtársa: Rátkay László» ki bár biztos ura a szónak és ezúttal is gördülékeny simasággal, a nála megszokott kellemes szónoki modorban beszélt, de ő is nyitott ajtókat döngetett. Persze, hogy jó volna minden járás minden községének műutat csinálni. De miből és hogyan — ha nincs hozzá való erőnk. A szónoki bajvivásban Benyovszky és Rátkay nagy vereséget szenvedtek. Minden állításuk és argumentációjuk rögtön erős cáfolatra talált. Döry Pál alispán, ki előtte való két napon át az állandó választmány bosszú ülései alatt alapos, szakszerű magyarázataival megvilágította az egész bonyodalmas úti ügynek minden részletét, az elnöki székből elhangzott talpraesett, tömör nyilatkozataival nagyban hozzájárult az eszmék tisztázásához és'az izgatott kedélyek lecsillapításához. Kitűnő napja volt Simontsiis Elemér főjegyzőnek, ki ezúttal jeles debatteri képességeit érvényesítette. Úgy Benyovszky gróf, mint Rátkay beszédének minden egyes passzusát finom pengéjű éles bonckés alá vette és mindkettőt elmésen, erőtől duzzadó érveléssel, több Ízben saját fegyvereiket el- lenök fordítva, lefegyverezte. A szónoki párviadal a támadók harcképtelenségével végződött. A vár- j megye közönsége a vármegye vezető tisztviselőit a legrokonszenvesebb és a legmelegebb ovációk- I ban részesítette. * Azuj tiszti főügyész. Totth Ödön a vármegyei ügyvédi kar érdemes doyenja lett a vármegye fiskusa. Most már hivatalosan is be van iktatva abba a testületbe, melylyel eddig is a legbensőbb és legszorosabb kapcsolatban állott. Totth Ödön régi tisztes és díszes alakja a mi vármegyei közéletünk- | nek. Vármegyei életünk Totth Ödön nevével már 1 negyven év óta van egybeforrva. Önzetlen, buzgó I harcosa volt közügyeinknek. Nem volt az a bizottsága, választmánya, szakosztálya a vármegyének, , amelyben Totth 0dön közre nem működött. Nem I volt olyan kiküldetés, olyan megbízatás, vármegyei vagy más közügyben, melyet ő készségesen el nem vállalt és amelyben mindenkor lelkesen, ambícióval | el nem járt volna. És nem volt soha olyan közérdekű mozgalom, amelyben sziwel-lélekkel részt I ne vett volna. Társadalmi életünknek is kedves, általános tisztelettől körülövezett alakja. Koncilians, mindenkor előzékeny modorával, ismert jószívűségével elérte azt, hogy ellenségei nincsenek, de annyival nagyobb barátainak és tisztelőinek a száma, kik most szívből örülnek, mert őt is örülni látják . . . . * Dr. Kiss Ernő. A másik pályázó a tiszti főügyészi állásra: dr. Kiss Ernő volt. Nem kell őt olvasóinknak bemutatni. Azzal is tisztában van minTÁRCA. Amerikai szélhámosságok. A st.-louisi kiállításon a világ minden tájáról jösszesereglett tömérdek ember között természetesen sok szélhámos, iparlovag, csaló, zsebtolvaj ha- »mis ' kártyás és más efféle ember is akad. Ezek közül különösen a szélhámosok és iparlovagok csinálják. jobb ügyre méltó és szinte már művészetnek nevezhető ügyesseggel a maguk dolgát. Nem- -csak az idegen, de a legtöbbször még maga a teli- vér amerikai sem sejM a kifogástalan elegánciával Öltözött, úri fellépésű és megnyerő modorú gavallérban a. gonosz embert a ki számos módját tudja annak, miképpen ke(l rászedni valakit. Alkalom lépfen-nyomon kínálkozik és a rásze- dés lépten-nyomon megesik. így például, hogy másból ne szóljunk, csalnak az itallal. A nyár St.-Louis- ban rendkívül forró. Az emberek a vendéglőkben isznak, de több habot, mint sört és föleresztett, sőt ilyenkor hamisított bort. Es a vendéglőkben működnek a különféle szélhámosok. Az egyik fölajánlja a dollar-tricket. Ez a játék nálunk is ismeretes ; úgy nevezik, hogy fej, vagy írás. A szélhámos azitoal az ajánlatával csábit, hogy ő feldobja akár a (piszéméit áldozattal feldobatja a dollárt, hátat •ford. :t, és megmondja melyik felére esik. Mi ebben a csalás? Először az hogy az amerikai ezüst dollárnak a fejes oldala rendszerint nehezebb mint a másik, másodszor pedig az, hogy a szélhámos mindig a saját dollárját adja oda, mely holmi laikusnak fel sem tűnő karcolásokkal, horpasztásokkal ki van készítve, legtöbb esetben arra az oldalra esik, a melyet a szélhámos mond. Sok embert meg koppasztottak már igy. A két oldal isulykülömbsége más amerikai pénznemnél nincs meg, innen az elnevezés dollártrick. Aki pedig nem megy lépre, rászedik máskép. Itt van *a lock-trich (lakat csel), a melyhez azonban már három ember szükséges, két beavatott és egy áldozat, akit olykor már a perronon megfog az egyik, kifogástalanul öltözött szélhámos. Beszédbe elegyedik vele, elkíséri s a mint csöndesebb utcán mennek, a beavatott szélhámos csinos kis lakatot talál a földön, szinleg egész váratlanul. Fölemeli, mutogatja az idegen áldozatnak s mind a ketten gyönyörködnek benne, hogy milyen csinos portéka, kár, hogy nincs meg hozzá a kulcs, pedig a lakat nyaka egész jól jár ki és be. E pillanatban odalép — persze szintén véletlenül — a második beavatott szélhámos, akitől az első azt kérdezi, — hogy nem ő veszitette-e el a lakatot ? A második szélhámos kezébe veszi, — nézegeti, ki akarja nyitni a lakat nyakát, de az nem enged. Kulcs nincs hozzá. Általános elcsodálkozás. Pedig semmi csoda sem történt, csak a második ur büvészi ügyességgel kicserélte a nyitott lakatot, egy telje sen olyan csukottal, amely persze nem enged. A két szélhámos erre összevész, hogy ki lehet-e kulcs nélkül nyitni, vagy nem ? A vége is az, hogy fogadnak s ebbe belevonják az áldozatot is, aki aztán persze akár melyik oldalra tógád, elveszti a pénzt, mert a szélhámosok szükséghez képest a zárt vagy nyitott lakatot szedik elő. A csalás módjának egyik válfaja az, a mikor a csalók lelepleztetik magukat egy detektivvel. Ez a harmadik beavatott ember, a ki mind a hármat be akarja vinni a rendőrségre, amely azonban messze van. A két beavatott persze protestál. Égre- földre esküsznek hogy ők tisztességes emberek, de az áldetektiv nem enged, vinni akarja őket mindenáron, de az áldozattal együtt. Erre a szélhámosok azt mondják, hogy ők elmennek a lakásukra a papírjaikért s nagy összeg pénzt vesznek elő mind a ketten, odaadják a detektivnek óvadékul, hogy ők visszajönnek; kérik a detektívet, hogy várja meg őket a legközelebbi kávéházban. Az idegen ugyanigy jár el, különösen, ha nincs nála véletlenül kellő mértékben igazoló okirat. Ő is pénzt ad, de tőle kisebb özszeget is elfogad óvadékul az ál-detek- tiv. Mikor t z megtörtént, mindenki megy a maga szállására az igazoló iratokért, de csak az áldozat tér vissza s a találkozás helyén aztán várhat akár ítéletnapig — hiába. Ravasz módja az idegenek léprecsalásának ÜF T .apn-nk mai száma ÍO oldalra terjed.
