Tolnavármegye, 1904 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

XIV- évfolyam. 38. szám. ’ Szekszárd, 1904. szeptember 18. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. FÖLDVÁRI MIHÁLY. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » [ Egy szám ára . . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Molnár Mór könyvnyomdája és papirkereskedése Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. Jegyzetek. A kiépítendő törvényhatósági közutak kérdése mélyreható érdeklődést provokált az egész vár­megyében. És méltán. A személy- és teherforgalom­nak jó utakon való lebonyolithatása elsőrendű sze­mélyes és gazdasági érdek. Magánosok és községek, uradalmak és járások érthető buzgóságjgal versenyezték abban, hogy a várínegyénk területén az állami beruházási kölcsön­ben fölvett tekintélyes összeg segélyével a legköze­lebbi időben kiépitendő utakból részt kapjanak. A vármegye vezetőségének és közúti bizottsá­gának jutott az a nehéz feladat osztályrészül, hogy a jelentkező sokoldalú érdekek és igényekkel szem­ben, amelyek ez esetben a dolog természeténél fogva szeparatisztikus jelleggel birtak, olyan meg­oldást találjon, amely az összes jogosult igényeket a lehetőség szerint kielégíti. — 345 kilométer ki­építetlen útja van a vármegyének' és csak 257 kim. uj utat épithet. Az utépités tárgyában a közgyűlés ‘elé terjesztett tervezet fáradságos és lelkiismeretes munkának az eredménye. Kellő körültekintéssel és gonddal készült, amiért is elismerés. illeti azófcat, a kik annak megalkotásában közreműködtek. Lehet, hogy a tervezetnek vannak hibái vagy tévedései, de nagyban és egészben, mint a megejtett szavazás eredménye fényesen igazolja, kielégíti a vármegye közönségét és a közérdeket és legkevésbbé szolgált arra a kíméletlen és igazságtalan támadásra, amely­ben az Benyovszky Rezső gróf részéről írásban és szóval is részesült. Ezeket a támadásokat a közgyű­lésen illetékes helyről igazi értékökre leszállították, szolgáljon mentségére Benyovszky grófnak, hogy közügyeinkben eddig nem vett részt és lehet, hogy jóhiszeműen, de tájékozatlanul és téves információk alapján, mindenesetre azonban az emberek és vi­szonyok megítélésében kellő »előtanulmányok € nél­kül járt el. Heves ostromot intéztek a közgyűlésen az utibizottság, illetve az állandó választmány javas­lata ellen. Puskaporos volt a levegő és a tárgyalás gazdag volt pikantériákban éis meglepetésekben. A vármegye régi vezető gárdájának ii'éhány tisz- teletreméltő tagja ezúttal oppozicióbá' lépett. Éles közbeszólások süvítettek végig a1 Szenvedélyektől és a melegtől hevített forró atmoszféráju teremben. Érdekes szóharc fejlődött ki a vita alatt. Az uj köleidi képviselő nyitotta meg a sort Siri csend lett a szorongásig megtelt teremben és minden szem feszült figyelemmel tapadt a fiatal szónokra, kinek ez volt első nyilvános szereplése. Láthatólag nagyfokú lámpalázzal küzdött mindvégig, ami utó- végre fiatal embernél, kezdő szónoknál, a fórumon való első megjelenése és szűzbeszéde alkalmából nem is csoda. Az immár kétségtelen, hogy jelentősebb szónoki kvalitásokkal nem bir. De azért a parla­ment és a nyilvánosság iskolájában még fejlődhetik, erősbödhetik. Minden esetre azonban elhibázott dolog volt részéről, hogy mint kezdő fiatal szónok mindjárt első debutje alkalmából igen erős hang­nemben kezdte támadásait, ; beszélt törvénytelen­ségről, ázsiai állapotokról, magánérdekek istápolá- s§ről u közérdek rov1!feáW*líl£ ífíáí&sak érdemben nem volt makulányi igaza sem, hanem taktikai hiba volt az ajtóstul való berohanás. Később Benyovszky- nak segítségére sietett egyik elvtársa: Rátkay László» ki bár biztos ura a szónak és ezúttal is gördülékeny simasággal, a nála megszokott kellemes szónoki modorban beszélt, de ő is nyitott ajtókat dönge­tett. Persze, hogy jó volna minden járás minden községének műutat csinálni. De miből és hogyan — ha nincs hozzá való erőnk. A szónoki bajvivásban Benyovszky és Rátkay nagy vereséget szenvedtek. Minden állításuk és argumentációjuk rögtön erős cáfolatra talált. Döry Pál alispán, ki előtte való két napon át az állandó választmány bosszú ülései alatt alapos, szakszerű magyarázataival megvilá­gította az egész bonyodalmas úti ügynek minden részletét, az elnöki székből elhangzott talpraesett, tömör nyilatkozataival nagyban hozzájárult az eszmék tisztázásához és'az izgatott kedélyek lecsillapításához. Kitűnő napja volt Simontsiis Elemér főjegyzőnek, ki ezúttal jeles debatteri képességeit érvényesítette. Úgy Benyovszky gróf, mint Rátkay beszédének minden egyes passzusát finom pengéjű éles bonc­kés alá vette és mindkettőt elmésen, erőtől duz­zadó érveléssel, több Ízben saját fegyvereiket el- lenök fordítva, lefegyverezte. A szónoki párviadal a támadók harcképtelenségével végződött. A vár- j megye közönsége a vármegye vezető tisztviselőit a legrokonszenvesebb és a legmelegebb ovációk- I ban részesítette. * Azuj tiszti főügyész. Totth Ödön a vármegyei ügyvédi kar érdemes doyenja lett a vármegye fiskusa. Most már hivatalosan is be van iktatva abba a testületbe, melylyel eddig is a legbensőbb és leg­szorosabb kapcsolatban állott. Totth Ödön régi tisztes és díszes alakja a mi vármegyei közéletünk- | nek. Vármegyei életünk Totth Ödön nevével már 1 negyven év óta van egybeforrva. Önzetlen, buzgó I harcosa volt közügyeinknek. Nem volt az a bizott­sága, választmánya, szakosztálya a vármegyének, , amelyben Totth 0dön közre nem működött. Nem I volt olyan kiküldetés, olyan megbízatás, vármegyei vagy más közügyben, melyet ő készségesen el nem vállalt és amelyben mindenkor lelkesen, ambícióval | el nem járt volna. És nem volt soha olyan köz­érdekű mozgalom, amelyben sziwel-lélekkel részt I ne vett volna. Társadalmi életünknek is kedves, általános tisztelettől körülövezett alakja. Koncilians, minden­kor előzékeny modorával, ismert jószívűségével elérte azt, hogy ellenségei nincsenek, de annyival nagyobb barátainak és tisztelőinek a száma, kik most szívből örülnek, mert őt is örülni látják . . . . * Dr. Kiss Ernő. A másik pályázó a tiszti főügyészi állásra: dr. Kiss Ernő volt. Nem kell őt olvasóinknak bemutatni. Azzal is tisztában van min­TÁRCA. Amerikai szélhámosságok. A st.-louisi kiállításon a világ minden tájáról jösszesereglett tömérdek ember között természete­sen sok szélhámos, iparlovag, csaló, zsebtolvaj ha- »mis ' kártyás és más efféle ember is akad. Ezek közül különösen a szélhámosok és iparlovagok csi­nálják. jobb ügyre méltó és szinte már művészet­nek nevezhető ügyesseggel a maguk dolgát. Nem- -csak az idegen, de a legtöbbször még maga a teli- vér amerikai sem sejM a kifogástalan elegánciával Öltözött, úri fellépésű és megnyerő modorú gavallér­ban a. gonosz embert a ki számos módját tudja an­nak, miképpen ke(l rászedni valakit. Alkalom lépfen-nyomon kínálkozik és a rásze- dés lépten-nyomon megesik. így például, hogy más­ból ne szóljunk, csalnak az itallal. A nyár St.-Louis- ban rendkívül forró. Az emberek a vendéglőkben isznak, de több habot, mint sört és föleresztett, sőt ilyenkor hamisított bort. Es a vendéglőkben működnek a különféle szélhámosok. Az egyik föl­ajánlja a dollar-tricket. Ez a játék nálunk is ismere­tes ; úgy nevezik, hogy fej, vagy írás. A szélhámos azitoal az ajánlatával csábit, hogy ő feldobja akár a (piszéméit áldozattal feldobatja a dollárt, hátat •ford. :t, és megmondja melyik felére esik. Mi ebben a csalás? Először az hogy az amerikai ezüst dol­lárnak a fejes oldala rendszerint nehezebb mint a másik, másodszor pedig az, hogy a szélhámos mindig a saját dollárját adja oda, mely holmi laikus­nak fel sem tűnő karcolásokkal, horpasztásokkal ki van készítve, legtöbb esetben arra az oldalra esik, a melyet a szélhámos mond. Sok embert meg koppasztottak már igy. A két oldal isulykülömbsége más amerikai pénznemnél nincs meg, innen az el­nevezés dollártrick. Aki pedig nem megy lépre, rászedik máskép. Itt van *a lock-trich (lakat csel), a melyhez azon­ban már három ember szükséges, két beavatott és egy áldozat, akit olykor már a perronon megfog az egyik, kifogástalanul öltözött szélhámos. Beszédbe elegyedik vele, elkíséri s a mint csöndesebb utcán mennek, a beavatott szélhámos csinos kis lakatot talál a földön, szinleg egész váratlanul. Fölemeli, mutogatja az idegen áldozatnak s mind a ketten gyönyörködnek benne, hogy milyen csinos portéka, kár, hogy nincs meg hozzá a kulcs, pedig a lakat nyaka egész jól jár ki és be. E pillanatban oda­lép — persze szintén véletlenül — a második be­avatott szélhámos, akitől az első azt kérdezi, — hogy nem ő veszitette-e el a lakatot ? A második szélhámos kezébe veszi, — nézegeti, ki akarja nyitni a lakat nyakát, de az nem enged. Kulcs nincs hozzá. Általános elcsodálkozás. Pedig semmi csoda sem történt, csak a második ur büvészi ügyességgel kicserélte a nyitott lakatot, egy telje sen olyan csukottal, amely persze nem enged. A két szélhámos erre összevész, hogy ki lehet-e kulcs nélkül nyitni, vagy nem ? A vége is az, hogy fogadnak s ebbe belevonják az áldozatot is, aki aztán persze akár melyik oldalra tógád, elveszti a pénzt, mert a szélhámosok szükséghez képest a zárt vagy nyitott lakatot szedik elő. A csalás módjának egyik válfaja az, a mikor a csalók lelepleztetik magukat egy detektivvel. Ez a harmadik beavatott ember, a ki mind a hármat be akarja vinni a rendőrségre, amely azonban messze van. A két beavatott persze protestál. Égre- földre esküsznek hogy ők tisztességes emberek, de az áldetektiv nem enged, vinni akarja őket minden­áron, de az áldozattal együtt. Erre a szélhámosok azt mondják, hogy ők elmennek a lakásukra a pa­pírjaikért s nagy összeg pénzt vesznek elő mind a ketten, odaadják a detektivnek óvadékul, hogy ők visszajönnek; kérik a detektívet, hogy várja meg őket a legközelebbi kávéházban. Az idegen ugyanigy jár el, különösen, ha nincs nála véletlenül kellő mértékben igazoló okirat. Ő is pénzt ad, de tőle kisebb özszeget is elfogad óvadékul az ál-detek- tiv. Mikor t z megtörtént, mindenki megy a maga szállására az igazoló iratokért, de csak az áldozat tér vissza s a találkozás helyén aztán várhat akár ítéletnapig — hiába. Ravasz módja az idegenek léprecsalásának ÜF T .apn-nk mai száma ÍO oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom