Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-11 / 41. szám

1903 október 11.

TOLNAVARKE^rs.

3.

túlterhelt és már szin'én gyengélkedő »Deák-onldit .— ahogy a Szeniczey családban nevezék — talált néhány napra terjedő időt vigasztalásukra.

Utolsó Pakson való időzése alkalmával egy ízben rossz éjszakáról panaszkodott. Rli baja volt önkii? kérdé Cecil húga. A szivem fájt! És kire? hangzott ismét a kérdés. Ne tréfálj leányom, vi- szonzá lehangoltan, — mert ez egy komoly baj I

És tekintete valóban bágyadtnak, látszott, lefeküdt a pamlagra, nem evett és lázasnik érzé testét. Közvetlenül elutazása előtt még kimentek a szőlőbe, hol éppen szüret folyt. Visszatérve, a folyosó kpdvelt fehér padján felsóhajtott: íme, vége az aranjuezi szép napoknak ! Tolnamegyében ekkor volt utolszor. Följegyzem még mint régebbi paksi időzésének reminiscenciáját, hogy Cseh v. alispán egyik leányának az akkor szokásos emlékkönyvébe a következő sorokat irta:

»Kurz geschrieben, gut gemeint,

Dicke Schrift, vom dicken Freund.«

Emma húgának pedig, ki mint hajadon, szülőinél szintén Pakson lakott, ezen szavakat:

»Dein Leben sei schön, wie dein Gesicht.«

Deák a fővárosban nem tett és nem is vi- viszonzott látogatásokat, csak Vörösmarty ékat,

úgyszólván családi otthonát, kérésé fel gyakran és a téli idényben Bezerédj Istvánné vasárnapi ebédéin yett részt, melyhez rendesen még hivatalosak voltak: B. Kemény gsigmond, Gyulay Pál, Arany János, a háziasszony fivére Bezerédj László, Eötvös József báró, Perczel testvérek és a volt tolnamegyei főorvos Dr. Havas Ignác, a fővárosi tanácsnak és a nemzeti casinonak intéző személyisége,' egyúttal Bezerédj Istvánnak és özvegyének b zalmas barátja. Magam is részesülék a szerencsében az »uri-utcai« párisi ház második emeletén volt tágas és verőfényes lakáson ama válogatott társaságban megjelenhetni. Az öregúr a >tolnai konyhán« készült magyaros izü étkeket, a hidjai pulykát és medinai bort humoros ötleteivel füsze- rezé, többnyire Keményt »a fejedelmet« csipkedve. Egyszer is az emésztés mozdulatlanságában szendergőt felriaszti . . .

— Te Zsiga, honnét vetted azt a hirt, hogy a pápa le akar köszönni, hiszen ez egy lapban sem állt! ?

Dehogy nem állt, dünnyögé Kemény zavarban.

Hát hol olvastad? szorongatá tovább az öreg ur.

— Hol olvastam? . ..„-több lapban

..........

példá

ul két franczia újságban is 1 . .

— No, ha olvastad, hát mért nem te ted be Iá »Naplód «-bá 1? 1

Kemény Zsigmondot azzal gyanusíták barátai, hogy saját lapját sem olvassa. Dí vereségét a jól értesüit'ége áltdl helyrehozandó, Kemény megszólalt.

»Hallot’átok, hogy most. mikor a felelős minisztérium kinevezése (1867) már szinte biztos: Simorból primás lett és Majláthból országbíró; nem e csúnyaság e ?!« .

— Részemről ebben csúnyaságot nem látok — jegvzé meg az öreg ur — csak az volna a csúnyaság, ha Simort országbíróvá és Majláthot prímássá neveznék ki

De a társalgás gyakran komoly mederben is folyt. Valamely felmerült társadalmi kérdés kapcsán Deák igy nyilatkozott: Az, ki a közéletben szerepelni kíván, keressen minden rétégben összeköttetéseket és ne kerüljön el, vagy utasítson vissza oly egyéneket sem, kikről a világ nem jót beszél. Lám, magam is akárhány emberrel szorítok kezet, kiről meg vagyok győződve, hogy érdemtelen reá!

I'yen bizalmas körben nem maradhatott kizárva a politika, sőt annak elleniétes felfogása sem. — Perczel Mór tábornok egy szóváltás közben ekként aposztrofálta Deákot: Az alkotmány helyreállítására vonaikozó kiegyezésig, melyet Te veze tél, minden rendben volt, — de ennek megtöiten’e után, nekem kelleit volna átvenni az ország gyeplőit!

Nagykorusitásom alkalmából felkerestük az Öreg urat atyámmal, hogy engem további jó hajlamába ajánljon ; szívélyesen fogadott ezen emlékezetes szavakkal: »Ha a politikai pályára lépsz, kövesd Csapó Dániel nyomdokát, ki Tolnamegye szabadelvű irányának megalapítója volt és ha kell, küzdjél, szenvedjél önzetlenül a hazáért, mint édes atyád ! Különben a közügyek szolgálásán kivül nem kevésbbé hasznos polgára a hazának, ki a termőföldet javítja és szépi’i, vagy iroda’ommal és művészetül foglalkoz’k.«

Tanácsold, hogy legyek tagja a nemzeti casinonak, mely »ezidő szerint a társadalmi mozgalmik gócpomja« és felkérte mindjárt a jelenlevő &zentiványi Károlyt, nevemet a választmányban pártolni. Később belépett Deák gyámfia Vörösmarty Béla, egy rokonszenves, velem egykorú barna ifjú — a kölcsönös bemutatás után az öreg úr hozzátevé felém fordulva: Legyetek jóbarátok! Valóban azokká lettünk.

A Vörösmarty árváknak kötelezett tőkepénz kamatait lehetőleg mindenkor személyesen nyujtám át, már azért is, hogy az öregurat a levelezéstől, mely terhére esett, megkíméljem. Dacára ennek, mégis őrizhetek ereklyeként tőle ezen ügyre vonatkozó leveleket. Egyik igy hangzik: Pesten április 20-án 1864. Kedves Öcsém! Midőn mukkor az utcán megszólitotlá', hogy mikor jöhetsz hozzám a Vörösmarty árvák kamatjainak lefizetése végett, én azt feleltem, hogy »másnap délig bármely órában«. De Te valószínűleg 12 óra urán kerestél s ez okból nem találtál. Hogy tehát hasonló tévedésből ismét egymást el ne kerüljük- értesitelek, hogy én csak május 2 ig leszek Pesten', legjobb lesz tehát, ha Te azon kamatot póstán küldöd ide s én a nyugtát szintén póstán azonnal megküldöm, csak arra kérlek, hogy küld azt ápril végéig, mert május 2-án elutazom s igy leveled nem találna. Isten áldjon 1 Szülőidnek jelentsd szives tiszteletemet 1 jó barátod Deák Ferencz. Rö- videbb és mégis érdekesebb a másik levél, melynek humoros utóiratából kitűnik, hogy 5 kr.-al adósom lett, bizonyára ez egyetlen ki nem fizetett tartozása! »Pesten március 25-én. 1865. Kedves Öcsém 1 A pénzt megkaptam, küldöm a nyugtát. Kedves szülőidnek legszívesebb tiszteletemet. Isten veled 1 Igaz barátod Deák Ferencz. A visszajáró 5 krt. ezen egyszerű levélbe nem tehettem, ha találkozunk, emlékeztess, megadom, addig kamat nélkül nálam lesz. »A pecsétes borítékon« Méltó- ságos ifjabb Csapó Vilmos urnák sat. tiszt. u. p. Tolna, Tengeliczen. — Hogy milyen lelkes szavakat talált nagynevű barátja árváinak érdekében, tanúsítja a következő két felszólítás. Az első nagy- néném Kiss Pálné, Csapó Idának van címezve, a másik nőm egy távoli rokonának Várady püspöknek, mindkettő még közöletlen.

t. Pest. 1855. december 18. Mélyentisztelt Méltóságos Asszony 1 Lángszellemü költőnk Vörösmarty Mihály sírba szállt és özvegyét és három kiskorú gyermekét vagyontalan állapotban hagyta. A jeles férfiú, ki fénye volt irodalmunknak, dicsősége nemzetünknek, nem vala képes vagyont is szerezni, mert egyedül honának szentelte életét. Kivívta nevének a halhatatlanságot s ez az egyetlen egy örökség, mit gyermekeinek hagyhatott. Da nem lesz meddő ezen szép örökség az atyát- lan árvákra nézve. Biztos tőke az, mely a nemzetnél van letéve s a nemzet le fogja róni a hála szent tartozását, melylyel az árváknak adós, atyjuknak halhatatlan érdemeiért. Pirulni kellene a magyarnak az egész művelt világ előtt, félhetne önkeblének szigorú vádjától s a jövő korszak kárhoztató megrovását, retteghetné, ha képes volna megfelejtkezni azon férfiúnak árváiról, ki a hon magasabb szellemi műveltrégének oly hatalmas előmozdítója volt. Lelkes hölgyek kebelében minden nemes érzés tisztább és ’ magasztosabb. Kegyelet és hála s a szelíd szánalom a női kebelnek legszebb gyöngyei. E három szent érzélemre hivatkozva járulok én, mint boldogult barátom elhagyott árváinak gyámja, honunk lelkes hölgyeinek dicső koszorújában Méltóságodhoz is, részvétet, vigasztalást, Segélyezést kérve és reményivé . I . Segítse Méltóságod nagylelkű adakozásával szegény árvák sorsát, neveltetését biztosítani, letörölni könnyeiket s ily módon leróni a nemzet hála tartozását. Vegye Méltóságod pártfogásába a szent ügyet másoknál is. kikre hathatós ajánlata bizonyosan sokat ígérő hatással leend. A segélyeket én veendem át (az Angol királyné című szállodában) s az átvett összegről megnyugtatást adandók. Fogadja Méltóságod buzgó kérésem ismétlése mellett mély tiszteletemet, melylyel kegyeibe ajánlott, vagyok Méltóságodnak alázatos szolgája Deák Ferencz.

II. »Méltóságos Várady József urnák auzári vál. Püspöknek szegzárdi Apátnak stb. Szombathelyen. Pest. 1855. december 16. Mélyentisztelt Méltóságos Püspök ur 1 A tudomány és művészet jó és balsorsban legjobb barátját és úgyszólván frigyesét mindég a catholika egyházban találta. S/olgái az igaz Isten papjai lévén, ismerték mindenkor az isteni, kiváltképen lelki adományok becsét és ha valaki, bizonyára ők hivatalosak megítélni és méltányolni egy olyan lángész érdemét, melynek minden működése kivételnélkül Istennek, a kitől eredett, ön magában és teremtésében dicsőítése vo’t. — Ilyen lángész vala boldogult Vörösmarty Mihály, kitől midőn közelebb Isten által kiszólittatnék az árnyékvilágból, közmegegyezéssel tört ki mindenki kebeléből azon elismerés, hogy a költő, ki korát és nemzetét annyi halhatatlan művel dicsőítette, lantját csupán nagy és dicső dolgoknak szentelte, csupán istenes és hazafiul tettek és erények szemléletén tuda lelkesülni. — A dicsőségben gazdag férfiú nagy anyagi szükségben j hagyta hátra özvegyét és hárojn árva gyermekét. E körülmény nem lesz Méltóságodra nézve meglepő, ki a tudomány és erény földi küzdelmeit a cath. egyház történetéből is igen jól ismeri. Alólirt, mint a hátramaradt özvegy és három árva gyámja, ezek sorsán segitendő, a magyar academia elnökének közbenjárására a felsőbség részéről engedélyt nyertem, hogy a segélyezés magánúton kegyes adományok által eszközöltethessék. S midőn evégből a tudományos műveltségnek és irodalomnak pártolóihoz felszóllalást intézendő vagyok, hova forduljak több bizalommal, mint a honi cath. egyház apostoli méltóságaihoz: hol minden szegény, annalinkább az egész nemzet árvája, még mindig

j azon szeretetre találhatni hisz, mely az egyháznak az emberiség anyja lehető legdicsőbb cimét érdemelte ki. — Jelen esetben az emberiségéhez még egy egész nemzet esedezése is csatlakozik, mint a mely a külföld és történet által el fogna ítéltetni, ezenkívül Istentől nagyra teremtett fiai elébe visszarettentő példát állítana fel, ha hogy dicsőült férfiainak, kik magukat egészen nékie szentelték s különben soha erkölcsi megrovás alá nem estek, — maradékait Ínségnek engedné áldozatul esni. Hivatkozom Méltóságod ismeretes lelki atyai szivére s azon nemzet és haza nevében, melynek az egyház annyi századokon keresztül oszlopa és ékessége volt, a szegény özvegyet árváival együft kegyességébe, jótékonyságába és oltalmába, valamint magas körén belüli hathatós pártfogásába és hazafiui bizodalommal és gyámnoki kötelességem sáerint alázatosan ajánlom. — A reménylett kegyes adományok hozzám intézéséért esedezve, magamat pedig Méltóságod kegyeibe ajánlva, mély tisztelettel maradok Méltóságodnak alázatos szolgája Deák Ferencz.

E két levél eszmemenetének lélektani megfigyelése hiven feltünteti a nagy ember barátot és evabw ismerőt, ki a részvét félébresztésében tapintatosan találja el a mindég megfelelő hangot.

Deák több nyáron át Balaton Füreden is időzött és véletlen szerencsének köszönöm, hogy az 1863-ikév julius havában, szintén oda rándulva, együtt utazhattunk. Véle egyedül ülve egy szakaszban, volt ismét bő alkalom külsejét, modorát- beszédmódját megfigyelni, mert szerény viselkedésemmel szemben közlékenv és jókedvű lett Többek közt ezeket beszélé: Döblingben meglátogatva Széchenyi Istvánt, szóba jött fiának óhajtott háza- sulása. Deák felemlité, hogy B. Sina Simon örömmel adná leányainak kezét magyar főuraknak: Széchenyi erre igy válaszolt »Megmondtam fiamnak, hogy ha a hazában szerepelni kívánsz, ne tégy »unpassend« házasságot, mert a kinek Magyar- országban az apósa rác és a barátja zsidó — az nem boldogulhat.

Midőn Kubinyi Ágoston külföldi útjában Berlint is érintve, az elmésségéről ismert IV. Friedrich porosz királynál tisztelgett, Őfelsége kérdezé vendégét, hogy mit jelent az »y«, mely a legtöbb magyar családnév végén áll ? — Ugyanazt, mit a francziában »de«, volt a válasz. Most már értem, kaczagott fel a király ; a franczia a de-t elül, a magyar hátul viseli 1

Gróf Széchenyi Antal kérdé Deákot III. Napóleonról való véleményéről és hogy nagy embernek tartja-e ? A felelet ez volt: »Én nagynak csak olyan férfiút nevezek, aki az emberiségnek jóltevője volt ; ily értelemben tehát nem az 1 Nagyobb volt, mint ő I. Napoleon, ki még emberirtó hábonrban is bizonyos poezissel harczolt és hóditott, mint mondjuk például nálunk az erdők zsiványa, de III. Napoleon az elsőhöz képest csak egy zsebtolvaj.

Az öregurat kicsinységekben is előre’átó gondosság jellemezte. Utunkban egy állomással Siófok előtt kiszállt, hogy az akkori kezdetleges kényelmi intézkedésekkel a vonat végéhez csatolt »podgyászos« kocsiba mehessen. Előbb azonban hozzám fordult: Ha nem térnék vissza az elindulásig, ne aggódjál öcsém és pe szólj a kalauznak ;

3 perez kevés idő és én valószínűleg ott maradok a közelebbi stáczióig.« Valóban igy is történt, csak félóra múlva láttam viszont.

FiiHden naponta közelében lehettem már a reggeli órákban, midőn a régi sétatér árnyékos padján a savóval vegyitett savanyuviz ivása után előirt séta helyett kényelmesen üldögélt.

Visszakérve tolnamegyei összeköttetéseire, á már említett családokon kivül még barátságot tartóit Sztanktívánszky Imrével és Vizsoly Gusztávval. Előbbi főispánsága ala’t, midőn mint t. főjegyző oldalán' működtem, nekem egy jellemző esetet beszélt Deákról. Az 1848-tki országgyűlés ama neve zetes éjjeli ülését tartá, mely a függetlenségi nyilatkozat előkészítője volt. Kossuth betegnek látszva, roskadozó testtel, két követtársa támogatásával vánszorgótt fel a szószékre, de ott csakhamar kiesve szerepéből,, szokott dörgő hangján és elragadó ékesszclásával szavalá el hires beszédét «Lebórulok a nemzet nagysága előtt stb.« Deák és Sztanko- vánszky a melléktei'emből figyelték a tárgya'ás lefolyását és Deák nekidőlve egy asztalnak, hogy a közepén álló gyertya lángjainál szivarra gyújthasson, igy szólt: Das ist der grösste Schauspieler.

Vizsoly neve pedig Deákéhoz egy mula tató poli ikai mozzanat alkalmából fűződik. A szlavóniai vadászatáról hazautazó gr. Sz. vasúton találkozva gróf Pálffy Móricz helytartóval, utóbbi kérdez is- ködék, hogy mit csinál Tolnamegye, mint véleke 1 k tisztviselőiről és Vizsoly Gusztáv milyen ember, használható-e? »Ntgyon használható — volt a válasz — de nem jelenleg. 1« Néhány nap múlva mégis Pálff magához hivatja Vizsolyt nyilatkpzását kérve, hogy a »jövendő rendszer alatt szolgálna-e ?«

— Az a rendszer minőségétől és azo ik víil családi körülményeimtől függne 1 — Viszonzá Vizsoly.

Felpattant erre Pálffy:

«Maga is csak olyan, mint a többi u. n. populáris urak; Appony is igy tett, leköszönt az