Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
TOLNAVAKMEGYE. de amúgy is képtelenség és megnyernék a nemzet elismerését, mert az ország túlnyomó többsége hive a dualizmusnak és kívánja az eddigi hibák és hiányok orvoslását: a közös hadseregben a magyar államiságnak és jelvényeinek kellő érvényesülését. VÁRMEGYE. 2._______________— A közigazgatási bizottság március havi ülését f. hó 23-án fogja megtartani. — Községi közutak belyreállitása iránt elsőfokban határozni a községi képviselőtestület az illetékes. A községi közutak építésére és fen- tartására azon község köteles, amelynek területén az útvonal van; de csak akkor, ha az a törvényszerűen fel van véve. Más község úthálózatába felvett községi utat még akkor sem köteles egy község sem fentartani vagy kiépíteni, hogy az ő területén vonul is át. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 77,410. sz. határozata.) — Harmadik személynek közutak vagy kÖZUti bidak építési költségeihez haszon arányában való bevonása eseteiben az 1876. évi VI. t.-cz. 59. §-ának rendelkezései nem alkalmazhatók. Községi közutak s hidaknál is helye van az 1890. évi I. t.-cz. 63. § a alapján a hasznos aránylagos levonásnak. Ily ügyekben a főszolgabíró nem ille- a főszolgabíró nem illetékes eljárni, sem határozni. (M m. kír. kereskedelemügyi miniszter 1902. évi 63,652. sz. határozata.) HÍREK. — Személyi birek. Döry Pál, vármegyénk alispánja, múlt csütörtökön tért vissza Abbáziából igen jó egészségi állapotban. — Dr. Selcz József, a kir. törvényszék elnöke, e hó 2-án két heti szabadságra utazott. Távollétében Ágoston István kir. Ítélőtáblái biró helyettesíti. — Bolgár Kálmán, állami anyakönyvi felügyelő múlt szerdán Szegzár- don időzött az anyakönyvi hivatal megvizsgálása végett. — A pécsi tábla uj elnöki titkára. Az igazságügyminiszter Huszár Sándor dr. nagykanizsai kir. törvényszéki bírót a pécsi kir. ítélőtáblához elnöki titkárrá uevezte ki. — Áthelyezés, ő császári és apostoli királyi Felsége, folyó évi március 1-én kelt legfelső elhatározásával dr. S á n t h a Gyula tamásii kir. járás- birósági albirónak eddigi minőségében a perlaki kir. járásbírósághoz saját kérelmére leendő áthelyezését legkegyelmesen megengedni méllóztatott: — A bíróság köréből. A m. kin igazságügyminiszter dr. Sonnewend Frigyes kir. törvényszéki bírót a VIII. fiz. oszt. 1-ső, Reberios Imre tamásii kir. járásbirósági albirót a IX. fiz. oszt. 2-ik, ifj. Boda Vilmos, Szilágyi Ernő és dr. Végess Ferenc szegzárdi kir. törvényszéki aljegyzőket a XI. fiz. oszt. 1-ső, V. Kovács Lajos tamásii kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt pedig a X. fiz. oszt. első fokozatába léptette elő. — A pécsi ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Szekrényessy Ferenc pécsi ügyvédet, elhalálozása következtében, az ügyvédek lajstromából törölte s irodája részére gondnokul Szakvári Emil pécsi ügyvédet rendelte ki. — Pécsegyházmegyei hir. Mayer Károly bonyhádi káplán Pécs-budai külvárosba, Mártott Sándor Nádasdról Bonyhádra, a szegzárdi származású Éber Géza Olaszból Nádasdra küldetett segédlelkésznek. — Hymen. Zoller Károly tolnai cs. és kir. uhlánuskapitány eljegyezte Fischer Mici urhölgyet, Fischer János tolnai uradalmi igazgató leányát. . — Kitüntetett tanító. Prehauser János bi- kácsi ágost, ev. népiskolai tanítót, ki már 53 évet töltött és pedig lelkes buzgósággal a tanítói pályán, érdemeinek méltatására 0 Felsége a király ezüst érdemkereszttel tüntette ki. A királyi kitüntetést e hó 2-án maga gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t., vármegyénk főispánja nyújtotta át B kácson az érdemes tanítóaak. Ezen ünnnepélyes aktusnál jelen voltak : Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő, a községi elöljáróság, a kér. esperes és még számosán. A derék tanító meghatóan köszönte meg az ovációt. — Honvédiskolai pályázatok. A honvédelmi minLzter pályázatot hirdetett a m. kir. hon- védfőreáliskolában és a honvéd Ludovika-Akadé- miában betöltendő államköltséges alapitványos és fizetéses helyekre. A folyamodványokat május 15-ig kell benyújtani. — Bezerédj István szobrára a múlt héten a dunaföldvári járási takarék- és hitelbank 10 koronát küldött, s igy a szobor alap most már 15798 K. 02 fillért tesz ki. A bonyhádi takarék- pénztár értesítette a szoborbizottság elnökét, hogy a szobor javára öt éven át megszavazott húsz koronát a jövő évben egy összegben fogja folyósítani. — Ajándék a múzeumnak. Nagy László bölcskei földbirtokos igen becses adomány- nyal gyarapította a muzeutn régiség osztályát; ugyanis Kelta, népvándorlási és r Arpádkorbeli összes gyűjteményét, — melyben különösen egyik Kelta korbeli lelet ritkaságszámba megy — a múzeumnak ajándékozta. — Építik a baja-báttaszékl hidat. A ke. I reskedelmi m. kir. miniszter már hivatalosan js értesítette Baja város és Tolnavármegye közön. I ségét, hogy. a baja—battaszéki áthidalás ügyében I végzendő előmunkálatok teljesitese vegett a m. kir, I államvasutak igazgatóságát utasította, hogy szak- közegeit haladéktalanul Bajára küldje ki. —• Maga I a hivatalos átirat igy hangzik: Kereskedelmi m. kir. miniszter Ad 9756/V. IL Baja törv. hal. foggal fölruházott város, illetve Tolnavármegye közönségének. Folyó évi február hó 12 én 9756. szám alatt kelt rendeletemmel a m. kir. allamvasutak igazgatóságát arra utasítottam, hogy a baja—battaszéki vasúti összeköttetési vonal vezetésének és tervezetének, és különösen az ezen vonalban építendő Dunahid elhelyezésének megfelelő megállapításához még szükséges kiegészítő tanulmányok,( telvételek és felmérések sürgős végrehajtására szakközegeit haladék nélkül küldje ki a helyszínére. Amidőn a közönséget ezen rendelkezésemről értesitesiteném, egyben — utalással az 1881: XLI. t. c. 8. §-ának határozmányaira — felhívom, hogy a m. kir. államvasutak megbízottait működésünknél a netalán szükséges hatósági támogatásban része sitse. Budapesten, 1903. február hó 18-án. A miniszter helyett: Wickenburg s. k. államtitkár. A kereskedelmi minisztériumban, múlt hó 19 én értekezlet volt ugyancsak a Duna áthidalásának ügyében. A értekezleten rászt vettek a legközvetlenebben érdekelt három vármegyének főispánjai: Latinovics Pál Bács Bodrog, báró Bejétváry Imre Baranya éc gróf Széchényi Sándor Tolna vármegyék f* ispánjai. Áz értekezleten Czekelius Aurél az állami hidak műszaki főfelügyelője terjesztette elő kimerítő véleményét és jelentését a Duna áthidalásáról. Az értekzlet szorosan bizalmas jeilegü lévén, nem állott módunkban eddigelé a tárgyalás eredményéről információt szerezni. — A simonlornyai járási főszolgabírói állsára, melyet Pesthy Elek nyugalomba vonulása folytán, az idei tavaszi, valószínűleg még március hó végén vagy áprilisban megtartandó törvényhatósági közgyűlésen töltenek be, eddig három pályázóról tudunk. Ezek; Dr. Éri Márton vmegyei II. aljegyző, br. Jeszenszky György központi járási szolgabiró és Szent- iványi Miklós a dunaföldvári járás szolga- birája, tb. főszolgabíró. Utóbbi körlevélben fordult a vármegyei biz. tagokhoz, a melyben hivatkozva a törvényhatóságnál eltöltött 15 évi szolgálatára, kérte a biz. tagoknak támogatását. — Eljegyzés. Török Sándor dr. budapesti ügyvéd eljegyezte Kohn Aranka kisasszonyt, Dr, Kohn Gábor paksi orvos, vármegyei tb. főorvos és megyebiz. tag leányát. 1903. március 8. A férfi (hosszú szünet után, elfordított arccal) r Az igaz, hogy az a titkos állapot nagyon kellemes volt. A leány (komolyan): Ugye? (Hirtelen összeszedi magát.) — Ma kivé'elesen nyolckor fogunk ebédelni. A férfi (nyugodtan): Nagyon sajnálom, de- legyen szives lady Farrowdale előtt kimenteni. A leány (érzéketlenül): Egy kissé furcsának fogja találni. A férfi (egykedvűen): Vájjon miért? A leány : Mert tulajdonképen ma nekem kellene az első személynek lennem maga előtt. (Idegesen nevet.) A férfi (hidegen): Az úgy is van. De azért még nem okvetlen szükséges, hogy másokkal szemben neveletlen legyek. A leány: Persze, hogy nem. (Hanyagul) r Hova van hiva ? A férfi : Én ? — Rouseékhoz. A leány (hirtelen kiegyenesedik): Rouseékhoz ! (Kellemetlen nevetéssel). Akkor már nem csodálkozom, hogy azt a meghívást fogadta el inkább. A férfi: Mily boldog vagyok, hogy ily okos feleségem lesz 1 A leány (tetetett hanyagsággal): Persze elbeszéli nekik a ma történteket ? Rousse Senni oly jó barátságban van magával, hogy neki az elsőnek kell lennie, aki megtudja. A férfi: De . . . A leány (türelmetlenül): Nos? A férfi (egy székre ül: Semmi. A leány (kiönti a teát): Megkapta a levelemet? Persze, különben nem volna itt. A férfi: Nem is reméltem, hogy egyedül találom. A leány (röviden): Ugy-e ? A férfi (hízelkedve): Hogy tudta kicsinálni ezt? A leány: Oh nem kellett nagyon erősködnöm rajta: éppen ezt akarom elmondani. A férfi: Azt értsem e alatta, hogy . . . A leány (gyorsan).: Igen, mindent rendbe hoztam. Most már csak a Farrowdale néni áldása van hátra s a lakodalmi torta megrendelése. A férfi (komolyan néz reá): Értem, folytassa. A leány (idegesen): Oh, a szokásos jelenet is lejátszódott. A néném belátta, hogy komolyan gondolkodunk mind a ketten s kijelentette, hogy nem ellenzi tovább házasságunkat, s hogy ma délután átengedi nekem az elfogadó szobáját annyi időre, amig azt magára illő formában tudtára adom. Továbbá rám bízta, hogy nevében hívjam meg ebédre is. A férfi (örömteljesen): Ugy-e megmondtam Magde, édes, hogy végre mégis diadalmaskodunk az előítéleteken ? A leány (erőltetett mosolylya): Oh kérem, az utólagos «ugy-e megmondtam« — a nők jogába vág. A férfi (lehajol hozzá s meg akarja csókolni az ajkát, de a leány elfordul s csak a haját éri): Mindenesetre, megnyertem magát, Madge, s ez a fő. A leány (húzódva): Ei még nem elég ok arra, hogy az inas rajtakapjon »szerelmi kettőst« énekelve. A férfi (nehezteléssel): Nem értem magát, Magde. Három hónappal ezelőtt, mikor a nagynénje »hidegen, de udvariasan« kijelentette nekem, hogy nem kiván többé a húgánál látni, maga semmibe sem vette tilalmát, titokban találkozott velem barátnőinél, az utzán, leveleket irt éjszaka a szobájában, s ezer módot eszelt ki arra, hogy egy-egy pillanatra lássuk egymást. És most . . . A leány (közbevág): Az más volt . . . A férfi : Mi ? A leány: Magam sem tudom. Boldognak kellene lennünk és örülnünk a szerencsés fordulatnak. Csak ne volna az egész dolog olyan rettenetesen megrendszabályozott. A férfi : Megrendszabályozott ? A leány: Igen. Most már nem szükséges a fejünket törni azon; hol és mikor lássuk egymást ? Vége van az édes eltévedéseknek a képtárakban, az utcai véletlen találkozásoknak. Mindenki igyekezni fog, hogy magunkra hagyjon bennünket s hogy alkalmat adjon egy-egy ölelésre, csókra . . .
