Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-08 / 10. szám
XIII. ^Vfol^aÄi. IOé £&8ái. Szegzárd, 1903. március 8. TOLNAVÁRMEGYE tioiizetesi ar: Egész évre ... 12 korona. I Fél évre ... fi » Negyed évre . . 3 » l Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kiviil elfogad Krammer Vilmos kúnyTker«rik»détte Szegzárdon POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ' ‘Segédszerkesztő: Br. LEOPOLD KOHNÉL. SZÉKELY FEHENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapíts t árszabály szerint számíttatlak. A politikai helyzet. A politikai helyzet annyira bizonytalan, hogy minden a véletlentől függ. Az ellenzék el van tökélve, hogy az obsrukciót keresztülviszi és állítólag addig fel nem hagy azzal, mig az ujonclétszám fölemeléséről szóló törvényjavaslatot vissza nem vonják. A helyzetet még súlyosabbá teszi, hogy az osztrák reichsráthnak mind a két háza már változatlanul elfogadta a katonai javaslatokat és Welsersheimb osztrák honvédelmi miniszter oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy ő Felsége a legfőbb hadúr semmiféle engedményre sem hajlandó az úgynevezett nemzeti követelések tekintetében. Az osztrák urakháza ugyanis ahhoz a föltételhez kötötte a katonai javaslatok elfogadását, ha a hadsereg szelleme, jelvénye, nyelve, színei maradnak a régiek, ha a hadsereg nemcsak közös, hanem egy- séges -^szerintük osztrák) marad. Amit'az urakházában Schönborn gróf pártvezér követelt és hangoztatott, ugyanazt tette a reichsrathban Lueger ur és mindezekre az osztrák honvédelmi miniszter ráadván az ament, egyhangú tüntetéssel a magyar állam szouverenitása és nemzeti követelései ellen, “elfogadták a javaslatokat. Annyi bizonyos, hogy a hadsereg közős intézmény, de nem egységes. Az 1867-iki törvényhozástól a legmesszebb állott az a célzat, hogy a király személyének közösTÁRCA. Három meteor. Fenséges éjjel. Tetején az égnek Három csillag egymással igy beszélget: »Szegény föld, milyen szomorú kihalt . . . Mosolyt nem látni, nem hallani dalt ; . . Az emberek közt nincsen hősi, nagy, Valójukat megvette kába, fagy, A. könnyű kedv, lelkesedés tüzét Ezer gond, bú, baj régen elüzék ... Jerünk, segitsünk rajtok, mig lehet, Mig fényért hozzánk feltekintenek, Oltsuk beléjük szivünk lánghevét, S emlékünk áldja késő nemzedék!« * S útjára indult sisteregve, forrva Az égi boltnak bárom meteorja — — * Az első a földgömbnek nekivágva, Belefuródott egy nagy pusztaságba, Közötte sivár — kérlelhetlenül Kopár homokhegy, tar föveny terül Egy darabig még izzott és morajlott, De panaszára még madár se hajlott, Aztán kihűlve dohogott magába’, Mig eltemette a sivatag árja, ségén, a perzonális union túl bármivel is szorosbitsák, a kapcsolatot a magyar korona országai és az ő Felsége többi országai között. A 67-iki törvényhozás akiegyezéssel tisztán a pragmatika' sankció-ban elvállalt kötelezettségnek megfelelőleg rendezte a viszonyokat az uralkodó családdal és az osztrák örökös tartományokkal szemben. A pragmatika sankció pedig biztosítja Magyar- ország független Önállóságát és szabadságát. A királyi hitlevél és királyi eskü ezenkívül még azt is biztosítja, hogy Magyarországot csakis »saját törvényeinek és szokásainak megfelelőleg lehet kormányozni». Mindebből következik, hogy a közös hadseregnek nem szabad olyan szervezettel, sőt még külső színezettel sem bírnia, mely Magyarország függetlenségének és állami önállóságának abrogalását jelentené. Kern szabad a közös hadseregnek sem belső szervezetében, sem vezérletében, 'sem vezényletében olyan intézményeknek lenni, amely ■ ellentmond az állami alapelvnekj a dualizmusnak. Sajnos, a dualizmus követelményei — mint azt Tisza István gróf is nyomatékosan hangsúlyozta az ő okos beszédében — 35 év alatt a közös hadseregben el lettek hanyagolva, nem érvényesültek eléggé és kellőképen. Ezért az örökös sérelmek és panaszok, amelyekben, ha van is sok túlzás és ferdítés, számos esetben jogosultak és indokoltak. Ezért beszélnek az osztrák parlamentben állandóan és következetesen nem A másikához kedvesb a szerencse: Egy kis város határira vezette. Odafutott a nagyja-apraja S szájtátva nézte! Milyen egy csoda ! De mert belőle nagy hő tört elé, S a hozzányulót jól megperzselé, Hideg vizzel mindaddig locsolák, Mig tüze nem szállt mind alább-alább. Mi lön a vége? Nemsokára ott Élettelen egy vár kuporodott, Melyet, jeléül örök kegyeletnek, A levéltár lim-lomja közt kitettek, S egy .cédulát akasztottak reája: »E csillag városunkban jött világra!« * Legjobb helyet talált a harmadik — Nekieresztvén büszke szárnyait, Egy óriási város főterén Bocsátkozott le ójuek idején. Reggelre már az összes hirlapok Feltálalák mint zsíros falatot, S néhány napig utcán és társaságba’ Ő volt a beszéd egyedüli tárgya. Sőt pár kiváló akadémikus, Nagy geológus, jeles kémikus Megelemezte és felmóretezte: közös, hanem egységes hadseregről, a hadseregnek teljes egységéről, nem pedig közösségéről, ezért sorozzák a mostani színek, jelvények és zászlók fentartását az egységes szellem fentartása érdekéből a leglényegesebb kellékek közé és folyton csak osztrák véderőnek nevezik közös hadseregünket. Szükséges tehát, hogy a kormány a javaslatok beterjesztése alkalmával kilátásba helyezett nemzéti reformokat mielőbb megvalósítsa, nevezetesen a zászló és címerkérdés rendezését és a magyar tiszteknek a magyar ezredekhez való áttételét, valamint a magyar nyelv szuverenitására nézve azt a minimális követelést, hogy a horvátok kivételével magyar honos csakis úgy lehet katonatiszt, ha írásban és szóban birja a magyar nyelvet. Mindezek a reformok a hadsereg dualisztikus keretébe nemcsak beilleszthetők, hanem éppen a dualizmus kétségtelen kifejezése és elismerése szempontjából szükségesek is. A felsorolt követelésekkel a hadsereg a dualizmusnak tartozik, mely tartozást a magyar államjog szempontjából túlkövete- lésnek mondani nem lehet. Ezen reformok föltétien leszerelésre kény- szeritenék az ellenzéket, amely az eddigi negyven obstruáló határozati javaslat dacára is eléggé józan annak megfontolására, hogy az önálló magyar hadsereget mától holnapra felállítani nemcsak alaptörvényeink miatt, Hőfoka mennyi s mily *sulyu a teste, Míg valami párbajhistória Eeá is gyors feledést borita. így tengett hosszan bús kétségbeesésbe’, S mikor kiégett s eltűnt heve, fénye, Megvette egy nagy részvénytársaság, Szétválasztotta arányát, vasát, Dísztárgyakat készíttet nemesébül, Menyecskéknek csinos csecsebecséül, S a nemtelenből mindenféle jókat, Jámbor polgárok kedvire valókat. —-------Csak néha még, hogy ráeszmél, talán Eg y-egy diák avagy varróleány, S egy pillanatra őket átcikázza Osudás világok sejtelmes varázsa. LENKEI HENRIK. S e k k! — Angolból. — (Farrowdale lady elfogadó szobája. Farrowdale kisasszony felemelkedik helyéről hogy üdvözölje a belépő urat.) A férfi (gyorsan körülnéz): Egyedül ? A leány (nevetve): Igen. Ugy-e milyen szerencse ? A férfi (akit nevetése zavarba hoz): Madge az ember azt vélné a gúnyos hangjából, hogy nem is . . . A leány: Ugyan! Boldog vagyok! Jöjjön közelebb a tűzhöz, adok magának egy csésze teát. S porrá megőrlé a kemény idő, A mindent zordul megsemmisítő.
