Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
Xin. évfolyam. 47. szám. Szekszárd, 1903. november 22. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZekszárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : II I Segédszerkesztő Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, • valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési ár: [Egész évre 12 korona. I Fél évre . - 6 » I Negyed évre . 3 » JEgy szám ára . 24 fillér. I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadé- I hivatalon kiviil elfogad Kram mer Vil- I mos könyvkereskedése Szekszárdon. Ébredjünk!... Az a programm, melyet a kilences bizottságnak gróf lisza miniszterelnök által módosított munkálata alapján az országos szabadelvű-párt magáévá tett, a nemzeti követelmények megvalósítása terén azt a maximumot tartalmazza, mely ezidőszerint elérhető. Ezt igazolja nemcsak a magyar politikai világ összes illetékes tényezőinek egybehangzó állitásá, kiknek hazaliságához, komolyságához, szavahihetőségéhez szó sem férhet, de igazolja az egymást követő kormányok bukása is. Mert — gondolom — mégis feltehető, hogy ha egyáltalán módjában lett volna akármelyik kormánynak is, magyar vezényszóval parlamentáris állapotokat teremteni — mert hisz a mostani minden egyéb csak ez nem — (inkább ezt tette volna, mint hogy bukjék. Ebben az irányban tehát már nem járhat eredménynyel a további küzdelem. Minthogy azonban a küzdelem még folyik, s küzdelem következmény nélkül nincs, ennek a küzdelemnek is meg kell teremnie a maga gyümölcseit. Ezek körül való negatív irányban, hogy a magyar parlament, az ország tengernyi sürgős érdeke dacára, semmiféle hasznos munkát nem végez. Nem ad a kormánynak költségvetést, nem ad az országnak katonát, nem gondoskodik az ország legégetőbb és legfontosabb gazdasági érdekeiről, minők az Ausztriával szemben való viszonyaink rendezése, az autonom vámtarifa megállapítása, a lejáró külföldi kereskedelmi szerződések megújítása, illetőleg megkölese — s itt különös nyomatékkai mutatok Teá a bortermelőinkre oly súlyosan nehezedő olasz borvám kérdésére, az állami beruházásokról szóló törvény le- tárgyalása, a tisztviselői fizetések rendezése stb. A küzdelem pozitív következményei pedig, hogy a kormány törvényes felhatalmazás nélkül kénytelen bevételeket és kiadásokat teljesíteni, hogy a katonák három hónappal tovább tartattak benn, s ha ujon- cozás nem lesz — mint tartalékosok még a jövő évben is bent fognak, tartatni, hogy az ország hitele végkép elvész a külföld előtt, hogy a magyar papírokat a külföldi piacok visszadobják s helyettük az országból kimegy a pénz, éslia ez még nagyobb arányokban következik he, hogy az amúgy is nehezen küzdő magyar gazda kölcsönei félmondatnak, — ezrek és ezrek mennek tönkre, hogy továbbá legközelebb vagy a kormány kényszerittetik bele az — annak idején igen helyesen nagy garanciális vívmányként üdvözölt — 1899. évi XXX. t.-cz. megsértésébe, vagy a legvégze,tesebb kilátásokkal vámháboruba keveredik n.z ország stb. Az ellenzék erőszakoskodó töredékének magatartása tehát semmiféle hasznot nem hajt, hanem úgy negativ, mint pozitív következményeiben az országnak rettenetes kárát okozza. Ebből józanul csak az a konzekvencia vonható le, hogy az ellenzék e töredéke, ha magától észre nem tér, a további kártételben kényszereszközök alkalmazásával is megakadályozandó 1 Lévén salus reipuplicae suprema lex! Mert frázis ide, frázis oda, a józan ész itélőszéke előtt mégis csak képtelenségnek kell annak lenni, hogy például csupa merő egyoldalú házszabály tiszteletből tönkre hagyjuk tenni az országot! Egyoldalú házszabály tiszteletből mondom, mert kereken tagadom, hogy az ellenzéknek az a része, melyről itt -szó tfau, a házszabályokat fiszteletbéíT" íafíánáT Ez' misztifikáció ! Mert a szabályok szellemével, lényegével, céljával való visszaélés minden lehet, csak azok tiszteletbentartása nem, ha még annyit hivatkoznak is azok alaki rendelkezéseire! Vagy kérdem, lehetne-e az mentsége akár a kormánynak, akár a többségnek, ha a destruktiv küzdelem továbbtürése utján felhagyván forgatni összes viszonyainkat, a gazdasági válság nyomoraiba taszított ország népének azzal válaszolna, — mikor sorsát számon kéri — hogy igaz, tönkre mentünk, de tiszteletben tartottuk a házszabályt/? Az ellenzék akadékoskodó frakciója az erőszak terére lépett, eljátszotta tehát azt az erkölcsi alapot, melyen a házszabályok uralma egyedül képzelhető, s melyen az neki követelnie egyedül lehet joga 1 Adott körülmények között tehá; a magyar parlamentárizmus, az alkotmányos rend helyreállítása, s az ország égető gazdasági szükségleteinek kielégítése érdekében az cselekszik, aki félretéve azt az álszemérmet, mely az erőszakoskodók által üres formasággá zsugorított házszabályok már- már nevetségessé válló egyoldalú betartásához fűződik, az országgyűlés munkára kész egyértelmű többségének akaratnyilvánítását lehetővé teszi! Mert elértünk a határig, melyen túl az ország dekomponálódását összetett kézzel nézni nem lehet! S nem nézhetjük azt többé mi sem, kik a parlamenten kívül vagyunk! Meg kell mozdulnia annak a közvéleménynek, mely a haza sorsát, az ország érdekeit, pénzét és idejét fontosabbnak tartja, semhogy továbbra is Gabányi-látkörü politikusoknak szolgáltathatná ki! Értésükre kell adni azoknak az uraknak, hogy az olyan silány komédia, mint a múltkori éjfélig tartó zárt ülés, melyet közvetlen megfigyelés alapján értékelhetek, nem tetszést, hanem botránkozást kelt; s meg kell nekik mondani, bogy a magyar parlament tekintélyének, az ország hírnevének lejáratásához vezető üres szószátyárkodás és gyerekeskedés a népképviselő magasztos hivatásával merőben ellenkezik, s az ellenzék komoly elemeit is végkép diszkreditálja ! X ez nem pártkérdés ! Itt az önállóan gondolkozó, józan magyar társadalomnak pártállásra való tekintet nélküli közös ügyéről és egységes érdekéről van szó. Ezért magam is nem mint párt^. ember, hanem mint az országnak hazánk sorsáért és népe javáért aggódó szerény polgára'emelem fel szavamat. Álljon ki valaki megyénk vezetői közül s. hívjon össze bennünket egy minden párt- sztnézetéf nétkülöző' értekezletre; hogy tömörülve a veszélyeztetett érdekek védelmére, tiltakozásunkat nagyobb erővel hallathassuk! Mi pedig viszont a vármegye gazdái, bortermelői, kereskedői, iparosai s minden rendű polgárai, jöjjünk össze mind, kik e tekintetben egy véleményen vagyunk, akármilyen legyen is egyébként politikai pártállásunk ; hisz az országgyűlésen sem egyek az ellenzék legtekintélyesebb komoly elemei az akadékoskodó kisebbséggel! S ha tiltakozásunk vármegyénk társadalmából kiindulva végigjárja az országot, az igy kialakult közvélemény nagyobb faj- sulyából talán levonja a parlamenti küzdő felek mindegyike a konzekvenciát^ s ezen z utón mi magunk is hozzá segíthetünk: abhoz, hogy a fékevesztett parlamenti forradalmat végre-valahára az alkotmányos rend! feltételeinek megteremtése, — majd uj választások előrebocsátása után ismét ál; dásos tevékenység váltsa fel. Simont sits Elemér. = Belépés a szabadelvű pártba Bartal Béla kamarás, vármegyei közéletünk eme kiváló tagja a következő levelet intézte báró Podmaniczky Frigyeshez, mint az országos szabadelvüpárt elnökéhez: > Kegyelmes uram! Édes hazánk iránt, erkölcsi kötelességemnek tartván azt, hogy a szabadelvüpártot ama súlyos károk pótlásában támogassam, melyeket a lelketlen obstrukció az ország erkölcsi és anyagi ! hitelének, a népnek, de első sorban ne- I künk, gazdák és bortermelőknek okozott, van szerencsém -ezennel a szabadelvüpártba való belépésemet bejelenteni. Vagyok és maradok igaz hived: Bartal Béla. Fadd 1903. XI. 15.« I
