Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
i903. november 22. 2. Perczel Dezső. A Vasárnapi Újság utolsó számában igen érdekes czikkelyt találunk a Ház uj elnökéről. A czikből közöljük a követezőket: Apponyi Albert gróf lemondásával a közvélemény egy perczig se bocsátkozhatott találgatásba, annyira evidens volt, hogy csak Perczel Dezső jöhet utána. Perczel nem ismeretlen kvantitás e téren. Szilágyi után és Apponyi előtt ő volt a múlt országgyűlés elnöke. Két kolosszus közé beekelve se veszett el, sőt kellemes emlékeket hagyott maga után. Bár a közvélemény Bánffy alatt is, most is az »erős kéz« egyik ütőujjának szerette elképzelni. Kellemesen csalódott benne az ellenzék. Egy agresszív elnököt várt és egy luczidus fejű, min dennemü szenvedélyeken felül álló, koncziliáns modorú, nyugodt elnököt kapóit, a ki nem minden méltóság nélkül vezet.e a tanác.-kozásokat és a legkv.száltabb helyzeteket is játszva bontotta ki, a házszabályok labirintusában el nem tévedve. Igaz viszont, hogy magat Perczell épp ilyen kellemes csalódás érte, mert egy Bánffy ellen megvadult, lobogó szenvedélyek által fölkavart, rakonczáilan Ház élére állíttatván, talált helyette egy Széli Kálmán lábainál gitározó parlamentet. Perczel most ötvenöt esztendős, a férfikor delén jár, de szikár termetével, fnsseségével még szinte a fiatalság mesgyéjén innen látszik lenni; mozgékony, ruganyos, a milleniumkor még ő lovagolt a bandériumok élén, mint az oszág belügyminisztere. Fiatal korát otthon Tolnában töltötte. Volt aljegyző, szolgabiró, alispán, mindenütt közbecsülés- ben részesülve egyenes, becsületes lényével, vég- ílen egyszerűségével és szeretetreméJtóságával. Majd képviselővé választatván Bonyhádon. a Házban csakhamar egyik számottevő munkása lett a bizottságoknak, 1895 ben pedig mint belügyminiszter lépett be a Bánffy kabinetjébe. Azon ritka emberek közé tartozik, a kiknek a fejét el nem szédíti a miniszterség. Érdemes feljegyezni, hogy a legközelebb múlt időkben ő, valamint Wlassies és Dániel Ernő olyanok voltak, a kiken nem változtatott a nagy poziczió. A szerencsétlen nagyképűség, ez a ragályos nyavalya, melynek baczillusai a királyi kézirat porzóján tenyésznek, nem éktele nitette el őt soha. Mint beliigyminis.ttr ő léptette életbe a polgári anyakönyvvezetést, az elmúlt évtizedek legfontosabb és legkényesebb intézményeit, minden megrázkódtatás nélkül. Magyaros, szinte táblabirói temperamentum, de a látköre modern és széles. Soha se volt stréber s mindig úgy fogta föl a közéletet, mint a katona a szolgálatát. Ment a hova állították s nem duzzogott, ha sehova se állították. Mint atyjának, Perczel Bélának, a kinek karrierjét úgy szólván mindenben utána csinálta (mert az is alispán, miniszter és házelnök volt) és mint általában minden Perczelnek, neki is a közügy az éltető elementuma. Ott él szinte elválhatai and ama pereteriaban, a hol az események cs ual d iák. Mindennapos a Házban, a klubban (ha csak valami vadászati kirándulás ki nem zökkenti.) A házban csendesen hallgatja a beszédeket, — a folyosóra nem megy ki pletykázni; a klubban nagy szenvedélylyel bilnárdozik, — a nagyterembe nem megy ki intrikálni. Ez a két apró tulajdonság vitte, segítette őt föl magasra, föl az elnöki székbe, föl a közbecsü- lésbe, a ragyogó lángelmék szárnyas lovánál biztosabban, sebesebben. TOLNA VÁRMEGYE. ______ VA RMEGYE. — Kazánrobbanás folytán bekövetkezett testi épség elleni kihágás miatt indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1093. évi január 28 án hozott ha tározata.) — AZ állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. évi XVII. t. ez. életbeléptetése után elkövetett állategészségügyi kihágások mialt kiszabott büntetéspénzek az államkincstárt illetik. (A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 1077. sz. határozata.) — Utiáltalánnyal nem bíró tisztviselő, azon esetre, ha utialtalánnyai ellátott íi-ztviselővel egyült utazik, fuvarköltségeinek felszámítására ép úgy jogosult, mintha egyedül utazott volna. (A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1903. évi 15.188. sz. határozata,) — A temetők területére ezek rendeltetésének megszűntéig szerezhető jogok csak ideiglenesek és bizonyos időhöz kötöttek lehetnek. Tulajdonjogos temetőhelyre, te hát sir boltra is, szerezni nem lehet, hanem csakis használati jogot és pedig azon időtartamra, m g a temető a hatóság intézkedése által mint olyan megszüntettek. Két család közös sírboltjának mindannyi család részéről, mely terjedelemben leendő használatát csak sírbolt befogadási képessége korlátozza. (A m. kir. Curia polgári osztályának 1903. évi 7203 sz. ítélete. Felhívás. Minden nemzetnek legdrágább kincse a nyelve. Nyelvünkben van az élet. Mentül magasabb mivel teéget ér el az anya- nyelvünk, annál bizonyosabb az, hogy élünk, hogy nemzetet és hazát alkotunk. A sudaras fának nem kell bizonyítania, hogy él: lombja, virága, gyümölcse bizonyít mellette. Ilyen lombbal koronázott fa a magyar nemzet közművelődése: virága a költészet, művészet, gyű. mölcse a lélektaplaló tudomány, mely helyesen élni és gyarapodni tanít. Ámde ez élőfanak, mely egy egész hazát be- takar, nem csak a magasba kell felnőni lombos sudarával, de gyökereivel is szét kell terjedni az életadó földben, az egész hazában. E tápláló gyökei ek meg sok rétegében nem- zetünknek nem terjedtek el. Egész néposztalyok előtt ismeretlen a magyar irodaiom, a mely osz’a- lyok pedig a magyar nemzet zömét, tömegét kepezik. Más nemzetek, nemcsak a nálunknál elóhala- dottabbak, de a hátramaradotlabbak is tápiáják lelkűket hazai irodalmuk termékeivel. Pedig a mi népünk is szereti, sőt miveli a költészetet. Tdnu erre a népdalok és népregek magától termo világa. A vágy, a hajlandóság meg van a magyar népben az olvasásra, de az még eddig csak a ponyvairodalom termékeiben talált kielégítést. E hiány kitöltésére vállalkozott irodalmi szövetségünk, melyhez eddigelé csatlakozott huszon- nyolcz hazai irodalmi társaság s kőzremüküdését felajánlotta a legtöbb tehetséges írója a nemzetnek. Célunk az, hogy a költészet és hasznos tudás népszerű, érthető modorban vezettessék be a magyar nép tömegébe. Hogy otthonra találjanak íróink müvei a földmives szalmafödeles tanyájában, a kézműves műhelyében, a gyármunkás gyüldejébzn, a pásztornép kamrájában, a halász kunyhójában, a bányász aknájában, a hajós szárnyékában, a vadász pihenőjében és a fonókákban, úgy mint az úri lakokban. De különös feladatunknak tekintjük azon magyar hazánkfiai között terjeszteni a magyar irodalom termékeit, kik a végvidékeken, a nemzetiségek által lakóit területeken, elszigetelve tartják fenn hazaszeretetben gyökerező nemzeti lelkületűket. Tervünk: jó munkákat adni a nép és műveltebb közönség kezébe és olcsón, hogy a lelke művelődésére fordított filléreket senki se tekintse anyagi áldozatnak és tömeges hozzájárulás fogja biztosítani a vállalat sikerültét. TÁRCA. Erzsébet királyné. Irta: Valló Albert főgiran. tanár. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — 1898. szepfember 10-én egy iszonyú, rémes gyilkosság hirét közölte a táviró Géniből, Svájcnak egyik kies városából. Itt időzött akkoriban Erzsébet királynénk, hogy a kiállott betegsége u'án e természeti szépségekben bővelkedő vidéken, a szabad természet ölében felüdüljön és magához jöjjöü. Itt érte a kegyetlen halál egészen váratlanul: egy elvetemült anarchista-orvgyilkos oltotta ki tőr- ^tel^drága életét. így szólt a hir, amely a derült égből lecsapó villámként halott minden érző kebelre. És a rémhír, bármilyen kételkedve fogadtuk is, bármily hihetetlenül csengett is fülünknek: fájdalom! — valóságnak bizonyult. Erzscb.t királynénknak minden szépért, jóért, igazért leikesedő S/ive — pár órára a merénylet után — megszűnt' dobogni; ajka, mely gyöngéd szeretetet hirdetett és a, szenvedőket, elhagyatottakat vigasztalta, Örökre élné múlt; kezei, mellyel annyi sok jótékonyságot gyakorolt, örök időkre megmerevedtek. Erzsébet királynénk lelke fotóit teremtőjéhez, a boldogok honába, ahonnan védőszentjének: Magyarországi Szt Erzsébetnek társaságában őrködik felettünk, akik szerettük, tiszteltük, nagyrabecsültük. Bele kellett törődnünk a megmásithatatlanba, a pótolhatatlan vesztecégbe. De a fájda'o ;, a melyet elvesztének tudata bennünk okozott, azóta sem múlt el. Érezzük sebünk sajgását most is és érezni fogjuk és velünk együtt minden nemes kebel továbbra is. Ilyen az emberi szív. Kitörülhetetlenül él benne szeretteink emléke. Boldogult Erzsébet királynénk egészen a szivünkhöz volt nőve, drága hazánk védőasszonyának, nemtőjének tarlottuk. Magunkénak váltottuk őt egészen. Nem csoda tehát, hogy az a fájdalom, amely haláfa miatt férjének szivét teljesen megtörte, amely visszhangra ta’ált az egész művelt világon, gyászba borította az egész magyar hazát. E fájdalom fölötte mély és felejthetetlen marad előttünk. Mert mig mások, akik távolabb álltak királynénktól, akik őt csak jóhirnevéről ismerték — a gyászos véget ért királynőben csak a női erények megszemélyesítőjét, a felebaráti szeretet és irgalmasság angyalát, a királynék mintaképét látták és bec-.ülték; mi, akik ismertük és magunkénak váltottuk őt egészen, drága hazánk géniuszát, vezérlő csiilagát láttuk benne. E minőségben vesztettük őt el örökre. A mi veszteségünk igy sokkal nagyobb, a mi szeretetünk, tiszteletünk, nagyrabecsülésünk iránta mindig is mélyebb volt és igy. természetes, hogy hálánk és kegyeletünk is . mélyebb másokénál. . Áldjuk is emlékét és velünk együtt széles e hazának minden egyes polgára: a főur éppen úgy, mint a pc r. Most, Erzsébet-nap alkalmából különösen megemlékezünk róla. Lelki szemeink előtt lebeg dicső a'akja : fonkelt gondolkodás’., erényei, drága hazánk iránt mindenkor tanúsított jóindulata, szeretete. Érthető az a mély gyász, mely boldogult Erzsébet királynénk gyászos halála miatt szivünkben honol, ha szemünk elé tárjuk pályafutását azon időtől fogva, midőn a Gondviselés közibénk vezérelte. Tudjuk, hogy boldogult Erzsébet mint Miksa bajor hercegnek és Ludovika hercegnének leánya, jutott Magyarország trónjára. Szülei nemes egyszerűségben nevelték drága leányukat, ki viruló hajadonná fejlődött, midőn 1854. április hó 24-én Ferencz József királyunk oltárhoz vezette. Testi szépsége, épen úgy, mint lelki tulajdonai, méltók voltak az ország legelső asszonyához : a királynéhoz. Buzgó, mély vallásosság volt lelkének fő jellemvonása. Védőszentjét, Magyarországi Szent Erzsébetet választotta követendő mintaképül. Mint dicső elődje, ő is a felebaráti szeretet és jótékonyság gyakorlása által iparkodott érdemeket' szerezni a tulvilági életre. Bír királyi korona éke-• sitelté fejét; bár a legnagyobb fény, dicsőség övezte; bár a kiválasztottak és kiváltságoknak raja vette kőiül és leste minden gondolatát: ő megmaradt mindig nemes egyszerűségben, megőrizte szerénységét, jóindulatát, leereszkedő nyájasságát mindenki iránt, kivel a sors- összehozta. Azon a magas polcon is nemesen végezte maga elé tűzött életfeladatát, mint hitve?, anya a családban, mint a szegények, elhagyatottak pártfogója és- vigasztalója a tár:ad.i!omban, mint királynő a
