Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-15 / 46. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

3

__ Katonai előléptetés. Koródy János közöshadseregbeli hadnagyot, Koródy selyemgyári fogalmazó fiát, a novemberi előléptetések alkalmával főhadnagygyá nevezték ki.

__ Egyházmegyei hír. Ábrahám István kardián a szentiváni plébánia adminisztrátorává neveztetvén ki, Walter Antal, káptalani helynök Sipos István dr. faddi segédlelkészt nevezte ki karkáplánná.

— J

ótékony adományok. Leitersdorfer József vállalkozó elhunyta alkalmából koszorú megváltás cimén a gyászoló családtól a következő adományokat vettük : Szekszárdi nőegylzinek 20 kor., izr. szentegylet férfi és nőosztályának 25—25 koronát, a,,;városi szegényeknek 30 koronát, népkonyhának 30 koronát, mely összegeket rendeltetési helyére juttattuk. — Ugyancsak ezen alkalomból Goldberger J. Mór úrtól koszorú megváltás cimén a helybeli népkonyhára 15 kor. és az izr. szent- egylet javára szintén 15 koronát kaptunk, mely ösz- szeget rendeltetési helyére juttattuk.

— Jegyzőválasztás Szekszárdon. A Mehr- werih Sándor elmozdításával megüresedett Szek- szárd községi egyik jegyzői állásra a választást december hó 1-ére tűzte ki Bajó Pál, a központi járás főszolgabíró helyettese.

— A püspöki javak átvétele. Néhai Hetyey Sámuel pécsi püspök elhalálozása alkalmából a vallás- és közoktatásügyi miniszter Csorba Ferencz miniszteri osztálytanácsost küldötte ki miniszteri biztosul a pécsi püspökséghez tartozó javak átvételére, melléje rendelvén Marinovich Imre dr. kincstári jogügyi tanácsost s számtejtőkül Aggházy Gyula és Székely N.-t a miniszteri számvevőség részéről. Ez a bizottság Madách Pál földbirtokos és Kämmerer Miksa mohácsi nagybérlővel, mint becsüsökkel a leíolyt héten vette át a püspöki kegyurasághoz tartozó mohácsi- és himesházi templomokat stb. Közreműködtek ennél a ténykedésnél Bhilhp Ferencz dr. közjegyző helyettes és Novák László püspöki .uradalmi mérnök. A káptalant képviselte az általa a széküresedés tartamára megválasztott jószágkormányzó, Hanny Gábor pápai praelátus kanonok. Ezen a héten leltározza a bizottság a mohácsszigeti javakat.

— A Tarka Színpadon Budapesten legközelebb előfogják adni Lévai Dozső dunaföldvári orvostudornak «Gargon-emberek» cimű bohózatát.— Lévai Dezső dr. évekkel azelőtt szorgalmas és tehetséges munkása volt irodalmunknak és a helyi sajtónak, ezúttal, bizonyára a színpadon is szép sikert fog aratni.

— Lemondás. Sterba Gyula bátaszéki közs. állatorvos ezen állásáról lemondott, mert állami alkalmazást kapott.

1903. november 15.__________

— Erzsébeti-vásár. Holnap és holnapután lesz ez évben Szekszárdon az utolsó vásár, mely igen látogatott szokott lenni s különösen ruhane- miiekben és a télire való élelmiszerekben lesz nagy a kereslet.

— Perczel Dezső tiszteletbeli elnöksége.

A Magyar Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetségének választmánya szerdán délután tartott ülésén Perczel Dezsőt, a képviselőház elnökét, a ki a szövetségnek megalakulásától fogva elnöke volt, s most erről a tisztségről lemondott, örökös tiszteletbeli elnökévé választotta s elhatározta, hogy küld ötrségileg vesz tőle búcsút.

A küldőt ség dr. Molnár Ákos országgyűlési, kép-' viselő vezetése alatt másnap tisztelgett a képviselőházban Perczel Dezsőnél. — Molnár Ákos meleg szavakban mondott köszönetét Perczel Dezsőnek a szövetség ügyei iránt eddig minden alkalommal tanúsított érdeklődéséért, .egyúttal jelentette, hogy őt a szövetség választmánya örökös tiszteletbeli elnökévé választotta. A szövetség nagy eredményeket ért el a magyar borértékesités terén, működésének egyik kiválóan értékes eredménye lesz az az országos borvásár is, amely a kereskedelmi csarnokban november 28 án nyilik meg. Kéri Perczelt, hogy ezentúl se vonja meg jóakaratát a szövetség ügyeitől s támogassa a magyar borértékesités érdekeit. Perczel Dezső szívesen fogadta a depu-tációt, meghatva mondott köszönetét a szövetség örökös tiszteletbeli elnökségéért s készséggel megígérte a szövetség további támogatását.

— Darányi Ignácz bucsnzása Bezerédj Pál miniszteri meghatalmazottól. A volt föld- mivelésügyi miniszter távozása alkalmával olyan általános rokonszenvvel találkozott, a milyenben távozó miniszter csak ritkán részesül. A rokon- szenvnek egyik oka abban is rejlik, hogy Darányi mint miniszter, ki bámulatos ambiczióval és kötelességtudással végezte tárczája ügyeit, az érdemet mindenkor tapasztalt teljes elismerésre méltatta. Bizonyítja ezt azon búcsú leirata, a melyet Bezerédj Pál selyemtenyés'ztési miniszteri meghatalmazotthoz — kinek nagy érdemeit különben eléggé és megfelelően méltatni valóban alig lehet — intézett és melyet itt egész terjedelmében közlünk: »Nagyságos Ur 1 0 császári és apostoli királyi Felsége folyó évi november hó 3-án kelt legfelső kéziratával a m. kir. földmivelésügyi minisztérium vezetésétől saját kérelmemre legkegyelmesebben felmenteni méltózlatot. Midőn e tárcza vezetésétől megválók, szoros kötelességemnek ismerem, hogy hazafias kö- szünetemnek és hálás elismerésemnek adjak kifejezést azon ép oly önzetlen, mint sikeres működéséért, melylyel Nagyságod miniszterségem hosszú tartama alatt összes tudását és egész munkaerejét arra fordította, hogy a magyar nép leginkább segélyre szoruló osztályának megélhetési viszonyai javíttassanak. Engedje a Gondvi elés, hogy Nagyságod még sokáig láthassa odaadó fáradozása eredményeit s hogy nem múló érdemed a nemzet mindenkor elismerje ! Fogadja Nagyságod liszteletem őszinte nyilvánítását. Kelt Budapesten, 1903. évi november 3-án. Darányi.«

— A selyemgyár kapuja. Az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség a következő sorok közlésére kért fel benünket. »A Tolnamegyei közlöny folyó évi 42 ik számában arról volt szó, hogy a helybeli selyemgyár telepnél egyetlenegy kijáró kapu van és ez is befelé nyilik, a mi tűzesetnél nagyon megnehezíti a menekülést, pedig a gyártelepen kölönösen nagy munka idején hatszáznál több munkásnő foglalkozik naponként.«Ezzel szemben a közönség megnyugtatására megjegyezzük, hogy a gyártelepnél nem egy, hanem három nagy kapu van, melyek közül kettő a selyemgyár utczára, egy pe dig a sétatérre nyilik. Ezen utóbbi kaput annak idején úgy is terveztük, hogy kifelé nyíljék. Ettől azonban el kellet állnunk, mert tudtunkkal sem Szekszárdon, sem más városban a kifelé nyiló ut* cai kaput egyáltalán nem engedik meg. Országos selyemtenyé-ztési felügyelőség.

— A paks-fadd-bogyiszlói ármentesitő társulat választmányi ülést tartott Pakson ifj. Eötvös Károly elnöklete alat*. Tudomásul vették : a kotyo- lai Singer-gödörnél és a Kovács-pusztai kopolyánál fennálló veszélyes helyzet megszüntetésére, a gal- gócnyaki rőzsepartvédezet helyett alkalmazandó műburkolatra, a budapest-eszéki állami közút és a társulati védtöltés keresztezésénél levő nyilás betömésére, il'etve az útnak a védgát korona magasságáig íeendő felemelésére, a Fadd és Gerjen községek mérnöki helyszínelésére vonatkozó földmivelelésügyi miniszteri rendeleteket, továbbá az igazgató mérnöknek a társulat tolyó ügyeiről szóló jelentését. Véd- bizottsági tagoknak megválasztattak : Bekker Jakab, Jó Dömötör Károly, Ferenczy Sándor, Gutay János, Gógl Adolf, Szántó Béni, Kálmán Dezső, Sechser Sándor, Pfleger Hugó. A bálványfoki, karaszifoki és a gemenci saroknál lévő átjárók kiszélesítését és megnyújtását elhatározták.

— Hajójáratok megszüntetése. A Mohács- budapesti helyi hajójáratokat a folyó évre beszüntették. Utolsó menet volt Budapestről folyó hó 11-én, utolsó menet Mohácsról folyó hó 12-én.

— Körözött Betyár. A szekszárdi kir- törvényszék országszerte körözteti Horváth György faddi lakost, kit másként Betyárnak is neveznek. A 31 éves napszámos több rendbeli lopás bűntettét követte el, de a büntetés elől elillant.

De azért az elnyomatás idejében oly lángoló hazaszeretetben neveltek bennünket, s bár a szabadságharc története éppen nem volt benne a tanteremben, mégis találtak utat-módot derék proíesz- szoraink, Cornelius Nepos keretében is, hogy a hősök, hon árulók jellemrajzait a magyar szabadság- harc vezéreire vonatkoztassák. Hiába irta meg nekünk Pütz Vilmos történeti kézikönyvében, hogy Ausztria Alberttól fogva a magyar korona a Habsburgokra szált, és azóta Magyarország Ausztriának koronatartománya lett. — Úgy nevelődtünk bizony mi Gyönkön, hogy aztán a főgymnasiumokba, tanítóképzőkbe szerte széledve, serkedő bajusszal, alig vártuk, hogy mikor jön már a Garibáldi.

Előadásomban nagyon is bőven kiterjeszkedtem gyönki diákkoromra, úgy, hogy ha most már a nagyérdemű közönség becses türelmével visszaélni nem akarok, a főgymnasiumi és theologiai deákpályámon gyorsvonat sebességével kell végigrobognom.

Akkor ugyan még nem volt kiépítve a vasúthálózat, de már a gyékényes kocsin való három napi diákutazás romantikája kezdett homályosodni. En már gőzhajón utazgattam fel Tolnától Bécsig és onnan visszafelé vasúton Sopronba; haza is ugyanazzal a i vargabetűvel. Urasan utazgattam, mert a hajóra első osztályra szóló szabadjegyem volt, melyet a dunagőzhajózási társaságnál gépészmérnök bátyám juttatott. Egyszer hazautazva, Bécsnél a nagyhajó érkező kajütjének bársonypamlagán kézi paktáskámmal helyet foglalva, a vidék szépségében ' gyönyörködvén, hosszabb időt töltök a fedélzeten, végre lemegyek a terembe, pakktáskámat nem ta’álom a helyén. Megjegyzem, ho^y szép zöld plüsbársony úti táska volt, fényes kis lakattal — bátyámtól kaptam. Körülnézek, s megtalálom máshol, az ajtóhoz közel a pamlag alatt. Kinyitom — és majd ónossá leszek, tartalma szép hímzett női egyetmás. Szólok a pincérnek, hogy a női kajüiben tudakozza meg, kinek van ott ehhez hasonló táskája, mert bizonyos, hogy véletlenül elcserélődött. Jön a pincér, s jelenti, hogy van ott egy ilyen táska, de állítólagos tulajdonosnője sajátjának mondja. Engedelmet kérve belépek a hölgyszalonba, s a hogyan tudtam, tört németséggel felkértem a hölgyet, hogy legyen szives útitáskáját kinyitni, Megteszi és »Jeszszes Mária« majd ónossá lesz, midőn szépen kikolmizott fodrait oly metamorfózison átalesve látja. Természetes, aztán visszacseréltük.

Soproni diákkoromból csak még egy stiklit legyen szabad elbeszélnem. A gyönki jó «wässzfa« szerepét a fraumám váltotta fel, azzal a különbséggel, hogy már ez nem kedveskedett a szatyihoz sem kérmatával, sem sisszachthal, sem semmiféle epeszszel. Boldog volt az, akinek öt krajczárja volt s a lyceum melletti boltban krámlit vehetett rajt a szépséges hentes kisasszonytól. Délutáni leczkeóra utánra szokott kisülni a krámli, és a nemes ifjúság szinte tolongva rontott az üzletbe, mert ritkán jutott mindenkinek. Ezért már előre leszoktuk foglalni, előre letevén az árát. Egyszer én egy forintot kapván hazulról, hogy a krámlit sok időre biztositsam, átadtam a kisasszonynak a forintot, tört németséggel: »Fräulein zwanzigmal mir krame.l« Leczke után megyek a boltba, hogy kiveszem az első porciót, hát a kisasszony odaád egy rengeteg nagy stanicliban húsz porció pörczöt. Nagyot nézek, de a kisasszony mosolyogva kérdi: »No ist’s nicht knua?» »Ji« mondok, és viszem haza, gyertek fiuk, van krámli quantum satis. A jóból' is megárt a sok, még a diákgyomornak is. Behívtuk a frau- mámot, ki aztán eszmecsere után néhány hatosért vállalkozott, hogy lisztet és zsírt adva hozzá, pompás krámlsterczet pirít nekünk legnagyobb kassze-^ roljában.

Aztán összehívtuk valamennyi tolnamegyei földit, a képezdéből is, sőt még az utczák sorosaiból is kényszerítvén bejönni mindeneket, megtellett a diákszoba vendégekkel, s nem akadt közülök egy sem, akit fitymáló étvágytalansága miatt ki kellett volna vetni a külső setétségre. Egy azonban volt, akivel nem voltam tebarát. Meg kellene innunk a bruderschaftot. De vízzel ? Az öregapám sem hallott ilyet ! Itt van a jó dagadozó piros tere, tetézd meg pajtás a kanaladat, én is az enyimet, s kart karbaöltve ürítettük ki a plékanál tartalmát és egymást átkarolva, a testvéri csók elpattanása után egymás hátát veregetve mondtuk a «szerbuszát.

De nem untatom már tovább a nagyérdemű közönséget s bocsánatot kérek, hogy a mulatságra szánt időből ennyit elraboltam. Köszönöm a nagyérdemű közönség becses türelmét.