Tolnavármegye, 1903 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-18 / 42. szám

XIII. évfolyam.

42. szám.

Szekszárd, 1903. október 18

Előfizetési ár:

Egész évre . . . 12 korona.

Fél évre . . . 6 *

Negyed évre . . 3 »

Egy szám ára . . 24 fillér.

Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szekszárdon.

POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.

Megjelenik minden vasárnap.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdon, Vár-utca 130. sz.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: • Síp , Segédszerkesztő:

Dr. LEOPOLD HOHITÉL. SZÉKELY FEEENCZ.

Kéziratok vissza nem adatnak.

A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők.

Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak.

Rossz szüret.

A szüretet országszerte befejezték. A termés mindenütt reménységen alul maradt. A legelső borvidékeken, vagy ahol csak valamire való bort szoktak szüretelni: mindenütt panaszkodnak, hogy igen silány volt a termés, sokkal kevesebb, mint aminőre a rossz időjárás után is, számítottak.

Természetesen nem jöhet szóba itt az a termés, amit a homokos, vagy lapos területeken szüreteltek ; mert hiszen az csak a fillokszérás időből visszamaradt szükségbeli rossz, amelynek termése a valódi, hegyiszőlők terméséhez egyáltalán nem is hason, litható. Lehet, hogy a lapszőlőkön ez idén is némely helyen bő termésnek örvendenek, de hát ennek a minősége a magyar bor hírnevét sohasem fogja öregbíteni, mert a hegyek kitűnő minőségű borával sohasem vetekedhetik.

Az idei szűk termést legtöbben az áprilisi fagyos, hideg időjárásnak tulajdonítják s ebben is igazság rejlik ; de másrészt tény az is, hogy eléggé nedves tavasz és nyár után, a szüretet megelőző hatheti, csaknem kánikulai időjárás daczára a fürtök a legkedvezőbb fekvésű helyeken sem értek be vagy fejlődtek ki teljesen, sőt sok helyen még a venyigék sem mutatják az erő teljesség ama képét, amely egyébként a jövő biztató reményével szokta kecsegtetni a gazdákat a jelennek szegénysége ellenében.

A felületes Ítélet általában az időjárásnak tulajdonítja a bajt, anélkül, hogy annak közelebbi körülményei és hatásai felől tisztában volna. Mint érintettük, az időjárása szőlők kifejlésére inkább kedvező volt sem mint káros, úgy, hogy a tökéletlen állapotoknak okait egészen másban kell keresnünk és végre felismernünk, mert éppen ennek a nem tudásában, vagy kicsinylésében rejlik a további még nagyobb veszedelem.

Mert most már egészén bizonyos, hogy az idei szüretet a — perenoszpóra rontotta meg, sőt az annak következtében silányabb venyigenövés által rnáL jéz idén megdézsmálta a jövő évi termést Ils, és — ha a gazdák jól nem vigyáznak — a baj jövőre olyan mérveket ölthet, högy az egész termés megsemmisülhet, '’^ó; lesz ezzel végre tisztába jönniök mindazoknak, akiket illet, és a védekezésnek egyedül .célravezető intézése iránt már most az előkészületeket megtenni.

Ugyanis a sikeres, eljárásnak föltétele a védekezés általánosságában, egyöntetűségében és annak hatóságilag való ellenőrzésében,

o o 7

illetőleg kényszeszközök alkalmazásában áll. Mert bizonyos, hogy a szőlőknek ez a betegsége lassankint befészkeli magát ott, hol elhanyagolják a védekezést és innen, mint valami tenyészhelyről, terjed évról-évre mindenfelé és támadja s rongálja meg azon telepeket is, melyeknek birtokosai a maguk részérói sem költséget, sem fáradságot nem

kíméltek arra nézve, hogy szőlőiket megvédelmezzék.

Természetes dolog, hogy az ilyen rend- szertelen és hézagos védekezés célra nem vezet; amig egész vidékeken kénye-kedve szerint terjed és pusztít a peronoszpóra, addig a leglelkiismeretesebb védekezés is mindig problematikus marad, ha azt csak egy kissé kedvezőtlen időjárás akadályozza, kész a katasztrófa, m ely a legkecsegtetőbb reményeket is megsemmisíti.

Másrészt az is kétségtelen, hogy egy általános és rendszeresen keresztül vitt védekezés rövid pár év alatt egy-egy szőlővidéken, ha teljesen meg sem is szüntetné, de annyira jelentéktelenné tenné a betegség fellépésében rejlő veszedelmet, hogy a teljes sikerű védekezés is könnyű szerrel volna eszközölhető; mig ellenben most már odajutottunk,’hogy a perenoszóra ez idén még a burgonya-termést is megtizedelte, sőt helyenkint teljesen megsemmisítette.

. ,, % -*Ezeß Jtéteégbevonhatlan s úgy az elmélet, mint a gyakorlat Utal sokszorosan beigazolt tényekkel szemben itt van az ideje, hogy egyes vidékek érdekeltségei magok között az általános és a kötelező védekezés módját szervezzék, abba az illetékes hatóságokat is belevonják, hogy az intézkedések végrehajtását ellenőrizzék, sőt adandó esetekben arra a vonakodókat kényszerítsék.

Külömben már annak is elérkezett az ideje, hogy a kormány vegye az ügyet a

TÁRCA.

A költemény hatalma.

(Edmund Spenser.)

A fövenybe Írtam egykor nevét:

De jött a hullám és elmosta mind ; Felírtam tehát igy újra megint:

De jött az apály s most az szedte szét.

Hiú ember! szólt ő, mért akarsz te Haló lényt halhatatlanitani,

Mikor az én sorsom is meghalni S nevemmel a feledés takar be.

Nem ! felelém : porrá csak por les zen, Mert életed majd a hír tartja fenn: Versem megörökíti erényed S az egekbe Írja dicső neved;

Hol szerelmünk, míg itt a halál dúl, Élni fog és életüuk megújul!

... Angolból: Krcsmarik Pál.

Rákóczi sirjánál.

— A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. —

Konstantinápoly, 1903. október 13.

Szobám erkélyéről írom e sorokat. Szemeim elrévedeznek az elragadó, íölséges panorámán, mely itt elém tárul.

Előttem az Arany szarv-óból a hajók árboc- erdejével, szemben a Sztambul, a tulajdonképeni török főváros, az uj és régi hid zsibongó embertömegével, az Aja-Sofia, az Ahmed-mecset, Szülej- man mecsetje, és a többi Moschee, hatalmas kupoláikkal és gyönyörű, karcsú minaretjeivel, a háttérben a halmokon épített erődítmények, régi bástyafalak, római és görög várak, falvak, sáncok, villák és fürdőtelepek, fenyőerdők és ciprusok, alulról pedig a hemzsegő utcák' a ló vonatok tülkölésével és a világ minden portékáját lármásan kináló rikkancsok fülsiketítő zajával . . .

Nemcsak a keleti költők tartják ufolérhetlen szépségű fekvése miatt a világ legszebb városának Konstantinápolyt, hanem maga Lord Byron lelkesedésében a következőket írja róla: »Láttam Athén szentelt tereit, láttam Ephesus templomait, voltam Delphiben, beutaztam Európát egyik végétől a másikig, láttam Ázsia legszebb országait, de sehol olyan látvány nem tárult szemeim elé, mint — Konstantinápolyban. <

Emberi képzelet nem varázsolhatja maga elé azt a tündérvilágot, melyet a természet és művészet csodás összhangban a szemlélőnek nyújt. Tenger

és szikla, a szobrász és festőművészet örök remekei, ragyogó palotasorok egyrészt, másrészt egész városrészek piszkos faházakkal, hatalmas kikötő, óriási hidak, előtte a tenger és a Boszporus, egyrészt a modern teknika vívmányainak hiánya (nincsen telefonja, villamos vasútja stb.) másrészt az antik világ legszebb műkincseinek gyűjteménye, melynek egy- egy példánya, mint Nagy Sándornak a Szerájban őrzött szarkofágja a világon egyedül álló műremek és Bizáncnak itt összehalmozott többi kincsei, a szultánok mesés fényességű márványpalotái: a jBeglerbég, a Dolmabagcse, a Jildiz kioszk, stb., a minden világvárostól elütő nemzetközi élet, mely itt uralkodik, olyan vakító szinpompáju kaleidosko« pót mutat, amely lebilincseli érdeklődésünket és ellenállhatatlan erővel magával ragad.

* *

*

És ez a tündérvilág előttünk magyarok előtt kétszeres varázszsal bir. Konstantinápoly ameddig itt nyugvó nagy nemzeti hősünknek: II. Rákóczi Ferencnek hamvait a király [és a nemzet együttes akaratából haza nem szállítjuk és vissza nem adjuk a magyar földnek, melynek szabadságáért dicső Rákóczink a vértanuk önzetlenségével és a hősök vitézségével küzdött, addig ez a város Mekkája marad minden magyarnak.

A galátai egyszerű templom az a szentély, a mely -a magyar szabadságharc és egyúttal a magyar történelem egyik legnagyobb alakjának: II. Rákóczi Ferencnek megszentelt porait őrzi. Ide zarándokolj jó magyarom, hol a kriptából feléd hangzik a sza-