Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-12 / 41. szám

1902. október 12.

TOLNAVÁBMEGYE.

3.

— Selyemtenyésztésünk hire. A

selyemtenyésztés fejlesztésére Magyarországon tett intézkedéseknek külföldön is elterjedt becsüléséről tesz tanúságot az a körülmény, hogy mind több oldalról fordulnak a szegzárdi selyemtenyésztési felügyelőséghez útbaigazítás és tanács dolgában; Legutóbb a Westfáliában, Hiltrumóppban fennálló és «Jézus szent szivé»-ről elnevezett misszió főnöke fordult a szegzárdi felügyelőséghez azzal a kéréssel, engedje meg, hogy két misszionáriust küldhessen Szegzárdra a selyemtenyésztés elméleti és gyakorlati ismereteinek elsajátítására, hogy azután azok a misszionáriusok a Déli-tenger körül lakó vad néptörzsek térítése érdekében kifejtett tevékenységükkel kapcsolatosan a szegény henszülötteket keresetforráshoz is juttassák.

— Gyászhir. Molnár József vármegyei mező- gazdasági előadót, a gazdasági egyesület kiváló tevékenységű titkárát, és városunk társadalmának közbecsülésben álló tagját súlyos csapás érte, édes atyjának, Molnár Pál gazdatisztnek tegnap 74 éves korában Siófokon történt elhunytával. Köz- tisztelet és becsülés környezte a boldogultat, ki mintaképe volt a’légi, magyar patriarchalis alakoknak, és őszinte, rokonszenves egyénisége sokáig emlékében él azoknak, kiknek alkalmuk volt őt közelebbről megismerni. — Pakson az izraelita nagy ünnnep előtti napon elhunyt Szófer Szüsz- mann paksi főrabbi. A nagy kort éit tudós rabbi nagy tiszteletben és becsülésben részesült hívei körében, leik most mélyen gyászolják hitbuzgó lelki pásztorukat.

— Kereszt - fölszentelés. Még élénk emlékezetünkben van a paksi katasztrófa, midőn 1887. junius 18-án a Kalocsára ránduló bucsusok alatt a dereglye elmerült s több mint 200 ember a Dunába fűlt. A paksiak közadakozásból azon a helyen, hol a szerencsétlenek a dereglyére szálltak, egy hatalmas kőkeresztett állítottak, melynek ünnepies fölszentelése e hó 19-én lesz. A keresztet Spiesz János pécsi kanonok fogja felszentelni, ki mint paksi p’é- bános a bucsusokat vezette s aki maga is csak nagy küzdelemmel a szent kereszttel kezében tudott úszással megmenekülni a biztos haláltól.

— Esküvő. Pelrils József szegzárdi iparos múlt szombaton vezette oltárhoz a belvárosi r. k. templomban menyasszonyát, Gyüszü Anna kisasz- -szonyt.'

— A keselyűs! téli kikötő. A szegzárdi volt hajóállomás ezehtul csak téli kikötőhelyül szolgál Területe 35 hektár, menedéket találhat benne 100 gőzös és 400 hajó; a bejáró 3 méterre, a medence 2 méterre van kikotorva.

szersmind kothurnusos tragédia költő, Vörösmarty Mihály az európai műveltségű, de minden izében klasszikus nemzeti költő, Kossuth Lajos a magyar szabadság és függetlenség apostola, a kinek általános európai tudásánál csak lángoló fajszeretete volt nagyobb és végül Reviczky Gyula, a modern, szinte modhatnók : kozmapolita költő, aki elsőnek emelkedett a fiatalok közül elhunyt remekíróink sorába.

Forgatván ezt a diszes kiállítású öt kötetet, lépten-nyomon érezzük bennük a magyar észjárást, a nemzeti szellem lüktetését. Eszünkbe jut az az idő — alig félszáz év előttről szólunk — mikor a magyar irodalom egy évi termése belefért egy kis zsebkönyvbe, mikor egy-egy könyvnek a megjelenése esemény volt és Berzsenyi, Kazinczy, Kisfaludy, sőt Vörösmarty művei is, a nyomtatási költségek miatt, csak nagy nehézséggel láthattak napvilágot. Mindez — csak volt! Azóta nagyot fordult a világ: — s a »Magyar Remekírók* ez újabb öt kötetét forgatva, ujjongó örömmel kiáltunk föl Széchenyivel: — »É'ünk még! nem vagyunk holt nemzetnek szerencsétlen, rothadt tagjai, nem »Élő szobor«, leírhatatlan kinok között!«

. Úgy van, élünk: — »Annyi szív nem hiába onta vért« : — s ha az úttörő nagyok, kik e szellemi virágzás termékeny magvait elhintették, föl támadva láthatnák a terebélyes fát, mely a csöpp kis mustármagból, az ő munkásságukból sarjadt, bizonyára boldogok lennének, hogy nem éltek hiába !

Nagyobb hatása, több érdeme aligha volt költőnek irodalmunkban, mint Vörösmarty Mihálynak. Talán azért, mert e nemzetnek nem volt nagyobb költője ő előtte. Honának, nemzetének lángoló szeretete avatta költővé; hazafias lelkesedése hatalmas folyóként áradt szerte verseiben s elöntötte az egész hazát: palotákat és viskókat egyaránt.

— A szüret kezdete. A holnapi nappal kezdődik a hivatalos szüret Szegzárdon s igy. az összes elemi iskolákban egy heti szüreti szünidőt engedélyezett az igazgatóság.

— Kántor-választás. Székesfehérvár szabad kir. város tanácsa, a nyugalmaztatás folytán megüresedett belvárosi (székesegyházi) r. k. kántori állásra f. hó 6-án Kelskés Elek szegzárd-ujvárosi kántort, lapunk belmunkatársát választotta meg, a ki uj állását e hó 15-én foglalja el.

— Magyar ipart pártoló egyesület Szegzárdon. A szegzárdi polgári olvasókör kebelében, melynek tagjai nagyobbrészt iparosok, múlt vasárnap Boda Vimos elnöklésével gyűlést tartottak. A gyűlésnek nemes és hazafias czélja az volt, hogy a nagy közönséget minden tagsági dij fizetésének kötelezettség nélkül egy »a magyar iparpártoló szövetkezetbe« toborozza csupán azon szép erkölcsi és hazafias kötelezettséggel, hogy mindenki az elárvult magyar ipart fogja pártolni.

— A szegzárdi borház. Perler Keresztély és Haspel József, a «Szegzárd Szállót bérlői Budapesten a Baross- és Kis-Stáczió-utcza sarkán «Szegzárdi Borház» czéggel vendéglőt nyitottak, a hol hamisítatlan kitűnő szegzárdi borok és Ízletes ételek kaphatók. A derék vendéglősök méltán elismerést érdemelnek, hogy ily módon igyekszenek a székes- főváros közönsége előtt jóhirnevet szerezni a szegzárdi boroknak.-?yjj énektanitó a főgimnáziumban, Keiskés Elek távozásával megürült ének tanítói állást a szegzárdi főgimnázium igazgatósága Nemes Győző újvárosi elemi iskolai tanítóval töltötte be.

— Uj nőegyleti tagok. Az »Egyesült szegzárd- tolnamegyei nőe%yleU tagjai közé beléptek Kurz Lenke Paksról és Weiner Károlyné Puszta-Janyáról.

— A „Tolnamegyei Kör“ e hó 2-án tartotta meg tisztújító közgyűlését, mely alkalommal igen szép számmal gyűltek össze a Budapesten levő tolnai ifjak. A tisztikar beszámolása után az lemondván, a közgyűlés mindjárt megejtette a választást. Az uj elnök Korilsánszky Ottó lett. Alelnök; Rátkay Endre. Titkár : Illyés Kálmán, II. titkár: Faragó Alfréd. Jegyző: Beöthy Kálmán. Aljegyző: Rumi Imre. Pénztáros: Eibach Kornél. Ellenőr : Varga Kálmán. Háznagy : Dömötör Endre.

— Öngyilkosság. A nélkülözések elől menekült a halálba egy előkelő vidéki ügyvéd özvegye Budapesten. Pedig valamikor dúskált a vagyonban. Szülei milliomosok voltak, férjének kitűnő irodája volt, de aztán egymásután érték a sors csapásai. Dr. Epstein Gyula, volt dunaföldvári ügyvéd özvegye született Politzer Malvin Gyár-utca 15. sz. a. lakásán fölakasztotta magát. A szerencsétlen urinő, aki 44

Oly eszmékért lelkesült, oly érzésekhez szólt mindig, a melyek az egész nemzet eszméi és érzései voltak, s dalára milliók szive dobogott hevesebben. Ezért volt és maradt Vörösmarty legnépszerűbb költőnk; s ha korunk Ítélete némileg változott is felőle, ez csak a közvélemény átalakulása volt annyiban, hogy — a mi előbb népszerűség vala, ma már dicsőséggé vált. S hogy ez igy van, mutatja a Vörösmarty-szobor mozgalma; de még ennél is jobban mutatja az, hogy nincs ember Magyar- országon, a kinek, ha Vörösmarty nevét hallja, rögtön eszébe ne jutna a nagy költőnek egy, két, öt, tiz örökbecsű alkotása . . .

A mit Vörösmarty lángoló hazaszeretete a múltban keresett: — a nemzeti dicsőséget; — Arany János már meg is érte. Amannak nem adatott meg látnia, megérnie az alkotmányos érát, de Arany János túlélte az abszolutizmust, együtt örült a nemzettel, mely annyi küzdelem után végre megkapta alkotmányos szabadságát, s műveltségben, szellemi nagyságban csaknem ép oly magasra emelkedett, mint hajdan, századokkal előbb, a harczi dicsőségben. S bár az ő lelke is vissza- visszaszállt, hogy a szebb múltban keressen vigasztalást : hamar csillapodott mégis, mert megnyugtatta a jelen, s még inkább a jövő, mely meghozta a nemzet becsületes törekvéseinek, munkásságának jutalmát. így lett Aranyból, a Toldi Írójából szubjektív költő, a ki, mint ő maga mondja e mostani kötethez csatolt előszavában, — »egyes liray sóhajokba tördelte szét fájó lelkét«. így születtek meg a balladák, Bolond Istók, a Vojtina levelei és ars poeticája, a Tasso- és Ariosto-forditások, melyek mind e második kötetben vannak összegyűjtve.

A harmadik kötet, mit ez a sorozat ád, Szigligeti Ede válogatott színműveinek első kötete. Dráma-irodalmunk e mesteréről remek emlékbeszéesztendős volt, dúsgazdag dunaföldvári földbirtokosnak volt a leánya. Férjhezmenetele után is Dunafóldvárott lakott. Az évek folyamán szülei teljesen tönkrementek és két év előtt, amikor férje meghalt, egészen elszegényedve ment fel agg szüleivel és 18 esztendős leányával Budapestre. A gyár- utcza 15. számú házban fogadtak kis lakást, amelynek egyik szobáját még albérletbe is kiadták. Leánya zongora leczkéket adott és ebből a szerény keresményből élt a szomorú család. Epsteinné gyakran hangoztatta, hogy a nyomorúsághoz nem tud hozzászokni s ezért előbb-utóbb öngyilkossá lesz. Az öngyilkosság napján délben egyik rokonánál volt ebédre hivatalos, a honnan délután három óra felé ért haza. Nemsokára utána hazajött a szobaur is. — Az előszoba ajtaját föltárva találta és rémülten látta, hogy háziasszonya az előszoba ajtófélfájára fölakasztotta magát. — Gyorsan a mentőket hívták segítségül, de már késő volt. A mentők csak a beállott halált konstatálták. A rendőrség intézkedésére a holttestet beszállították a törvényszéki orvostani intézetbe.

— Ál-földbirtokosné. A dombóvári posta- hivatalhoz az elmúlt héten, mint tudósitónk irja, Brauswetter szegedi ékszerésztől egy 900 korona értékű ékszert tartalmazó csomag érkezett özvegy Hermann Károlyné földbirtokosné címére. Csakhamar egy előkelő külsejű hölgy jelentkezett érte, de udvariasan tudtára adták, hogy a csomagot csak személyazonosságának igazolása után kaphatja meg. A nő ekkor elment a plébánoshoz, aki hitelt adott az urinő szavainak s igazolta a személyazonosságát. De csakhamar visszavonta nyilatkozatát; s mikor a hölgytől visszakérték az ékszereket, csak két darabot adott vissza, a minek nem lehetett 900 korona értéke. — Ez gyanút keltett és a hatóság táviratozott az ékszerésznek, a ki azt válaszolta, hogy a csomagban két óra, két karperec, két óralánc s más apróság volt. Mivel ezeket nem akarta előadni,’megmotozták s találtak nála sok ékszert, egy csomó zálogcédulát és egy levelet, melyben várbogyai Bogyai Gyuláné névre már újabb küldeményt rendelt. Ekkor megvallotta a csaló nő, hogy neve Garzó Malvin, Zalaegerszegen született s már több hasonló csalása sikerült. Ennek alapján letartóztatták és a csendőrök bekísérték a szegzárdi ügyészséghez.

— Ajándék a múzeumnak. Csapó Vilmos cs. és kir. kamarás vármegyénk múzeumának ajándékozta Kossuth Lajos «Irataim az emigratióbóU czimü művének tiz kötetét.

— Névmagyarosítás. Gottlieb Ábrahám pál- fai születésű újpesti lakos családi nevét Gergely-re változtatta. — Kiskorú Stimicz József dunaföldvári lakos családi nevét »Hortobágyit-ra változtatta.

det mondott Gyulai Pál (Beszédeinek I. kötetében, 133—158. lap), s ez a beszéd, mely irodalmunk egyik legbecsesebb monográfiája, fölment bennün- Szigligeti irói érdemeinek bővebb méltatása alól. Szigligeti a színpadon nőtt fel Íróvá és negyven évig művelte drámairodalmunkat, melyet száznál több darabbal ajándékozott meg. Ezek közt sok a gyöngébb alkotás: de az a négy darab (Szökött katona, Lelencz, Fény árnyai, Trónkereső), melyet Bayer József e kötetbe szorított és jeles bevezetéssel is megtoldott, legszebb darabjai Szigligetinek. A népszínművet »ő szülte újjá és magyarrá« : — s ha tovább él és talál zeneszerzőt, talán megalkotja, amit kezdett: a magyar operettet is. S ha ez sikerűi, talán úgy háttérbe szoríthatta volna a franczia operettet, mint egykor a német bohózatot, s uj fejlődést indíthatott volna 1

A negyedik kötetben Kossuth Lajos válogatott munkáit kapjuk. Életrajz-irója, Kossuth Ferencz fölötte dicséretesen cselekedett, midőn a nagy hontalant nemcsak mint politikust, hanem mint igen jeles természettudóst is bemutatta e kötet szűk kereteiben. Egész sor tudományos értekezést, tanulmányt közöl (Az aggteleki barlang, mint őskori temető, Levél Herman Ottónak stb.), melyek széles tudása teljében tüntetik föl e fáradhatatlan gondolatóriást, a kinek száműzetésében, a politika ezer ármányai közt is volt ideje, hogy e nehéz, elvont tudománynyal foglalkozhassék. Valóban igaza van a történetírónak, mikor azt módja róla: — Nagy lett volna ő mindenképpen, akkor is, ha az ország és politika nyugodtabb, szilárdabb állapotja a tudományos szemlélődésre és kutatásra kárhoztatja vala.

Az ötödik kötet hatalmas lírai egyéniség megnyilatkozása. Reviczky Gyula összes költeményeit olvassuk benne, Koroda Pál meleghangú bevezetésével, melynek közvetlen hangja úgy a szivünkhöz