Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

A szegzárdi Népbank jubileuma. Csöndben, minden külső zaj és pompa nél­kül, de a jól végzett munka megnyugtató tudatá­ban ülte a szegzárdi Népbank választmánya folyó hó 26 án délelőtt 10 órakor tartott diszülésén a szövetkezet jo éves fetmállásának jub leumát. A diszülésén a választmány és felügveíő- bizottság majdnem teljes számban és a tisztviselők voltak jelen. Az ülést Boda Vilmos~elnök nyitotta meg szép szavakkal, rövid vonásokban vázolván az intézet múltját és^jeíenjét~majd ped:g az eli7- tnerés hangján emlékezett meg Goldberger~]~Mbr\ az intézet egyik alapítójának, volt alelnökének és elnökének, ki már 30 év óta állandóan tagja a választmánynak, a szövetkezet érdekében kifejtett önzetlen, ügybuzgó és odaadó fáradozása által szer­zett kiváló érdemeiről. Az elnök beszédje után Goldberger J. Mórnak, Frafiek János választmányi tag áltál festett ,es igen sikerült arcképe a meg­jelentek lelkes éljenzése között a tanácskozó te­remben elhelyeztetett. A gyengélkedése miatt távollevő ünnepelt nevében fia, Goldberger Arnold mérnök, ki szintén tagja a választmánynak, köszönte meg a választ­mánynak édes atyja iránt ezen külsőképen is meg­nyilatkozó elismerését. A népbank történetét Schneider János vár­megyei alszámvevő, választmányi tag irta meg, akinek a diszülésén a választmány fáradságos és szép munkájáért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A jubiláló pénzintézet, mely három évtized alatt ezer és ezer embernek nyújtott segitő jobbot, bizonyos szociális szükséget elégített ki és védte a kis emberek gazdasági érdekeit, azon alkalomból, hogy harminc éves küzdelmére visszatekint, öröm­mel üdvözöljük, mint egy olyan intézményt, mely­nek célja nemes, mert emberbaráti, a cél meg­valósítása pedig áldást osztó. A szegzárdi Népbank a lepergett 30 év alatt milliókat hordott össze főként a legszegényebb néposztály nehéz keresetéből, de nem azért, hogy azzal a vagyonos-osztály gyarapodását vigye idő­ről-időre előre, hanem nemzetgazdaságilag azon szerepet töltve be, mint a szív az emberi testben, visszavitte a filléreket azon néposztály körében, a honnan gyűjtötte Hirminc év alatt 23 613,012 K. 36 fillér vagyont kezelt. Ezen vagyonból a választmány, mely mindenkor ingyenesen teljesítette fáradságos munkáját, személy-hitelre 18.643,017 K. 28 fillért, jelzálog hitelre 1.120,420 koronát kölcsönzött ki. A tiszta nyereség 995,387 K. 51 f. volt, behajt­1902. deczember 28. hatatlan követelés cimén 25-361 korona 42 fillért kellett leírni. A tagok száma 14,854, a jegyzék betéteké 60,983 volt. — Működése ideje alatt 16 csoport alakult, 10 csoport pedig feloszlott. A feloszló csoportok tagjai között 5.641,337 korona 63 fillér oeztatott fel. ___________TOLNA VÁRMEGYE.________ HÍ REK. — Az évforduló alkalmából tisztelt elő­fizetőinknek, munkatársainknak és lapunk ba­rátainak boldog uj évet kívánunk. A Tolnavármegye Tárcanap­tára. Mint minden évben, úgy az idén is csak nagyobb terjedelemben ezen számunk­hoz csatolva kis tárcanaptárt adunk olvasó­inknak. - Kérjük fogadják azt tőlünk szíve­sen. Tárcanaptárunk az év minden nap­jára alkalmas följegyzésekre és sok hasz­nos tudnivalót, a szokásos naptári részeken kívül bélyeg és jogilleték szabályokat és táblázatot, ércpénz és utimérték össze­hasonlító táblázatot, a zónarendszerü díj­szabást, vasúti menetrendet stb. tartalmazza. — Előléptetés. Szilágyi Gyula szeg­zárdi pénzügyigazgató helyettes, a szeg­zárdi társas életnek egyik rokonszenves tagja kineveztetett pénzügyi tanácsossá a nagybecskereki pénzügyigazgatósághoz. — Esküvő. Dr. Moldoványi István, magy. kir. közigazgatási biró jövő szombaton tartja esküvőjét Ujfalusy Ilonka kisasszonynyal, Ujfalusy Lajos volt nyomdatulajdonos leányával. A polgári házasságkötést Nunkovits Ferencz főszolgabíró, az egyházi esketést pedig Wosinsky Mór apát végzi. Egyik násznagy Perczel Dezső val. bels. titk. taná­csos, volt belügyminiszter, a másik Ágoston István kir. táblai biró lesz. — Karácsony. A szeretet nagy ünnepét az idén is, mint minden évben, a róm. kath, óvodá­ban, a belvárosiban és Férenc-kórházban az elme­betegek között szépen megünnepelték. A kicsinyek és a betegek egyaránt repeső örömmel fogadták a karácsonyfát, mely kedves ajándékokat és egyéb kellemes s hasznos meglepetéseket szerzett nekik. A jótékonyság eme szép ünnepélyét mind a 3 helyen nagy közönség nézte végig. — A szegzárdi kereskedelmi kaszinó teg­nap este tánccal egybekötött, jól sikerült tea-estélyt rendezett. — Képviselőtestületi ülés. A szegzári köz­ségi képviselő testület folyó hó 28-án, azaz holnap délután 2 órakor ülést tart, melynek tárgysorozata — a következő: 1. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére 3 tag kiküldése. 2. Özv. Fejős Im- réné kérvénye, községi adó visszatérítése iránt. 3. Dobos Adolf táncztanitó kérvénye, az ovodai helyiségnek táncoktatásra való átengedése iránt. 4. A reform, egyháztanács, úgy a reform, olvasó­kör kérvénye utcai villamos lámpák felállítása iránt. 5. Sárközi József kérvénye, községi adó visszaté­rítése iránt. 6. A községi menedékházak karácsony­fájára adott összegnek utólagos jóváhagyása. 7. A községi közmunka ügyében előterjtsztés. 8. Fo­gyasztási adó leírása iránt beadott kérvények. 9. A polgári iskola m. évi számadásának megvizsgá­lása. 10. A régi borfogyasztási adó számadásának megvizsgálása. — Bezerédj Pál ellen, a szegény nép legönzetlenebb lelkű jóakarója ellen a Nép­szava« cimü szocialista lapban »Kádár An­tal gazdasági szakiró« aláírással egy ocs- mány rágalmakat magában foglaló cikk jelent meg. Ennek a cikknek magyaráza­tául megjegyezzük, hogy ez a Kádár ne­vet használó egyén oly szert akart nagy árban felajánlani a selyemtenyésztési felü­gyelőségnek, melynek hasznavehetetlensé­géről már évekkel ezelőtt meggyőződött a külföld. Kádár rámát a földmivelésügyi miniszter följelentette a budapesti törvény­széknél zsarolás miatt. A tárgyalást már január hónapban megtartják. — A szilveszteri tánczestély iránt az érdek­lődés nagyarányú, amennyiben nagyon sokan ké­szülnek a nőegylet által minden év Szilveszter­napján tartandó táncmulatságon megj denni. — Áthelyezés a honvédséghez. Reich Osz­kár dombóvári sz dgabiró a 52. közős hadseregbeli gyalodezredtől áthelyeztetett a pécsi 19. honvéd­gyalogezred tartalékába. — Kinevezés. A pécsi kir. Ítélőtábla elnöke Witzl Győző főherczeglaki lakos végzett joghallga­tót, a pécsi kir. ítélőtábla kerületébe díjtalan jog­gyakornokká nevezte ki. — Fürdőegyesületi közgyűlés. A szegzárdi fürdőegyesület Boda Vilmos elnöklete alatt, folyó hó 28 án, azaz ma délelőtt 11 órakor, a »Város­háza* nagytermében közgyűlést tart, melyre a t. füídőegyesületi tagok oly figyelmeztetéssel hivattak meg, ha ezen napon a tagok határozatképes szám­ban meg nem jelennének, a közgyűlés ujabbi meghívás nélkül 1903. évi január hó 6-án délelőtt 11 órakor fog megtartatni. 3. A szerelem joga erősebb a férj jogánál, erősebb a kötelességnél, erősebb a tisztességnél is. A sze­relőmnek mindent meg kell bocsátani, mert a szerelem a leghatalmasabb szenvedély. El-elnézegetem az ingerlő asszonyokat, kacé- ran suhogó selyemruhával, egészségesen mosolygó piros ajakkal, magatartásukban a nyugodt élet normális természetességével — igy öltözködik, igy mosolyog, igy reprezentál a szerelem hatalmas szenvedélye ? — Pedig igy csalja meg urát az asz- szony. Hallgatom a fiatal urakat kávéházban, klub­ban, korzón, virággal a gomblyukban, kártyával a kézben, speciálitással a szájukban, a mint asszo­nyok, lányok után fordulva, megjegyzéseket po­tyogtalak, vagy asszonyról lévén szó — mikor nincs szó asszonyról? — a név diszkrét elhallga­tásával mesélnek viszonyukról. Ez volna az a sze­relem, melynek mindent meg kell bocsátani, a ba­ráti bizalom meglopását, a gavallértalan hazugságot, a gyávaságot, a bujkálást házsorok mentén, szek­rény rejtekében, kályha zugában? Ennek a szere­lemnek engedjen a házasság megszentelt köteles-, sége ? Hiszen ez az asszony tudja, hogy tiz udvarlója közül akármelyiket választaná, az az igazinak val- laná magát. Hát szeretőre szert tenni szabad vélet- lenségből, férjet kapni nem ? Hiszen ez a legfrivolabb párzás mindkét fél részéről és ezért visel szarva­kat a férj, azért ne tisztelhesse anyja ősz haját majdan a gyermek ? Az a nagyszebeni véres tragédia is volta- képen csak hódítás a főhadnagy, liaison az asz- szony részéről. Merem állítani, noha sem az egyik- nek, sem a másiknak nem láttam a leikébe. Csak ostoba, nevetséges tökfilkó, a hányán ma saj­nálkoznak szerencsétlenségén és megvetéssel ille­tik a hűtlen asszonyt. Mert egy féfjet sikerrel rajtakapatlanul megcsalni, sikerült tréfa és a komédia aktiv hősei a legnagyobb rokonszenvre számíthatnak. Mivelhogy igy van, ne igen moralizáljunk a hűtlen asszonynak s ne mondjuk a holt sze­retőnek: úgy , kell neked, minek jártál a más felesége után! Mert igazság szerint azt kellene mondani: mért nem vigyáztál jobban — és . eb­ben a szemrehányásban aztán igazán nincs morál. De jussunk tisztába a tényekkel. Egy vidéki asszony nemrégen levélben kér­dezte tőlem, mit tartok egy olyan háziorvosról, aki észrevevén, hogy a ház úrnője ellenállhatatlan sze­relemmel vonzódik hozzá, lemond a háziorvosságról és az asszonyt is, a férjet is fehünő módon kerüli, noha testi-lelki jóbarátok voltak. »Nemde, jellemes férfiú ? — kérdi ő nagysága. — Vagy nem találja lövagiatlanságnak, hogy feltűnő távolmaradásával kompromittál egy becsületes nőt?* E két utóbbi kérdés két véleményt foglal magában s bizony nem esett nehezemre eltalálni, melyiket vallja ő nagysága a magáénak Hát persze, hogy nagy lovagiatlanság ennyire kompromittálni egy becsületes nőt! Annál is több: szamárság. Lovagias ember ilyenkor éjszaka bemászik ő nagy­sága ablakán, hogy ne kompromitálja. És okos ember, ha egy pár üde ajak csókra kínálkozik, nem sokat teketóriázik; megcsókolja. A más felesége ? Hiszen azért van másnak felesége ! A jóbarát fele­sége? Hát kit tüntessen ki ő nagysága kegyeivel, ha nem urának legjobb barátját ? Az volna csak szép, ha az ellenségével kaczérkodnék! Ez a felfogás ma. S valameddig megcsalt férj sikerrel használható föl. bohózati alaknak, ennek a felfogásnak joga van élni. Mert otthon van a mi civilizált társaságunkban. Ez nem a mi erkölcsünk, ó dehogy is! Az I erkölcsünk megköveteli az asszonytól, a hűséget, a férfitől — már ettől nem követel semmit. Hanem ez a mi romantikánk. A mi költészetünk. Regényt csak olyan asszonyról írunk, aki megcsalja urát. A más asszonyát elszeretni pedig virtus. A társaságban tudjuk erről is, arról is, mi­csodája I voltaképen legjobb barátjának. Volt-e csak egyetlen eset is, amikor elitélően éreztettünk volna vele lenézést, megvetést avagy csak helytele­nítést? Ellenkezőleg, az ő kezét sokkal barátságo­sabban szorongatjuk, mint a megcsalt férjét. O nagysága sem igen tapasztalja, hogy a hűséggel több tisztelet • jár, mint a hitszegéssel. Természetes, csak nem tesszük ki magunkat, hogy párbajra hívjon — a férj ? Ezt az urat is meg- hagyjuk bamba vakságában. Hogyne, csak nem fogjuk megrontani békés családi boldogságát. így aztán a házasságtörés voltaképen táisadalmi véde­lem alatt áll, a társadalom kedvez neki, neveli, szaporítja s mint minden bűnrészes, csak akkor tagadja meg a vele való közösséget, ha baj lesz a dologból. Hja, a szerelem ! Szegény leányt férjhez ad­ják, nem is kérdik, kell-e neki az az ember. És azután jön ő, az igazi. Hogyne mozogna meg a szive; hogyne rázná tágabbra a házasság bilincseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom