Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-09 / 45. szám
TOLNATARMEGYE. 1902. (november gében, ragaszkodásában és fokozott munkásságában, mi által a segítő pénztár nemes czélja: a sociális társadalmi bajok gyógyítása is leghatékonyabban fog nyilvánulni. — A mi elégtételünk. Lapunk október 26-iki számában >A hadsereg szaporítása* cim alatt megjelent vezércikk a honvédelmi miniszter által benyújtott, a póitartalékosok behívásáról szóló törvény- javaslattal foglalkozott. Ezen alkalommal kifejtettük, hogy a póttartalékosok behívását nem tartjuk szerencsés gondolatnak és ha már a létszám szaporítására van szükség, akkor — szószerint igy szól a cikk — *a honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel egyetértöleg külön magyar t'örvénynyel inkább emelje fel az újoncok létszámát, mintsem e helyett a családfentartó póttartalékosok behívása utján szaporítsa a katonaságot.« — Amint két hét előtt irtunk, az szóról-szóra bekövetkezett. Hosszas katonai és miniszteri tanácskozások után Fejérváry honvédelmi miniszter a képviselőház csütörtöki ülésén visszavonta a póttartalékosok behívásáról szóló törvényjavaslatot és egyúttal beterjesztette az újonc- létszám fölemeléséről és az ujoncjutalék megajánlásáról szóló törvényjavaslatokat. VARMEGYE. A közigazgatási bizottság tegnap tartotta november havi ülését gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. Az ülésen részt vettek : Döry Pál, Fink Kálmán, Fórdös Vilmos, dr. Hangéi Ignácz, Kurcz Vilmos, Krcsmarik Pál, Perszina Alfréd, Simontsits Elemér, Tihanyi Domokos, Bern- rieder József, Jeszenszky Andor, Kovách S. Endre, Orjfy Lajos, Perczel Dezső, Perczel József, Perczel Lajos, Totth Ödön, Wosinsky Mór. — Az alispán jelentése szerint a múlt hó folyamán az alispáni hivatalhoz érkezett 1650 drb, az előző hóról hátralék maradt 270, elintézendő volt tehál 1920 drb: ebből földolgoztatott 1514, közgyűlési tárgyalásra fönhagyatott 20, elintézetlen maradt 406. Az árvaszéki elnök jelentése szerint beérkezett 2795 ügydarab: a múlt hóról áthozott 1117 hátralékkal együtt elintézendő volt 3972; ebből feldolgoztak 2754-et, hátralékul maradt 1218. A pénzügyigazgató jelentése szerint adókban és illetékekben a múlt hó folyamán 507,887 kor. 15 fillér folyt be, .54,774 koronával több, mint a múlt év megfelelő időszakában. A kir. főmérnök jelentése szerint az állami és megyei utak megfelelő karban voltak, a hen- gerezési munkálatokat kevés kivétellel elvégezték s a kavics felülvizsgálatot is befejezték. A kir. Ügyész jelentése szerint a múlt hónapban a szegzárdi' törvényszéki fogházban 90 egyén volt letartóztatva. Bejelentette azt is, hogy a fogházból- legutóbb történt szökés miatt 3 fogház őr fegyelmi utón 48 órai fogságra ítéltetett. A tiszti főorvos jelentése szerint: a közegészségi állapot a lefolyt október hónapban kedvezőtlenebb volt az előző szeptemberinél, ilyenné alakult a kanyaró nagyobb kiterjedése s a hagy- máz esetek jelentékeny szaporodása által. — Jár- ványszerüen mutatkozott a kanyaró újabban Ger- jen s Tolna községekben, az eddiginél nagyobb számban mntatkozott a hagymáz Pakson és Bony- hádon. A gyárak, üzletek és szikvizgyárak rendes félévi vizsgálata ezen hónapban a simontor- nyai és a központi járásban tartatott meg, kisebb mérvű szabálytalanságokon kívül Szegzárdon j gyáros készítményei az egészségre ártalmasnak piszkosnak találtatattak, intézkedés végett az illető elsőfokú közegészségi hatóság megkerestetett. A Ferencz kórházban 1902. évi szeptember hónapról ápolás alatt maradt 254, októberben fölvétetett 168, ápoltatott összesen 422; .gyógyult 67, javultan el- bocsájtatott 30, gyógyulatlan 7, meghalt 13. A kir. tanfelügyelő jelentése szerint idősb Hajas János pincehelyi róm. kath. tanító 1640 korona évi rendes nyugdíjjal folyó évi november hó 1-jétől kezdve nyugdíjaztatok ; Ó-Dombóvárott az állami elemi leányiskola a növendékek nagy száma miatt 5 tanteremmel már tető alatt van, és hogy fölterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi miniszter a gindli-családi, tolnai, és ó dombovári állami, valamint a bátaszéki, borjádi, görbői, uzdi és hencsei államilag segélyezett községi iskolák szegény tanulói számára összesen 106 kor. 84 fillér értékben ingyen tankönyveket adományozott. — Az egyenes adótörvények alapján kártérítésben a községi biró csakis az 1883. évi XLIV. t.-czikkben megnevezett hatóságok által marasztalható. (A m. kir. közig, bíróság 1901. évi 11,460. sz. a. kelt határozata.) — A városok által felvett kölcsönök kamatai, ha a kölcsönök bekebelezve nincsenek, a város általános jövedelmi pótadójából le nem vonhatók. (A m. kir. közig, bíróság 1901. évi 10,918. sz. a. kelt határozata. — Hogy a gyámoltak és gondnokoltak a gyámpénztárban kezelt örökségeik után mily kamatszázalékot ’kapjanak: annak megállapítása az árva- -szék hatáskörébe tartozik. (A m. kir. belügyminisz- tér 1902. évi 64,219. sz. határozata.) — Hagyatéki ügyben az árvaszéknek akkor is kell érdemileg nyilatkoznia, ha az örökösök között — a mennyiben kiskorú is érdekelve van —■ egyezség létre nem jött. (A m. kir. belügyminiszter tér 1902. évi 63,178. sz. határozata.) — Pénzbírság nem változtatható át elzárásra. A pénzbírság behajtása nem fizetés esetén közigazgatási utón foganatosítandó. A hálók elkobzása, ha az a vádlott vagyoni állapotával arányban nem álló anyagi hátránynyal jár, mellőzendő. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1901. évi 94693. sz. a. hozott határozata.) — A farongálók büntetése. A ki nem a. közutak valamelyiken, hanem a város belterületén levő sétatér fáját megrongálja, az 1879. évi XL. t.-cz. 80. §-ába ütköző kihágást követi el. (A m. kir, belügyminiszter 1902. évi 1315. számú határozata.) — Aki kutyáját veszettség idején a hatóság külön rendelkezésére meg nem köti és ennek folytán a kutya többeket megmar, az 1879. évk XL. t.-cz. 122. §-ába ütköző közegészségügyi kihágáson kivül az 1888. évi VII. t.-cz. 154. §-ának i) pontjában körülirt állategészségügyi kihágást is elköveti. (A magy. kir. belügyminiszter 1902. évi. 2125. sz. határozata.) — Képviselőválasztás idején zenével falu- ról-falura járás a tiltott körmenet rendezésének fogalma alá nem esik. (A m. kir. belügyminiszter 1902. évi 402. sz. határozata.) KÖZSÉGI ÉLET. Szegzárd nagyközség legtöbb adót fizetőinek névsora 1903-ra a következő: Közalapítványi uradalom 6593-92, báró Augusz örökösei 1823 29,. Örffy Lajos 1416 92, Fördős Vilmos 1325*88, Tóth Károly 1225 16, Mayer János 973‘56, Dr. Drágíts Imre 834.38, Dr. Haidekker Béla 816 90, Dr. Hangét Ignácz Leicht Lajos 719 01, Pirnitzer Manó 693 44, Pirnitzer Antal 693 43, Dr. Leopold Koméi 687 24, Schneiderbauer József 671 "24, Stann István. 668 04, Szeghy Sándor 637‘60, Adler N. János 62812, Wolf Henrik 626’—, Dr. Pirnitzer Béla. 616,60, Stockinger János 601 ‘30, Hauk Antal 580.69, Goldberger J. Mór 577.85, Abafi Gyula. 567’22, László Lajos 552.66, Boda Vilmos 511.90. kezdett, maga sem tudva, miért; görcsös zokogását alig tudta elfojtani. A gyermekek mindjobban zajongtak. Valami véleménykülönbség támadt köztük, mely csaknem verekedésben folytatódott. Végre a legidősebb hirtelen fölpattantá az ajtót s fejét bedugva kérdé : — Hány éves vagy mama? Karine összerezzent, mintha megütötték volna. Aztán kurtán, kemény hangon felelt: —( Harminc. Az ajtó becsukódott és egy gyermekhang diadallal csapódott ki a többi közüp Karine fölugrott a székről. Lelkét oly izgatottság fogta el egyszerre, hogy nem birt nyugton lenni többé. Úgy érezte, mintha valami megakarná szakasztani a keblét. Két kezét a szivére szorította, hogy az éles fájdalmat megenyhitse. Aztán megállt a tükör előtt s haját kisimitva a homlokából, soká nézte magát. Nem azt vizsgálta ő, hogy a szeme táját fölszántották e már a ráncok, hogy a homloka nem oly fehér s nem oly tiszta többé, mint azelőtt, nem is azt kutatta, hogy halántékán megjelent-e már az első szürke hajszál. Hanem tágra nyilt szemei szorongó kérdéseket intéztek a tükörben látott képhez, mintha a lelke mélyében akarna olvasni. Aztán arcát, nyakát, derekát végigsimogatva, két becézgető kezét bátortalanul ejtette le.' Hogy mit érez tulajdonképen, azt maga sem tudta, csak azt érezte, hogy valami hatalmas szépség lassan-1 assan, évről-évre, napról-napra mind- jobhan kiszáradt benne, de most föltámadva, sokkal erősebben kér, könyörög, sir, parancsol. Azt is tudta ezenkívül, hogy kimondhatatlan szomju* sággal eped valami meghatározhatatlan, valami emberfölötti cél felé ... De hogy mi ez a cél ? azt nem tudta volna megmondani. Olyan volt az, mint a kinyilatkoztatás, mint egy hang a távol messzeségben, amely békét és vigaszt hoz számára, mondván; — Szeretlek. Rövid, keserű nevetéssel fordított hátat a tükörnek. Abban a pillanatban meghallotta, hogy férje az ajtó felé közeledik. De mielőtt benyithatott volna, Karine kirohant az előszobába s köpenyét, kalapját lekapkodva a fogairól, lefutott a lépcsőn. Azután apró, gyors léptekkel az erdő felé indult. Elgondolt?, hogy tiz év előtt hányszor mondta a férjének, hogy szereti; és most szökik előle. Hát igazán szerette ezt az embert ? A mily hirtelen villant a leikébe a kétség, épp oly hirtelen kiűzte belőle. Tíz év óta élnek már egymással, mint férj és feleség; négy gyermekük van és most mégis szökik előle, mintha az életét mentené meg vele. Karine nem is keresett magyarázatot; csak a való állapotot nézte, a tiszta, nyers kétségbevonhatatlan valóságot. Azután elképzelte, hogy ugyan mi történnék, ha most örökre elhagyná a családi tűzhelyt és világgá menne, keresni ... A boldogságot ? gondolta, először nevetve, aztán igen komolyan is. A maga részét a boldogságból? Azzal tisztában volt, hogy az csak hiú 1 ábránd, de azért gyermekes örömmel iparkodott magát beleélni, mert érezte, hogyha elmúlik az álma, akkor valami fájdalmas, komoly dolog várakozik rája; mintha végső bncsut kellene neki majd venni mindentől, ami a legkevesebb előtte. - .. l> ;i - l i Aztán az erdőbe ért. A száraz, falevelek zizegtek a lába alatt s folyton hulltak, folytoa hulltak körülötte. Karine lázban égett, szive hevesen dobogott: az a nyomasztó érzés volt ez, meljr a fontos, döntő lépéseket szokta megelőzni . . .. Pedig igen jól tudta, hogy semmiféle döntő lépést nem fog tenni, minden a régiben marad. Egyszerre úgy rémlett előtte, mintha valami fagyos nyugalom veune erőt rajta ; megállt, leült egy kőre s egy fatörzsnek támaszkodott. El volt már fáradva; tagjaira ólomsulyok nehezedtek, feje mellére hanyatlott, szemeit behunyta. S a titokzatos hang ismét fülébe súgta: Szeretlek! Aztán a megbánás vihara kezdett kitörni a bensejében; lángra gyűlt képzelete lázas, perzselő sóvárgássá erősödött a boldogság, a szerelem, az ifjúság örömei iránt; élet, tökéletes’ és teljes élet után epekedett, mely sohasem valósult meg, pedig mégis lé eznie kell valahol, mert minden ember vágyódik utána ... S ugyanakkor a másik, a- való, a komoly, a kikerülhetetlen élet is föltűnt előtte, mely egészen magába zárja. És Karine sirt,, zokogott olyan keservesen, amint még sohasem tette; mintha minden, ami becscsel bír az életben,, könnyeivel együtt akarna elfolyni. A falevelek egymásután váltak le a galyról s egymásután hulltak alá. Karíné ruhájára is szál’? ' longott egynéhány, aki ott ült a földön s utolsóA csatáját vívta és búcsút mondott — legutolsó- búcsút! — az ifjúságának. haza került. Férje az újságot olvasgatta. A nő ismét elővette munkáját s az asztal mellé ült a- megszokott helyre -
