Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

1902. november 9.

TOLNAVARMEGYE.

3

Értekezlet

\V .1 4 ff'X'í f. S '■ ■ ; ■* i- 1 ■ -f Jf. ,

a gazdasági munkás- és p$elédsegély-péaztár- Vármegyénk közszeretetben álló főispánja mull hó 19-én kibocsájtott meghívójára e hó 7-éa délelőtt 9 órakor Szegzárdon, a. vármegyeház nagytermében igen népes értekezletre gyűltek ösz- sze vármegyénk birtokosai, bérlői, gazdatisztjei, lelkészei, jegyzői és tanítói, hogy megbeszéljék azon módokat, hogy miként lehetne legkönnyebben a néppel megkedvelteim * Az országos gazdasági tnunkás- és cselédsegély-pénztára intézményét, melyet a magyar törvényhozás az 1900. évi XVI. törvényczikkben, majd az újabb, a tagoknak több kedvezményt nyújtó törvényben, az 1902. évi XIV. tör.vényczikkben megalkotott. A.z értekezletre megjelent előkelőségek láttára és az ott elhangzott lelkes beszédek oly hatással vojtak, hogy emlékezetünkbe hozták azt a jelenetet, midőn ama nevezetes vármegyei közgyűlésen ugyanezen teremben a halhatatlan emlékű Bezerédj István a jobbágyság felszabadítására ama nevezetes, .történelmi jelentőségű kijelentést tette.

Ott láttuk az értekezleten: gróf Széchenyi Sándor elnöklő főispánon kivül Dóry Pál alispánt, Simontsits Elemér főjegyzőt, Nunkovits Ferencz főszolgabírót, Fördös Vilmos tiszti ügyészt, Forster Zoltán, Dr. Éry Márton, Dr. Szentkirályi Mihály, Dr. Bernáth Béla és Jásek Sándor vármegyei aljegyzőket, Molnár József közgazdasági előadót, továbbá Rassovszky Julián és Nagy István fő- szolgabirákat, Báró Jeszenszky György szolga- birót, gróf Széchenyi Domokos, gróf Aponyi Rezső, Bernrieder József, Csapó Dániel, Bezerédj Andor, Bezerédj József, Bernrieder János, Bernrieder László, Kovács S. Endre, Jeszenszky Andor, Perczel József Leopold Sándor, Forster István, Szeniczey Géza, Eötvös Károly, Fördős Dezső földbirtokosokat, — Wosinsky Mór, Streicher Péter, Holndonner Ferencz, Fekete Ágoston, Dr. Fent Ferencz, Széki Géza, Döntök Péter és még számos lelkészt, bérlőket, gazdatiszteket, a vármegye községeinek majdnem összes jegyzőit és több tanítót Stb.

Gróf Széchenyi Sándor főispán elfoglalva az elnöki széket, fél 10 órakor az értekezletet megnyitotta s örömének adott kifejezést, hogy ily szép számmal jelentek meg az érdeklődők az értekezleten, a mi azt mutatja, hogy a munkások helyzetének javítását a társadalom ezen előkelő osztálya igazán szivén viseli; mert — úgymond — a legtöbb foglalkozású állampolgár helyzetének javításán iparkodott a kormány és törvényhozás, ideje, hogy a szegény munkásnép és gazdasági cselédség sorsán is javítsunk. Minden társadalmi osztálynak javult a fizetése, csak a cselédek bére nem változott ; nem kell bevárni, mig ezek fordulnak hozzánk segítségért, hanem menjünk eléjök és nyújtsuk feléjük jóakaratunkat, — ez emberi kötelességünk. Beszéljük meg tehát, hogy mikép lehetne legkönnyebben és leggyorsabban megismertetni és megkedveltetni a «gazdasági munkás és cselédsegélypénztár intézményét a néppel.

Ezután a törvény rövid ismertetésére felkér j Molnár Iózsef közgazdasági előadót, ki összehasonlítást tesz az 1900. és 1902. évi törvények közt és kiemeli ezen ujabbi törvény előnyeit; majd bemutat egy általa összeállított táblázatot, mely megvilágítja számokban a biztosítás különböző fokozatát, mely táblázat elnöklő főispán indítványára a megye költségén ki lesz nyomatva és a megye lelkészeinek, tanitóinak és jegyzőinek a néppel való megismertetése végett több példányban szét lesz küldve.

Nagy éljenzést provokált ezután elnöknek azon jelentése, hogy Gróf Apponyi Sándor minden gazdasági cselédjét és munkását a saját költségén már is biztosította. — Fekete Ágoston tolnai plébánosnak az előadói javaslathoz való hozzászólása után Széki Géza gerjeni ref. lelkész a legnagyobb lelki örömmel üdvözli a kormányt azon gondoskodásáért, mely szerint a szegény munkás népen a segélypénztár által segíteni akar. Majd Kerbolt István regölyi jegyző hosszabb, szépen előadott tartalmas beszédben szól a tárgyhoz s felszólalását azon óhajtással kezdte, hogy bár már ezelőtt 50 évvel létesült volna ily segélypénztár;

azonban----úgymond felszólaló — sajnosán tapaszho

gy » nép a Ifigpagy.obb ^tópyoyel.viselte^ e.z intézteiény iránt, jnely közönynek pj^á(t i»ég eddig nem tudta Júmagyarázai. Meg van szóló győződve, hogy üdvös ez. intézmény, de nehéz les? s^zt a néppel megkedveltetni, mert egyrészt a socialis eszmék megtántoritották a népet, másrészt a demagógok rábeszélték őket szövetkezetek létesítésére, melyek most egyre bukn.ak s a szegény nép elvesztette a szövetkezetbe rakott filléreit; nem a jegyzőjére hallgat a nép, hanem a demagógokra. A nép különben az uriosztály iránt mindig bizalmatlan volt, azért le kell ereszkedni a legmagasabb helyről a legalsóig, miként a gyöngyhalász, ki a tenger fenekéről szedi a kincseket. Szükségesnek tartja, hogy a tisztviselőt, ki a néppel minden nap érintkezik, nagyobb támogatásban kell reszesiteni a társadalom felsőbb rétegeinek, hogy ezek több erőt, nagyobb súlyt nyuj sanak a közreműködésben. Az egész vármegyében közsé- genktnt népgyülések tartását javasolja, hol megyénk jelesebb szónokai, mint afféle apostolok, beszédeket tartanának a néphez. Végül hivatkozik megyés főispánunknak a vármegyei milleniumi ünnepélyen egy vele szemben ülő polgáremberhez intézett szavaira, midőn őket hazaszeretetre buzdítva azt mondotta : «forduljanak hozzám egész bizalommal, én azt a becsületes, munkás, kérges kezet egész biza-‘ lommal fogom megszorítani». Ereszkedjenek le ily- képpen a magasból mások is a néphez, s akkor lesz ennek bizalma az urakban.

Ezen hosszú, a gyakorlati életből merített s köztapasztalaton nyugvó felszólaláshoz Bernrieder József szólt hozzá és sokban elfogadta előtte szólónak nézeteit; de, hogy a nép bizalmatlan a kabátos emberekhez, annak az az oka, — úgymond — hogy sok kabátos ember becsapta már a népet s ezért nem tud különbséget tenni a kabátos emberek között.

Elnök erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a nép mindaddig bizalmatlan lesz a kérdésben forgó ügy iránt, mig élőpéldát nem fogunk mutathatni a népnek.

Majd Horváth Ferencz tolnai tanitó is hozzá szólt a tárgyhoz s azt fejtegette, hogy miként nyerhetjük meg a népet ezen reá nézve igen üdvös eszmének. Szerinte azért irtózik a köznép a segélypénztártól, mert fizetéssel jár. 0 a néptanítókat óhajtaná kiküldeni a nép közé az intézmény ismertetésére, mert azoknak még legjobban hisz a köznép. Továbbá helyi bizottsági szervezését ajánlja, mely bizottság legalább 50 tagot nyerjen meg az ügynek, kik magukat a segélypénztárnál biztosítanák, ez utón vonzaná magával a többi munkás népet.

Leghatásosabb volt a felszólalása azonban Fördős Dezsőnek, ki szintén azok közé számítja magát, kik a néppel gyakran érintkeznek. Hivatkozik a népnek ama szavajárására: »mit ér a jó tanács, ha nincs hozzá kalács.« Nincs a népnek pénze, hogy fizethessen. Azt hozzák fel okul, hogy az urak ezen intézményeket a maguk hasznára találták fel. Ne tanácsokat osztogassunk tehát, hanem jó példákat mutassunk a népnek, a vagyonosabb osztály járjon elő jó példával s midőn nagy elismeréssel szól egyes főuraknak már eddig is nyilvánított áldozatkészségéről, kijelenti, hogy összes cselédjeit már ő is saját költségére biztosította a segélypénztárnál. (Általános nagy éljenzés.)

Jeszenszky Andor a gazdasági egyesület érdemes elnöke abban a meggyőződésben van, hogy az intézmény csakhamar igen népszerűvé fog válni a munkásosztály körében; erre mutatnak a socia- lista lapoknak dühös kifakadásai is ez intézmény ellen, mely jelenség arra mutat, hogy immár helyes útra tértünk, midőn a cselédeket biztosítjuk; mert hisz a biztosításra fordított költsége a gazdának visszatérül a cselédségnek jobb munkája, a gazdájához való ragaszkodása és hű szolgálata által. (Helyeslés.) Azt kéri végül szóló a jegyzőktől, hogy ne a rideg eljárás módjával, hanem szeretettel vegyék kezükbe az ügyet, mely a munkaadóknak jó anyagot ád a kezébe azzal, hogy a gazda a jóravaló cselédjét megjutalmazhatja a biztosítás által. Kerbolt István szavaira hivatkozva megjegyzi, hogy a gazdasági egylet is mindent el fog követni, hogy a néppel megkedveltesse. Ha

összefognak az arra hivatottak, hát nagy dolgot lehet ezen intézménznyel a munkás nép érdekében és ^pnaJk javára cselekedni,.

Még Kovách S. Eidre szólt a tárgyhoz behatóan, ki elismeri, hogy a bizalmatlanság az oka a pép nem érdeklődésének és hogy a magyar nép egyáltalán fizetni nem szeret. Ez általános hibánk. A kormánynak az volt az intentiója, hogy az önsegélyző és temetkezési egylet-féléket a munkás- segélyző pénztárba bevonja s hogy ez sikerüljön, keressünk minden községben buzgó apostolokat az ügynek. Ezután óvári Ferencz nagybérlő adta elő véleményét, mely szerint leghelyesebb volna, ha a cselédek helyett a gazdák fizetnék és pedig fokozatosan, a szerint, hogy hány év óta áll a cseléd ugyanazon gazda szolgálatában, a biztosítási dijakat, mert ily módon a cseléd a hű szolgálatra serkentetnék; legvégül Kovács Gyula kisvej- kei jegyző szólt a tárgyhoz, mely után Jeszenszky Andor sajnálatának adott kifejezést, hogy a törvény kizárja az 50 éven felüli cselédeket a biztosítás kedvezményéből. Szerinte a jelen értekezlet elég tekintélyes és illetékes arra, hogy ezen értekezletből felirat intéztessék a magas kormányhoz az iránt, hogy az 50 éven felüli cselédek is részesit- tessenek bizonyos segélyben

Felszólaló indítványa közhelyesléssel találkozván, elnök az értekezlet határozataképpen kimondja, hogy a lelkészek, tanítók, jegyzők és a gazdálkodó intelligens közönség szives jóakaratára bizatik a nemesczélu intézmény népszerűsítésének nehéz munkája ; továbbá az értekezlet felkéri a földbirtokosokat és bérlőket, hogy munkás népeik és cselédjeik után a biztosítási dijakat lehetőleg maguk fizessék; végül jelen értekezletből kifolyólag felirat intézteiik a magas kormányhoz az iránt, hogy az 50 éven fölült munkások és cselédség is részesillessék lehetőleg a biztosítás kedvezményében.

Ezután elnök megköszönve a meleg érdeklődést, az értekezletet bezárta.

HÍREK.

— Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főispán múlt szerdán este Szegzárdra érkezett és tegnap tért vissza Nagydorogra.

— A baja—bátaszéki áthidalás tárgyában Pécsett múlt hó 30-án Majorossy Imre polgármester elnöklésével megtartott értekezleten elhatározták, hogy még ebben a hónapban Budapesten országos értekezletet tartanak, melyre az összes érdekelt köröket meghívják. Egyúttal küldöttség járul majd a miniszterelnök és a kormány tagjai elé. A küldöttség vezetésére, minthogy a végrehajtó bizottság nagyérdemű elnöke: Perczel Miklós aggkora és gyöngélkedése miatt ezt el nem vállalhatja, Kardos Kálmán nyug. baranyamegyei főispánt és Bartal Béla cs. és kir. kamarást, ezen ügynek egyik lelkes vezérét kérik fel.

— A bíróság köréből. Dr. Koracsek József tamásii kir. járásbirósági albiró f. évi november hó 3-án, a kir. törvényszék teljes tanácsülésében hivatali esküjét letette és uj állását elfoglalta.

— Katonai előléptetés. Klieber Ádám tiszt- helyettest, Klieber György szegzárdi belvárosi karnagy unokaöcscsét a novemberi előléptetések alkalmával gyalogsági hadnagygyá léptették elő a kassai 34‘ sz. gyalogezrednél.

— Megyebizottsági tagválasztás. Folyó hó 6-án csekély érdeklődés mellett folyt le a szavazás Szegzárdon az elhunyt dr. Kramolin Emil halálával megürült megyebizottsági tagságra. Beadatott összesen 52 szavazat, ebből esett dr. Fent Ferenc újvárosi plébánosra 34 szavazat, Föglein Mártonra 18. E szerint dr. Fent Ferenc — lett az uj megyebizottsági tag.

— Eljegyzés. Leopold Mihály Treíort-pusztai közalapítványi uradalmi nagybérlő, Baranyavárme- gye törvényhatóságának bizottsági tagja eljegyezte Hónig Ilonka kisasszonyt, Hónig M. L. somogy- apátii nagybérlő és somogyvármegyei törvényhatósági bizottsági tag leányát.

— Uj Ügyvéd. Bognár Albert Szegzárd szék- helylyel az ügyvédek lajstromába fölvétetett.