Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
XH. évfolyam. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Segédszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FEHENCZ. 43« szám. Szegzárd, 1902. október 26. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz-1 lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer* kesztőséghez intézendő;. Hirdetések mérsékelten megállapít ot| árszabály szerint számíttatnak. ^ tlnnzetesi ar : K Egész évre . . . 12 korona. B Fél évre . . . 6 > g Negyed évre . . 3 » E Egy szám ára . . 24 fillér. 1 Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóH ivatalon kivül elfogad Krammer Vilm mos könyvkereskedése Szegzárdon. A hadsereg szaporítása. A hadügyi teher évről-évre mindjobban sulyosodik a nemzetre. Ez a fegyveres béke valóban már elviselhetetlen. És nincs kilátás arra, hogy ezen az állapoton segítsünk, mivel egész Európa fegyverkezik a helyett, hogy a béke barátai által annyira óhajtott leszerelés megkezdődnék. Ezekkel a fegyverkezési törekvésekkel természetesen nekünk is lépést kell tartanunk. De nekünk nemcsak szárazföldi hadseregünket kell mindinkább fejlesztenünk, ami évenként milliókba kerül, hanem mintegy újból meg kell teremtenünk haditengerészetünket partjaink védelmére.' Az osztrák-magyar monarkia nem követ sem gyarmati, sem területhóditási politikát. A mi hadseregünk feladata az, hogy az ország területi épségét védje és ennek határain belül a belső békét fenntartsa. — Mégis annyi ember- és pénzáldozatba kerül a hadsereg és intézményeinek fenntartása. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter két törvényjavaslatot terjesztett elő, a melynek értelmében Magyarországból ezután 44,076 embert soroznak be évenként a közös hadseregbe és 12,500 embert a honvédségbe. Eddig a közös hadseregbe 43,889 embert soroztak. Most pedig, hogy néhány százzal felemelik, ez a két év előtti népszámlálás alapján megállapított lélekszaporodásra vihető vissza. Ez a néhány száz főnyi katonaszapo- ritás nem képvisel igen nagy terhet Sokkal nagyobb lesz a népre a második törvényjavaslat, amely felhatalmazza a minisztériumot, hogy a közös hadsereg három és a honvédség két legifjabb évfolyamába tartozó póttartalékosokat tényleges szolgálatra visszatarthassa, illetőleg behívhassa. Ezen intézkedés folytán a közös-hadseregbe 8550 katonát és a honvédségbe 3000 katonát adunk, a megállapított létszámon felül. A bék létszám tehát nemhogy apasztatnék, hanem még emeltetik a póttartalékosok behívása által. A miniszteri indokolás szerint, ezen intézkedésre az szolgált okul, hogy úgy a közös hadsereg, mint a honvédség békében teljesítendő szolgálataira a mostani létszám nem elegendő. Tüzetesen fel is van sorolva a törvény indokolásában, hogy miért szükséges ezen létszámszapori- tás. A közös hadseregben újabban fel kell emelni a tengerész katonák kontingensét. Nevezetesen uj erőkkel szaporodik a tengerészeti erő, mely semmi tekintetben sem akar a többi államok hadi erejének mögötte maradni. Majdnem minden évben egy-két csatahajót bocsájtanak vizre. Ezeket az uj hajókat megfelelő számú tengerészkatonasággal kell ellátni. Ezenkívül a tüzérség uj ágyúval való felszerelése szintén jelentékenyen fogja emelni a legénység számát. Az uj tábori tarack-ágyukhoz az eddiginél sokkal több kezelő szükséges. A honvédség békeálloraányának szaporítását pedig az teszi szükségessé, hogy a honvédség újabb nevelő-intézetekkel, raktárral, kórházakkal és egészségügyi intézményekkel lett ellátva. Szemmel láthátó úgy a hadsereg, mint a honvédség intézményeinek fejlődése, ennélfogva a létszám szaporítását indokoltnak látjuk. A póttartalékosok behívásával akarják elérni azt a mennyiséget, amelyre szükség van, Azonban a póttartalékosok behívásával kevésbbé javul a helyzet és talán jobb lett volna, ha az ujonclétszámot emelik fel. Mint tudjuk, a póttartalékba azok osztatnak be, a kik mint családfentartók számíthatnak erre a kedvezményre. Most ezt a kedvezményt egy tollvonással megszüntetik. Bár csak igy lehetne segiteni azok szükségén és nyomorán is, akiket ez a törvényhozási intézkedés közvetlenül érint. Vajha a kiskorúaknak, özvegyeknek és gyámoltalanoknak a behívott tartalékosok helyett lehetne más családfentartót, gondviselőt szerezni. Némelyek abban a reményben vannak, hogy a póttartalékosok behívására vonatkozó ezen törvényhozási intézkedés nem fog beválni és azt csakhamar vissza kell vonni. Tény, hogy a közigazgatási hatóságok nehezen tudnak majd megküzdeni azokkal a nehézségekkel, a melyek a póttartalékosoknak tartós behívásával föl fog merülni. TÁRCA. Mérey Mihály szegzárdi apátur fogsága.1 Irta: KOLLÁNYI FERENCZ. Mérey, aki egyike volt azon kevés számú főpapoknak, kik a II. Rákóczy Ferencz által meg- inditoit felkelés mozgalmaiban részt vettek, 1689. augusztus 28 án neveztetett ki esztergomi kanonokká, miután vagy 11 éven keresztül Csicsón, Hédervárott, Nagy Magyaron és Cseklészen plébá- noskodott. A lelkipásztorkodástól azonban nem vett végleg búcsút ekkor sem, mert 1691. april 50-án Esztergomba, egy évre pedig Újvárba megy plébánosnak. Mijd 1693. október 11-én elnyeri a szekszárdi apátságot, amelyet a vagyonos és erélyes -ember minden tekintetben ujjáalkotott; az apátság birtokait, amelyek nagyrészt idegen kezekben voltak, visszaszerezte, székhelyén házat épített magának, az apátsági templomot nagy költséggel helyreállította, Szekszárdon gymnáziumot alapított stb.2 Ezen eredményes munkálkodásnak azonban vége szakadt akkor, a midőn egyénisége és a viszonyok őt is részesévé tették Rákóczy hazafias küzdelmeinek. Ettől az időtől kezdve mindig sűrűbben látjuk őt a fejedelem környezetében. 1 Megjelent a »Magyar Sion« 1901. évi októberi számában. . 2 FraknőiA szekszárdi apátság története. Budapest. 1879. 50 1. Kollányi: Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. -308. lap. 1707-ben résztvesz a nevezetes ónodi gyűlésen, amelyen kimondatott Magyarország elszakadása az osztrák uralkodó háztól. Sőt itt előkelő szerepet játszik, beválasztják különféle bizottságokba, egy ízben pedig a követek arra is kiszemelik, hogy a rendek kívánalmait a fejedelem előtt tolmácsolja.1 Igaz, az abrenuntiatiót aláírók közt nem találjuk nevét, de ez csak annyit jelent, hogy a gyűlés napján éppen távol voli. A következő években is minduntalan ott látjuk Rákóczi közelében. Mint a fejedelemnek egyik levelében olvassuk, 1708. szeptember havában is udvarában tartózkodik.2 Ezt megelőzőleg megfordul Tompán Bercsényinél.3 1709. május 22-én Bercsényi kíséretében Ungvárott van stb.4 Ennek az évnek 9. nyara azonban szerencsétlenséggel terhes volt reá nézve. A történteket ő maga beszéli el abban a levélben, amelyet 1709. julius 31-én Bercsényihez intézett. »Engem valóban meglátogatott — úgymond — eő szent felsége. Elsőben is két Ízben biztatott, s ugyan hitével biztatott generális Ebeczky uram, hogy bízvást mehetek és megláthatom Csábrágot. Szent Jakab napján voltam generalis gróff Esterházy Dániel uramnál, eőnagysága is hasonlóképpen biztatott. Kihez képest mentem Csábrágra, ahol véletlenül 1 Áldásy: Az 1707. évi ónodi országgyűlés történeté. Budapest, 1895. p. 33. 2\Archivum Raljoczianum. II. 328. 8 U. ott VI. 45.' 4 U. ott 191. tegnap 6 órakor reggel 105 muskatérossal egynéhány labancz katona és hajdú ben szorítottak, mindenekben sagmant bántak, rabul egy inasommal (kivel egy vas bodba bétekeszkedvén reám törni kesztek,) parolára magamat feladván, elfogtak. Nagy szivem fájdalmával vagyok, búmban csak megh nem halok, nem annyira káraimon saj- nálkodom, miut a nagy gyalázaton; sem iszom, sem alhatom. A nagy Istenért kérem Nacságodat, Kegyelmes Uram, találja fel módját, ne sanyargat- tassam itt sokáigh. Isten tudgya hova visznek, csúífja leszem nemzetünknek; mint eddigh fogadom azt jobban, azután Istent imádom Nacságodért, Kegyelmes Uramért ha Kegyelmessége járul szabadulásomba. Egy pénzzel nem vagyok. Tudom fölséghes uruuk is, tudom ellenére nem lészen, ha Újvárról valamely fogoly németet érettem concam- biálni méltóztatik. Biztonban jiivék Csabragban, minthogy az egész Bozokhoz tartozó jószágh egy mérfüdnére fekszik tűle, vagy hozzá. Emelet arra is alázatossan kérem s esedezem, méltóztatik holmi jószágocskámat Kassán és Kékkőben kegyelmesen protegálni, ne jussak koldulásra vénségemre. Isten sokigh éltesse Kegyelmes Uramat és ménesé minden véletlen szerencsétlenségtől, szívből óhajtom, és maradok tellyes életemben álhatatosan alázatos szolgája, káplánja, itt is a rabságban. Mikor ezt írnám, akkor kótyavetéjék lovaimat.«1 I Primási egyházi levéltár. Protocollum Cardinalis a saxona de annis 1706—1711. IV-r. 2132,
