Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-26 / 43. szám
TOLNAVÁBME0YE. 1902. október 26. Ne áldozzuk fel a formának a lényegét. És ne keressünk olyan kibúvókat, a melyek csak súlyosbítják a katonai terhek alatt görnyedező immár elviselhetetlen helyzetét. A katonai törvényhozás nem közös ügy, az önálló dolog, csak a hadsereg szervezete közös és ezen közösségnek meg- felelőleg kell lennie egyöntetűnek az ausztriai törvényekkel. Éppen ezért misem állja útját annak, hogy a honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg külön magyar törvénynyel inkább Jelemelje az újoncok létszámát, mintsem ehelyett a csa- ládfentartó póttartalékosok behívása utján szaporítsa a katonaságot. A magyar törvényhozás mindig hazafias áldozatkészséggel volt a hadsereg iránt és bizonyára azt sem tagadná meg, ha az ujonclétszám felemelését követelnék a póttartalékosok behívása helyett. — Az államháztartás vagyona. Az állami számvevőszék jelentést tett az államháztartás vagyonáról. É jelentés szerint az állam vagyonában a múlt évben a következő változás volt: Ingó és ingatlan vagyonra, értékpapírra, adósságok törlesztésére a kormány 147.618 millió koronát fordított. Ezzel szemben 60.936 millió korona bevétele volt a kormánynak ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből. Az állami vagyon értéke tehát 86.682 millió koronával emelkedett. Ez a vagyon az alapokból szerzett s pénzbeli ellenszolgálat nélkül az állam tulajdonába jutott vagyontárgyak értékével a cselekvő hátralékok növekedésével s a terhelő hátralékok apadásával 151.599 millió koronára emelkedett, amit azonban 80.5000 millió kor. pénztári készlet terhel. Az állam vagyona tehát tisztán 71 099 millió koronával gyarapodott s 1901. év végén összesen 7,476.677 millió korona volt. Az állami adósság tisztán 7.713 millió koronával csökkent. Az összes állami adósság 4,619.442 millió korona. A kormány kezelésében levő alapok és alapítványok vagyyna a múlt év végén 174.715 millió korona volt. 2 ___________________________ VÁRMEGYE. — Ha törvényhatósági bizottsági tagválasztásnál a szavazatlapok a jegyzőkönyvbe beirt szavazók sorszáma szerint megszámoztatnak, a választás titkos jellege megsértetnek tekintendő és a választás megsemmisítendő. (A m. kir. közigazgatási bíróság 394/1902. sz. határozata.) — A törvényhatósági bizottsági tagválasztás reggeli 9 órától este egyfolytonosságban hajtandó végre, a választást tehát az ebéd idejére sem lehet felfüggeszteni'. A törvényhatósági bizottsági tagválasztás napját a törvénvhatósági közgyűlés tűzi ki és az alispán hirdeti ki. (A m. kir. közigazgatási bíróság 230/1902. K. számú határozata.) — Ha törvényhatósági bizottsági tagválasztásnál minden község elöljárója állandóan nem volt jelen, noha a szavazás nem községenkint, hanem jelentkezés szerint történt, tehát különböző községbeír lakosok váltakozva jelentkeztek s szavaztak, a választás megsemmisítendő. (A m. kir. közigazgatási bíróság 516/1902. K. számú határozata.) — A templomok (imaházak) czéljaira SZOlgáiÓ tőkék kamat jövedelme, tőkakamat és járulékadó alá esik. (A m. kir. közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának 1902. évi junius 28-án hozott döntvénye.) HÍREK. — A baja-bátaszéki hid. Hál’ istennek, végre egy reménysugár dereng felénk. Láng Lajos kereskedelmi miniszter nemrég olyan kelletlenül nyilatkozott erről a kérdésről, a mi az érdekelt körökben, nagy lehangoltságot idézett elő. Ezzel szemben Lukács László pénzügyminiszter múlt szerdán, a képviselőházban előterjesztett hatalmas expozéjában, amidőn felsorolta, hogy a kormány a fölveendő kétszá# milliós beruházási kölcsönnel mit szándékozik tenni a gazdasági helyzet javítására, Pichler Győző képviselő közbeszólására kijelentette, hogy a bajai hídról nem nyilatkozhatik még, mert bár valószínűnek tartja, hogy ez is föl lesz véve a programmba, de miután a sorrend iránt még tárgyalások folynak, ezért kötelező nyilatkozatot ezidőszerint még nem tehet. Pénzügyminiszterünk, a kormány ezen kiváló tagjának nyilatkozata, bár határozott ígéretet épenséggel nem tartalmaz, mégis- örömmel tölt el bennünket, mert arról tesz bizonyságot, hogy az illetékes körök végre komolyan foglalkoznak e kérdéssel. A mostani időszak a legfontosabb és legsürgősebb arra nézve, hogy az a nagy érdekeltség, amely a baja-bátaszéki hid létesítésének kérdésével már évtizedek óta foglalkozik, mielőbb teljes akcióba lépjen, mert elmondhatjuk- hogy itt az idő, most vagy soha ! A kormány most dolgozza ki azt a törvényjavaslatot, a mely a kétszáz milliós beruházási kölcsön hovajordítását állapítja meg. A két, százmilliót a kormány elsősorban vasúti létesítményekre, folyószabályozásra, hídépítésre, árvédelmi művekre és egyéb fontos gazdasági célokra szánkékozik felhasználni. Ennek a keretében okvetetlenül helyet kell foglalnia a baja-bátaszéki hid megépítésének is. Figyelemmel olvastuk végig a miniszter beruházási programmját, de a felsoroltak egyike sem múlja fölül jelentőségben és sürgőssége tekintetében a baja—bátaszéki hídnak fontosságát, a melyet nemcsak a Dunántúl nagy része, nemcsak a Dunamel- léki Pest- és Bács-Bodrogvármegyék, az Alföld sürgetnek már évtizedek óta, hanem a Királyhágón túli részek is, mert Erdély ezidőszerint úgyszólván teljesen el van zárva, a tengertől, mig a bajai áthidalás segélyével közel jutna Fűiméhez. — Ezen nagyobb forgalom politikai szempontok mellett nem jön-e botrányszámba, ha két ilyen hatalmas vidék, több millió népességgel és a gazdasági érdekeltség annyi szoros kapcsolata dacára a vashid hiányában télviz idejében megkozelithetetlenül el van egymástól választva és nyári időben is a komp összeköttetésre van utalva, mely rozoga és korhadt forgalmi eszköz az ó-korba illett bele, de nem elégítheti ki a mostani forgalmi jogos igényeket. Pécs szab. kir. város nagyérdemű polgár- mestere : Majorossy Imre a bajai érdekeltség és a Pécs városi törvényhatóság felkérésére elvállalta ez ügyben indítandó mozgalomnak vezetését. Ennek a nagy fontosságú ügynek szálai tehát most az ő kezében összpontosulnak. A tettek ideje elérkezett és további gondolkodásra nincsen időnk. Pestvármegye közönsége, lemesvár és Arad város közönsége mind bejelentették már csatlakozásukat. — Mielőtt Mérey e levele rendeltetése helyére jutott volna, Bercsényi már értesült az esetről, csakhogy egész máskép beszélték el neki a dolgot. »ítélje meg Fölséged — írja 1709. augusztus hó 4 én Bercsényi a fejedelemnek — Mérey Bo- zókból elvitette magát a németekkel. Már nem tudom soha, kellé papnak hívni!«1 Természetesen nem igy érezett az apát iránt, amint megtudta a valót. Már augusztus 7-én ezeket írja a fejedelemnek | »Mérei, szegény rab, az profósznál van Selmeczen. Nem ment szegény, másnap akarr Kassára indulni, egy kocsilóra ültették, megfosztva, egy rongyos alsó reverendában, úgy vitték Selmeczre; onnan irt szolgájának egy pap által egy néhány szót, hogy könyörögjön nekem szabadulásáért, mert inkább meghal, mint Jánossá legyen. Én is megírtam Szluhának, Írja meg Szombatban, soha sem papnak, sem kápto- lomnak előttem respectusa nem lesz, 40 papot hozatok el az Vágontul. Talán kibocsátják szegént. Valahogy ne confískáltassék Kassán holmicskája, Folséges uram!«2 Két nap múlva, augusztus 9 én pedig ezt jelenti Fülekről a fejedelemnek: »Meghagytam Ebeczki menjen Bajmócznak, ott kezdje a contributiót, mindent takarítson Újvárba, fog- dossa az nemeseket, papokat Méreyért, kinek mint van dolga, accludálom a hírét. Sajnos, Méreynek sem ezt a levelét nem ismerjük, sem pedig azt a másikat, amelyről Bercsényi 1709. szept. 26-án irt levelében a következő szavakkal tesz említést: »a gyűlés), hallom ujra kezdették Pozsonyban. Szegény Mérey irás* i I Archívum Rakoczianum. II. 251. I Archívum Rakoczianum. VI.’255. káját ime accludálom felségednek; obligatoriait bé nem engedem vinnyi, de költségecske nélkül nem lehet hagyni. «* Rákóczi véleménye szintén a nyert hírek szerint változott, az álfala képviselt ügyhöz való ragaszkodás miatt rabságba esett apát felől. »Szegény Méreynek — írja 1709. augusztus 10-dikén Sárospatakról Bercsényinek — nagy injuriát tevék az Kegyelmed levelére nézve. Ugyan csueáltam vaJa, hogy a szemébe ugorhatott koczperddel 'az János. Szabadítsuk szegint: mert még ez sine exemplo est. Valamennyi pap, barát van, mind odaadnám érette.«2 A fejedelem jóakarata azonban nem segíthetett a foglyon. XI. Kelemen pápa 1709. augusztus 17-éu kelt brévéjében felszólította a magyar papságo t, hogy ejhagyván Rákóczi zászlait, térjen vissza törvényes királyához.. Arra az esetre pedig, ha valaki továbbra is megmarad a fejedelem pártján, a pápa felhatalmazta Keresztély Ágost szász her- czeget, Magyarország prímását, hogy az, illetőt minden méltóságától megfossza. Ezen bréve alapján a prímás Mérey apátkanonokot javadalomvesztésre ítélte. Az ekként megüresedettnek nyilvánított szekszárdi apátságnak rögtön akadt gazdája is. A Jézus-társaság főnökei már évekkel előbb lépéseket tettek a szegszárdi apátság elnyerésére. És 1703-ban keresztül is vitték azt, hogy Lipót király egy adománylevelet állított ki, amelyben a szegszárdi apátságot arra az esetro, ha az a 1 ü. o. 350. * Archirum Rakoczianum. II. 546. tényleges apátnak akár elmozdítása, akár halála által, akár pedig másként megüresedik, a nagy- szombati egyetemnek engedte át azon 50,000 frt fejében, amivel a kincstár az egyetemnek adósa volt. Most tehát, mikor Mérey felett kimondatott az ítélet, amely őt »polgárilag, törvényszerűen és kánonilag halottnak« nyilvánította, nem volt nehéz a nagyszombati jezsuitáknak kieszközölni, hogy a nagyszombati egyetemnek az apátságba való be- igtatása elrendeltessék.1 Ezzel egyidejűleg a pozsonyi királyi kamara pedig azon jelentékeny pénzösszegekre vetette rá a szemét, amelyeket . Mérey egyes főuraknál helyezett el kamatra, és megkisérlette ezeket behajtani. Az adós főurak azonban nem ismerték el a kamarát hitelezőjüknek és a fizetést megtagadta. Kuk'änder Ferencz császári tábornok, aki Mereyt őrizet alatt tartotta, szintén sietett pénzes foglyának erszényén eret vágni, és Mérey által, ellátási költség czimén egyezer forintot utalványoztatok magának.2 Mialatt a fogságban sinlődő Méreyre még ezen anyagi veszteségek is ránehezedtek, ellenségei fáradhatatlanul gyűjtötték ellene a terhelő adatokat. így Gruber Ignácz selmeczi szenátor nevének aláírásával bizonyította, hogy Mérey körülbelül két év előtt, borozgatás közben úgy nyilatkozott előtte, hogy a boldogult Lipót ugyan valóságos és törvényes uralkodója volt az országnak, József azonban soha sem lesz ilyen gyereknek az alattvalója, ha csak két kurucz lesz is, ő velük tart1 Fraknói 1. h. 51. 2 U. o. 54.
