Tolnavármegye, 1902 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 5. 1902. augusztus 24. — Parbaj. Dunaföldvari levelezőnk Írja: Ma, aug. 17.-én Virág István adótiszt és Sopronyi F. takarékpénztári könyvelő a dunaföldvári »Nemzeti Szállódban kardpárbajt vívtak. — Schlemender. A szálló-igévé vált név tulajdonosáról ismét szó esik: jól viselte magát a fogházban, miért is 4 és fél hónappal a büntetése letelte előtt szabadon bocsájtották. Megtanulta a nádszék - fonást, most ezzel keresheti meg a kenyerét. — Házvétel. Schleicher József szegzárdi fakereskedő muzeum mögötti házát megvette Strauss Mór bérlő 14.000 koronáért. — Tűz Dombovárott. Aug. 10-én éji 2 órakor kigyuladt az Eszterházy herceg tulajdonát képező 60 méteres pajta, a melyben Vadkerty, uj- dombovári vendéglősnek a szénája volt és teljesen elégett. Aug. 14. hajnalban kigyuladt Kerecsényi József gazda szénája és szalmája és bár részben megmentették, a maradt rész is hasznavehetetlen. — Rémes szerencsétlenség, §ankó Pálné dunaföldvári lakos a minap gyümölcsöt szedett, miközben leesett a fáról, még pedig oly szerencsétlenül, hogy egy éles karó a mellén keresztül hatolva, a tüdejét összeroncsolta. Pár órai kínos szenvedés után meghalt. — Gyilkos cséplőgép. Koch János gépete- lőt, a Kovács Sándor és Tsa gyönki cséplőgéptulajdonos alkalmazottját a múlt hét egyik napján, a saját vigyázatlansága következtében elkapta a gép, még pedig oly szerencsétlenül, hogy a dereka eltörött, minek következtében rögtön meghalt. — Vidéki Szülők figyelmébe! Egy gyermektelen házaspár 2 fiú, vagy 2 leány gyermeket a tanévre teljes ellátásra elvállal. Szigorú felügyelet és lelkiismeretes gondozás biztosittatik. Cim a kiadóhivatalban. — Egy nagy bor-kád Gyünkön, Tolnamegyében eladó. A kád megtekinthető Muth Miklós gyönki lakos bérlő szívességéből. Bővebb felvilágosítást nyújt Mdnyoky Kornél tulajdonos, Szeg- zárdon. Márton Kálmán meggyilkolása. — Esküdtszéki tárgyalás. — A szegzárdi kir. törvényszék ez évi harmadik ülésszakának egyetlen tárgya a Márton Kálmán meggyilkolása miatt, Nagy Sándor ellen gyilkosság miatt megindított bűnügyben való Ítélkezés volt. A tárgyalást Selcz József kir. törvényszéki elnök vezette, szavazóbirák; Ágoston István és Kóvessy Ödön, jegyző: Szilágyi Ernő. A vádhatóságot Beke Ferenc kir. alügyész képviselte, védő Dr. Steiner Lijos volt. Az esküdtszék tagjai ezek lettek : Dorogi István, Fauszt János, Dr, Hirsch Sándor, Illés Gyula, Kurcz István, Meixner János, Dr. Müller Ferenc, Müller János, Reichl Sándor, Iheisz Lőrincz, Tórák Béla, Viitinger Sándor rendes-, Ausch Jakab és Kunczer Ferenc pótesküdtek. Az ügy története, tekintve, hogy a tett elkövetése mindössze hat héttel ezelőtt volt, eléggé ismeretes. Mártott Kálmán szegzárdi vaskereskedőt a julius 7-re virradó éjjel, midőn a hajósi vásárról kocsisával és Landauer Gézával kocsin hazafelé tartott, két baltacsapással agyonütötték. A gyanú legelőször is kevéssel ezelőtt elbocsátott kocsisára, Nagy Sándorra esett, kit Márton özvegyével, kire felbujtás miatt esett gyanú, és a terhelt házigazdájával, Márkus Lajossal és nejével együtt, akik bűnpártolásban látszottak bűnöseknek; csakhamar le is tartóztattak. Nagy eleinte tagadta a, terhére rótt bűncselekményt, kérőbb azonban be vallotta, mire Már/onné és Márkusék ellen bizonyítékok hiján beszüntették az eljárást. Vádlott a főtárgyaláson is elismerte, hogy Márton halálának o volt az okozója, de azr, hogy életé'ől akarta volna megfosztani volt gazdáját, vagy éppen szándékát előre meg is fontolta volna, tagadta. E'őadása szerint Császtáia indult, hova egy Jó János nevű barátja hívta munkába s már a bonyhádi utón volt, mikor eszébe jutott, hogy Márton Kálmán most jöhet a tolnai országúton a hajósi vásárlói, mint ezt Mártonuétiak Márkusnéhoz intézett szavából értette. Megfogadta már régebben, hogy megveti Mártont, mert a becsületében gázolt, mert jó helyéről elcsalta, majd újra szélnek verte s igy kenyerétől megfosztotta, ezért áttért a mözsiek dülő-utján a tolnai útra, itt minden várokozás, les- kelődés nélkül szembe ment Márton kocsijának s ,az úti fegyverül magával vitt fokosszerü baltával egyszer feléje ütött, majd mikor Márton káromkodott még egyszer sújtott feléje, miközben, hogy elérhesse, néhány lépést tett a haladó kocsi után. Hogy az ütés féjén érte Mártont, csak abból tudta meg, hogy látta a vért áldozata fejéből kifecscsenni, mert ő vállán akarta találni. Megvárta a kocsi elhaladását, azután a vele volt kis baltát a Sió hidjáról a folyóba dobta s mert gondolta, hogy keresik, meg a lelkiismeret is bántotta, nem .ment Császtára, hanem arató mukába fogott itt Szegzár- don özv. Simon Józsefnénál, kihez nem biztosan, már napokkal azelőtt eligérkezett. Hogy tettét nem a bűnjelként szereplő nehezebb baltával vitte véghez, hanem az állítólag vízbe dobott fokossal, azt noha a szakértők szerint oly kis baltával az elhalton látott hatalmas, 14 cm. hosszú és 4 cm. széles vágást nem is lehetett ejteni, és noha sen- I kivel sem tudta igazolni, hogy olyan baltája volt, makacsul erősitgette. Tagadta azt is, hogy Mártonnéval bensőbb szerelmi viszonya lett volna. Elismeri, hogy szerette, de csak »tiszteletből«, vele soha házasságtörést el nem követett s bár a tett elkövetését megelőző éjszakán Mártonnéval együtt volt, ott Márton megölése szóba sem került, A vádlott, ki 25 éves, csinos külsejű, értelmes fiatalember, általában nem sok megbánást mutatott. Ügyesen védekezik s gyakran el-elmo- solyodik. A tárgyalás egész folyamán a balták kérdése és a vádlottnak Mártonnéhoz való viszonya volt leginkább a bizonyítás tárgya, mert ezekből lehetett a vádlott szándékának előre megfontolt voltára következtetni. E végre egész sereg tanút hallgatott ki a bíróság, kik azonban nagyrészt jelentéktelen vallomást tettek. Landauer Géza, a fölindulástól zokogva, de rémregényekből szedett sallangos kifejezésekkel mondja el a tett elkövetésének körülményeit, csak abban cáfolva a vádlott előadását, hogy lesben állott és hogy rövid- nyelü baltája volt. Márkus Lajos é§ neje csak azt tudják, hogy a náluk szálláson volt vádlottnak volt ugyan egy kisebbszerü baltája, de annak nyele nem volt, azt pedig, hogy nyelet faragott volna bele, nem látták. A levelezést közvetítették ugyan Nagy Sándor és Márton Kálmánné között, de hogy a levelekben mi volt, nem tudják, mert olvasni egyikök sem tud. Annyit megengednek, hogy Mártonné, mikor vádlott náluk lakott, nem az ő kedvükért járogatott hozzájuk, de Mártonné éppen Márkus- nénak mondta, hogy volt kocsisát csak azért szereti, mert sokszor megmentette a férje kegyetlenkedéseitől. Özv. Márton Kálmánnét is kihallgatták tanúként. A nagyszámú közönség sorában az ő vallomása iránt volt a legnagyobb érdeklődés, mely azonban csakhamar hiábavalónak bizonyult, mert sem férjére vonatkozólag, sem a vádlotthoz való viszonyát illetőleg még csak kérdést sem intéztek hozzá azon természetes oknál fogva, mivel senki sem kötelezhető önmagát terhelő vallomásra. Mindössze annyit vallott, hogy vádlott, ki tudomása szerint férjét sohasem fenyegette, nem számíthatott arra, hogy özvegysége esetén nőül vehesse. Az orvosszakértők meghallgatása után, kik az elhaltra mért két csapás mindegyikét feltétlenül halálosnak, magát vádlottat teljesen épelméjű, sőt igen értelmes embernek nyilvánították, befejeződött a bizonyító eljárás és az esküdtekhez intézendő kérdések föltevésére került a sor. Az ügyész két kérdés föltételét indítványozta, melyek közül az egyik az előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölésnek, vagyis a gyilkosságnak a másik a szándékos emberölésnek kimondására irányult. Ezekhez a kir. törvényszék a védő kérelmére még egyet fűzött, mely halált okozott testi sértésre vonatkozott. Most a perbeszédek következtek. Beke Ferencz kir. alügyész nagy gonddal készült beszédében ügyesen szedte össze és éles logikával csoportosította az eljárás során felmerült terhelő adatokat, főkép arra törekedve hogy vádlottnak előre megfontolt szándékát bizonyítsa. Fejtegette vádlottnak Mártonnéhoz való szerelmi viszonyát, me'v elég benső volt arra, hogy az útjában álló férjet láb alól eltenni iparkodjék. Egész sereg adatot hozott fel annnak igazolására, hogy vádlott egyenest avval a szándékkal indult el útjára, hogy Márton Kálmánt megölje, hogy a Császtára menetel nem egyéb mesénél. Hogy pedig meg akarta ölni a vádlott Mártont, az áldoza fejére mért óriási csapások, főleg a második csapás elvitathatatlanná teszik. Végül arra kérte az esküdteket, mondják ki a vádlottat a gyilkosságban bűnösnek. Dr. Steiner Lajosra nehéz feladat várakozott. Annyi súlyos terhelő bizonyítéknak megerőtlenité- sére, a semmikép nem menthető cselekménynek kedvezőbb színben való feltüntetése valóban nehéz feladat volt. Visszautasította azt, mintha védettje bűnös szerelmi viszonyt folytatott volna Márion- néval, mert erre semmi közvetlen bizonyíték sincs, ingadozó következtetésekre pedig oly iszonyú vádat, a milyen a gyilkosságé — alapítani nem szabad. E nélkül pedig elesik a gyilkosság rugója, Nem fontolhatta meg hosszasan a szándékát védettje azért sem, mert különben számot kellett volna neki vetnie a terve elé háruló akadályokkal: hogy hárman ülnek a kocsin, a kikről nem tudhatta, hogy alszanak, de a kiknél, mint vásározó embereknél fegyvert kellett volna sejtenie, a mi miatt pedig arra az esetre, ha ütése nem jól talál, de még e nélkül is, saját biztonsága volt veszélyeztetve. Meggyőzően bizonyította, hogy vádlottat a boszu sarkalta tettére, mert különben is mindenkivel férhetetlen, vadindulatu áldozata az ő becsületében gázolt, hasznavehetetlen embernek hiresztelte s avval, hogy a legnagyobb munka idején, mikor kevéssel azelőtt hagyatta el vele biztos keresetét, kergette el szolgálatából, valósággal kenyerétől fosztotta meg. Azt a gyönge mentségét védettnek, hogy csak megverni akarta az elhaltat, s igy azt, hogy tette csak halált okozott testi sértés, nem sokat erőltette, de annál inkább kérte az esküd teket, hogy ne a gyilkosságra, hanem a legrosz- szabb esetben a szándékos emberölésre irányuló kérdésre feleljenek igennel. És az esküdtek határozata, melyet egy óráig tartó tanácskozás után hirdetett ki Török Béla, az esküdtek főnöke, az előre megfontoltságra valló sok bizonyíték ellenére csakis a szándékos emberölés bűntettében mondotta ki a vádlottat bűnösnek s a törvényszék e határozat alapján vádlottat 14 évi fegyházra Ítélte, minden enyhítő körülmény hiján sulyositónak vevén azt, hogy vádlott csak néhány hónappal ezelőtt volt büntetve más sértettnek ugyancsak fejére irányzott súlyos testi sértésért. Vádlott, ki eddig igen egykedvűen viselkedett, a szigorú ítélet hallatára egy csapásra összetörtén jelenttette be védőjével a semmiségi panaszt. T A N Ü G Y. Iskolai értesítés. A szegzárdi á. s. k. polgári leányiskolában az 1902—1903.-ki tanévben a tanulók felvétele és beírása f. évi szeptember hó 1—6. napjain d. e. 9—12 óráig történik. E napok délutánjain tartatnak a felvételi, pótló, javító és magán vizsgálatok. És pedig: 1-én és 2-án a felvételi, 3-án és 4-én a javító, 5-én a magáuvizsgálatok. Szeptember 8-án le^z a tanév ünnepélyes megnyitása. A polg. leányiskola I-ső osztályába csak oly tanulók vétetnek fel, kik életüknek 9. évét betöltötték és a népiskola 4. osztálya számára kiszabott tantárgyakban elegendő jártassággal bírnak s ezt vagy nyilvános iskolában nyert bizonyit- ványnyal vagy fölvételi vizsgálat utján igazolják. Az elemi iskola V—VI. osztályát jó eredménynyel végzett tanulók a polg. iskola II. illetve III. osztályába is felvehetők, de csak azon esetben, ha koruknál fogva oda beillenek és ha a tananyag különbözetből a fölvételi vizsgálatot sikerrel leteszik. Ezen vizsgálatnak dija tantárgyanként 4 korona. Mindazon tanulók, kik első ízben iratkoznak be az intézetbe, beiratkozáskor az előző évi iskolai bizonyítványukon kívül keresztelő levelüket (illetőleg születési bizonyítványukat; és védhimlőoltási bizonyítványukat is tartoznak bemutatni. A felvételre minden tanuló személyesen • és szülei vagy azok helyettesei kíséretében tartozik az iskola igazgatójánál jelentkezni. Az iskolai illetékek egy évre: beiratási dij 4 kor., tandíj 16 kor., könyvtári illetmény 1 kor., nyomtatványok dija 1 kor., hitoktatási dij 4 kor., tanítói nyugdij-alapra 30 fill. (Franczianyelv — mint rendkívüli tantárgy — tanításáért egy évre 20 kor.) A rendes illetékekből fizetendő behatáskor 18 kor. 30 fill., február 1-én pedig 8 kor. Tandijelengedésért olyan szorgalmas és jóvi- seletü tanulók folyamodhatnak, kik szegénységüket községi bizonyitványnyal igazolják. Oly szülők gyermekei, kik beigazolják, hogy egyszerre 3 vagy több gyermeket gymnasium-, polgári- vagy reáliskolában, felsőbb leányiskolában, tudomány- vagy műegyetemen, vagy hasonló intézetben taníttatnak, szegénységi bizonyítvány nélkül is folyamodhatnak tandíjmentességért. A tanárok és tanitok gyermekei is szegénységi bizonyítvány csatolása nélkül folyamodhatnak ezen kedvezményért. A tandíj eletigedése iránti kérvények a köz's. iskolaszékhez czimezve a beiratás alkalmával az igazgatónál nyújtandók be. A kérvényhez csatolandó az előző tanévről szóló iskolai bizonyítvány és egy évnél nem régibb keletű szegénységi bizonyítvány. A kérvény, ha szegénységi bizonyitványnyal van ellátva bélyegmentes, ellenkező esetben bélyegköteles. A vidéki szülők figyelmeztetnek, hogy leányaik szálláshelyének megválasztásánál a legnagyobb körültekintéssel járjanak el. Erre nézve az iskola igazgatója készséggel szolgál útmutatással. Szegzárdon, 1902. augusztus hóban. Kovácsáé Nagy Luiza, igazgató. TÖRVÉNYKEZÉS.
