Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENCZ. XI. évfolyam. 43. szám. Szegzárd, 1901. október 27. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona, j Fél évre ... fi » j Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. | Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, va'imint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en m e-állapi tot árszabály szerint számíttatnék. Az uj parlament. Lezajlottak a választási küzdelmek. Tiszta képét látjuk máj a tiszta választások jelszava alatt kibontakozott uj pártalakulásoknak s a magyar törvényhozás újra megkezdheti működését. Nagy érdeklődéssel és érthető hazafias aggodalommal várta a közönség a választások lefolyását, mert az uj törvények és uj kormányzat aegise alatt sokan azt hitték, hogy az uj választások a pártalakulások terén meglepetéseket fognak előidézni. Az ellenzéki vérmes remények nem teljesültek. Csalódás és kiábrándulás következett. A szabadelvüpárt ismét diadalmasan, megizmosodva vonul be a parlamentbe. Közel háromszáz szabadelvüpárti képviselő foglal helyet Széli- Kálmán zászlaja alatt, hogy az ő programmjának az uj parlamenti cyclusban concilians módon, szilárd, tiszta szabadelvű alapon továbbra is győzelmet biztosítsanak. Az uj választások eredményét a sza- badelvüpártra nézve kedvezőnek mondhatjuk. Az ellenzéknek csak Kossuthpárti része szaporodott számba vehető arányban, ez pedig köztudomásúlag szintén hive a szabadelvű eszméknek ; a most lezajlott képviselőválasztásoknak első és legfontosabb tanulsága tehát az, hogy az ország- választó közönségének túlnyomó többsége a szabadelvű irányzathoz továbbra is hű maradt, s ahhoz ezentúl is szilárdan ragaszkodik A néppárt néhány jelentéktelen taggal szaporodott — a nemzetiségi vidékeken, hol a culturában feltűnően hátramaradt népet nemzetiségi jelszavakkal sikerült megnyerniük ruganyos természetű és sokféle engedm ényekre kész programmjuknak. A klerikális és ultramontán nemzetközi alapokon nyugvó néppárt különben a múlt országgyűlés folyama alatt is már sokféle változáson ment át. Efedeti irányát és célját, melyért állítólag megalkották, az úgynevezett írevizióU már ritkábban hangoztatta; hanem e helyett inkább osztrák mintára gazdasági térre lépett, a kisgazdák, kisemberek helyzetének javítását hangoztatta, hogy ezeknek jóindulatát és támogatását megnyerve — teremtsen magának valami létalapot, melyen tovább tengethesse nem nagy jövővel biztató pályafutását. A kisebbségben maradt egyházpolitikai ellenzék főurai és főpapjai legnagyobbrészt lassanként elhagyták a néppártot, mely belőlük merítette jövőjének biztató reménységét. Ily helyzetben aztán az osztrák parlamenti zagyva pártok mintájára socialis olajcsöppekkel igyekeztek gyógyítani az idő és kijózanodás által pártjukon támadt sebhelyeket. mert a revízió indokolatlan és elnyűtt nótája már nem hatott híveikre. Az uj parlamentben pedig még kevesebb alkalmunk lesz az egyházpolitikai tör-, vények megdöntéséért harcolni, mert a most alakult országgyűlést évek során át sokkal fontosabb, az ország anyagi, közgazdasági és közjogi érdekeit érintő ügyek Iebonyo-' litása fogja igénybe venni. Öt éven át nagy és »hathatós előkészületeket« tett a néppárt vagy jobban mondva szerzett arra, hogy tagjainak számát nagyban szaporítsa. Ez a reménye meghiúsult; mert dacára a nagy agitáció- nak, felekezeti körök, szövetkezetek, egyletek alakításának és az anyagi capacitációk- nak : a párt csak néhány taggal szaporodott, s a régiek közül is egy-két harcias és vezérszerepet játszó alak elbukott a választási küzdelmekben. A szabadelvüpártnak tehát az uj parlamentben a revízió ósdi páncélába bujtatott lovagjai nem sok kellemetlenséget okozhatnak, s miattok a szabadelvű eszmék érvényesülését nem kell féltenünk. A néppárttal közel rokonságban álló Ugronpárt szintén nem lesz képes jelentős szerepet játszani, mert a választásokon meggyőződhetett arról, hogy dacára kétféle programmot valló ellenzéki elveiknek, a nép rokonszenvét és hitelét nem tudták megnyerni s csak nagy ügygyel-bajjal menthették meg eddigi kerületeiket is. Az a négy tót nemzetiségi képviselő, a kik a »jogpárt« nevével díszítették föl TARCA. Egykor. Nyomunkba egykor derűs fény szökött, S ifjú szemünkből dacos szikra áradt. Mi lett belőlünk ? Homlokunk borús, A lelkünk fáradt... Egykor virágot morzsolt szét kezünk: Az a sok szirom mind messzire lengett, A régi tűz még olykor fellobog, — De nem melenget.. . Szavunk egymáshoz egykor hévvel szólt, És hová illant a mi tenger álmunk ? Kiapadt szemmel utunk kezdetén Miért kell megállnunk ? ,, , Lys-Noir. A kórházban. — Dickens Londoni Vázlataiból. — — A »TOLNAVÁRMEGYE* eredeti tárczája. — Mig róttam London utc áit, estére kelvén sokszor megálltam egy kórház ablaka előtt és elejbém rajzoltam azokat a szomorú, keserves jeleneteket, a mik odabenn végbemennek. A gyertya gyönge világa ablak:ól-ablakra elő-előtünik, mig apránkint egészen elmúlik. Talán valamelyik beteg ágyához vitték hátra. — Ez maga egész sereg gondolatot kelt bennem. Pislogó lámpák fénye mutatja a gyötrő fájdalmak, sorvasztó nyavalyák tanyáját, mig más lakásokban sötétség borult a szunnyadókra. Nincs oly zajos jókedv, a minek a világosság szárnyát ne szegné. Ki mondhatná meg, micsoda kinos, keserves órák telnek el itt, mikor nem hall egyebet a beteg, mint a roskadozó lépteit valamelyik lázas betegnek, halk nyöszörgést, vagy talán suttogó, rég elfelejtett, imádságát valamelyik halódó embernek ? Eltudja e a magánosságnak, az elhagyatottságnak olyan érzetét képzelni más, mint a kinek abban volt része, hogy halálos betegsége óráján idegenek ápolására volt bizva ? Letörli-e könyét, megigazit- ja-e »ágyát, melyben nincsen nyugta, még a leg- gyöngédebb kéz is úgy az embernek, mint az édesanyja, hitvese, tulajdon szülötte ? Ilyen gondolatokba merülten másfelé, majdnem egészen elhagyatott utczába fordultam és a mit itt láttam, bizony nem csökkentette a szomorúságom. Néhány szerencsétlen teremtés kóborgott itt még ebben az időben is. A kórház menedéke, pihenő helye sok száz embernek, a ki enélkül az utczán vagy kapuk alatt pusztulna el. De micsoda érzés szállhatja meg ezeket a földönfutókat, ha olyan betegség dönti őket ágyba, a melyből nincs bizodalom fölépülésre ? Mi kösse az élethez, milyen gondolat halálos óráján azt a nyomorult asszonyt, a ki olt senyved a kövezeten éjnek éjszakáján, vagy azt az embert, a ki szükölködéstől és az iszákosságtól szinte csak árnyéka, kisértet-forma romja az embernek, a ki ott görnyedez az ablak párkánya alatt, hogy az védje meg az esőtől a mig aluszik ? Mi lehet ezeknek az a szokatlan kényelem, hogy fedél alatt, ágyban lehetnek, ha elgondolkoznak nyomorult életükről, mikor a megbánás csúfságnak tetszik nekik és a szomorúság oly késő ? Egész éjjel ezen gondolkoztam. Éppen esztendeje lehet annak, hogy a Covent- garden-en át való kószálásom közben azt vettem észre, hogy valami gazembert visznek egy kis kocsin a rendőrségre, ügy látszik, azt gondolta, hogy neki nincs semmi vágyódása sem erre a látogatásra, nem is fárasztja hát magát vele. Nagyon gyönyörködött ebben a tömeg, de neki nem sok kedve telt benne. Nem tudtam megállni, hogy közéjük ne menjek. Visszafordultam hát a csajvadékkal és néhány rendőrrel együtt bementem a rendőri szobába; egy pár piszkos ábrázatu ember a többiek közül is befurakodott. Erős, izmos, csúnya nézésű egy fickó volt. Azért fogták vallatóra, mert egy leányt, a kivel egyik udvarban, nem messze onnan, együtt élt, az elmúlt éjjel agyba-főbe vert. Többen vallották, hogy szörnyű kegyetlenséget véghez vitt, fölolvasták a közelben levő kózház orvosának a jelentését, a miben Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
