Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
m 2. TOLNAVÁRMEGYE. 1901. október 27. magokat; komoly számba alig jöhet; mert a magyar törvényhozás termeiben nemzetiségi marakodásokat inscenálni nem lehet. Meg fognak erről győződni azonnal, ha a magyar nemzeti állam egysége, ereje és hatalma ellen föl merik emelni hazaáruló szavaikat, és képtelen ábrándokon alapuló handabandáikat. Az uj parlament tehát oly képet tár elénk, mely a szabadelvüpárt komoly, hazafias munkáját csak kedvező színben tüntetheti föl. Impozáns, hatalmas többség, mely vezérének, Széli Kálmánnak zászlaja alatt az ország anyagi és kulturális jólétének, jövője biztosításának és a magyar nemzeti állam sziklaszilárd alapokon nyugvó megalkotásának nagy munkájában egyesült erővel és hazafias lelkesedéssel fog továbbra is küzdeni! VARMEGYE. Őszi rendes közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága tegnap délelőtt tartotta meg őszi rendes közgyűlését gróf Szóchenyi Sándor főispán elnöklete alatt, alatt. A rossz idő miatt a bizottság tagjai közül csak kevesen jelentek meg. A tárgysorozat megkezdése előtt az elnöklő főispán meleg hangon emlékezett meg báró Fejér- váry Géza honvédelmi miniszterről, ki nemrég érte meg katonai szolgálatának 50-ik évfordulóját, s indítványozta, hogy ez alkalomból vármegyénk is feliratban üdvözölje a honvédség fejlesztése körül is nagy érdemeket szerzett minisztert. Egyúttal bejelentette a főispán, hogy szolgálati tekintetekből és kiválóan szorgalmas munkálkodása elismeréséül Förster Zoltán I. aljegyzőt tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. Ezután a megyei rendes kiadások födözésére és a betegápolási alap tartozásának törlesztésére egy-egy százalék pótadót szavaztak meg, az előb - bit egyhangúlag, az utóbbit 55 szóval 4 ellen. Az alispán helyettes Simontsits Elemér főjegyző időszaki jelentését, mely a vármegye közéletének minden mozzanatát ismertette, elismerő helyeslések közt tudomásul vették s a főjegyző szépen megszerkesztett jelentését megéljenezték. A jelentést lapunk más helyén egész terjedelemben szószerint közöljük. — Szavazás utján elhatározták, hogy a gyámpénztár pénzeit ezentúl is a tolnamegyei takarék- és hitelbank-ban, a megyei alapok egy részét pedig az országos központi hitel- szövetkezetnél helyezik el. A központi választmány és a közigazgatási bizottság tagjainak megválasztására szavazatszedő küldöttségek elnökéül; j eszenszky Andort és Kováéit S. Endrét jelölte ki a főispán s a következők választattak meg. A központi választmányba: Gróf Apponyi Géza, gróf Apponyi Sándor, Bernrieder János, Bernrieder József, Boda Vilmos, Döry Jenő, Forster István, Forster Zoltán, Fördős Dezső, Fór- dős Vilmos, Hanzély János, Jeszenszky Andor, báró Jeszenszky László, Kovács S. Endre, dr. Kra- molin Emil, Kurz Vilmos, László Lajos, dr. Leopold Kornél, Órffy Lajos, Pénzéi Lajos, Perczel József, dr. Schweiz Antal, Simontsits Elemér, Szeniczey Géza, Szévald Oszkár, Sztánkovánssky János, Totth Ödön, Török Béla, Vizsolyi Ákos, Wosinsky Mór. A közigazgatási bizottságba pedig a folyó év végén kilépő tagok helyébe ; Bernrieder József, Perczel Lajos, dr. Kramolin Emil, Totth Ödön és Jeszenszky Andor választattak meg. Az állandó választmány tagjaiul megválasztattak ; Gróf Apponyi Géza, gr. Apponyi Sándor, Bernrieder József, dr. Müller János, Bernrieder János, Döry Jenő, Wosinsky Mór,, Perczel József, Boda Vilmos, Jeszenszky Andor, báró Jeszenszky László, Rátkay László, dr. Schweiz Antal, dr. Kramolin Emil,.Eötvös Károly, Forster István, Srts.s László, br. Selteli József, Leopold Sándor, Hanzély János, Perczel Dezső, Perczel Lajos, dr. L,eopold Kornél, Kovách Sebestyén Endre, dr. Hangéi Ignác, Órffy Lajos, Sztanko- vánszky János, Totth Ödön, Viszolyi Ákos, Kämmerer Ernő. A bíráló választmányba beválasztattak : Jeszenszky Andor, Török Béla, Stankovánszky János, Boda Vilmos. Az igazoló választmányba a főispán elnöknek kinevezte Órffy Lajost, helyettes elnöknek Totth Ödönt, tagoknak pedig br. Schell Józsefet és Forster Istvánt ; megválasztattak tagokul: Süss László, Tihanyi Domokos, dr. Kramolin Emil, Tóth Károly, Szondy István. A közegészségügyi bizottság elnöke lett í Wosinsky Mór, tagjai pedig; Vizsolyi Ákos, Bezerédj Pál, dr. Tanárky Árpád, Szeghy Sándor, Kovách S. Endre, dr. Kramolin Emil, Kramoliny József, Tóth Károly, Totth Ödön. Az adó felszólam lási bizottságba beválasztattak rendes tagokul: Török Béla, Leopold Sándor, Szinger Bálint, Kück Alajos; póttagokul: dr. Müller János, Goldberger J. Mór, Leopold Károly, Bück János. A mezőgazdasági bizottságban lejárt mandátumokra: I. Központi járásban rendes tagok : Bodor Vilmos, Tóth Károly, Leopold Sándor. II. Völgységi járásban rendes tagok: Hónig Albert, Forster István, Döry Frigyes. III. Simontornyai járásban rendes tagok: Vizsoly Ákos, Kemplner Ernő, Csermák Károly; póttagok : Ováry Ferenc, Pesthy Endre. IV. Dunaföldvári járásban rendes tagok :: Forster Benő, báró Schell József, Apáth Alajos ; póttag : Csapó Dániel. V. Tamási járásban rendes tagok : dr. Kämmerer Ernő, Gál Mihály, Aldstatler Zsigmond ; póttag : Toth L. József. VI. Dombóvári járásban rendes tagok: báró Jeszenszky László, Jeszenszky Andor, Jagiczct István, Heinnkffy Pál; póttag: Döry Hugó. A szegzárdi és dombóvári borellenőrzö bizottságba Groszbauer Ferencet és Csery Istvánt választották meg. A tiszti ügyész helyetteséül Török Bélát és dr. Kiss Ernőt választották meg. Az üresedésben levő megyebizottsági tagok megválasztására november 15-ikét tűzték ki. A bonyhádi villamvilágitásra vonatkozó határozatot jóváhagyták. A tárgysorozat többi pontját az állandó választmány javaslatához képest egyhangúlag elfogadták s ez ülés berekesztése után Forster Zoltán letette a hivatalos esküt tiszteletbeli főjegyzői állására. HÍREK. — Személyi hírek, Perczel Dezső v. b. t. t. pénteken délelőtt Bonyhádról bejött Szegzárdra és résztvett az állandó választmány ülésén, még aznap az éjjeli vonattal Budapestre utazott és megjelent a képviselőház szombati megnyitó ülésén. — Gróf Széchenyi Sándor v. b. t. t. főispán folyó hó 24-én Szegzárdra érkezett és hivatalos ügyeinek ellátása után ma visszautazott Nagy-Doroghra. — Wosinsky Mór apát-plébános, a könyvtárak és múzeumok országos felügyelőségének tagja a múlt vasárnap ismét körútra indult több muzeum és könyvtár megvizsgálása végett. — Uj kórházi alorvos. Gróf Széckenyi Sándor, vármegyénk főispánja a szegzárdi Ferencz- közkórháznál megüresedett egyik alorvosi állásra dr. Vilt Vilmos orvostudort nevezte ki. az volt, hogy oly súlyos sérülések érték a leányt, hogy alig lehet remény az életéhez. Valami kétség lehetett a legény személye felől, mert azt mondták, hogy mikor a hatóságnak két embere este nyolc óra táján elmegy a kórházba a leányt kihallgatni, őt is odaviszik. Olyan sáppadt lett erre, mint a halál és keményen bele fogódzott a korlátba, mikor kiadták a rendeletet De azután, hogy elvitték, nem szólt egy szót sem Különös kíváncsiság fogott el, hogy ott le hessek ezen a kihallgatáson, pedig tudtam, hogy kínos jelenet lesz. Nem sok fáradságomba került az sem, hogy bebocsátottak. Mire én odaértem, a rendőr meg a rab már ott volt a kórház egyik kis szobájában, várták a hatóság embereit. A rab bilincsekbe volt verve, kalapját a szemére húzta. Látszott rajta ólmos- fakó arca idegeinek rángatódzásából, hogy retteg attól, ami ezután történik. Nemsokára betessékelte a kórházi orvos a két törvényszéki urat és a papot; velük jött két szolga, a kiknek nagyon nagy dohányszaguk volt. Miután az egyik ur szörnyen panaszkodott a hideg miatt, a másik meg azon, hogy az esti újságok nagyon üresek, jelentették, hogy a beteg készen van a kihallgatásra. Erre azután bevezettek bennünket a sebészeti osztályba. A tágas szoba homályos világításánál még kisérte tiesebb látvány volt a két hosszú sor ágyban fekvő sok szerencsétlen teremtés. Egyik ágyban be- pátyolgatva egy kis gyermek volt, a kinek a fele teste összeégett; a másikban irtózatosan megsérült asszonyféle verdeste pokoli kínjában összeszoritott ököllel a takaróját; a harmadikban fiatal leány feküdt, tekintete együgyü, a mi sokszor a halál postája, arca vértől szennyes, melle, két karja vászondarabokba takargatottan. Két-három ágy üres, de gazdájuk ott ül már mellette; arcuk oly hala- vány, szemük oly fényes, üvegesedő, hogy az ember rettegve kerüli a tekintetüket. Minden arcon fájdalom, kétségbeesés. A kit kerestünk, a szoba túlsó végén volt. Szép, fiatal, 22—23 éves leány. Hosszú haját a fején levő sebek miatt levágták; ott hullámzott a vánkosán. Az arcán szörnyű sérülések nyoma, kezével az oldalát szorongatja, mintha ott érezne legtöbb fájdalmat; lélekzete rövid, nehéz. Látni való, hogy a végét'járja. Mikor a biró kérdezte, hogy nagy fájdalmat érez-e, suttogott néhány szót. A mint az ápoló a vánkosával fölemelte, révedező pillantást vetett a körülötte levő idegen arcú emberekre. A biró intett a rendőrnek, hogy vezesse oda azt az embert. Az ágy mellé állította. A leány vadul, zavartan odanézett, de tekintete homályos volt, nem ismert rá. »Vegye le a kalapját«, — szólt a biró. A rendőr levette és a rab arca most egészen látszott. A leány szinte természetfölötti erővel fölegyenesedett, fáradt két szemében tűz lobbant föl, sáppadt, beesett arcába vér szökkent. Görcsös erőlködést vitt véghez. Visszahanyatlott a vánkosára, ijesztő, sérült arcát eltakarta a kezével és elkezdett zokogni. Az ember aggódó tekintetet vetett feléje, de Különben nem látszott rajta megin- dultság. Egy kis vártatra kitudódott, mi történt köztük, meglett a vallomás. »Nem, nem, uraim, az Isten szerelmiért, nem!« szólamodott meg a leány, a mint újra fölemelkedett, két kezét összetéve. »Ért magam vagyok a hibás, senki más: véletlen szerencsétlenség volt. 0 nem bántott, dehogy bántott, a világért sem! Jack! én drága Jackom. ugy-e nem bántottál?« Tekintete elhalóban, tapogat az ágyiruhája fölött, keresi a férfi kezét. Nyers egy ember volt ez, de ez mégis meglepte. Elfordult az ágytól, hangosan fölzokogott. A leány szine meg elváltozott, lélekzete egyre nehezedett. Nyilván halódott. »Tiszteljük azt az érzést, mely erre készteti, de figyelmeztetjük, a mig nem késő, hogy ne ragaszkodjék valótlan állításához. Nem segit velő rajta.« Így szólt a biró. »Jack, — suttogta a leány, kezét a férfi karjára téve — nem vesznek rá, hogy életedre törjek. Nem ő tette, ő sohasem is bántott engem«. Erősen megszorította a karját, majd megtört, elhaló hangon igy szólt: »Hiszem, hogy a Mindenható megbocsátja az én bűneim, az én életem. Isten áldjon meg Jack ! Valamelyik a jó urak közül vezesse ezt az én kedvesem szegény, öreg édesapámhoz. Valami öt esztendeje azt kívánta, bár vesztem volna el piciny koromban. Bárcsak vesztem volna el, bárcsak!« Az ápoló néhány pillanatra a leány fölé hajolt,, azután leplet boritott az arcára. Szemfödél volt. Angolról: B. D.
