Tolnavármegye, 1901 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-31 / Rendkívüli kiadás
■MMI 2. TOLNA VÁEMEGYE. 1901. julius 31. protestáns ember ő is részt vett az egyháza igazgatásában s 1876-ban a dunamel- léki ev. ref. egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává s ő ezen bizalmi állást nem tekintette puszta czim- nek, hanem oly tevékenységi körnek, melyet úgy közigazgatási, mint egyháztörvénykezési téren az 1882-i zsinattörvények által rendezett alapon épp annyi, tapintattal, mint erélylyel töltött be s a sok tekintetben rendezésre váró viszonyok közt irányadó működést fejtett ki. Úgyszintén a jogászgyüléseken is első rangú tekintélyként szerepelt, kinek véleménye rendszerint döntő sulylyal esett a vitás kérdések mérlegébe. Mint politikus mindig a tiszta liberális iránynak hive volt s a politikusok azon köréhez tartozott, kik Deák Ferencz köré csoportosultak. A fúzió idejében szintén megmaradt a Deák-pártból s a balközépből alakult szabadelvű párt tagjának, de már rövid időn ő is azok közé tartozott, akiket akkor »disszidens elemeknek« neveztek. 1877 végén a vámkérdés miatt kivált a pártból, az okokat beszédében kifejtette s az 1878 tavaszán megalakult u. n. egyesült ellenzék tagja s- Apponyi Albert gróf mellett kimagasló egyik vezére lett. A delegációnak kevéssel képviselővé való választatása után tagja lett s azóta állandóan részt vett annak tárgyalásaiban. A pénzügyi bizottságban is ő képviselte pártját, a közigazgatás újjászervezésének programmját a házban több ízben kifejtette, 1886 március 11. a közigazgatási reformjavaslat tárgyalásakor ismét nagyobb beszédet mondott s másnap tudatta pártjával, hogy a mérsékelt ellenzék klubjából kilépvén, ezután is szabadelvű ellenzékinek marad. 1878 — 87 a budapesti józsefvárosi kerületet képviselte. Az 1887-iki iki általános választások alkalmával a siklósi kerületben kissebbségben maradt, de nemsokára Pozsony város 1. kerülete megválasztotta, melynek mandátumát 1892 és 1896 újra elnyerte. 1889 április 4. belépett mint igazságügyminiszter a Tisza-ka- binetbe. Mint miniszternek első gondja volt a bírói és ügyészi szervezet reformja, hogy az alaki jog reformja ez alapon fölépíthető legyen. A táblák és a főügyészségek decentralizációja, a felügyelet rendezése, a bírák kiképzése, előkészítő szolgálat rendezése, uj ügyvitel, a telekkönyvi betétek rendezése, ügyvédi szervezet reformja mind ehhez fűződnek. Párhuzamosan ezzel halad a jogállapotok részletes javítása és a nagy organikus reform előkészítése, mely a bűnvádi és polgári eljárás rendszeres reformját és a polgári törvénykönyv kodiíikáció- ját foglalja magában. A börtönügy reformját is fokozatosan megvalósította. Tervszerű működésének köre szélesen volt megszabva s ezen belül folyt a reformok megvalósításának munkája. A reformok tetemes része visszaléptekor közzétett tervezetekben maradt meg. Tagja volt továbbá a Szápáry- és We- kerle-kabineteknek; az utóbbiban az egyházpolitikai törvények tervezésében, kidolgozásában és parlamenti megvédelmezésé- ben igen nagy része volt. A Wekerle-kabi- net bukása után 1895. jan. 15-én Sz.-t felmentették miniszteri állásától s a Bániíy- kabinet megalakulása után elvállalta a képviselőház elnöki székét, amely méltóságra 1896. újra megválasztották. Még a Szá- páry-kabinet alatt 1891. valóságos belső titkos tanácsos lett. Az ezredéves ünnepélyek alkalmával pedig a vaskoronarend első osztályát nyerte. Ezen ünnepélyek során a jun. 8-iki felvonulás alkalmával az ország- gyűlés két házának hódolatát ő tolmácsolta, a király előtt rendkívüli hatást keltett beszédben. 1899. év elején, mikor Bánffy miniszter- elnök az obstrukcio miatt az úgynevezett Tisza-lexet benyújtotta, lemondott képviselő- házi elnöki állásáról. Utódja Perczel Dezső lett. De egyúttal kilépett a szabadelvű pártból is, a hova az őt követő dissidensekkel együtt csakhamar visszatért, midőn 0 Felsége Bánffy Dezső helyére Széli Kálmánt nevezte ki miniszterelnökké. Széli Kálmán kormányának egyik leghívebb támogatója volt. A kúriai bíráskodásról és az összeférhetetlenségről szóló törvények leglőképen Szilágyi Dezső közreműködésével jöttek létre. A képviselőházban az utóbbi években csak fontosabb kérdések tárgyalása alkalmával szólalt fel. így Ferencz Ferdinánd főherceg házasságának becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, legutóbb pedig, még júniusban az összeférhetlenségi törvény tárgyalásakor mondott hatalmas nagy beszédet. Beszédei, mint mindig, eldöntötték a vita sorsát. Mint a delegációnak elnöke, uj szellemben vezette a delegáció tárgyalásait. Mint minden évben, úgy az idén is Karlsbadban keresett üdülést. Pár nap előtt a Karlsbadban időző Darányi miniszter tiszteletére adott ebédet. Karlsbadból tegnap este tért vissza Budapestre. Semmi baja sem volt. Legközelebb Tátra-Füredre, kedvenc tartózkodási helyére készült, Azonban a végzet — sajnos — megakadályozta ezen terve keresztülvitelében. Ma reggel — mint lapunknak Budapestről táviratozzák — Budapesten har- mincadutcai lakásán halva találták. Szélütés érte és rövid szenvedés után meghalt. A magyar parlament legnagyobb alakját, a magyar közjog legkiválóbb tudósát és a magyar szabadelvüség legönzetlenebb apostolát gyászolja Szilágyi Dezsőben. Áldás nevére és halhatatlan emlékére ! Szegzárd, 1901. Ujfalusy L. Utóda, Molnár Mór könyvnyomdája.
