Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

TOLNA VÁBMEÖTE.

1900. márczius 4.

2

Ezzel az ő 'önzetlen és rajongó munkásságával aránylag rövid idő alatt valósággal csodát mívelt Bezerédj Pál.

Hazánk selyemtenyésztését kiragadta siralmasan tengődő, kezdetleges és avitikus állapotából és csakhamar a virágzás soha nem remélt polcára emelte.

Márczius 1-én volt 20 éve annak, a midőn Bezerédj Pál, mint »miniszteri meghatalmazotti városunkban az országos selyemtenyésztési felügyelőséget felállította és annak élére állott

Húsz év előtt összesen 71 községben foglalkoztak selyemgubó termeléssel, ma 2274 községben, 20 év előtt az egész országban összesen 8024 szederfát ültettek, az elmúlt évben magában pedig 279,669 szederfát ültettek.

Az első években úgyszólván az összes fölmerült kiadásokat a sajátjából fedezte.

A selyemtenyésztés Bezerédj okszerű vezetése mellett csakhamar kifizette magát és a selyemtermelés létrehozása egy fillérjébe sem került az államnak, úgy hogy az állam minden költség és kockázat nélkül egy egészséges alapokon nyugvó, most már kiváló fejlettségnek örvendő közhasznú gazdasági és ipari ág birtokába jutott.

Hisz év előtt alig ezer család termelt selyemgubót, összesen pár ezer kilogram selyemgubót termeltek és az évi kereset ezen a címen nem tett ki többet 4—5 ezer forintnál évenként.

Húsz év után több mint százezer család foglalkozik a selyemtenyésztéssel, évenként közel másfélmillió kilogram gubát termelnek és csak a múlt évben 1 millió 500,000 forintot kaptak a termelők és a selyemiparral foglalkozók ; ezen 20 év alatt pedig teljes 20 millió forintot kaptak a termelők. Ez a pénz mind külföldről jött hozzánk, mert a gubót külföldön adják el.

A magyar selyem minősége elsőrangú és a lyoni nemzetközi versenyen a magyar selyem legyőzi az olaszt.

Bezerédj nagy arányú és szabású sikereket aratott. Egymásután állította fel a modern teknika minden vívmányával gazdagon fölszerelt selyemfonodákat, az elsőt Pan- csóván, a másodikat Újvidéken, a harmadikat Tolnán, a negyediket pedig Győrött, a két elsőt az államtól francia cégek birják bérben. Ezen fonodákban, melyek a jövő évtől kezdve j körülbelül 600 selyemorsóval működnek és a melyek évenként 60 ezer kiló, mintegy 3 millió korona értékű selymet képesek fonni, állandóan nagyszámú munkások és tisztviselők nyernek alkalmazást. Az J_899. üzleti évben 1 millió 550 ezer forint kiadás mellett 1 millió 653 ezer 667 forint volt a bevétel, tehát 103,667 forinttal haladja túl a bevétel a kiadásokat.

Ezek a számok és adatok minden szónál ékesebben hirdetik a szegzárdi selyem- tenyésztési felügyelőség, jobban mondva a »miniszteri meghatalmazott« működésének áldásos voltát és valóban fényes sikerét.

Az önadóztatás korszakalkotó nagy elve fűződik Bezerédj Istvánhoz — az önfeláldozás magasztos erénye pedig Bezerédj Pálhoz.

Mindketten hűséggel szolgálták hazájukat és embertársaiknak, főleg a legszegényebb néf osztálynak: jótevő Maecenásai.

A hidjai kastélyba százával érkeznek j az üdvözlő táviratok. O Felsége, koronás királyunk nyitja meg az üdvözlők sorát. Utána következnek miniszterek, főrendek, képviselők, közéletünk szine-java alkotják az ő tisztelőinek gazdag légióját.

Ebben az üdvözlésben szivünk egész melegével, a legőszintébb tisztelettel és elismeréssel veszünk mi is részt és tolmácsoljuk Szegzárd és Tolnavármegye egész közönségének legforróbb szerencsekivánatait.

VÁRMEGYE.

— Az igazoló választmány március hó 9-én d. e. 9 órakor ülést tart.

— A pénzügyi szakosztály márczius hó 10-én d. e. 10 órakor ülést tart.

— A központi választmány március hó 9-én d. e. 10 órakor tart ülést, melyen az összeíró küldöttségeket alakítják meg.

— Fizetésemelések más vármegyékben. Mint lapunk múlt számának hírrovatában már emlitettük, Baranya vármegye tisztviselői január 1-étől már a fölemelt fizetést élvezik, mert a belügyminiszter minden nehézség nélkül jóváhagyta a közgyűlésnek a 2%-os pótadó kivetésére vonatkozó határoz?tát. Újabban Szabolcs vármegye 1 % pótadót vetett ki a tisztviselői fizetések fölemelése végett; a pótadó ellen a közgyűlésen csak négy bizottsági tag szavazott. Zemplén vármegye legutóbbi közgyűlésén a tisztviselők fizetését 15—20 százalékkal emelte Majd talán csak reánk is kerül sor.

— Az állami adókra vonatkozó leírási javaslatok készítésénél úgy a lelkészek, mint az állami anyakönyvvezetők közreműködésének mellőzése tárgyában a m. kir. pénzügyminiszter 1900. évi február hó 12-én 83,621/99. sz. a. kelt körrendeletét intézett az összes törvényhatóságokhoz.

— A főszolgabíró az 1886. évi XXI. t. c. 71. §-a szerint a járás első tisztviselője s mint ilyen látja el a hatósági körébe eső teendőket ; a községi biró és jegyző pedig az 1886. évi XXII. t. c. 89. §-a szerint az állami és törvényhatósági köz- igazgatásra vonatkozó rendeletek végrehajtásáért egyaránt felelős: mindezekből következik, hogy hatáskörükben hatóságot gyakorolnak s a büntető törvénykönyv 164. §-a értelmében hatóságok. (A m. kir. Kúria 1899. évi 9634. sz. Ítélete.)

— Áruknak házalás utján árusítását nem képezi azon cselekmény, midőn valaki áruk későbbi szállítása céljából megrendeléseket gyűjt. Házalástól való eltiltás kihágási ítéletben nem mondható ki. (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 3797. sz. határozata.)

Bezerédj Pál jubileuma.

Nem ő jubilál, hanem őt ünnepük. Akik Be- zcrédjt ismerik, tudják legjobban, hogy ő minden hiúságtól távol állva, a zajtalan és feltűnés nélkül való, de annál intenzivebb munkának embere, kinek szenvedélyes élethivatásává vált: a selyemtenyésztés ügyét szivvel-lélekkel szolgálni. Mindig kerülte, hogy személye és neve a nyilvánosság elé kerüljön. Mikor lapunk megindult és szerkesztőnk Bezerédjnek bemutatkozott, csak arra kérte, hogy lapunk a selyemtenyésztés ügyével minél többet, de az ő személyével soha ne foglalkozzék. Ezt a kívánságát — a napi sajtóval együtt — a lehetőség szerint teljesi— Eh, — gondolom — haza megyek, megnézem mit csinál Lidi, talán már azt sem tudja, jöttem-e valaha a világra, vagy sem.

Pajtásomnak megmondtam, hogy haza megyek s hajnalban fölültem a nyergesre, s a Tisza felé poroszkáltam.

Tisza-Szőllős a Hortobágyhoz van vagy hat mértföld — meg egy kis darab, de azért jóval dél előtt már odahaza voltam. Nem volt senkim, a kihez beszállottam volna; mert hát árva fiú voltam, ezért egyenesen a korcsmához mentem, lovamat az állás alatt megkötöttem, a hevedert megeresztve, enni adtam neki s azzal Veres András portája felé indultam, a ki Lidinek édesapja volt, hogy majd megnézem a lányt, olyar.-e még, mint a minő volt s megismer-e, ha elibe állok ?

Nem találtam otthon, édesanyja azt mondta, hogy a Tisza alatt van a libákkal. Utána mentem, ott láttam, mint ruháját felfogva egy falka libát hajkorászott kifelé a vízből, nehogy a túlpartra uszszanak.

Mikor engem meglátott, kijött a vízből, leeresztette ruháját, meg is ismert, kezet is fogott és szóba is állott velem.

— Eljönnél e velem, te Lidi, e mellől a nagy viz mellől kisebb viz mellé ? — kérdeztem, a min ő nevetett és azt felelte, hogy nem ereszti még a szülője, azt mondta neki a múltkor is, hogy ráér még két esztendő múlva is.

Mig igy beszélgettünk, azalatt Lidi apja porolt lefelé a parton egy póráz lóval, itatni a Tiszára. Midőn engem meglátott a leányával beszélgetni, hátrafordult a lován és csúnyául nézett utánam, a meddig csak látott.

Én azután visszamentem a korcsmába, lovamat megitattam, a hevedert megszorítottam s bementem az ivóba s bort hozattam. Egy kicsit neki is búsultam magam, mert hát még sem az én kedvem szerint esett meg a dolog, a lány pedig még szemrevalóbb volt, mint az# elmúlt nyáron, a mikor utoljára láttam s most még inkább kívánkoztam utána.

Bár a déliebéd ideje elmúlt, az étel azért még sem kellett, a szalonnás ruhámat összehajtogattam s a kenyérrel együtt visszatettem a szüröm- újjába. De még az ital sem esett kedvemre, úgy nyújtózhatnám, birkózhatnám volt; nem bántott senki, de mégis mérges voltam valakire, de azt nem tudtam tolna megmondani, hogy kire.

Ekkor kinyílt a korcsmaajtó, bejön az ivóba egy ember, a Lidi atyja; leült az asztalhoz, de nem j szólt egy szót sem, hanem hozatott magának egy i üveg bort, a szájához emelte a palackot s nagyot húzott belőle, úgy, hogy alig maradt a fenekén valami.

— No ez nem jót akar, gondoltam, úgy látszik, haragot szed magába; mert kurázsija, az mindig volt; régi hires kötekedő ember hirében állott.

Én meg nem térek ki senki fia elől, ha belém botük, majd keresztül is esik rajtam ; ha azután megütötte magát, vakarhatja a helyét, a merre viszketni fog.

Ezt gondoltam magamban és néztem magam elébe, a nélkül, hogy egy szót is szóltam volna.

Egyszer azután mégis megemberelte magát Veres András uram s egy kissé felém fordulva télválról, úgy foghegyről, pipaszó mellől kezdett hozzám beszélni.

— Hát ecsém Gazsi, itthon találtad a kupe- cedet? Talán szét szaladt a ménes a nagy Hortobágyon, s erre is jő majd néhány darab mutatónak.

Engem evett a méreg a kötekedés miatt, tudtam, hogy maga sem hiszi, hogy lopott lovak dolgában járnék, de azért bántott nagyon, hogy rósz hirbe akar keverni, csak azért, hogy könnyebben kiadhassa az utamat, ha netalán bekopogtatnék hozzá. Mérgemben aztán azt feleltem neki, hogy csak az orgazdák ismerik a tolvajokat s azok ismerik a csikók járását, a hol napoltatni szokták őket.

Úgy gondolod ecsém, mintha már én is céhbeli lennék ?

Tegyen róla keed, ha úgy gondolom is. Nem muszáj nekem mindig úgy gondolkodni, mint a hogy keed akarná.

Nem-e ? No majd meglássuk mindjárt mi a muszáj ! — S erre se nem szólt, se nem beszélt többet, hanem a mint mellette feküdt a botja, egy árva tölgyfurkó, végighajitott rajtam, hogy mindjárt elborított a vér.

Nagyon elbusultam ekkor magamat, meg azután resteltem is, hogy megesett rajtam ez a gyalázat, a mire rá sem szolgáltam. Hirtelen haragomban a kezemügyében álló rézfokosommal odavág- tam a felem törekedő Veres András felé, mire csak