Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-04 / 9. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1900. márczius 4. tettük. Ha ma mégis kivételt teszünk és lapunk első helyét is az ő nevével ékesítjük, ezért részéről kemény szemrehányásoknak nézünk ugyan elébe, de ezúttal az ő miniszteri meghatalmazotti működésének 20-ik évfordulója alkalmából kivételt kellett statuálnunk. Bezerédjt egész váratlanul érte ama ovdcio, a melyben március 1 -én, a 20-ik évforduló napján részesült. Ő Felsége a király, a kormány és jelesen az ő fölöttes hatósága a földmivelési minisztérium, a törvényhozás, a sajtó, a társadalom, szóval a közélet összes tényezői a legmelegebb üdvözletekkel, a rokonszenv, tisztelet és elismerés megkapó hangján halmozzák el Bezerédjt. Se szere, se száma a Bezerédjhez érkező üdvözlő iratoknak, táviratoknak, leveleknek. Az ország minden részéből, sőt külföldről is, Lyon, Páris, Bécsből tömegesen érkeznek a gratulációk. Csütörtökön érkezett meg Ő Felségének üdvözlete, a ki kabinetirodája utján a következő táviratot küldötte Bezerédjnek : Ő császári és apostoli királyi Felsége nagyságodnak húsz évi éppen oly önzetlen, mint sikerdús tevékenységéért, melylyel a magyar selyemtenyésztés ügyének oly hatalmas lendületet adott, különös elismeréséi nyilvánítja. Legfelsőbb meghagyásból: König, osztályfőnök. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter hosz- szabb üdvözlő iratot intézett Bezerédjhez, a melyben az elismerés leghizelgőbb hangján nyilatkozik Bezerédjnek önzetlen és nagybecsű munkásságáról. Egyúttal Darányi miniszter arcképét is elküldötte neki a következő ajánlással : Nagynevű munkatársának és barátjának Bezerédj Bálnak áldásos működése 20-ik évfordulóján változhatatlan tisztelete és hű ragaszkodása jeléül Darányi, Azonkívül a földmivelésügyi minisztérium hatósága alá tartozó összes intézetek, hivatalok és a tisztikar külön-külön üdvözölték Bezerédjt. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter a következő sürgönyt küldte: Áldásos működésedért áldást kér. Istentől Hegedűs Sándor. A képviselőházbon üdvözlő iratot köröztek, a mely pénteken éste érkezett Bezerédjhez Hídjára. Az üdvözlő iratot 204. képviselő — pártkülönbség nélkül — irta alá. Az aláírók között szerepelnek Széli Kálmán miniszterelnök és a többi miniszterek, Fi rezei Dezső házelnök, Tallián Béla, Dániel Gábor alelnökök, Jakabffy Imre, Gromon Dezső államtitkárok, Tisza Kálmán, gróf Csáky Albin, Kossuth Ferenc, Madarász József, gróf Zichy Aladár, Ugrott Gábor stb. stb. A képviselőház földmivelésügyi bizottságától a következő sürgöny érkezett: A képviselőház földmivelésügyi bizottsága a selyemtenyésztés körül kifejtett odaadó, önzetlen, sikeres és áldásdus működésének huszadik évfordulóján meleg üdvözletét küldi, kívánva, hogy Méltóságod ezen fontos gazdasági ág tovább fejlesztése terén még igen sokáig folytassa azon szép munkát, melylyel eddig is oly nagy sikereket ért el. fíedő Albert elnök. Szily Pongrácz jegyző. Simontsits Béla miniszteri tanácsos a következő táviratot küldötte : Önzetlen, hazafias munkálkodásodnak erkölcsi és anyagi eredményekben egyaránt gazdag húsz éves évfordulóján őszintén üdvözöl igaz hived Simontsits. Üdvözlő táviratokat küldöttek még a többi között a következők : gróf Apponyi Sándor v. b. t. t., Kiss Pál és Széli Ignác államtitkárok, gróf Löszbe eg Rezső Győrvármegye és Győr szab. kir. város főispánja, Sárközy Aurél Komáromvármegye főispánja, Pfeiffer Kálmán miniszteri tanácsos, Dokus Gyula Zemplénvármegye főjegyzője, Uj-Verbász község elöljárósága, Máday és 7erényi miniszteri tanácsosok, Lipthay István, gróf Wenkheitn Frigyes, Győr város polgármestere, Csernátonyi Lajos képviselő, Huszár Dezső, Kálmán és Kornis fejérmegyei főszolgabírók, Jeszenszky Andor a gazdasági egyesület elnöke, Nunkovits Ferenc főszolgabíró, Toith Ödön ügyvéd, Ágoston István kir. táblai biró stb. Pénteken délben a szegzárdi selyemtenyésztési felügyelőség központi tisztviselőinek tisztelgését fogadta Bezerédj, a kiket ismert vendégszeretetével megvendégelt. HÍREK. — Az „Otthon“ előfizetői a mai számunkkal veszik a március hónapra járó füzetet. — Személyi hir. Simontsits Elemér, vármegyénk főjegyzője múlt szerdán Paksra utazott, hol a katonai sorozó bizottság elnökeként működik, csak március hó 8-án tér vissza Szegzárdra. — Előléptetés. Ő Felsége, a király, Schmidt Imrét, a szegzárdi kir. törvényszék egyik kiváló mun- kásságu biráját. s az itteni társasaiét közkedvelt- t-cgü tagját a VII. fizetési osztályba léptette elő. _________________________________ 3. — Erzsébet királyné emlékének meg- örökitésére épitendő «Örök imádás» temploma részére gróf Széchenyi Sándorné ő nagyméltóságához a múlt héten a következő adományok érkeztek: Tóth Károlyné........................... 1 frt — kr. Hő gyészi takaréktár .... 10 > — » Leicht Ferenc Hőgyész ... 1 » — » Boross Gyuláné Szegzárd . . 1 » — » Hayt Gáborné........................... 1 » — » Gá l István Tengőd...................... — » 50 » Sta nn István építész .... 1 » — » Krammer Jánosné...................... 3 » — » Ös szesen . 19 frt 50 kr. Legutóbb közölt gyűjtés 2681 frt 20 kr. Együtt . 2700 frt 70 kr. — A püspök processiót vezet Mária-Gyűdre. A pécsi kath. egyházmegye főpásztora, Hetyey Sámuel püspök párját ritkító cselekedetre határozta el magát. Az egyházmegye annaleseiben nincs rá eset, hogy valaha pécsi püspök processiót vezetett volna Mária-Gyűdre, az ország egyik legrégibb s leglátogatottabb búcsú helyére, hol a zarándokok száma évenként 50—60 ezerre szokott növekedni. Nemcsak Baranya-vármegye katholikus hívei, hanem a szomszédos Somogy, Tolna, Bács-Bodrogh, sőt a Dráván túli szlavón megyék népei is ezerével keresik föl e szenthelyet, mely II. Géza király idejében nyerte a pápai búcsút. Történeti följegyzéseink szerént a vallásos lelkületű király építette a raária-gyűdi templomot, mely eredetileg egy tor nyu volt s csak századokkal később alakíttatott a jelenlegi alakjába. A szanktuárium a templomnak történeti nevezetességgel biró része, amennyiben a 11. Géza király által épített templomból maradt s ma is a maga eredetiségében s teljes épségben áll fönn. Pécsről minden évben 2—3 nagyobb proces- sió megy ki Gyűdre; az idén a hármat egyesíteni fogják egy monstre-zarándokmenetté, melyben nem csak a köznép, hanem az úri osztály is részt vesz s ezt a nagy processiót Hetyey Sámuel megyés püspök személyesen vezeti s a zarándok-ut java részét gyalogszerrel, per pedes apostolorum teszi meg. Erre az alkalomra a kolostor uj oltárképet is festet, a mely szent Istvánnak szent fiát, Imre hercze- getjjábrázolja . A képet Grails Endre ismert és jónevü szentkép festőnk, városunk szülötte fogja festeni s mint halljuk, a magyar szentet ábrázoló képen, a nemzeti címer főbüntetésével magyar motívumok is lesznek, annak dokumentálására, hogy a szentképeken is lehet a magyar szellemet kifejezésre juttatni, a mit már egyébként Benczúr Gyula, a magyar mester több képen bemutatott. — A bíróság köréből. Kiss Károly szegzárdi kir. járásbiró uj állását március 3-án foglalta el; Salamon Iván a szegzárdi kir. törvényszékhez bíróvá kinevezett paksi kir. járásbirósági albiró pedig eddig viselt állásától március hó 4 én mentetett fel. egy zuhanást hallottam. Emberek szaladtak be az ivóba, gyilkost kiabáltak, utamat akarták állani, én azonban szétütve magam körül, az állás alá siettem, felültem lovamra s elnyargaltam a debreczeni földre, a honnan bár soha ki se mozdultam volna. Másnap reggel már ott jártak értem a megyei hadnagyok vagy öten. Nyomomba jöttek egész Tisza Szőilőstől, útközben valahol az óháti csárdában jól fölpáknkáz- hattak, mert nagyon haragosak voltak, már mzsz- sziről rámkiabálták a gyilkos nevet; mondták, hogy adjam meg magam s Ígértek vasperecet meg akasztófát. É11 nem tettem ellenök semmit, hanem nyergesemen ülve, behúzódtam előlük a méfles közepébe. Ekkor aztán nem tettek mást a hadnagyok, leakasztották karabinjaikat a nyakukból, elkezdtek rám lövöldözni, a mivel azután azt nyerték, hogy a szomszéd-nyájakat őrző kutyák loholtak előre s lovaik inába estek, s mig ezeket hessegették, én azalatt kiosonva a ménes közül, elnyargaltam Deb- reczennek, ott számadómnak leszámoltam a ménesről, fölvettem még a járandó béremet, megcsókoltam nyergesemet, azután elbujdostam a nagyvilágba. — És azután hol kószált kend két egész esztendőn keresztül? — Nem kószáltam én sehol, hanem beállottam a debreczen-szatmári vasút munkása* közé. Ott kubikoltam a Halápi nagyerdőn és a Nyírségen ketesztül egész Kis-Majtényig, hanem itt már megakadtam és elfogyott az erőm. Most múlt egy hete, munka után este ott he vertem a Kraszna vize mellett, úgy elnéztem, a mint csendesen folydogál, épp mintha a Hortobágy vize volna s a mint ezen gondolkoztam, egészen nekibusultam magam. Hát én sohasem látom már a hazámat ? Sem a Tiszát, sem pedig a Hortobágy vizét ? Leborultam a sásba és ott ríttam keservesen. Egyszerre csak csöndes kolompolást hallok, fölvetem a fejem, köröskörül mindenfelé kigyult pásztortüzeket láttam, közbe hangzott a ménes százféle kolompja szaporán és halkan, közelebb és messzebb, a mint azt százszor és százszor hallottam már azelőtt. Visszaemlékeztem előbbi életemre, nem bírtam ki tovább és most itt vagyok, tegyenek velem a mit akarnak. És erre aztán Gazsi nekiborult a falnak és sirt, zokogott keservesen, hogy majd kidőlt a fal tőle, úgy megreszketett fájdalmában az egész teste. Hagytam sírni és bementem az irattárba Etn- ! lékeztem én úgy homályosan erre az ügyre, kikerestem a percsomagot, belenéztem az Írások közé és úgy láttam, hogy Gazsi nagyobb részben igazat mondott, de azzal a különbséggel, hogy Veres András uram nem halt bele az ütésbe, sőt nyolc nap alatt ki is heverte a baját és nem is kivánta Gazsi megbüntetését; azért sem, mert hát ő kezdte a veszekedést. Elküldtem azért Gazsit azzal a parancscsal, j hogy menjen vissza a debreczeni földre, Írást is adtam neki, nehogy baja legyen. Meg is vigasztaltam egy kicsit, hogy még sem annyira gyilkos ő, I mint a hogy magát elképzelte . . . Néhány év múlva aztán én is elkerültem a debreczeni földre, Debreczen városába, a mi Egerhez nem is olyan közel esett még abban az időben. Egy nagy vásár alkalmával, a reggeli órákban csak beállít hozzám egy ember, széles karimás, csikóskalapját a kezében tartva, oldalán lógó karikással,- nyomában egy takaros barna menyecskével. — Mit akarnak maguk, jó emberek ? — Nem tetszik engem ismerni, tekintetes urhm? Én vagyok az a bizonyos Kelemen Gazsi. 1 Megakartam mutatni a tekintetes urnák ezt az asz- szonyt, a ki miatt én két esztendeig bujdostam nagvhiába. — Talán csak nem a Veres Lidi? • ^ Az biz’ az, kérem alássan, Lidi, az én hites feleségem. Annyit mondhatok, hogy a menyecske olyan takaros volt, hogy megérdemelte azt a két esztendei martiromságot, a mit a szegény Gazsi érette szenvedett.
