Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-18 / 7. szám
X. évfolyam. 7. szám Szegzárd, 1900. február 18. Előfizetési ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- ivatalon kirül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD EORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések méraékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. A kcselviisi hajóállomás. A keselyüsi hajóállomás beszüntetésére vonatkozó hír városszerte nem csekély meglepetést keltett; mert kereskedelmi forgalmunkra és közlekedésünkre nagy kárral járna, ha a vizi szállítás előnyeitől városunk és a szomszédos dunamenti községek elesnének. Huszonkét évvel ezelőtt nagy örömmel fogadta városunk közönsége azt a rég óhajtott hirt, hogy Szegzárdnak is lesz hajóállomása. A vármegye készséggel beleegyezett abba, hogy a hozzájáró utat a várostól egyenes vonalban kiépítteti a keselyüsi hajóállomáshoz. Pedig a vármegye ezzel az elhatározással nagy áldozatot hozott; százezer forintot költött az ut kiépítésére s attól fogva is cvenkint tízezer forintot fordított az ut jó karban tartására. De meghozta ezt az áldozatot azért, mert tudta, hogy a keselyüsi állomás létesítése Szegzárd és a kör* nyék kereskedelmére és közlekedésére nagy jelentőséggel bir; s meghozta ezt a vagyoni erejéhez mért nagy áldozatot azért, mert eleve kijelentette a hajótársulattal szemben azt a kívánalmát, illetve föltételül kikötötte, hogy a hajóállomás állandóan és minden viszonyok kozott fentartassék s a vármegye ezen kijelentését a hajótársulat tudomásul vette, azt nem kifogásolta s a vármegyének ezen kijelentése mellett a hajóállomást létesítette, a megye pedig az utat azonnal kiépíttette. Ily viszonyok között tehát nem gondolhattunk egyáltalán arra, hogy a hajótársulat helytelenül alkalmazott takarékos- sági okokból s az elfogadott föltételek ellenére indokolatlanul beszünteti ezt a hajóállomást, melynek fentartását okvetlenül s minden módon követelnünk kell. Kereskedelmi forgalmunkat megbéni- taná, közlekedésünket a bács- és pestmegyei részekkel nagyon megnehezítené a keselyűéi hajóállomás beszüntetése, mert a vizi szállítás sokkal olcsóbb, mint a vasúton való szállítás, ázegzárd és a sárközi községek gabonájukat és egyéb terményeiket, kereskedőink pedig áruikat legnagyobb részben vizi utón szállították, sőt még a bonyhádi kereskedők is igen gyakran vették igénybe ezt a szállítási utat, mert a hajón való szállítás a kocsi fuvarral együtt kevesebb költséget vett igénybe, mint a vasúti szállítás magas díjtételei. Téli időszakban a vasút még a rencUs szállítási tarifát is fölemelte, s igy el lehetünk készülve arra, hogy a hajóállomás beszüntetése esetén a vasúti szállítás állandóan meg fogja drágítani terményeinket és áruinkat és igy a legszélesebb körben, úgy a mezőgazdaság, mint a kereskedelem nagyon meg fogja sinyleni azt, hogy nélkülöznie keli az olcsó vizi szállítás előnyeit; de megsinli a nagy közönség is, a mely a fogyasztási áruk és más forgalmi cikkek bevásárlása alkalmával fogja megfizetni a drágább vasúti árudíjszabás folytán fölmerülő többlet-kiadásokat. Az alapítványi uradalom a hajóállomás létesítése alkalmával a területet évi egy arany fizetése mellett engedte át a társulatnak, éppen azért, mert tudta, hogy az ő érdeke is nagyon megköveteli, hogy a termékek szállítása megkönnyittessék. Az uradalomnak is tehát nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy a táisulat ezen elhatározását megváltoztassa s az állomást továbbra is fentartsa. Vármegyénk a hajóállomás beszüntetése esetén nem nagy gondot fordít továbbra a 12 kilométerre terjedő keselyüsi ut fentartására, mert nem igen köti megyei közérdek ahhoz, hogy évi tiazerfrtía! terhelje amúgy is nagyon rossz viszonyok közt levő közúti alapját; s igy könnyen ki leszünk téve annak, hogy a városunk és szomszéd TARCA. Az első redő. Kezdetben édes árnyalat csak, Mely nagy boldogságból fakadt, Csupán mosolygó, gyönge hajlás — A szem alatt. Később mélyjárásu barázda Szivárgó könypatak nyomán, Repedés, mely lefut sötéten A szív falán . .. Mohiamé Koruis Aranka. Js..kigyó. Irta: sempthei Maczkó Lászlóné. __ A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — Az Andrássy-ut egyik büszke palotájának első emeletén, dúlt arccal járnak föl és alá az emberek. Mindenki c^k suttogva beszél, fejét csóválja, hogyne ? — mikor oly hamar esik baja az embernek. Nagyságos Györgyffy Dénes ur ime élet és halál közt fekszik, pedig még csak az imént ment végig a folyosón. Alig zárta be maga után az ajtót, midőn összeesett. A tompa zuhanásra inasa sietve jött be a szomszéd szobából és dörzsölte, .élesztgette, de mind hiába, életének hossza már csak órák kérdése volt. Fia és a doktor ott ültek igya mellett, lesve a pillanatot, mely legalább egy /övidke időre, hozná meg az eszméletét. Különösen fia, egy körülbelül 26 éves elegáns huszár- főhadnagy, megrémült arccal leste szeretett jó apja minden vonását. S ime fölnyilnak a beteg szemei és lassn, csendes hangon súgja : — Fiammal akarok beszélni A doktor megérti a gyönge célzást és a szomszéd szobába vonul. — Ülj egész közel, mert egy nagy titkot í akarok neked elmondani, egy nagy vétkemet be- j vallani. Körülbelül huszonöt éve annak, hogy az Első ha/ai takarékpénztárnál hivatalnok voltam. Tudva azt, hogy nagybátyámról mily fényes vagyon vár reám, vigan éltem, költöttem, s bár családos ember voltam már akkor és édes anyádat rajongásig szerettem, az idegen szép nők bájos mosolya és szemük tüzes pillantása sem hagyott hidegen. Cherchez la femme, mondja a közmondás és az én lelkem nyugalmának megrontója is asz- szony volt, szép és fiatal asszony, kinek angyali arcán maga a jóság és stenJeség tükröződött és ha a férfiak bámuló tekintetüket rajta felejtették, egy édes fejmozdulatt.il sütötte le szerényen gyönyörű szép szemeit. Ó, ki hitte volna, hogy e bájos arc, mily hirtelen tud megváltozni! A rendezvous napján sietve mentem föl hozzá, s a lépcsőkön egy teljesen idegen, rendkívül elegáns úrral találkoztam, pedig az igazi meglepetés a lakásban várt reám. Ládák és bőröndök voltak egymásra fölhalmozva és a fiatal nő utazni készült. Kérdéseimre vi-szautaútó mozdulattal felelt és fagyosan hideg tekintettel mért végig. Ajkain gúnyos mosoly játszadozott, a mint határozott, éles hangon követelte, hogy legkésőbb három óra lefolyása alatt ezer forintot juttassak kezeihez, különben ő maga megy el anyádhoz és mindé:.t elárul. Undor, szégyen és félelem dúlt keblemben, a mint e kibivó nő, mint egy iskolás gyermekre reám ijesztett. Nagybátyám nem volt akkor a fővárosban, az nap kellett haza érkeznie a birtokáról, kértem tehát, várjon holnap'g. De ő nem tágított. Egy szörnyű tettre határoztam el hát magam. Bementem a hivatalba és loptam. A beteg homlokán nagy vizcseppek gurultak végig és egy pohár vizet kért. A friss viz jól eshetett neki, mert alig egy rövidke pihenés után folytatta lázas sietséggel tovább. — Igen, én loptam. A pénzt pedig, mely any- nyira égette kezeimet, vittem őrült gyorsasággal annak a szép kígyónak, ki hálásan ugrott felém, vad, sóvárgó tekintettel nyúlt a pénz után, de én iparkodtam ki, csak ki ez aljas házból. Képzelheted lelkem nyugalmát az nap! Lázasan vártam nagybátyámat és alig, hogy megérkezett, ezerötszáz forintot kértem tőle, mert, mint mondám, feleségemnek szeretnék venni egy gycmántékszert, mely a kirakatban megtetszett. Nagybátyám igen jókedvű volt s vigán adta át a pénzt és én hoztam is haza gyémánt-ékszert, de hamisat, — harminc forint volt az ára csak . . . Másnap, a mint a pénzzel zsebemben a hivatalba léptem, látnom kellett, hogy a pénzhiányt már észrevették és egy szegény, szorgalmas, körülbelül huszonöt éves fiatal emberre hárult minden gyanú. Észrevétlenül sompolyogtam tehát az egyik asztalhoz cs a pénzt a fiókba csempésztem, de hiába volt minden. A pénzt ugyan megtalálták, hanem a fiatal embert az igazgató rögtön elbocsátotta.
