Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-18 / 7. szám
2. ________________________________________ községein k kereskedelmére, közlekedésünkre oly nagy fontossággal biió keselyüsi ut évek múltán elhanyagolt, dülőuttá degradálódik ; s a megye közúti alapját esetleg más kiépítésre váró utak elkészitésére fordítják, mivel az állomás megszüntetésével az ut eredeti jelentőségét elveszíti s a létesítésekor kitűzött célnak többé nem felelhet meg. Városunk nevezetes érdeke követeli tehát azt, hogy a keselyüsi hajóállomás további fentartását minden módon és eszközökkel iparkodjunk kieszközölni s a hajótársulatot elvállalt kötelezettségének teljesítésére szorítsuk. Vármegyénk közigazgatási bizottsága már ez ügyben megtette a kezdeményező lépéseket; szükséges azonban, hogy ezt a város is minden módon és eszközzel támogassa s mérvadó helyen kieszközölje azt, hogy a hajóállomás továbbra is meghagyassék, mert különben városunk amúgy is nehéz viszonyokkal küzdő lakosságára és kereskedelmére újabb terhek fognak nehezülni és később uj hajóállomás létesítését csak nagy áldozatokkal lehet majd kieszközölni. Minden késedelem veszélyt rejt magában, azért ezen ügyben késedelmeskedni — városunk nagy anyagi hátránya nélkül — nem lehet! ____VÁRMEGYE.______ — A közigazgatási bizottság múlt hétfőn gróf Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt ülést tartott, melyen jelen voltak: D'öry Pál, Kurz Vilmos, Fórdős Vimos, Fink Kálmán, Pcrszina Alfréd, Tihanyi Domokos, Orfy Lajos, Wosinsky Mór, Krcsmarik Pál, Bernricder József, dr. Hangét Ignác, Kovdch S. Endre, dr. Kramolin Emil Döry Dénes, lotih Ödön, Pereset Kajos, Jeszenszky Andor és Mayer F. Andor. Az alispán jelentése szerint a múlt hó folyamán a közigazgatás menete rendszeres volt, a közbiztonság állapota pedig kielégítő. Az alispáni hivatalhoz 2139 iigydarab érkezeti, melyhez a múlt évről áthozott 453 darab hátralékot hozzászámítva, Szivetrázó volt a jelenet, a mint a szegény, szerencsétlen fiatal ember kebléből fuldokló zokogás tört ki, és testben és lélekben teljesen megtörve, eltávozott. Én utána siettem s kezét megragadtam, mely egy revolvert szorongatott. Némán néztünk egymásra egy darabig, aztán sokáig elbeszélgettünk, s a vége az volt, hogy Kovács Győző elfogadta pénzemet és elhatározta, hogy Amerikába utazik. Utolsó szava átok volt, egy rémséges átok. »És zúduljon átkom a bűnös ártatlan gyermeke, avagy unokája fejére. Ártatlan, ártatlanért.« E naptól kezdve figyelmesen olvastam az újságokat, s ime egy napon minden újság hozta a »Brazília« hajó nagy szerencsétlenségét. Tudtam, hogy Kovács Győző is ezen hajóval utazott, de nevét a megmenekültek közt nem találtam, csupa német és angol hangzású neveket hoztak az újságok, tehát én voltam gyilkosa is. És álmaimban azóta, óh, hányszor láttam Kovács Győzőt a habokkal küzdve, a mint fuldokló zokogás tört ki kebléből, mig utolsó szava átok volt, rémséges átok: »Ártatlan, ártatlanért!« Györgyffy Dénes nehezen lélekzett föl, szemei kidüledtek és kezeivel levegő után kapkodott. Rekedt, sivitó hangon erőlködött újból megkezdeni a beszédet, mely mindinkább gyöngült, érthetetlenné vált. — Egy évre rá meghalt Pál nagybátyám, nemcsak vagyonát, de fényes nevét is reám hagyva. A névcserének talán még jobban örültem, mint a pénznek és hogy teljesen szakítsak a múlttal, a hivatalból is kiléptem és mentünk ki a birtokra lakni. Utolsó kérésem csak az, hogy vigyázz magadra. »Ártatlan, ártatlanért!« volt az átok. Te árTOLNAVARKE.'ySra. _________ fe ldolgozandó volt 2592. Ebből elinteztetett 2186 darab, közgyűlésre fentartatoU 126, hátralékban maradt tehát 280 darab, mely szám három napi ügyforgalomnak felel meg. Kisebb jelentőségű mulasztás miatt két esetben alkalmaztatott fegyelmi eljárás, 8 esetben piciig rendbirságolás. Az alispáni jelentéséből kifolyólag a közigazgatási bizottság fölterjesztést intézett a kereskedtlmi miniszterhez és a cs. kir. dunagőzhajózási társasághoz, hogy a kereskedelmi és közlekedési szempontból nagy fontosságú keselyüsi hajóállomás továbbra is fentar- tassék. A tiszii főorvos jelenti, hogy a közegészségi állapot a lefolyt január hónapban javult az előző hónap viszonyaihoz arányúvá a fertőző betegségek, jelesen a hagyntáz esetek számának csökkenése által. A betegülések legnagyobb számát most is a légzőszervek hurutos és lobos bántalmai képezték, ezúttal gyorsabb s könnyebb lefolyással. A hevenyfertőző betegségek közül volt dilteritisz 34, kanyaró 61, vörheny 37, hökhurut 12, fültőmirigy- lob 17, hagymáz 8. Orvostörvényszéki bonczolás volt 3, rendőri hullavizsgálat 5, és pedig öngyilkosság folytán 2, véletlen haláleset folytán 3. A hatósági orvosok élelmi s élvezeti czikkeket 64 esetben, közhelyiségeket 36 esetben, iskolákat 17 esetben vizsgáltak. A dajkaságba adottak s áma 46, a fehérkereszt által 124 lelencz van elhelyezve Bölcskén és Madocsán, kiknek gondozása úgy a járásorvos, mint az illető körorvos által kellően ellenőriztetik. A dombóvári járás területén Nakon és Várongon képesített halottkém lett alkalmazva. Az árvaszéki elnök jelentése szerint a múlt hó folyamán az árvaszékhez beérkezett 2201 beadvány, melyhez amult év végén maradt 604 darab hátralékot hozzászámítva, elintézésre várt 2805. Kbből elintéztetett 2210, hátralékban maradt 595. A pénzügyigazgató jelentése szerint a múlt hó folyamán adókban és illetékekben befolyt 337758 K. 97 fii., vagyis a múlt év hasonló időszakban befolyt összegnél 20883 K. 35 fillérrel kevesebb. A kir. főmérnök jelentése szerint az állami és kiépített megyei utak jó állapotban voltak. A szegzáidi vámliid vasszerkezete kész, most a feljáró utak elkészítése következik. A kir. ügyész jelentése szerint a szegzárdi törvényszéki fogházban a múlt hó folyamán 116 egyén volt letartóztatva, kik közül fegyházra volt itélöe 8, börtönre 55, fogházra 29, vizsgálati fogoly volt 10, fölebbezés alatt állott 14. A fogházi kórházban volt 16 beteg, kik közül 9 meggyógyult, hetet tovább gyógyítanak. tatlan vagy e dologban, iparkodjál tehát apád bűnét jóvá tenni. Kutass és kérdezősködjél Kovács Győző után és ha reá már nem akadnál, keresd hozzátartozóit. Oszd meg a vagyont velük, ha szűkölködnének, nehogy elérjen — az átok !« Az öreg ur feje nehezen hátrahanyatlott. Még egyszer kétszer fel-felemelkedett, de ép oly erőtle nül rogyott vissza. Szegény, kiszenvcdett. * * * Hamburg kikötőjének egyik oldalán mély gondolatokba merülve sétál föl és alá Györgyffy Pista. Dacc és elszántság honolt arcának minden vonásán, mig mélabus szemei a messze-messze távolt keresik. Civilben és teljes gyászba van öltözve, mi még érdekesebbé teszi sápadt arcát, főúri tartását, a mint lassú lépésekkel a hajó fedélzetére lép, mely még az nap délben Amerika felé indul. A hajón mindenki bámulva nézi a szép titokzatos idegent s különösen a nők bátoritó tekintete kiséri minden mozdulatát. De ő csak az idősebb tengerészekkel vált egy-két szót, aztán újból szokott gondolkodásába merül, mig végre New-York kikötőjében horgonyt vet a hajó. Egy hosszú, sötét éjszaka után, gyönyörű reggelre ébredtek az utasok. A nap ép most bontakozik ki lassú méltósággal a láthatárból, mig sugarai a tenger csöndes habjain csúsznak végig, fényes, aranyos csókjaikkal üdvözölve, a mi utjukba kerül. Tenger, part, kikötő, mind oly szép, oly harmatos és Györgyffy Pista könnyed lépésekkel lép ki a partra. Szemei reményt sugároznak vissza s lényét egész megkönnyebbülés hatja át. Este már a hires Patti hangversenyén látjuk, a mint ő is kipirult arccal, visszafojtott lélekzeltel 1900. február 18. A kir. tanfelügyelő jelentésében előterjeszti, hogy ezen hó alatt 19 iskolát és 1 ovodát 50 tanteremben látogatott meg és elnökölt a bátaszéki községi iskolai tanitóválasztáson. A meglátogatott iskolákban jeles és kielégítő eredményt talált a várdombi rk. iskola alsó osztályán kívül, melyben Schneider József osztálytanító, a magyar beszédnek megfelelően nem bírása és töredezetten beszélése következtében csekély, vagyis ki nem elégítő eredményt mutatott fel. Megemlíti még, hogy a paksi községi iskolában a női kézimunka tanítás szünetel, hogy a bátaszéki községi bel- és felsővárosi községi iskola két első osztályába 214 növendéknek feljárása miatt még egy osztálylyal szaporítandó ; hogy a paksi rk. fiú- és leányiskolába 372 és 399 tanuló jár fel, kik a meglevő 4—4 tanterembe, a 4 tanitó és 4 tanítónő vezetése alatt el nem férnek, miért is mind a két iskolának még egy-egy tanteremmel kibővítése és még egy-egy tanitó és tanítónői állomásnak szervezése elkerülhetetlen; továbbá, hogy a decsi ev. ref. iskola I—III. tanfolyamába 102, IV—VI. tanfolyamába pedig csak 37 osztatott be, melynek célszerűbb beosztása, nevezetesen, hogy a harmadik tanfolyamba járók a felsőbb tanfolyamokhoz osztassanak, elrendelendő, valamint megsürgetendő a paksi ev. ref. iskola 2-ik tantermének és 2 ik tanitói állomásnak szervezése is. Végre, hogy a decsi ovoda 80 növendékének befogadására szűk, alacsony tanterme helyett megfelelőnek bérlete avagy építése elkerülhetetlen Végre jelenti, hogy a pálfai ág. hitv. ev. iskola oki. tanítója fizetésének 800 koronára felemelésére, a vallás- és kozokt. m. kir. miniszter évi 398 korona államsegélyt utalványozott; legvégül, hogy özv, Grosch Henrikni gyönki ág, hitv. ev. tanitói özvegynek pedig az orsz. tanitói nyugdíjalapból évi 450 ko- rena segélyt engedélyezett. — A községi ut, illetőleg mezei közös dülő-ut visszaállitása iránt indított ügy elbírálása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartózik. (A m. kir. minisztertanács 1899. évi szeptember 27-én hozott határozata.) — Mezőrendőri kihág«ási ügyekben a kánlij, a károsult által a feljelentéskor bemondott kár értékénél magasabban meg nem állapítható. (M. kir. földmivelésügyi miniszter 1899. évi 6352. számú határozata.) — Aki bormoslékot természetes borral egy pincében külön megjelölés nélkül tart, az 1897. évi 53850. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet 10. §-ába ütköző kihágást követi el. (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 3247. számú határozata.) szívja magába a menyei hangokat. Hogy csattog, hogy zokog ez a gyönge nő és hatalmas tapsvihar reszketteti meg az óriási épületet, a mint az utolsó hang elszáll ajkairól. A nők kendőiket lengetik feléje, a férfiak tombolnak és minden oldalról hull az arany- és ezüstpénz e csoda hangú nő pici lábaihoz. E nagy lát mában Györgyffy Pista vállaira egy erős kéz nehezedik. Csodálkozva néz hátra s ime egy, körülbelül 50—60 éves öreg ur áll vele szemben. ' — Ln Viktor Schmidt vagyok s bár nevem német hangzású, örömmel vallom magam magyarnak Íme leányomat is bemutatom, ő figyelmeztetett az On »éljen« kiállásaira. A fiatal ember meghatva tette kezét, a milliomos kinyújtott kezébe és katonisan köszöntve, bemutatta magát. — Györgyi! István a nevem és ép ma érkeztem New-Yorkba. Állandó lakásom Budapest, hol mint huszár főhadnagy szolgáltam, de miután édes apám két hónap előtt meghalt, kiléptem a szolgálatból, hogy végre szivem hangját követve, beutazom a világot. A fiatal ember mély meghajlással karját nyújtotta a szép leánynak s vezette a kijárat felé, hol az elegáns landauer várakozott reájuk. Jöjjön velünk, szívesen látom. Legnagyobb boldogságom, ha magyar embert fogadhatok házamba volt a rövid, de barátságos meghívás s Györgyffy örömmel ugrott föl a kocsira. E naptól kezdve állandó kísérője volt Schmidt Olga kisasszonynak, sőt elkísérte birtokukra is őket, mert tudta, hogy e szép, kellemes leánytól megválni úgy sem tud többé. Apja bűne már csak
