Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-28 / 43. szám
X. évfolyam. 43. szám. Szegzárd. 1900. október 28. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- iratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mértékei'«n megállapított árszabály szerint számíttatnak. A trónörökös házassága. Széli Kálmán miniszterelnök törvényjavaslatot terjesztett elő Ferenc Ferdinand, főhercegnek, a magyar királyi trón jövendőbeli örökösének, Chotek Zsófia grófnővel kötött házassága alkalmával tett ünnepélyes nyilatkozatnak és erre vonatkozó eskütételnek becikkelyezéséről. Ebben a nyilatkozatban kettős, eskü alatti kijelentés foglaltatik. Az egyik kijelentésben a főherceg elismeri, miként Chotek Zsófiával kötött házassága morganatikus vagyis nem egyenrangú. Ennek alapján ebből a házasságból születendő gyermekei nem lesznek tagjai az uralkodó-családnak, tehát sem Ausztriában, sem Magyarországon trónörökléssel- nem birnak. A második kijelentés értelme pedig az, hogy a főherceg születendő gyermekeinek ezt a jogi állapotát soha meg nem változtatja később, sőt erre kísérletet sem tesz. Minderre pedig ünnepélyes esküt tett és ennek, valamint nyilatkozatának szövegét két eredeti példányban, német és magyar nyelven kiállítva, aláírta. A törvényjavaslat csupán ezen ünnepélyes nyilatkozatot és esküt tartalmazza. Már most feszegetik azt a kérdést, vájjon ezen nyilatkozat nem módositja-e az uralkodás rendjére vonatkozó szabályt, mely a magyar törvénytárba foglalt, úgynevezett magyar »pragmatica sanctióban« van megállapítva. Ezen főbb kérdések aztán több mellékkérdést szülnek. Nevezetesen, hogy ezen törvénycikkelylyel igy mellékutakon be fogják hozni hozzánk is a morganatikus házasság intézményét, melyet eddig jogrendszerünk nem ismert. Továbbá azt is fejtegetik, hogy Ferenc Ferdinándnak ahhoz joga van, hogy a trónöröklésről a saját nevében előre lemondjon, de ahhoz már nincs joga, hogy a még meg nem született gyermekeit zárja ki a trónöröklés rendjéből. Csupán ezek nevében mondjon le a trónról. A szélső baloldal politikusainak szemet szúr Ferenc Ferdinánd nyilatkozatának az a része is, a melyben az uralkodó család úgynevezett házi törvényeire hivatkozik, holott mi ilyen »Hausgesetzeket« nem ismerünk. Nálunk tisztán az 1723. évi 1. és 2. t.-cikkben foglalt trónöröklési rend az irányadó. Fzenkiviil semmiféle törvénynek alávetve nem vagyunk. A Hausgesetze- ket mi nem tartozunk figyelembe venni, mivel azok nálunk a törvényes kellékeket teljesen nélkülözik. Az 1867-iki III. t.-c., mely V. Ferdinánd királynak a trónról és Ferenc Károly főhercegnek a trónöröklésről történt lemondásaikat utólag törvénybe igtatja, harmadik szakaszában kimondja: »Egyszersmind pedig az ország jogai biztosítása tekintetében jövőre nézve megállapittatik, hogy minden ezentúl bekövetkező trónlemondás Magyarország külön értesítése mellett alkotmányos hozzájárulásával történjék.« Itt ebben a rendelkezésben azon van a hangsúly, hogy »külön értesítés«, »külön hozzájárulás« szükséges. Azzal, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg külön magyar nyelvű okmányt állított ki Magyarország részére, legfeljebb csak a külön értesítés szempontja alá esik. De a külön hozzájárulás ezen még hátra van. Ez a törvénybe igtatás. így tehát alkotmányjogi szempontból kötelessége volt a magyar kormánynak, hogy ezzel a törvényjavaslattal a ház elé járuljon. Különben súlyos alkotmányjogi mulasztást követett volna el, mivel itt tényleg trónról való lemondásról van szó. Már most az a kérdés, hogy Ferenc Ferdinánd lemondhat-e születendő gyermekei nevében a trónról? Ezt mindenesetre megteheti, mert, ha önmaga lemondhat, lemondhat születendő gyermekei nevében is. Ebben nem lehet korlátozni őt. Tulajdonképen a lemondás körülményei csak annyiban birálandók el, hogy fizikai kényszer hatása alatt, tehát igy szabad elhatározásának korlátozása mellett irta-e alá az okmányt. Ezt sem lehet mondani. Sőt teljes joggal feltételezhető, hogy Ferenc Ferdinánd szabad elhatározásából tette ezen lemondást, csakhogy szive választottját nőül vehesse. Olyan körülmények tehát teljesen ki vannak zárva, a melyek mellett Ferenc Ferdinánd főherT A R C A. Amit az asszony akar ... Irta: Molnár Gyula. Bányay: (elegáns jacqetteben, karján világos- i szürke felöltővel, kezében puha nemez-kalappal és - ezüstfogantyus bottal, a boudoirba lép, ahol a felesége, Katinka, a tükör előtt ülve szemlét tart toi- letteje fölött. Itt-ott egy-egy hajfürtöcskét simít félre vagy még jobban a homlokára huzza, aztán a csipkés fichu-t igazgatja. Bányay kissé türelmetlen.): Kedveském ... én már azt hittem . . . Katinka: (Mérgesen.): Mindjárt . . . Mindjárt . . . ! Ha a nyakamra jösz, akkor sohse készülök el . . . Bányay: Drágám, én nem akarlak zavarni . . . sőt, ha utadban vagyok . . . Katinka: (Hirtelen mozdulattal): Maradj ! Hiszen már csak egy másodperczig tart! . . . Bányay: Akkor le sem teszem a felöltőmet . . . Katinka: Nagyon helyes ! (A másodperczek időtartama iránt Katinka nem bir kellő tájékozottsággal és Bányay türelmetlenül jár le-föl; majd megáll a szoba közepén, kiveszi óráját és nem minden célzás nélkül koppintja össze Födelét.) Bányay: Hm ! Nyolc óra ! Katinka: (Meg se mozdul): Éppen ideje, hogy menjünk . . . Bányay : (Sóhajtva): Mire vacsorához jutunk, félóra is beletelik . . . Pedig ma igazán éhes vagyok . . . Katinka : (Abbahagyja a rizsporozást és forgatható székén férje felé gördül); Apropos! Hol vacsorázunk ma? Bányay: (Közönyös arccal): Ahol tetszik kedvesem . . . Katinka : Akkor hát ott, ahol a múlt vasárnap is. (Kémleli férje vonásait.) Bányay: (Elvörösödik, kezeit ökölbe szorítja s hamar a zsebébe dugja): ügy látszik, jól sejtettem ... Ez az egyetlen hely — ahová ma nem megyek. Katinka: (Nyugodtan visszagorditi székét a tükör felé s újra kezébe veszi a rizsporos szarvas- bőrt): Mi kifogásod van ellene? Bányay: Semmi! De az ember nem azért megy vendéglőbe, hogy halálra boszantsákl Katinka: Nem értelek . . . Bányay: Ó, te jól tudod, kiről van szó . . . Gézáról, fiatal barátodról, aki bizonyosan ott vár egy számunkra lefoglalt asztalnál! Biztosra veszi, hogy odamegyünk. Már pedig ebből semmi se lesz! Katinka: (Gúnyos mosolylyal): Csak nem vagy féltékeny reá ? Bányay Ah, dehogy! . . . Nem vagyok féltékeny. De ma egy kis furfangra határoztam el magam. Föltettem magamban, hogy rád bízom a vendéglő megválasztását, csupán azért, hogy éppen ■ abba ne menjek, amelyet ki fogsz jelölni. Megbocsáss, de ez volt a legbiztosabb módja annak, j hogy e tejfölösképü, unalmas emberkétől ez egy- | szer legalább megszabaduljak. Ak. . . hisz ez tür- : heteden! . . . Odacövekeli magát az uszályodra, j ostoba szemeit rád mereszti . . . engem olybá vesz, mintha ott se volnék! ... Ha szólok hozzá, olyan szórakozott, olyan zavart, hogy meg se hallja! A szavaidat lesi és elfojtott sóhajokat szo- [ rit vissza magába ... No tudod, ez egy kissé sok ! ! Egy huszonkétéves kölyök. . . Már megengeded .. . Katinka: (Egykedvűen): Ostobaság! . . . Ne beszéljünk róla. Egyszerűen máshol fogunk vacsoráim ! Bányay: Valahol, ahol pompás czigányzene van . . . nemde ? Katinka: Sajnálom, de én ma nem vagyok cigányzenére diszponálva . . . Bányay, Nem vagy cigányzenére, diszponálva? Ez baj! Akkor hát keressünk valami csendes, előkelő és nyugodt helyet . . . Katinka : Nem, barátom. Azokra a túlságosan előkelő és nyugodt helyekre az ismerőseink nem járnak . . . Elszigetelni magam a világtól semmi kedvem — semmi kedvem. Bányay; Tudok én olyan hotelt is, ahová igen sok ismerősünk jár. Katinka: Nyakig ülni ismerősök és jóbarátok közt? . . . Nem, barátom ! ahoz nincs kedvem. Nem akarom pagodli módjára a fejemet billegetni jobbra-balra . . . előre hátra. Egyebet se
