Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-09-02 / 35. szám

és erkölcsi ember formálódik, ki az élet küzdelmeiben nemcsak megállani, de azoknak irányt adni is tud. De hogy a középiskola e nagy célt elérhesse, hogy a tanár ne csak oktasson, hanem nevelhessen is, hogy dicséretének örüljön, feddő szavának súlyát érezze a gyermek, első sorban tekin- télyre van szüksége. Igaz, hogy ennek megszerzéséhez legtöbbször elég a tanár rátermettsége, elég tudásának ereje és jóakaró szivének melege. De mégis sokat levon a tiszteletből, ha otthon és társaságban a tanárról olyan hangon emlékeznek meg, amelyből a gyermek nem tiszteletet, nem igaz megbecsülést, hamm kicsinylést, talán lenézést érez ki. A szülőnek nem szabad felednie, hogy önmaga, azaz gyermeke ellen vét, ha a tanárt, a tanári állást kisebbíti. A tanár a tanulóval szemben a felsőbbséget, a törvényt képviseli; a törvény számára követeli tehát az engedelmességet, a tiszteletet.

Ez a kívánság persze előre feltételezi, hogy a szülők is higyjenek a tanár igazságosságában, szerető jóakaratában; föltételezi, hogy az iskola híven teljesiti a rábízott tisztet s a tanár a ráruházott — mintegy birói Ítélkező — hatalmat mindenkor a legtisztább lelkiismerete szerint, elfogulatlan igazságérzettel gyakorolja.

Az iskolai nevelés eredményét sok szülői ház az által is gyöngíti, hogy a tanulót maga teszi koraéretté s hozza oly testi és szellemi dispositióba, mely korához nem illik s az iskolai munka sikeres elvégzésére alkalmatlanná teszi. Sok szülő fonák felfogásból megfosztja gyermekét a legnagyobb boldogságtól, a naiv, derült, édes gyermekkortól. — Akkor, a midőn a gyermek-ifjúnak még élvezetet kellene találnia a szabadban való lapdázásban s iskolai dolgaira kellene gondolnia, akkor ily kívánságokra blazirtul mosolyog, mert hisz már táncmulatságokba, családi estélyekre jár, dohányoz, szeszes italokat élvez.

A szülő ezeket látva, ragyog a boldogságtól s rámondja: »életre való ember lesz belőle.« — Természetes, ha aztán ez

2.

— Ide gyerünk fiuk. — Egy belvárosi kávéház előtt voltunk . . .

. Aztán összeültünk, knickebeinokat rendeltünk, és kezdtük leszólni, leszidni a bált. Régi jó szokásuk a fiatalember-táncosoknak bál után. Szidtuk a cigányt, a vacsorát, mindent. Hogy micsoda tehetetlen cigány volt, hogy a lányok mennyire nem tudnak táncolni, nem is érdemes velük táncolni, hogy rossz volt a pezsgő, sőt hogy még a padló se volt tisztességesen felvikszelve. Aztán meg, hogy a mamák közt mennyi a komikus figura, melyik mama veszi szívesebben, ha inkább neki kuszáinak, mint a lányának és hogy melyik lány beszél össze több butaságot. Béla gyűrött gallérjában és a szemébe lógó borzas hajával odaállott a kasszi- ros-kisasszonyhoz udvarolni, talán meg is értették egymást . . . hisz mind a ketten olyan álmosak voltak . . . Pista, a tüzérönkéntes folyton azt hangoztatta, hogy örül, mert ma nincs >Dienst«-je és a friss napilapokat kezdte olvasgatni. Mi meg kritizáltuk tovább a világot . . . Csak a Bandi gyerek húzódott félre tőlünk, belevette magát egy nád- fauteillbe, és szótlanul bámult maga elé. Nem volt álmos, de azért úgy elgondolkozva nagyokat lélegzett és félig lehunyta a szemeit . . .

— Te Bandi! Ugyan ne hülyéskedj . . . Kezdesz unalmassá válni avval a nagy fene szerelmeddel . . . Szinte nevetséges vagy már . . . Gyér’ ide öreg, aztán megiszunk még egy knickebeint. . .

a tanuló tanulmányaiban folyton hanyatlik s eredményt alig tud felmutatni, ennék is az iskola az oka.

Ha a szülői ház rájön arra az igazságra, hogy akkor neveli gyermekét leghelyesebben, ha minél tovább gyermeknek őrzi meg s ha az iskolát ebben támogatja: nem lesz oka a középiskola szellemét, munkájának eredményét megtámadni.

Auerbach Lipót.

— „Inter duos litigantes . . . .“ cim alatt lapunk utolsó számában megjelent közleményből annak az állításnak a valódiságát, mintha a szegzárdi kerület függetlenségi pártjának vezéremberei közül, valamint a sárköziek közül is számosait elégedetlenek volnának a jelenlegi állapottal — kétségbevonja a »T. K.« — Bocsásson meg nekünk a »T. K.«, de őt a szegzárdi kerület választói intencióinak és érzületének elbírálására, a melylyel a jelöltjük vagy képviselőjük irányában viseltetnek, illetékesnek nem tartjuk, nem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert magától az érdekeli féltől tárgyilagos Ítélet és kritika nem várható. A »T. K.« tagadása ellenére határozottan fentart- juk ama állításunkat, hogy Rátkayhoz Szegzárdról a függetlenségi párt egyik > vezér egyéniséget -»több vezértársat megbízásából tényleg levelet intézett, a melyben Rátkayt felkérték, hogy vállalja el a szegzárdi kerületben a jelöltséget, mert a választók többsége a jelenlegi állapotokkal elégedetlen és őt óhajtja képviselőjének megválasztani, lény, hogy Rátkay ezen felszólítást megkapta és arra már felelt is. Rátkaynak mint pártembernek válasza az adott körülmények között igen korrekt. Megköszöni a feléje irányuló bizalmat. Kívánatosnak tartja, hogy a szegzárdi kerület megtartassák a függetlenségi pártnak, hogy a béke ezen kerületben ismét helyreálljon és hogy a függetlenségi párt elnöke, valamint ezen kerület választói és jelenlegi képviselője egymás között tisztázzák ügyüket és a párt elnöke döntsön majd a jelölt kérdésében, ő azonban egy elvtársa ellen a jelöjtséget el nem fogadja, lény az is, hogy egy felirat készült az országos függetlenségi párt központi irodájához, a melyben ugyanezen kérelem van előterjesztve és megokolva. Ez a felirat aláírások gyűjtése céljából átadatott egy bátaszéki függetlenségi párti > vezér fér fiúnak«, ki sznén az engedetlenek, illetve a »T. K.« szerint az »összeesküvők* *, táborába tartozik. Tény az is, hogy a sárköziek a Kossuth Ferenc-féle körutazás óta lelkesült elragadtatással beszélnek — Rátkayról és nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy őt szeretnék jelöltjükül megnyerni.

TOLNA VARMEGYE.

Bandi egy szót sem felelt, de felállott, oda húzta közibénk a székét és leült. Erősen meglátszott rajta, hogy untatja ez a mi léha pletykánk, és hogy másutt jár az esze.

— Ugyan ne busulj Bandi . . . Lesz még szőlő lágy kenyérrel. Hét napos murit csapunk a lakodalmadon . . . úgy teszünk, mint Bácskába szoktak . . . ezelőtt vagy száz esztendővel ... No igyál 1 ... Az ő egészségére . . . Sokáig éljen !... Bandi szinte fájdalmasan nézett rám, aztán utánam motyogta halkan az »éljem-t, és felhajtotta a poharat . . .

— De édes Bandi 1 Mi ütött te beléd . . . Hisz egész oda vagy ma . . .

— Eh hagyjatok . . . nem vagyok jó kedvemben, — ez minden.

— Te Bandi, gyere csak egy kicsit velem oda hátra a kártyaszobába . . . úgysincs ott egy lélek se most . . . beszélgethetünk egy kissé.

— Kérlek — szólt — szívesen.

*

Újra letelepedtünk.

— Édes Bandi tudod, hogy legjobb barátod vagyok, mondd el őszintén, hogy mért vagy olyan rettenetesen szerencsétlen, olyan nagyon boldogtalan, hisz úgy föstesz, mint egy öngyilkosjelölt . . .

— De hadd el kérlek, boldogtalan vagyok . . . nagyon ...

— Végül tény az is, hogy Rátkayn kívül ugyancsak a sárközieknek egy küldöttsége egy helybeli tekintélyes függetlenségi párti ügyvédnél is komolyan puhatolódzott az iránt, vájjon nem volna-e hajlandó a jelöltséget elfogadni.

Ilyen körülmények között — midőn egy évvel a választás előtt ilyen és ehhez hasonló tünetekkel és áramlatokkal találkozunk — mégis csak nekünk volt igazunk, a midőn azt állítottuk, hogy sokan vannak az elégedetlenek, bárha ez a »T. K.«-nek tetszésével nem is találkozik. Konstatáljuk különben, hogy mi talán ezekkel a mozgalmakkal nem is foglalkoztunk volna, ha a >T. K.«, habár burkolt alakban, ezekre vonatkozólag egyik előző cikkelyben célzást nem tett volna. A szegzárdi választó- kerületre nézve egyébként a mi világos álláspontunk az, hogy nagyon kívánatosnak és üdvösnek találnánk,, ha ezt a kerületet a szabadelvüpárt számára végre meg lehetne hódítani. Bennünket csakis ebből a szempontból érdekelnek a függetlenségi pártnak belső viszályai és meghasonlása és amennyiben a szabadelvű párt ebben a kerületben minden igyekezetünk és óhajtásunk dacára mégse vihetné diadalra a szekerét és meg kellene nyugodnunk abban, hogy újból is ellenzéki pártállásu képviselője legyen a mi kerületünknek — ez esetben a mostani képviselő ellen lehetne a legkevesebb kifogásunk. Qui vivrar verra. ...

VÁRMEGYE.

— A műépítész cim használata ez idő

szerint engedélyhez kötve nincs, és igy kihágást nem képez. (A m. kir. belügyminiszter 1900. évi 1328. sz. határozata.)

— Malomárok kiszélesedése miatt nem

a vizrendőri, hanem az engedélyező hatóságnál emelhető a panasz. (A m. kir. földmivelésugyi miniszter 1899. évi 94088. sz.)

KÖZSÉGI ÉLET.

— A pécsi községi közigazgatási tanfolyam megnyitása f. évi szeptember 6-ikán lesz a megyeházán. A megnyitást az előadók és hallgatók jelenlétében Fejérváry Imre báró dr. főispán fogja ünnepélyesen végezni. A tanfolyam igazgatója Koszits Kamii megyei főjegyző csütörtök d. u. 5 órakor értekezletet tart a tanfolyam előadóival,, akik az igazgatón kívül: Bolgár Kálmán anyakönyvi felügyelő, Angyal Pál dr. jogtanár és egyetemi magán tanár, Augusztáitrenc pénzügyigazgatósági titkár, Záray Károly dr. keresk. és iparkamarai titkár, Nagy Jenő megyei tiszti főügyész,. Kim Gáspár megyei árvaszéki ülnök, Darócy Aladár dr. főispáni titkár, Trober Aladár dr. városi főjegyző.

1900. szeptember 2.

— Ne szakíts félbe. S ez különben sem igaz, a mit mondasz. Hiszen semmi okod nincs rá ! . . • A szerelmedben boldog vagy, legalább én úgy tudom . . . Aztán meg annyi szép lány szinte neked kurizál . . . hát mi az ördög bánthat téged ?

— Édes barátom, azt nem mesélhetem el tenéked. Már csak azért sem, mert olyan furcsa, szinte ostoba dolog ez, hogy jó magam el se hinném, hogy ez a valami általán létezhetik, ha nena éppen magamon tapasztalnám . . .

— De hát mi az a dolog ?

— Egyszerűen nevetséges az egész. Egy probléma felett nem tudok tisztába jutni. Kinos,, buta lelkiállapot, a mely vagy beteges jelenség, vagy a phanatismus non plus ultrája, legalább én csak ennek tarthatom. Különben édes Georges.-*5 jó emberem vagy, elmondom néked, hisz -ígyis- tudsz az egész dologról.

— Nos hát, az én, ti általatok annyirameg- iiigyelt, úgynevezett boldog szerelmemben gyet' len boldog pillanatom sincs, és soha nem E lesz- Mért ? Mert lásd, ha nem vagyok vele, ha nffl tetőm, akkor gyakran olyan őrült vágy fog t, de- olyan rettenetesen marcangoló, akaró vágyak>zas, hogy az meghalad minden képzeletet! S ha úgy magam vagyok, gyakran elsirom magam, mintegy gyermek, de nem fájdalmamban, hanem dühömben. Mert nem fájdalom az, a mi ilyenkor kitör bdőí lem, hanem toporzékoló düh, a mely zúzni, tö01-