Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
Koszits Ákos dr. vármegyei alügyész, tiszteletbeli főügyész, Vádnai Jenő megyei II. aljegyző tiszteletbeli főjegyző, Jeltasich István dr. törvényszéki orvos tiszteleleibeli vármegyei főorvos, Deutsch Kornél városi főszámvevő, Rásky Béla dr. ügyvéd, Pintér Ferenc városi tanácsos és Ssivér István dr. megyei III. aljegyző. Az 1. félév tananyaga lesz: 1. Tételes magyar közjog, heti 2 óra, előadó Tróber Aladár dr. 2. Közigazgatási jog általában és belügyi közigazgatás, előadja: a) az általános részt, heti 3 órában Vadnay Jenő, b) a gyámsági és gondnoksági ügyeket Kim Gáspár; c) az egészségügyet Jellasich István dr., d) a betegápolás és szegényügyet Darúcy Aladár dr. mindannyian heti 1 órában. 3. A pénzügyi igazgatást előadja heti 4- órában Auguszt Ferenc. 4 A közgazdasági igazgatást előadja heti 3 órában Záray Károly dr. 5. A vallás- és kózoktátásügyi igazgatást előadja heti 2 órában Bolgár Kálmán. 6. A tételes magán magyar jogot előadja heti 4 órában Koszits Ákos dr. 7. A büntetőjogot előadja heti 3 órában Angyal Pál dr. 1. A községi ügyvitelt és irály tant előadja heti 1 órában Koszits Kamii. A II. félévben: 1. A belügyi közigazgatásból a) az anyakönyvi és házasság kötési eljárást előadja heti 2 órában Bolgár Kálmán; b) a cselédügyet, tolonc, csendőr és közrendészet ügyét heti 2 órában előadja Szivér István dr. 2. A pénzügyigazgatás óraszáma és előadója marad. 3. A közgazdasági igazgatást előadja heti 4 órában Záray Károly dr. 4. A katonaügyi igazgatást előadja heti 3 órában Pintér Ferenc. 5. A telekkönyvi rendtartást előadja heti 2 órában Rásky Béla dr. 6. A peres és peren kívüli eljárást előadja heti 3 órában Nagy Jenő. 7. A számvitelt előadja heti 4 órában Deutsch Kornél. 8. A községi ügyvitel és tiszti irálytan óraszáma és előadója változatlanul marad. — A „Toliuuiiegyei jegyzők és körjegyzők egyesülete“ évi rendes közgyűlését ezidén szeptember 1 én tartotta meg a vármegyeház kistermében. Jelen voltak: Kerbolt István elnök (Regöly), Klirnes Antal egyl. jegyző (Hőgyész), 1900. szeptember 2. szeretne mindent, a mi az útjába esik. Mert mindenkit, sőt mindent a világon avval gyanúsítok, hogy a boldogságomnak útjába akar állani . . . Mindenki gyanús nekem, a ki él. . . Úgy érzem magam, mint egy rabláncra fűzött oroszlán, a kit nem vasrudak szorítanak ketrecbe vissza, hanem a ki egyetlen hosszú láncra van kötve ... és a teljes szabadságra vágyik. Mert a ketrecbe zárt fenevad hamar megszokja a rabságot. . . Tudja, hogy öt lépés előre, ugyanannyi hátra, aztán megint öt előre . . . S hogy ez igy van, s igy fog tartani, a mig ő él ... De a láncra fűzött mozoghat szabadon, ugrándozhat, a mig a lárc engedi, lehempereghet a földre és élvezheti a szabadságának csalfa délibábját . . . csak épen azt nem érheti el, amire olyan nagyon vágyik . . . Mért ? Mert az a valami egy lépéssel messzebb van, mint a nyakára fűzött lánc hossza . . . így vagyok vele én is. Sokszor ordítani szeretnék, ordítozni vadul, bőszülten . . . de elfúl a hang a torkomon, mert el kell fullasz- tani . . . Emberek ... ti csőcselék . . . eresszetek, eresszetek hozzá .... hozzá ... ti gazok ... ne sikkaszszátok el tőlem . . . ő az enyém . . . ő kell nekem . . . velem született jogom van hozzá . . . szükségem van rá ... ha kell véres testeken fogok keresztülgázolni .... hogy hozzá férhessek, hogy ott lehessek nála . . . érte . . . vele . . . — Az Istenre Bandi mi lelt! ? Kérlek igyál egy kis vizet, egészen neki vörösödtél, nagyon Kiss Pál (Gyulajováncza), Lunova János (Zomba), Duzs Dániel (Őcsény). Lemle Béla (Bikács), Helfen- bein Dániel (Apáthi), Virányi Károly (Agárd), Zsig- mond Elemér (Harcz), Halmay Tivadar (Medina), Kühnel Ferenc (Bonyhád), Simon Lajos (Decs), Huszár János (Őcsény), Hólzl Antal (F.-Nána) és Kiégi Béla (Agárd). — Elnök a megjelent tagokat ! üdvözölvén, az ülést megnyitja. Tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy az egyl. pénztáros és Purth Adolf r. tag elmaradásukat súlyos családi körülményekkel kimentették. Majd Németh Kálmán elhunyt egyl. tagról emlékezik meg néhány, őszinte részvétet kifejező szóban. A tárgysorozat első pontjaként jegyző felolvasta az elnöki jelentést. »Beteges tünetek észlelhetők — úgymond a jelentés — az egyesület életében.« — Szomorú tapasztalatokra jutott az utolsó pár évben: 15 évvel ezelőtt a vármegye összes jegyzője (egy kivételével) tagja volt az egyesületnek, s ma a 126 közül 83 rendes és 10 tiszteletbeli tag. — Ezen szomorú tapasztalattal szemben azonban reméli, hogy a következő év szerencsésebb viszonyokat teremt. Szomorú állapotban van a pénztár is : nehány tag évek óta egy fillér tagdijat sem íizete t. Utolsó kisérletkép indítványozza : szólitsák fel a hátr. tagokat a járási főszolgabirák utján hátralékaik megfizetésére, ahol az sem használ, perelniük kell. A központi egyesület elnöke és jegyzője megígérték, hogy a jövő évi közgyűlésen személyesen részt fognak venni. — Az elnöki jelentést a közgyűlés tudomásul vette. — Az 1898. évi számadás megvizsgálására kiküldött bizottság a számadás adatait helyeseknek találta, de a megdöbbentő anyagi viszonyok létrejötte körül mulasztást vél fölfedezni, ép ezért az elnökséget felelősségre vonni indítványozta. A közgyűlés határozatilag kimondja, hogy a számvizsgáló bizottság indítványát el nem fogadja, minthogy feltevése és véleménye téves, amennyiben a hátralékok behajtására az elnökség minden lehető intézkedést megtett. Nehezményezte a számvizsgáló bizottság azt is, hogy az elnök 5 frt fuvardijat felvett mint nyugdíj választmányi tag. Elnök erre vonatkozólag elmondja, hogy az egyesület egyik évi közgyűlése ez irányban úgy határozott, hogy a nyugdij-választmány tagjainak igenis jár fuvardíj, ép azért mondja ki a közgyűlés, hogy a régi határozathoz képest a vál. tagok ezentúl is jogositvák a fuvardíjakat felvenni. A közgyűlés ennek jogosságát elismeri és a régi határoza'ra utalva: a vál. tagokat ebbeli követeléseikkel a jövőre nézve az egyl. pénztároshoz utasítja. — A számadásokra és jelentésekre vonatkozólag a közgyűlés jóváhagyólag és felmentőleg határoz. Az 1899. évi jegyzői majális számadását is az előbbi bizottságnak kellett volna megvizsgálnia, de ezt tévedésből nem kézbesítették neki, azért a közgyűlés most rendeli kiadni. indulatba vagy; az erek ... az ereid . . . Bandi, nem vagy te szívbajos? — Szivbajos ? Haha! De igen ! Ezt olyan metszőén gúnyos hangon mondta, hogy megijedtem. — Bandi . . . — Nos? — Bandi, neked nincs más bajod, a mint látom, hogy egy kicsit nagyon szerelmes vagy . . . és neki vagy indulva egy kicsit. . . kérlek, ez nem probléma ... ez nagyon közönséges dolog .... megesik mindennap . . . Imádott poétám Heine is igy mondja: »Es ist eine alte Geschichte . . . Doch bleibt sie ewig neu!« — Halt 1 Nem ugy ! . . . Látod édes Georges, most jön a probléma . . . Most jön az, amin dühöngöm . . . ami a véremet korbácsolja fel . . . — De hát micsoda ? — Hallgass ide. Ha nála vagyok, vele, akkor nem hánytorog ugy a lelkem. Csendes akkor a szivem, csendes a lelkem, csendes vagyok magam is, egészen csendes. Talán túlságosan is csendes. Nem érzek semmit. Ellenkezőleg . . . szinte csalódást érzek . . . Ugy érzem, hogy az a boldogság, hogy vele lehetek, nem áll eléggé arányban avval a rettenetes vágyakozással, a melylyel vágytam e pillanatokra. Nem jutalmaz meg eléggé azokért a förtelmes gyötrelmekért, a melyeket kiTOLNA VÁRMEGYE. Az 1899. számadás megvizsgálására Kiss Pál elnöklete alatt Lemle Béla és Abrahátn Lajos tagok küldettek ki. Az 1900. évi majálisra vonatkozó jelentés örömmel konstatálja a sikert: 115 korona és 34 fillér jutott a nemes célra, a tolnamegyei jegyzők gyermekeinek ösztöndíj-alapjára. A felülfizető tagoknak jegyzőkönyvi köszönetét szavaznak és hírlapi köszönetnyilvánítást tesznek közzé. Lemle Béla bikácsi jegyző felvetette azt a kérdést: miért tartják a majálist mindig Hőgyészen ? A közgyűlés egy ízben állandósította ezt a dolgot, mert Klirnes Antal teljes garanciát vállalt a sikerért. A költség- vetés értelmében az évi tagsági dijat 3 koronában állapították meg. A központi jegyző-egyletnek a jegyzői árvaházak tárgyában tett indítványát erejéhez képest támogatja az egyesület. Az országos köz- ségjegyzői árvaház 40.000 frtnyi tőkéjének mikép való kezelésére vonatkozólag a közgyűlés a központhoz azt az indítványt teszi, hogy a tőkésítést és ellenőrzést vármegyénkint az egyes egyesületek külön-külön teljesítsék: adják vissza a vármegyénkint gyűjtött összegeket az egyesületeknek, ezek a pénzt elhelyezik, közgyülésileg évenkint határoznak annak sorsa felett és a központnak mindenkor felelősek lesznek az összeg erejéig. A központi egyesület elnökének tisztelt személyisége ellen ugyan a legcsekélyebb kifogást sem teszik, ámde a törökszentmiklósi takarékot egy ily összegű közvagyon elhelyezésére nem tartják alkalmasnak. Az egységes nyugdíj-tervezet ügyére vonatkozólag akként határoznak, hogy — bár a beküldött tervezetet is elfogadhatónak találják, — a tolnamegyei jegyzői egyesület nyugdíj tervezetét — mint jobbat — ajánlják elfogadásra. Szabó Mihály szántói nyug. jegyző kilépését az egyesület, mint határozott veszteséget, sajnálja. A központi jegyzői gyűlésre az elnököt, Lemle Béla és Duzs Dániel tagokat küldi ki a közgyűlés. Az orsz. központi egyesületnek a közig, egyszerűsítésére vonatkozó indítványát elvben helyeslik, mégis tanulmányozás és esetleges kibővítés végett azt a választmánynak kiadja. Végül a közgyűlés a tagok neveinek tüzetes lajstromát állította össze.- Az utolsó jegyzői vizsgák vármegyénkben augusztus 29. és 30-ára voltak kitűzve. Tizenöten folyamodtak a vizsga letételére, de a belügyminiszter időközben kiadott rendelete folytán 14 jelentkező kérvényt visszautasítottak, mert elkésve jelentkeztek. Egyedül Bocsor Elemér tabi segédjegyző vizsgázhatott volna, ő azonban piár augusztus 23-án Somogy vármegyénél sikerrel letette a jegyzői szigorlatot s igy nálunk visszalépett; Tolnavármegyében tehát a régi rendszerű utolsó jegyzői szigorlatot nem tartották meg. ____________________________________ 3. ál lok az epedésben. Olyan köznapinak, olyan semminek tűnik fel előttem, mintha nem is ő volna, a kire vágyakoztam, a kire vágyam minden lángját pazaroltam. Csalódottan, kijózanodva mindig szinte azt akarom kérdeni tőle: »Hát maga az?« Igazán maga ... jaj de különös . . . Délibáb ... A valóságban egészen más . . . több igaz van rajta . . . nagyon is sok igaz ... A rózsás tündérfátyol lehull a szememről, a gyémántporos ragyogó csillogás múlik . . . csak a húsból, vérből való testet látom, a kin önkéntelenül azt látom, hogy nemsokára tisztes családanya lesz belőle, és — szét fog esni. Aztán beszélgetünk. Csupa banalitást. És én ugy érzem, hogy ez igy rendben van ... És újra üresnek látom az egész világot. Látod édes Geor- gesom, ez tesz engem szerencsétlenné. A kielégíthetetlen vágy a legszörnyübb kínokat okozza nekem, s ha beteljesült a vágyam, akkor pedig éppenséggel nem érzem magam megjutalmazva. Kezdesz megérteni öregem, nemde ? — Értlek Bandi. És sajnállak. De nem igen segíthetek rajtad. Egy tanácsot azonban adok. Ha netán mégis a feleségeddé lesz valaha, csak minden héten egyszer légy vele, hat napig pedig — vágyakozz rá! így soká fog tartani a szerelmed. Amúgy pedig négy hét alatt ráunnál. Bandi nagyon elszontyolodott. — De most gyerünk vissza a fiukhoz, és gyerünk egyúttal haza. #
