Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-02 / 35. szám
TOLNAVÁRMEGYE X. évfolyam. 35. szám. Szegzárd, 1900. szeptember 2. Előfizetés! ár: Egész évre . . . 12 korona. Fél évre . . . 6 » Negyed évre . . 3 > Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóiratalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- I tések és a hirdetések is a szer- I kesztőségh-z intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított | árszabály szerint számíttatnak. A családi nevelés és a középiskola. A kornak ideges türelmetlensége, mindenen uralkodó utilitárius nézete, a kenyér- kereset súlyos problémája, a gyermekeiért aggódó szülői szeretet és sokszor a hiúság olyan követelésekkel lép fel az iskolával szemben, a melyeknek az — ha nem akarja rendeltetését szem elől téveszteni — egyáltalán nem felelhet meg. Ha pedig eredeti céljától eltérve az u. n. korszellem szolgálatába szegődnék, azzal megrendítené egész művelődésünk alapját, kiölne az életből minden nemes idealismust. Erre a lázas türelmetlenségre vezethető vissza, hogy sokan szemére vetik az iskolának, miszerint nem nevel az élet számára. Ezek feledik, hogy a középiskola nem szakiskola s így nem is juttatja növendékeit oly szakismeretek birtokába, melyek existentiájukat, anyagi boldogulásukat menten biztosítanák. A középiskola, különösen a gimnaziális oktatás célja, hogy az általános műveltségnek rakja le biztos alapját; jellemes, minden szépért és nemesért lelkesedni tudó nemzedéket neveljen, a melynek feladata lesz a nemzet államfentartó elemét képviselni. Ragaszkodik a múlt azon hagyományaihoz, a melyek a műveltség közkincsei; fölveszi tantervébe a klasszikus nyelvek örökszép remekeit, a melyek a kor merev hasznossági szempontja ellenében az idealismus védő bástyái. Ezt azonban nem vaskalapos- ságból cselekszi, hanem azért, mert az ifjúság harmonikus nevelése szempontjából szükségesnek tartja; teszi azért, hogy a folyton I változó divat s új meg új áramlatokkal szemben a művelődés és műveltség örök elemeit védelmezze, megőrizze. Emellett számot vet az élettel és ennek követelményeivel is. Mindaz, ami a középiskola tantárgyai között szerepel, arra szolgál, hogy a növendék ismerje a körülötte létező tárgyakat, megértse a természetben felmerülő jelenségeket, ismerje a múltat, melyen a jelen fölépült, a jelent, uralkodó eszméivel együtt; ismerje nemzetét s annak szerepét j az emberiség történetében, hogy így a haza iránt tartozó kötelességérzetét folyton ébren tartsa. A középiskola e nagy feladata határozza meg szellemét, munkásságát. A szülői ház és az élet között áll. A szülői ház szelleméből átveszi a türelmet és szeretetet, az életből átveszi annak komolyságát, A középiskola munkájának hatását különösen az gyöngíti, hogy a szülői ház csak nagy ritkán ismerkedik meg a középiskola igazi feladatával, szellemével és kötelességeivel. A középiskolát rendesen azért tartják szükségesnek a szülök, mert ennek az elvégzését bizonyos hivatalok feltétlenül megkívánják. Mindazt, a mi ez utat. rövi- ; debbé és könnyebbé teszi, örömmel üdvöz- lik. Főcél a mindennapi kényéi biztosítása, de az ember lelki és jellembeli műveltségének megszerzése már másodrendű dolog. Már pedig, hogy a szülői ház a középiskola munkáját eredménynyel támogathassa, föltétlenül szükséges ennek igazi feladatának és céljának a megértése, mert csakis ebben az esetben végezheti a középiskola sikerrel nevelő munkáját. Tagadhatlan, hogy a családi nevelés az ember legszebb, legnemesebb vonásainak kifejlődésére döntő befolyású. De azért nem elégséges a nevelés egész munkájának meg- j oldására, már azon lényeges különbségnél i fogva sem, mely a szülői ház világnézete és a társadalom világnézete, a szülői ház élete és a társadalom élete közt van. Óriási űr választja el e két világot egymástól. A szülői ház nem nyújtja azon ismereteket, nem adja meg a léleknek azon fejlettséget, melyekkel a társadalomba léphetnénk. A szülői ház a legtöbb esetben csak bizonyos specificus, családi sajátságokkal ruházza fel az embert, a melyek az életküzdelem megkezdésére elégtelenek. Csak ezekkel nem állhatnánk meg az életben; az első összeütközésnél elbuknánk. Az élet is nevelési tényező ugyan, de munkája nem olyan mint a kertészé, ki a gyönge fácskát karóhoz köti, a vadhajtásokat lenyesegeti, hanem a viharé, mely az erős fát csak edzettebbé teszi, a gyönge hajtást azonban kíméletlenül letöri. A középiskola czéljának vázolásából ! láthattuk, hogy az iskoia az, hol az értelmi T A R C A. Jfocj tj- fia tnecj-íiczce&'né . . . Sfogy fa meglézdeznc tetem a tezemté dilivé változtassa, holtom után feilem ? '(icce a szegény népnél, feje alá 'Hívain IVánlosuf, hegy azon öccsét pihenjen! H'agy tegyen fellenibel puha selyem kende dilit egy égi angyal, láthxatlan hete, lenget, <b a hcl igaz bánat, sizja meg a lénnyel' Se :c fjen le vele, minden egyes cseppet. Hágyha világnak . .. hát tegyen cipzus belez tdf ne jusson scha, hizályi hoztok be (diaiszabadság hesel elhagyott sizjáza Ójta/n imádkozzék, csendesen zemeavel Siátkay Sászlc. Szerele Kiírta : Jules B. fils. . . . Farsang vége volt. ügy reggeli nyolcra járhatott már az idő, hogy lekerültünk a hideg utcára a Dezséryék szombati házi báljáról. A java jó mulatós gyerek volt köztünk, az a jókedvű, táncra termett, udvarlásra éhes kompánia, a kik még elemükben érzik magukat, ha táncról van szó, és művészetet fejtenek ki benne, hogy hogyan is lehet egy simpla házibált reggelig kihúzni. De- hát reggel lett mégis, a korhelyleves is réges- régen bekebeleződótt, és a csalafinta hizelgésekkel és könyörgésekkel agyonuntatott mamák szigorú és vizsga szemmel nézegették a leeresztett ablakfüggönyökön keresztül beverődő gyanús világosságot. A cigány elhúzta a Rákóczy indulót, tudj’ Isten hányadszor, és most már komolyan megkezdődött a bucsuzkodás. A lányok összecsókolództak, aztán összeszedegették a leglehetetlenebb helyeken feledett keztyüiket, legyezőiket, hervadozó virágaikat .. . Még egy párszor össze-vissza szaladgáltak a szobákban, aztán végre-valahára megindult a menet lefelé a lépcsőn. . . . Nini ... hisz egész világos van már . .. szólott egyikünk, a ki a bálon egy picit már el volt ázva, de a kit a hideg friss levegő meg a világosság egyszeribe kijózanított. — Ugyan hány óra lehet ? — Bizony, már nyolcra jár . . . Gyerekek, menjünk valami kávéházba ! . . . A többség elfogadta az indítványt. — Béla! Nézd most szállanak be Annuskáék a kocsiba . . . : Béla ! Hol bujkálsz ? . . . . Ugyan eredj no, segíts nekik kicsit ... ’sz nagyon kuri- zálsz Annuskának . . . Béla barátunk tagadólag rázta a fejét, de azért úgy kelletlenül odament . . . félálmosan néhány udvariasságot motyogott még oda nekik, aztán rájuk csukta a kocsiajtót. No gyerekek, most már igazán gyerünk ! Siralmas menet volt. Felhajtott kabátok, felborzolt cilinderek és átizzadt, gyűrött gallérok reggeli sétája. Az arcokon az a bizonyos fakó, sápadt szín ült, a szemek nekivörösödtek a nem alvástól, meg a sok fojtó cigaretta- füsttől. Egynémelyünk, a ki most alig egy félórája az utolsó csárdásnál még csillogó jó kedvében hejjehujázva csapta össze a bokáját, most lomhán totyog, sántit, mintha csak a saját árnyéka volna. Az utcán már a megszokott lármás nappali forgalom. Itt-ott még söpörték a gyalogjárót, egy-egy elkésett tejes asszony pléh-köcsögeit cipelte és a patkós csizmájával végig kopogta az utcát. Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
