Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-17 / 24. szám
X. évfolyam. 24. szám. Szegzárd, 1900. junius 17. TOLNAVARME POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Előfizetési ár: I Egész évre ... 12 korona. I Fél évre ... 6 » Negyed évre . . 3 » I Egy szám ára . . 24 fillér. | Előszeleket <• hird.té.ekei. ki.dó- I Felelős szerkesztő és laptulujdonos : iratalon kívül elfogad Krammer Vil- r J m moi kÖDZTkere.kedé.e Sxogsirdoo. jjy LEOPOLD KORNÉL. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított árszabály szerint számíttatnak. Miniszteri válaszok. Mo/nár János apát és pápai prelátus, a néppárt elnöke a miniszterelnökhöz és a közoktatásügyi miniszterhez intézett interpellációival akarata ellenére is kiváló szolgálatot tett a magyar nemzeti és szabadelvű politika ügyének. Neki köszönhető, hogy alkalmat adott Széli Kálmán miniszterelnök és IVlassics Gyula kultuszminiszternek, hogy hatalmas beszédeikben a legnyomatékosabban és megalkuvást nem ismerő határozottsággál hangsúlyozzák a magyar nemzeti állam politikáját, melynek megdönthetetlen fundamentuma és el nem homályositható vezércsillaga: a szabadelvűsig és hogy a legerélyesebben utasítsák vissza a néppártnak felekezeti izgatásokkal szaturált nemzetietlen törekvéseit. A néppárt vezére mindakét interpellációjával csúnyán felsült. A egyik szerint, melyet a miniszterelnökhöz intézett, elkövette a politikai hatóság és a kormány azt a rettenetes nagy bűnt, hogy megengedte a szatmármegyei mérki református hitközségnek, hogy az Ő templomát a katholikus templomtól csak nyolc méternyi távolságban építse fel. — Ez Molnár apát ur szerint több a hazaárulásnál. Ez okozta Molnár apátnak és a néppártnak irtózatos felháborodását. Valóban szégyenletes állapot, hogy egy országos politikai párt alapdogmáját a legTÁRCA. Örök éjszaka. Ki kell hülni egykor ott fenn a napnak, Ha elmúlnak milljó és milljó évek, Mint a szerető szivek ellobognak, Melyek hevültek, forró vágyban égtek, És sötétség lesz akkor a világon, Virágok, rózsák többé nem teremnek, Örök éjszaka lesz, de nem lesz álom, S még sirja sem marad a szerelemnek. A legutolsó ember is kivivta Addigra már a rárótt földi harcot, És az élet tenger gyötrelme, kinja Minden időkre eltűnt, elviharzott. Micsoda gyász lesz az, mily véghetetlen, Midőn már nem fog szomorkodni senki, Kietlen éjszakán virrasztva ketten, A nap és föld fogják a gyászt viselni. S az elsirt könnyek óceánná gyűlve, Borulnak rá a rombadőlt világra, S itt maradnak megfagyva, megkövülve, Mérhetetlen jégsivatagra válva . . , VESZELEI KÁROLY. szertelenebb felekezeti türelmetlenség képezi és hogy a felekezeti kérdések örökös bolygatásával, a felekezeti nyugtalanság, súrlódások és partikulárizmus kifejlesztésével bomlasztó és romboló hatással pusztítják a magyar nemzeti állam egységét. A katholikus egyház megalázásának és a katholikusok üldözésének tekinti Molnár apát és pártja azt, hogy a hatóság engedélyével a református templom nyolc méternyi távolságban épül a kath. templomtól. | Gyönyörű szavakban, szemenszedett igazságokkal és az igazi hazafi bölcsességével válaszolt Szélt Kálmán miniszterelnök ' ezekre a vádakra és panaszokra. »Azt aka- j rom — úgymond — • hogy megférjen jó I egyetértésben, békében, a szivekben, a kedélyekben és a templomokban egymással ember és ember. Azt hiszem, ez az igazi, ez a he- ; lyes politika. Ez az igazi keresztény politika és ez a haladás politikája, ez az a politika, melyet annak kell követnie, ki az ország ügyeit, szellemi és anyagi érdekeit szivén hordja és a ki nem engedi, hogy a feleke- i 1 zeti szellem csirájában is felébredjen és esi- 1 rájában sem engedi meg a torzsalkodást, J a viszály kodást, egyenetlenséget, belviszályt, mely ha lábrakap az országban, ennek az országnak vége lenne.«. A másik interpelláció az egyetemen történt czimersértésre vonatkozik. Nincsen jó- izlésü ember, nincsen tisztességes ember, nincsen épelméjű ember, a ki ezen éretlen gaztetten meg nem botránkozott volna. — Azonban Molnár apát és pártja politikai tőkét csinált ebből a rendőrség és nem a parlament elé tartozó haszontalan stikliból és mesterségesen vallásháború előidézésére törekedtek. És fáradozásukat részben siker is koronázta és az egyetemi ifjúság egy részének beadták a mételyt. De IVlassics miniszter, mint azt tőle másként várni nem is lehetett, erőteljes, hatásos válaszában fényes ékesszólással és ragyogó igazsággal leplezte le a néppártnak kisded játékait és izenként boncolgatta azokat a veszedelmeket, a melyeket a néppárti üzelmek magukban rejtenek. Felelőssé tette az interpelláló pártvezért, a miért azt az ocsmány tettet a politikai térre kívánta átjátszani és hogy a politikai türelmetlenségnek mérgét beleoltották a nemzet ifjúságának szivébe is. Közéletünket — mondja IVlassics — ma a vallási türelmetlenség, a felekezeti szükkeblüség zavarja csaknem szünet nélkül, kevesen vagyunk magyarok s ha a magyarságba még beleékeljük a vallási türelmetlenséget, akkor az a legnagyobb bún, ez országnak jövője forog kockán, vállvetve, egyesült erővel és föltétlenül kitartva, semmi körülmények között nem engedhetjük meg, hogy ebben az országban a felekezeti kérdések dominálják a politikát. Örömünkre és az országban mindenütt megnyugvásra szolgálhat az, hogy a miniszA kollegák. Víg elbeszélés. Irta: KÁLMÁN DEZSŐ— A .TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — (Folytatás és vége.) — Hanem hát halljátok nebulók — folytatá a doktor — mit nekem Magdeburg, kecskehus, meg Tilly generális. Kolnoky urammal vagyok nagy vitában. A magyar ancűgott három nappal később ' hozta haza. Daczára minden magdeburgi hagyománynak, meg kell bosszulnom a kecskét. Énekeljük meg versben. Lesz-e holnap magyar nyelvtani órá- j tok? Tudom, hogy lesz. Mutasd öcskös a fölad- 1 ványt ?! — Itt van, doktor bácsi. Látom. Ti is látjátok. A verslábat tudjátok. Már most megmondom az első sort, amelyik igy lesz: »Kolnoky férfi-szabó« — No folytassátok. Erre aztán Kolnoky uramnak egyik örökös uram örökös pénzsürgetéseiért, igy folytatta: »Nagy fuser s kötni való !« — Pompás, fiam, pompás! Tehát igy lesz : »Kolnoky férfi-szabó Nagy fuser s kötni való!« — Hanem aztán — parancsolá a doktor — ezt bevigyétek a professzornak. Felolvassátok, mert máskülönben kutyavilág lesz. És úgy is lett. És történt nagy riadás a városban. Igaz ugyan, hogy a professzor jól leszidta a poétát, de azért még az napon úgy a kollégium, mint minden közhely fala tele volt firkálva az ékes rigmussal: »Kolnoky férfi szabó Nagy fuser s kötni való !« Képzelhető, hogy Kolnoky uram milyen rengeteg módon felháborodott erre az inzultusra. — Megállj doktor ! Majd befütyölök én neked, csak adódjék rá alkalom ! Adódott is nemsokára. Tudvalévő dolog az, hogy a doktorok nem igen szoktak a temetésekre elmenni. De azért esetleg mégis megesik, hogy hopp-kénytelen nem örömest elmennek. Történt, hogy dr. Mérgesnek egy előkelő betegje az ő időleges távollétében meghalt. Mert, ha dr. Mérges otthon van, bizonyosan nem hal meg a beteg. Az udvariasság úgy hozta magával, hogy ezt az előkelő halottat a doktornak is ki kellett kisérnie a temetőbe. A temető egészen a város végén van. A temetőn keresztül pedig visz egy ut a vasúti indó- házhoz. Kolnoky uramnak egy öltözet ruhát kellett hazaszállítani az állomásfőnökhöz. Kolnoky férfi szabó karjára vette a kész öltözéket s igy csatlakozott a gyászos halotti menethez. A mint meglátja a doktort, mellé megy s egész joviálisán igy szólítja meg : — Jo napot kollega uram !
