Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-17 / 24. szám

2. TOLNA VARMEGYE. terelnök és a közoktatásügyi miniszter be­szédeit — a néppárt kivételével — az egész parlament egyértelmű helyesléssel és zajos lelkesedéssel fogadta. Ebből az következik, hogy Magyar- országon a felekezeti izgatásnak, türelmet­lenségnek s viszálykodásnak nincsen alkal­mas talaja és ott, ahol a reakció felüti a fejét, az Összes pártok, a magyarság, a nem­zeti politika és az állami egység érdekében összefognak és összetartanak, hogy közös erő­vel kiküszöböljék — a közös ellenséget. VÁRMEGYE. — Rendkívüli közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága múlt szerdán, gróf Szé­chenyi Sándor főispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, melyre a bizottság tagjai elég szép számmal gyűltek egybe. A főispánt éljenzésekkel fogadták, midőn a terembe lépett s az ülés megnyitása után bejelen­tette, hogy Döry Pál alispán egészségének helyre­állítására három havi szabadságot kért, amit a köz­gyűlés készséggel megadott. Ezután felolvasták a belügyminiszter rendele­tét, mely szerint a közgyűlés azon határozatát, hogy az török imádás« temploma részére a házi pénz­tárból 50 frtot szavazott meg, ily alakban nem hagyta jóvá, hanem utasította a törvényhatóságot, hogy azt valamely, a megye rendelkezésére álló alapból fedezze. A közgyűlés tehát elhatározta, hogy ezen összeget a rendelkezési alap terhére szavazza meg. Felolvasták ezután a vallás- és közoktatási miniszter leiratát, melyben értesíti a megyét, hogy a muzeum építésére 40000 korona segélyt engedé­lyez s ebből a folyó évre 18000 koronát kiutalvá­nyozott. A muzeum-épités ügyében kiküldött bizottság javaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy az állandó választmány javaslatához képest a megtartott ver­senytárgyalás eredményeként Márton Miksa és fsai, pécsi vállalkozók ajánlatát fogadja el az építés ki­vitelére, kik a munkát 69924 frt 12 krért hajlandók elvállalni. A tervek elkészítésével az építés teljes összege 74000 frtra rúg s jelenleg a vármegyének a kormánysegélylyel s muzeum-egyesületi hozzájá­rulással együtt 63000 frt áll rendelkezésére, remél­hető továbbá a vidéki múzeumok és könyvtárak főfelügyelőségétől 80Ö0 frt, a feloszlott kereskedelmi kaszinónak a vármegyénél évtizedek óta letétileg kezelt 4000 írtja mely utóbbinak a muzeum céljára álló felhasználhatása iránt illetékes helyen a lépéseket megtették. Sass László bizottsági tag azt a kérdést in­tézte a vármegye első tisztviselőjét helyettesitő fő­jegyzőhöz, hogy elvállalja-e a garantiát arra nézve, hogy az építkezés költségeire a vármegye közön­sége pótadóval nem fog megterheltetni, mert ellen­kező esetben a javaslatot nem szavazza meg. Simontsiis Elemér főjegyző a fenforgó körül­ményekre való tekintettel igen helyesen azt jelen­tette ki, hogy a garantiát nem vállalhatja el, de alapos reménye van reá, hogy pótadó kivetésére szükség nem lesz, mert, ha a rendelkezésre álló összeg nem lenne elég, akkor újabb államsegély és esetleg társadalmi hozzájárulás utján a hiányzó összeg valószínűleg elő fog teremtetni s éppen azért kérte, hogy az állandó választmány javaslatát fo­gadják el, amit aztán a közgyűlés gr. Széchenyi Sán­dor főispán hasonló szellemű nyilatkozata után to­vábbi felszólalás nélkül egyhangúlag el is fogadott. A közgyűlés határozatát, mint bennünket értesítenek, Máthis Kálmán főszámvevő és bizottsági tag meg- fölebbezi azon indokból, hogy az építés költségeire megfelelő reális fedezetet nem lát és az építkezést arra az időre akarja elhalasztani, amikorra az ösz- szes hozzájárulások teljesen biztosítva lesznek. A közgyűlés tárgysorozatának többi pontja már nem keltett érdeklődést. A vármegyék körle­veleire vonatkozó határozatok s községi ügyek az állandó választmány javaslatának megfelelőleg emel­tettek érvényre. Hirling Antal, tolnai lakosnak mér­tékhitelesítő hivatal fölállítása iránti kérelmét eluta­sították. Az ülés 11 óra felé a főispán éltetése mellett befejeződött. — A közigazgatási bizottság junius havi ülését tegnap délelőtt tartotta meg gr. Széchenyi Sándor főispán elnöklete alatt. — Ha még el nem évült közadótarto­zást a kötelezett helyett más fizeti ki, a fizetőnek visszkeresete a kötelezett ellen nem évül el az 1883. évi XL1V. t.-cz. 90. §-ában meghatározott 5 évi elévülési idő alatt. (A m. kir. Curiának 1900. évi március hó 9-én 70. sz. a. hozott döntvénye.) — Több italmérési engedély ugyanazon család kezében nem egyesíthető, de az 1899. évi XXV. t.-cz. életbelépte előtt adott ily engedélyek vissza nem vonhatók. (A m. kir. pénzügyminiszternek 1899. évi 95.778. sz. a. kelt határozata.) HÍREK. — Űrnapja. Múlt csütörtökön gyönyörű szép, nyári nap kedvezett a katholikus világ nagy ünnepe alkalmával megtartott körme­netnek, melyen az ájtatos hívők több ezere vett részt. A hivatalos épületeken, taninté­zeteken, sőt több magánházon is zászlók lengtek. A kath. olvasókör uj zászlójával ezúttal először vett részt testületileg az egyházi körmenetben. — A vármegyei tisztviselők, segéd­kezelőszemélyzet és szolgák fizetés emelésére és az l°/o'os pótádó kivetésére vonatkozó tavaszi rendes közgyűlési határozatot a bel­ügyminiszter a Geiger Gyula és Pálfa község képviselőtestülete által ellene benyújtott feleb- bezés elutasításával, egész terjedelmében jóvá­hagyta. A belügyminiszter erre vonatkozó örvendetes határozata tegnap érkezett le a vármegyéhez. — Perczel Dezső, a képviselőház elnöke múlt vasárnapon Szegzárdon időzött, mely alkalommal megjelent a gazdasági egyesület által rendezett állatkiállitáson. — Uj szentszéki ülnökök. Hetyey Sámuel megyéspüspök kinevezte a pécsi püspöki szentszék ülnökeivé Körmendy Károly, szemináriumi aligazga­tót és dr. Késmárky István jogtanárt. Az uj szent­széki ülnököket e kinevezés violaszinü öv viselé­sére jogosítja fel. — Az »Örök imádás templomára« vármegyénk területén gróf Széchenyi Sán- dorné szül. Döry Natália úrnő O nagymél- tüsága felhivására összesen 5763 korona 40 íillérnyi összeg gyűlt egybe. — Ezen összeg a központi gyüjtőbizottság részére a budapesti általános hitelbankhoz küldetett. — Hivatalvizsgálat. A szegzárdi kir. tör­vényszék elnöke a paksi és a dunaföldvári kir. já­rásbíróságok felügyeleti megvizsgálására székhelyé­ről távozott, a kir. törvényszék vezetését távolléte idejére Ágoston István, kir. Ítélőtáblái birói cim- és jelleggel felruházott kir. törvényszéki bíró vette át. — Papszentelós. Hetyey Sámuel megyéspüs­pök folyó hó 24-én az alszerpapi, 25-én a szerpapi és 27-én az áldozópapi rendet fogja feladni Bergo- vec Mihály, Hajdinyák Vince, Kapossy János, Mózes András, Müller Károly és Tóth Lajos végzett theo- logusoknak. — Esküvő. Rosenak Miksa dr., fővárosi gya­korló orvos Pakson a múlt héten vezette oltárhoz menyasszonyát, Behr Blanka kisasszonyt, Behr Jakab magánzó leányát. — Kanonoki stallum. Lechner János, pécsi kananok halálával a pécsi egyházmegyében egy kananoki stallum jött üresedésbe. Természetes, hogy a találgatás máris megindult. A dolog ben­nünket azért is érdekel, mert az úgynevezett: be­avatottak — első helyen Wosinszky Mór esperes­plébánosról beszélnek. De a beavatottak a döntés előtt ép úgy nem tudnak semmi bizonyosat, mint a be nem avatottak. 1900. junius 17. Dr. Mérgest elfutotta a méreg. — Mit ? Én magának kollegája ? Hogy mer maga engem kollegájának szólitani ? Csak tudhatja, hogy nagy különbség van egy doktor és egy szabó között ? Csak tudja a különbséget ? — Hogy az ördögbe ne tudnám, de azért mégis csak kollegák vagyunk. — Ugyan, hogyan volnánk mi kollegák ? — Csak igy ni! Aztán Kolnoky uram a bajszát megpöndöritve, jobb kezével ráütött a bal vállán fekvő öltözékre, bal szemével egyet kacsintott a koporsóra ; aztán a vállán egyet vonva igy szólt: — Hogy ne volnánk kollegák, hiszen mind a ketten a kész munkát visszük haza! « * A novella véget ért. Mondod nyájas olvasóm. A vége csattant. Végeztünk doktorral, szabó­val, kecskével. És ez igy van jól. Teszed hozzá nyájas olvasóm azzal a »vicinális jóakarattal«., a melylyel a tv ár me gye humoristája« iránt viseltetek De hát engedd meg nyájas olvasóm, hogy folytassam. Dr. Mérges János »a kész munka hazaszál­lítása miatt« nem tudott megnyugodni. Bement a kosztos diákok szobájába. — Nebulók! Mit csináljak ? Hogyan öljem meg ezt a szabót? Milyen elégtételt vegyek rajta? Mert elégtételt kell vennem. — Tudja mit doktor bácsi ? hivja ki duellumra a szabót 1 — szólt Kolnoky uramnak ismeretes örökös adós diákja. — Hallgass szamár! — rikolíá a doktor. Hogyan hívhatnék ki én párbajra egy szabót! Én j dr. medicináé, a ki végeztem a jogot is, theologiát is, bejártam mind az öt világrészt és még több más helyeket is! Én a gentry. Egy szabóval j szemben ! — De édes doktor bácsi 1 a Kolnoky is nemes ember. Szilágyi Mihály egyenes leszármazója. Tehát párbajképes. — Lári-fári! Hallgass, nem igaz! Na meg aztán? Ez egy bebizonyithatlan bocskoros nemes­ség. Dunaföldvári krónika az egész. Hanem én! Tudjátok-e, hogy honnan származik az én családom? — Persze, hogy Ázsiából. — Onnét bizony ! Még pedig : »de Genere Tuhutum.« De a mostani nevem későbbi keletű. Ősapám a III. Endre, az utolsó Árpád asztalnoka volt. Ő mérgezte meg az utolsó Árpádot. Hogy ütötte volna meg a menydörgős ménkű a tisztelt ősömet. Ezért adta aztán neki Róbert Károly a régi nemesség fentartása mellett a szikrai Mérges nevet. . . . — De hát doktor bácsi! Ha maga igy sem nem tartja párbajképesnek a szabót, hát kérdek én doktor bácsitól még mást is. Volt-e maga doktor bácsi 1848—49-ben valami ? (Persze a kujon nagyon jól tudta, hogy dr. Mérges vörös sapkás kapitány volt. . . .) Erre a szóra aztán felvillantak a doktor szemei. A mint, hogy felvillan minden régi honvéd szeme, ha azokat a régi időket emlegetik. — Voltam hát, még pedig vörös sapkás kapi­tány. Végig csináltam ?z egészet. — Hát aztán dr. bácsi, egy régi kollegával nem menne ki duellumra ? — Már ugyan milyennel? — Egy régi honvéd bajtársával! — Talán csak nem a szabót érted ? — Igen azt ! Mert Kolnoky férfi szabó, vitéz hadnagy volt 1848—49-ben. A szombathelyi ocs- mány tót vérengzés után menekült Csallóközbe, onnét be Komáromba. Klapkának vitéz embere volt. A vár feladása után az ismeretes »Menlevéllel« szabadult. Jobb sors hiányában szabólegénynyé lett s jól fölvitte az Isten a dolgát. — Hát aztán te! láttad te szamár azt a. komáromi »menlevelet« a szabónál ? — Láttam hát, doktor bácsi. Mikor meg­vagyok szorulva a sok pénzsürgetés miatt, szóval tartom a szabómat. Ilyenkor aztán előhozok neki hetet-havat, beszélek a szabadságharcz dicsőségéről. A szabó aztán akkor előveszi a nemes levelet, megmutatja a komáromi »Menlevelet«, beszél a regi dicsőségéről, sőt még bort is hoz fól. Dr. Mérges nagyot nézett. Utána nézett a>

Next

/
Oldalképek
Tartalom