Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC. X. évfolyam. 1. szám. ______Szegzárd, 1900. január 7. Elő fizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 > Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kívül elfogad Kramraer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékel'en megállapított j árszabály szerint számíttatnak. Előfizetési felhivás! 1900. évi január hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíves­kedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenn­akadás történjék. Előfizetési feltételek : A „Tolnavármegyé“-re: Eg-ész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . . 3 A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Eg-ész évre ... 16 korona. Fél „ ... 8 Negyed évre . . 4 Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolna­vármegye művelt közönségének szives jóin­dulatába és pártfogásába. Hazafias tisztelettel jin k „TOLIAVÁRME&YE“ cúrdl I szerkesztősége és kiadóhivatala. twfldjJ ^ 1----------------­u Az uj jogrend. Csendben, zajtalanul, a nagy közön­ségtől szinte észre sem véve, uj jogrend lé­pett életbe a magyar igazságszolgáltatásban. A politika vagy tán a gazdasági érde­kek annyira lekötik a nagy közönség figyel­mét és érdeklődését, hogy az uj jogrend számára nem jut ki az érdeklődésből és figye­lemből, pedig a modern magyar államélet­nek teljes három évtizedre volt szüksége, hogy ezt az uj jogrendet megteremthesse. Az eszméknek három évtizedig kellett ér­niük, mig érett gyümölcsként letéphettük a magyar jogélet fájáról a büntető igazság­szolgáltatás uj rendjét. Ebben az uj rendben, melyet a bűn­vádi perrendtartás inaugurál, a magyar ál­lami és jogi élet egy korszakos fejleményét látjuk. Megszűnik az önkénynek egy neme, a mivé gyakran fajult az eddigi bűnvádi el­járásunk, mely miniszteri rendeleteken, bírói gyakorlaton alapult, mert írott törvény ed­dig nem volt róla. Csakis a magyar bírói kar előkelő műveltségének és humánus, em- beries érzésének köszönhető, hogy bűnügyi igazságszolgáltatásunknak nem lett több áldozata. Mert a magyar bíróság mindig azt az elvet vallotta és Vallja, hogy inkább maradjon büntetlen száz bűnös, mintsem egy ártatlan szenvedjen. A polgárok jogai egy hatalmas bizto­sítékra Jelnek az uj rendben, egy törvény- biztosítékra, melyre, mint az egyéni szabad­ság védőbástyájára hivatkozhatnak. Nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni, mert a mit talán nem is sejtett a nagyközönség eddig, a büntető igazságszolgáltatásnak szinte egész területén, a ki jogait meg akarta védeni, nem tudott törvényes alapra hivatkozni. Díszére és becsületére válik a magyar birbi karnak, hogy e törvényes biztosíték nélkül is a maga saját jogéleté­ből megóvta és másokkal is megóvatta a polgári szabadságot. 1900. januártól kezdve a polgár a büntető jogszolgáltatásban is törvényre, a bűnvádi perrendtartás törvé­nyére hivatkozhatik és a maga jogainak biztosítására a legmodernebb kulturszervet látja majd működni. Az egész uj rend a vád elvén nyugszik. De a terhelt már az első pillanatban látni fogja, hogy kivel áll szemben, ki a vádlója és nyomban védekezhetik az ellen. Segíti ügyében a nyilvánosság és a közvetlenség. Védője mindjárt oda állhat melléje és végig kiséri ügyének további folyamán. A köz­szabadságnak a legerősebb biztosítéka van­nak lefektetve az uj bünperes rendszerben, melynek különösen egy uj intézményét kell kiemelnünk. Ez az esküdtbiráskodás. Ez az intézmény, melyet a polgárjog apostolai állítottak fel az egyéni szabadság egyik követelményeképen, lesz az ur nálunk élet és halál fölött. A főbenjáró bűnök és a sú­lyos büntettek fölött esküdtszék fog ítélni; az ítélkezés sablonjához nem szokott pol­gárok fogják kimondani polgártásuk fölött a bűnöst vagy nem bűnöst. Eddig ez az intézmény különleges volt minálunk és csak a szabadság egyik orgánumának, a sajtó­nak védelmére volt rendelve, ezentúl min­dig működni látjuk majd az esküdtszéket, mikor a polgárok lényeges érdekeiről lesz szó a büntető igazságszolgáltatás birodal­mában. T A R C A. A „Velenczei dalokéhoz. Vad bóra kelt a lagúnák felül Tavaszt, jókedvet hirtelen elorzó Sötét, üres és néma lett a korzó — Dacolva ott maradtam egyedül. S mellém termett egy karcsú, ifjú lány Sápadt az arca és a haja ében Valami mély sovárság ült szemében : »Jöjj, megmelenget puha nyoszolyám!«-------Felöltő semmi sem volt külsején, De most is látom ajkán a mosolyt, De most is érzem mily hő csókja volt. Alakja most is híven tűn elém — A város száz Madonnaremekét Együgyü lelkem elfeledte rég. LENKEI HENRIK, A szilveszteri táncmulatság.-- A »TOLNAVÁRMEGYE* eredeti tárcája. — Megvolt ! sikerült! Tegyük hozzá mindjárt: pompásan sikerült, sőt menjünk tovább, mondjuk ki nyíltan, hogy jókedv dolgában ilyen kitűnő mu­latság évek hosszú sora óta nem volt városunkban. Pedig, a mint tudjuk, a kilátások nem igen voltak kedvezők. A dolog már-már úgy fordult, hogy a Szilveszter-estélyt a Szilvesztert megelőző napon tartják meg ; épp úgy, mint a hogy a né­metek császári politikából, egy teljes évvel előbb, most ünnepük a XX-ik századot. Ez előzmények után tehát nagyon természe­tes, mindenki kettős kíváncsisággal nézett az est sikere elé. Zsurokon, kávé-tracscsokon, kaszinóban csak erről beszéltek. A mulatság-pártiak hányták-vetet­ték : kik jönnek el, kik nem ? A másik párton pe­dig élénk megelégedést keltett minden visszamon­dott (vagy szekrénybe visszaakasztott) báli ruha. Ennek a kiváló nagy érdeklődésnek, sokak­nál kíváncsiságnak, lehet aztán tulajdonítani, hogy xji9 után már valósággal ostrom alá vették a te­rem előtti pénztárt. Volt itt hangversenyezni jászai, Reményi, s akkor is ott volt a meghívón, hogy a mulatság kezdete 9 órakor, mégis úgy 10 óra felé kezdett szállingózni a közönség s ma 9 órára meg­jelent mindenki. (Kivévén, a kik az éjféli miséről jöttek a mulatságra.) Az est sikerén aggódók erre megkönyebbül- ten lelekzettek fel ! A szegzárdiak olyan nagy számmal jelentek meg, hogy már régen voltunk ennyien együtt. Kár, hogy a vidék — különösen Tolna — elmaradt, de hát ki lehet őket is menteni, mert otthon ők is: »Félre csapták a tilalmat Csaptak egy kis — lakadalmat . . .« Általában a környéken majdnem mindenütt volt mulatság Szilveszterkor. Nemsokára élénk zaj, kedves csevegés töl­tötte be a termet. A sokat fáradt rendezőség s közreműködő hölgyek arcáról boldogság sugárzott elő. Tehát mégis sikerül . . . A zajos társalgásban észre sem vette a kö­zönség, hogy egy karcsú, hosszu-ruhás fiatal leányka fellép a pódiumra. Halk hangja eleinte elveszett a nagy zajban. De mindinkább bátrabb lett, már tudniillik a mennyire bátornak illik lenni az olyan kis leánynak, a ki még csak 8 napja visel hosszú ruhát. Mányoky Sárika igazán kifogástalanul adta elő Salamon Ödön »Hosszú ruhái cimü monológ­ját. Szép megjelenésével, fürge mozgékonyságával s mindvégig kellemes behizelgő játékával igen nagy hatást ért el. Sokat tapsolták. Utána Törők Sárika és Piatsek István Ch. Danela remek szép »Szimfóniáját* játszotta he­gedűn, igazán bravúros sikerrel. Különösen elra­gadta a közönséget a szép Török Sárika érzelmes, tiszta, precíz játéka. Oly biztos ügyességgel ke­zelte a vonót, hogy valóban meglepett mindenkit. Piatsek ur teljesen méltó partnere volt. Szép játé­tlátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni sziveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom