Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

TOLNA VÁRMEGYE.

1900. január 7.

Áin vitatkozhatni az esküdtszéki intézmény helyes vagy nem helyes voltáról; lehet, hogy valaki bízik ez intézményben, lehet, hogy nem bizik benne ; mi ismerjük ez intézménynek jelentékeny árnyoldalait is, de azt senki el nem vitathatja, hogy az esküdtszéki intézmény a maga elvi tisztaságában fölötte áll minden egyéb bírói intézménynek. S épp azért tartjuk nálunk, hol bizony időnként mutatkozik nagy hajlandóság a közszabadság békóba szorítására, óriási eredménynek, hogy ez elvi tisztaságban ragyogó intézmény lobogóját kitűzhettük. Nálunk a polgárok elégtételére és önérzetére szolgál az a tudat, hogy törvényileg statuálták a közszabadságnak egy védőbástyáját és ezért aggodalom nélkül fogjuk elnézni az esküdtszéki intézmény egyes gyakorlati hibáit.

Azt azonban tudjuk, hogy e hibák csökkentésére a polgárságnak össze kell szednie önérzetét, lelki erejét, szellemi képességét. Ne maradjanak épp a polgárságon az esküdtszéki intézmény egyes árnyoldalai, a polgárságnak éreznie' kell, mikor esküdti hivatását gyakorolja, hogy az állami élet egyik legfontosabb funkcióját, az igazságszolgáltatást gyakorolja és törekednie kell, hogy igazuk ne legyen azoknak, a kik azt hangoztatták, hogy a polgárságunk még nem érett meg az esküdtszéki intézményre.

Az újonnan szervezett esküdtszék ösz- szesen 18 közönséges bűncselekményben fog Ítéletet mondani. A bűntényeknek túlnyomó része azonban ezután is a rendes bíróság elé fog tartozni. Ugyancsak a sajtó utján elkövetett vétségek egy része feletti bíráskodást is kivonták az esküdtszék hatásköréből. A magán személyek ellen a sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés ezután nem az esküdtszék, hanem a rendes bíróság elé fog tartozni. Ebben sokan a sajtó szabadságának korlátozását látják. Mi azonban nem igy fogjuk fel a dolgot. Mivel a politikai személyek és köztisztviselők ellen elkövetett sajtóbeli sérelmek miatt ezután is az esküdtszék fog verdiktet mondani.

A sajtószabadságra tehát politikailag és a közérdek szempontjából gyakorlatidé

2._____________________________________

ellenőrzése teljesen korlátlan. A magán személyek elleni támadásoknak pedig többnyire piszkos oldala szokott lenni. Ez az uj intézkedés inkább a zsaroló és erőszakoskodó hírlapirodalom ellen irányul. így tehát közerkölcsi szempontból bírálandó el és nem a közszabadságra tartozik.

De az esküdtszéki intézmény csak egy rész az uj rend testéből. A közszabadság biztosítékainak egész tárháza az uj törvény. E törvény a liberalizmusnak olyan kifejezője, hogy páratlannak mondható bármely müveit állam bűnvádi eljárásával összevéve is. Liberális ennyire pedig ez a törvény épp az üldözött, a vádlott iránt; s épp a vádlottnak ad olyan jogokat, a melyek a humanizmusnak legszebb megnyilatkozásai.

Az uj esztendőt ezzel a nagyszabású reformmal nyitja meg a jogélet.

VÁRMEGYE.

— Á közigazgatási bizottság január havi ülését f. hó 11 -én fogja megtartani.

— A központi választmány múlt szerdán délelőtt ülést tartott Simonisils Elemér főjegyző elnöklete alatt, melyen részt vettek: Roda Vilmos, Dó'ry Dénes, Fórdós Vilmos, Totster Zoltán, Kurz Vilmos, Kramo/in Emil, László Lajos, 7örök Béla és Wosinsky Mór. Az ülésen az országos képviselő - választók adóminimumának megállapítása ügyében határoztak s egyes községeket pótlásra fognak utasítani, aminek beérkezte után fogják végleg megállapítani az összes községek úrbéri telkeinek adóminimumát.

— A közigazgatás államosítása. Tudvalevőleg 1902-ben a vármegyei tisztviselőket újonnan kell választani, mert mandátumuk lejár. Előre láthatólag ez lesz az utolsó megyei általános tiszt- ujitás, mert a koimány a jövő évben már teljes erővel hozzá akar látni a közigazgatási reform tervezetének megalkotásához. Mint a kormányhoz közel álló egyik lap Írja, a belügyminisztériumban eddig meglevő reformterveket esetleg külön kodi- fikácionális osztály vagy bizottság segítségével revideálják és megállapodnak a végleges tervben, így tehát valószínű, hogy ha 1902-ig nem is, de az 1902-vel kezdődő uj vármegyei közigazgatási ciklus folyama alatt megvalósul a közigazgatás államosítása.

— Lelkészeknek az 1896. évi XXII. törvénycikk 138. §-ában biztosított községi pótadó mentessége kizárólag az adókivetés helyén viselt lelkészi hivatal után élvezett javadalomra szorítkozik. (M. kir. közigazgatási bíróság 1899. évi 546 számú határozata).

— A községi biró, — minthogy rendőri teendőkre is utalva van, az engedelmességet megtagadó ittas és rakoncátlan korcsmái népségnek eltávolítására elkerülhetlenné teszi a megfelelő erőhatalomnak alkalmazását. Az ily rendőri tisztből kifolyó és sértett ellenkezése folytán szükségszerű intézkedés a btk. 473. §-a alá nem vonható és büntetendő cselekményt egyáltalán nem képez. — Ellenben az, hogy sértett nemcsak hogy nem en; gedelmeskedett a biró parancsainak, hanem azt, midőn őt erőszakkal akarta eltávolítani, torkon ra- ! gadta, kezéből a birói hatalom jelvényéül elismert S pálcát kirántotta és összetörte, tekintve, hogy a biró hivatali tisztében járt el, a btkv. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszak tényálladékának teljesen megfelel. (A m. kir. kúria 1899. évi október 25. 867. sz. Ítélete.

— Községi elöljárók választásánál, a

főszolgabírónak mint választási elnöknek, még azon esetben is joga van a szavazást mindannyiszor elrendelni, valahányszor azt a többség biztos megállapítása céljából meggyőződése szerint szükségesnek találja, ha a szavazást különben az 1886. évi XXII. t. c. 79. §-a utolsó kikezdése értelmében 10 választó nem kérelmezte is. (B. M. 75.450/1889. szám alatt.)

— Az adókötelezettek és adótárgyak

összéirásával megbízott községi (városi) közegek az ezen eljárásuk alkalmából felmerült mulasztásból eredő kár megtérítésére közigazgatási utón el nem marasztalható. (Közig, biróság 8982/1898. sz. a.)

— Külföldiek eltartása és elszállítása

körül felmerült költségek megtérítése iránt a községnek a kincstár ellen inditott keresetét a rendes birói hatáskörből kivevő törvény vagy törvényes rendszabály nincs. Ily ügy elbírálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. Curia polgári tanácsának 1899. évi 3221. sz. határozata).

— Talaj- és levegőfertőzés miatt emelt panasz megvizsgálásából kifolyólag a főszolgabírót és járásorvost sem napidij, sem fuvarköltség nem illeti meg. (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 2993. sz. határozata).

KÖZSÉGI ELET.

— Választások a városházán. Szegzárd nagyközségben múlt kedden folytak a választások elég nagy élénkség- és érdeklődés mellett.

Már két hét óta folyt a mozgalom az esküdti — azaz szebben kifejezve tanácsosi — és a pénztárnoki állásokra. Választás előtti éjjel pedig a kávéházak és korcsmák hangosak voltak az alkotmányos jogukat gyakorolni kész polgárokkal, kik ily télviz idején jobban ráérnek a község ügyeivel is foglalkozni.

kukat Schmidt Margitka diskrét árnyalásu játékkal kisérte zongorán.

A darab befejezte után óriási tapsvihar zúgott fel. Mindenki sietett a szereplőknek gratulálni.

De még csak a legelején lehettek a hízelgő gratulációnak, a néző publikum sorából hatalmas hang rázta meg a levegőt.

»Ez már alávalóság ...»

Mi ? mi ? —

A mamák ijedezve emelkedtek fel székeikről. A férfiak hamarjában ökleiket szorongatták. Botrány készül itt ?

Csakhamar kitűnt a tévedés. Egy jól táplált fiatal ur törtetett fel az emelvényre, úgy mondják Hoskó István ur volt s Gabányi, »A tót táncmester« cimü monológjával ugyan ám megnevettette a meglepett közönséget, a mely e müsorkibővitésről semmit sem tudott, de annál jobb kedvvel tapsolt azután a sikerült előadásnak.

Ezután némi kis pauza következett. A >Car- nevals Zug« ra készülők kezdték kirakosgatni hangszereiket. Végtelenül kiváncsi volt mindenki ennek a jux darabnak előadására. A darabot betanító karmester, Kecskés ur ugyanis az utolsó napokban visszalépett a dirigálástól s helyette dr. Rudolf Béla törvényszéki jegyző ur vette át a karnagyi pálcát.

Nos a beugrott karmester pompásan megállotta helyét. Még talán Kecskés urnái is biztosabban dirigált. Legalább úgy vettem észre, elég void egy intés, s egyik kis trombitás tüstént abbahagyta a véletlenül hosszabbra szabott taktust. Általában olyan katonás fegyelmet tartott, de ment is minden mint a karikacsapás !

A darab előadásán a következők vettek részt: Sárospataky Józsefné, Szúnyogéi Zoltán zongorázott. Török Sára, Pialsek István itt is pompásan hegedült. Márk Géza gordonkázott, Vágner Andor cim- balmozott. Schmidt Margit, Boross Sárika, Maison Ella igazán helyes trombitások voltak. Ilyen muzsikára aztán könnyebben masírozna még a fáradt angol regement is. A szép kis Várkonyi Margitka azonban nem tudom miért, olyan bus fülem b volt, de Pir- nilzer Nelli annál vidámabb pitypalatty. Jasek Annussal is meglehetett elégedve mindenki : százat is kakukkolt, tehát még a XX-ik század végén sem halunk meg. Pirnitzer Anni vidáman forgatta a kerepelőt, Mányoky Irén a triangulust, Fejős Em- mike pedig a cintányért kezelte kecses ügyességgel. Végül Török Ottó kitörő örömmel verte a dobot, talán mert hogy önkéntesi masirozásának immár vége. Tehát csak azért is bum . . . bum . . .

S ezzel vége volt a hangverseny programm- jának, de nem a tapsolásnak. Meg — megújult az minduntalan, jó ideig. S a szereplők még jóformán

be sem kasszálhatták az általános elismerésnek eme önkéntes adóját, fürge kezek már is elkapkodták az útban levő székeket s megkezdődött a tánc.

A programmot itt is hűen betartották, mert: »kivilágos-kivirradtig« tartott a tánc, mint a hogy a meghívó hirdette. Éltes családapák, kopaszodó agglegények, háromszoros nagyapák csak úgy ropták a csárdást, pedig bizony táncosra nem igen volt szükség, Ezúttal egy leányra kettő is jutott.

Hát a szünóra ? Ekkor tört még csak ki elementáris erővel a szilaj jókedv. Sokaknál a mulatság még az uj esztendő késő éjjeli órájába is belenyúlod.

De hogy visszatérjek : a négyeseket 40 pár táneolta.

Jelen voltak asszonyok .Borsody Lajosné, Boross Gyuláné, Bodnár Istvánná, Bácsmegyey Rezsőné (Duna-Szekcső), Dörnyei Eerenczné (Bátaszék), Fejős Károly né, Geiger Gyuláné, özv. Horváth Pálné, özv. Jasek Ala- josné, Krcsmarik Pálné, Krón Sámuelné, László Lajosné, Lukács Emilné, Mányoky Kornélné. dr. Mayer Gyuláné,. Matzon Edéné, Mattiony Jánosné, Malicsek Ödönné, Őrffy Lajosné, dr. Pápé Dénesné, Pirnitzer Antalné, Pirnitzer Manóné, Rill Józsefné, Schmidt Imréné, dr. Sárospataky Józsefné, Simon Ru- dolfné (Győr-Szt.-Márton), Stann Istvánná, Szend-