Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

1899. február 26.

TOLNA VABMEGYR

3.-- Miniszteri köszönet. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Hangyály Mihály címzetes kanonok, pincehelyi esperes-plebánosnak, aki az ottani róm. kath. jellegű kisdedovoda szervezéséhez 5104 írttal hozzájárult, köszönetét nyilvánította.

— A jegyzői nyugdíjválasztmány tegnap délelőtt D'öry Pál elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak: Tórák Béla, Krisztinkovich János, Erdős Gábor, Ludivigh József, Küknél Ferenc, Si- monísits Elemér, Módly László és Lorinczy József tb. főszámvevő, mint előadó. A letárgyalt ügyek közül fölemlítjük, hogy Nikiti/s Imrének és Vár- konyi Imrének előbbeni szolgálati idejük beszámítása iránti kérelmüket elutasították, özv. Horváth Antalné nyugdiját 100 írtban állapították meg, Szeniesy József nyugdíj fölemelés iránti kérelmét elutasították, s végül a számadást és mérleget kiadták a számvizsgáló bizottságnak.

— Halvacsorák. A szegzárdi kaszinó az idén is megtartja szokásos halvacsoráját március hó valamelyik napján. A szegzárdi kereskedelmi kaszinó március 15-én halvacsorával egybekötött táncestélyt tart egyleti helyiségében.

— Gyászhir. Kamarás Fülöp nyugalmazott bátaszéki, teréziánum-uradalmi tiszttartó múlt pénteken elhunyt Szegzárdon 90 éves koriban. A nagy időt ért köztiszteletben álló aggastyán elhunytáról családja következő gyászjelentést adta ki: Kamarás Béla és neje szül. Kovács Janka, valamint gyermekei : Jozefa, Zoltán, Béla, Jolán és Géza; Ozsa- nics Márk és gyermekei: Teréz és Viktor; Vaszary Béláné szül. Csukly Eleika, úgy számos rokon nevében is a legmélyebb fájdalomtól megtört szívvel jelentik Kamarás Fülöp m. kir. teréziánumi alap. uradalom nyugalmazott gazdatisztjének szenvedés nélkül, élte 90-ik évében, folyó hó 23-án déli 12 órakor történt elhunytát. A megboldogult hült tetemei folyó hó 25-én délután 4 órakor fognak a szegzárdi felső-sirkertben örök nyugalomba tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig folyó hó 24-én reggeli 9 órakor fog a belvárosi róm. kath. templomban az Urnák bemuttattatni. Szegzárd, 1899. évi február hó 23-án. Áldás és béke lebegjen hamvai felett !

— Postamesteri vizsga, dános Mária né- tnedii m. kir. postamesternő e hó 17-én és 18-án a postamesteri vizsgát Dombóváron szép sikerrel letette.

— Ki akar katona vagy tengerész lenni ?

A honvédelmi miniszter pályázatot hirdetett a katonai reáliskolákban és a két katona-akadémiában a jövő tanévben megüresedendő mintegy 400 egész és fél díjmentes és fizetéses helyre. A kérvények május 15-éig fogadtatnak el, a tengerészeihez pedig julius 31-ig. A részletes pá'yázati föltételek a «Budapesti Közlöny» 41. számában jelentek meg, a mely a vármegyei levéltárban .s megtekinthető.

— Alapszabály-jóváhagyás. A belügyminiszter a kismányoki polgári olvasó egylet alapszabályait jóváhagyta.

— Legónyegyleti gyűlés. A «Szegzárdi kath. legényegylet» ma délután 3 és fél órakor tartja a városháza nagytermében alapszabályszerü közgyűlését, melyen a tisztikar választása ejtetik meg.

hordó tót szekér, egyéb semmi. Közbe néha-néha hallatszott a kutyák csaholása, messze jártak. Egyszerre az időközben a völgybe ért tót szekeresek kiabálása figyelmessé tett, izgatottan mutogattak a szemközti hegyoldalra. Előveszem távcsövemet, csakugyan ott ül egy tisztáson a mackó s kedélyesen nézeget át hozzánk. Összeszedem tót tudományomat és átkiáltottam nekik Dobre nocl Dobre noc! Jó éjszakát medvevadászat!

A havazás rég elállt, gyönyörű kék ég borul a vakítóan fehér hegyekre, hazafelé ballagunk. Az erdészlak udvarán meglepetés vár, megtalálták az általam meglőtt disznót, hatalmas kan ! Ez első és egyedüli medvevadászatom története.

Utóirat.

Minthogy tényleg megtörtén' dolgokról és élő személyekről van szó, a történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy tévedtem a midőn azt mondtam, hogy Feri barátom még ma is csak tb. aljegyző. Aznap kaptam egy kártyát, mely szerint Kohay Ferenc zsolnai szolgabiró eljegyezte Farkas Melinda kisasszonyt, a huda-luknai főerdész legifjabb, akkor még rövid ruhás leányát. A legközelebbi postával pedig egy levelező lapot, most már persze nem közönségeset, hanem a piros napnyugtát bámuló Szarvasbika képével ékesitettct, melyben «Kol/tj* egy egészséges anyamedvé elejtéséről értesít !

—eh—r.

— Névmagyarosítások. Schufzbach András paári születésű budapesti posta- és távirdaszolga «Szigetit-re; Fischer József görbői illetőségű, pusztatenyői számtartó a maga és gyermekei vezetéknevét 1 Halász*-ra, Ivánkovics István dombóvári születésű nőtincsi lakos * Füredit-re változtatta.

— Halálozás. Dr. Schvetz Antal köztiszteletben álló bonyhádi ügyvédet súlyos csapás érte édesanyjának elhunytéval, a miről a következő gyászjelentést kaptuk : Dr. Schvetz Antal és neje simaházi Totth Clementin és testvérei ; Jozefa férj. Rauschenberger Romanné, Emma, férj. Mikosevits Józsefné, saját és a nagyszámú rokonság nevében tudatják a szeretett édesanya,- nagyanya,- dédanya- és napának özv. Schvetz Antalnénak f. hó 19-én este 11 órakor, rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, életének 81-ik évében történt gyászos elhunytát. A kedves halottnak hült tetemei f. hó 22-én d. e. 11 órakor fognak a róm. kath. vallás szertartási szerint (dr. Schvetz házából) a bonyhádi köztemetőben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szentmiseáldozat f. hó 21-én d. e. 9 órakor Hőgyészen az egek Urának bemu- tattatni. Kelt Bonyhádon, 1899. február hó 20-án. Az örök világosság fényeskedjék neki!

— Nyulak a hálohan. Szegény pára nyulak ma már megkönnyebbülve «lélekzenek» föl, elmúlottak az ádáz napok, megszűnt a fegyverdörgés sörétzápor. A Nimrod-fiak abbahagyták a vérengző kedvtelést, lerakták a fegyvert s az úri sport pihenőt tart. De bezzeg háborúsak voltak az utolsó napok. Az elmúlt hó utolsó három napjaban minden fe.lé pufogatták a tapsi füleseket. Igen érdekes nyulászatot rendezett Perczel Dezső belügyminiszter az utolsó három napban. Bonyhád körül, a miniszter vadászterületein volt a nagy hajsza. A mint lapunknak írják, a bonyhádi határban 1800 méter hosszú hálót vonatott s több száz hajtóval a hálóba hajtatta a fölzavart nyulakat. Renekivül érdekes látványt nyújtott a nyulászás e nálunk Magyar- országon kevésbé szokásos módja. Minden 10 lépésre állott egy-egy hajtó, úgy hogy a nyulak oldalt ki nem törhettek; akarva nem akarva, vala. mennyi a hálóba keveredett. Az első napoii 95 drb nyulat fogtak meg elevenen. A nyulak elevenen való elfogatása sokkal gazdaságosabb, mint a lelö- völdözése. Az eleven nyulak nőstényeit 4 frt 40 krjával veszik meg a vadkereskedők, a hímeknek párját 5 forintjával, mig ellenben lelőt nyulak drb- jáért alig adnak 60—80 krt. Egy bécsi kereskedő vette meg a nyulakat. Mindjárt a helyszínén rekeszekbe zárták s vitték a vasúti állomásra. Az elevenen összefogdosott nyulak szörnyen kétségbeestek. Valahányat megcsíptek, keservesen ordított. Képzelhető, milyen nagy mulatságot idézett elő szegény tapsifülesek vergődése. Másnap és harmadnap háborúhoz hasonló fegyverdörgés volt hallható a belügyminiszter vadászterületein. Az utolsó két napban fegyverrel vadásztak.

— Megint tűz volt Szegzárdon. Múlt hétfőn hajnali 3 órakor megint a harangok kongása tüzet jelzett; s a tűz ismét a felső városrészben, a jobb remetei soron ütött ki s Simon János tanyáját hamvasztotta el. .Szerencsére a napközben dühöngött szél az éj folyamán lecsendesedett s igy nagyobb veszedelemtől megszabadult a város. A felső városban ily sűrűén ismétlődő tüzek bizonyára vagy pirománikus ember művei, vagy pedig szándékos gyújtogatásból származnak; azért jó volna alapos vizsgálatot tartani.

— Kivételes nősülési engedély. A honvédelmi miniszter a védkötelezettség fentartása mellett kivételes nősülési engedélyt adott ifj. Knittel János váraljai lakosnak.

— Betiltott lap. A budapesti kir. főügyész rendeletére, a budapesti kir. törvényszék vizsgáló- birája a Neumayer Ede nyomdájában Pethő Sándor felelős szerkesztése alatt előállított «Népszava» cimü hírlap 1899. február 14-én kiadott 13. száma lefoglalását elrendelte.

— Öngyilkos aggastyán. Duna-Földváron egy jómódú 84 éves öreg ember a felesége sírján agyonlőtte magát. Az eset részletei a következők: Szombat délután temették Bakó Istvánt, a paraszt- nábobot, a kinek temetésén ott volt az egész város. Alig hantolták el Bakót, egyszerre lövés dördült el a közelben s mikor a revolver füstje eloszlott, látni lehetett, hogy az öreg Sürü Márton, egy jómódban élő aggastyán, felesége sírján halva rogyott össze, egyik kezében imakönyvet, másikban egy revolvert szorongatva.

— Mese a varrógépről és a halálról. Álom, édes álom volt íz élete. Mikor a virág fakadni, a madár dalolni, a szív szeretni kezd, az élet rügyfakasztó tavaszán, akkor ismerte meg Almási Etel az ő édes vágyát. Milyen édesek is voltak azok a sejtelmes vágyak I A szívnek első szerelme, a mely ott születik a boldogság tiszta világában, a mely bearanyoz/a a változatos élet minden pillanatát, hogy ez az első szerelem miért nem az örökkévalóság ? Miért kell jönnie e sivár valóságnak, hogy könyörtelenül ébressze fnl a merengő szivet édes, sejtelmes, zsongó álmaiból ? Almási Etel ott ült éveken át a kis varrógépnél ott gőrnyedezett mellette, várt, várt szive vágyára, az örökké tartó boldogságra, lelke felére. És várt. Évek suhantak el mögötte, hervadt a virág, tavasz váltotta fel a teleket, Almási Etel csak ott ült a kattogó gépnél, csendesen, boldogan, hisz álmodozó dalban merült el a lelke, hogy majd jön, a kire lelke minden gondolatával vár. És várt. A könyörtelen élet barázdát szántott homlokára, külsőjét belepte a régiség zománca, de lelke ifjú maradt és álmodozott tovább, tovább .... Most már nem kattog a gép. Almási Etel sírba vitte álmait, édes, senyvesztő, zsongó álmait, az örök világ örökkétartóságába, sokányugvó halottak közé.

— Szerencsétlenség a kutban. Kovács János szegzárdi kutcsináló e hó 18-án a felső városrészben kutat kövezett ki; munkája közben vélet- lenségből a téglarakás lezuhant, s oly szerencsétlenül érte fejét az ütés, hogy haldokolva szállították be a kórházba, hol másnap iszonyú kínok közt meghalt.

— Éjjeli zene. Éjfél után van. A hold egykedvűen sétál az égen, a csillagok pedig kacsintgatnak egymásra. Az egyik utcán egyszerre csak édes hangok zendülnek föl . . . Garai Lajos hegedűje sir abban az elszomorító tudatban, hogy : «Csak egy szép lány van a világon.» Az utcában egymás hátán szorongó apró házak álmélkodva hallgatják a bűbájos hangokat, s bent a házakban mozgolódás támad. A cigány az utca közepén áll. Egyszerre mind a két oldalon megcsillan valami világosság. Az egyik házban három lány is siet gyertyát gyújtani, s örömtől reszketve kandikálnak ki a függöny mögül, vájjon melyiküknek szól a zene ? De ah 1 épp oly gyorsan kapják is vissza fejecskéiket — a cigány háttal áll nekik, a muzsika tehát — másnak szól. Egyszerre csúnya lesz a nóta, s bosszúsan mondogatják, micsoda cincogás ez I ? — A másik házban azonban annál édesebb, annál szebb a muzsika, s fehér ágyában remegve hallgatja egy kicsi lány, a mit éjnek éjszakáján a Garai Lajos hegedűjével mondat el neki egy nagy legény.

— Megszökött tolonc. Éppel János hőgyészi születésű és illetőségű 29 éves kéményseprő, kit csavargás miatt Aradról Hőgyészre akartak tolon- colni, útközben Békés-Csabán kísérője elől megszökött s azóta nem találják, azért az aradi rendőrség hivatalosan körözteti.

— Bugyelláris dobás. A csalásoknak legfurfangosabb módja a bugyelláris dobás. Ezzel a fur- fanggal lopták el Vicze László nevű tormási lakos parasztgazdának 80 forintját. Az eset a következő : Vicze János teheneket hozott a pécsi vásárra. El is adta a legnagyobb részét, s csupán még egy volt, a mely vevőre várakozott. — Délelőtt egyszer csak hozzácsatlakozott a gazdához egy ismeretlen ember. Barátságot kötött véle s a/tán hívta, hogy menjenek együtt átíratni a marhalevelet. A paiasztgazda reá hagyta magát beszélni s megindult az ismeretlennel a cédulaház felé. Alig mentek pár lépést, az ismeretlen lehajolt hirtelen a földre és egy tárcát emelt onnan fel.

— Nini egy bugyelláris! tr-ur

— Tele van pénzzel. ...

Az ismeretlen ezzel hívta magával a parasztgazdát olyan helyre, ahol nincsenek emberek :

— Megosztozkodunk a pénzen I

A jó ember hajlott a szóra. Alig mentek ázoif- ban egy rövid ideig, a mikor egy másik ember csatlakozott hozzájuk és hevesen rákiáltott V i c z e Lászlóra :

— Add ide a pénzem !

Hasztalan szabadkozott a jó ember, lvógy ő nála nincs, nem ő vette fel a földről. Az ismeretlen kikutatta az összes zsebeit s e közben ügyesen kivette a tárcáját is. A mikor ez megtörtént tovább állott. A parasztgazda nem is vette észre, hogy 80 írttal terhelt pénzestárcája eltűnt. Csak később, a mikor ebédelni ment és fizetni akart, vette csak észre, hogy meglopták.

— Összezsett. Egy szegény nyomorult ké- regető : Robenstein Gáspár kÖlesdi illetőségű koldus állított be batyujával folyó hó 9 én reggel

j Kepplinger Antal pálinkamérő üzletébe. Az agg koldus alighogy szájához vette a pálinkás üveget,

I egyszerre elsápadt és menten szó nélkül össi erogyott. Bevitték a Ferenc-közkórházba, a hol élet és halál között vivődik az életért megszenvedett öreg koldus.