Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
■ IX. évfolyam. 6. szám. Szegzárd, 1899. február 5. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 • — » Negyed évre . . I » 50 » Egy szám ára ... I? > EloflietéseVet i» hirdetéseket a ktédó- hiTftUlon kirüi elfogad Krammer Vilmos köojTkereskedése Sxegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD HŐSNÉL. Segédszerkesztő: SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- I téselc és a hirdetések is a szer- | kesztőséghcz intézendők. Hirdetések mórsékel'en megállapított ] árszabály szerint számíttatnak. Az csküdlszóki intézmény. Azon lázas tevékenység közepette, melyet az igazságügyi kormány a törvény- alkotás tágas mezején kifejt, nincs egyetlen egy törvény sem, mely a laikus nagy közönséget oly közelről érintené, mint a legkésőbb 1900. évi január hó 1-én életbe - léptetendő bűnvádi perrendtartás és annak keretében az esküdtbiróságokról szóló intézmény. A nagy közönség köréből toborzott népbirák eddigelé tudvalevőleg csakis sajtóügyekben Ítéltek a bűnösség kérdésében, a közel jövőben azonban már a büntettek túlnyomó részében szintén a laikus elemből összeállított esküdtek fognak a bűnösség vagy nem bűnösség kérdésében dönteni. — Az esküdtbiróságok hatásköre pedig akként van meghatározva, hogy a legsúlyosabb, szabály szerint az öt évnél hosszabb vagy életfogytiglan tartó szabadságvesztésbüntetéssel, továbbá a halálbüntetéssel sújtott büntettek eseteiben a főtárgyalás az esküdtbiróság előtt tartassák meg, természetesen a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények, úgy mint eddig, továbbra is az esküdtszékek elé maradnak utalva. Ma, midőn országszerte a különböző összeíró bizottságok az esküdtek alaplajstromának összeállításán munkálkodnak, bizonyára nem lesz időszerűtlen, az esküdtszéki intézményt, úgy miként az a közel jövőben a gyakorlati életben meg fog nyilatkozni, egy újságcikk keretén belül ismertetni. Az esküdtszéki intézmény voltaképeni bölcsőjének Anglia mondható, ide vezetnek vissza keletkezésének első szálai, hol az ottani különleges viszonyokból sarjadzott ki a népbiráknak alkalmazása a törvénylátásban. Modern alakját, úgy miként az Európa legtöbb államaiban gyökeret vert, Francia- országtól kölcsönző, hol az esküdtszéket az 1791. évi szeptember 16—29-iki törvény léptette életbe- Hazánkban az esküdtszéki intézmény meghonosításának a nemzetiségi viszonyok állták útját, mert ezek állítólag nem teszik lehetővé, hogy minden törvényszék mellett, vagy legalább annyi törvényszék mellett, a mennyi a büntettek feletti bíráskodásra szükséges, az esküdtszéki intézmény természetének megfelelő, az ennek elvét, létokát és nélkülözhetlen feltételét képező garanciák megtartása mellett esküdtszékek szereztessenek és azon végzetes fontosságú határozat kimondása, mely az esküdtek feladatát képezi, alapos megnyugvással ezekre bizassék. — A hazánkban dívó különböző nyelvek ugyanis nagyobbára lehetetlenné tennék, hogy az ország különböző törvényszékeinek területén oly esküdtszékek szereztessenek, a melynek tagjai úgy a vádlott, mint a tanuknak nyelvét ismerjék, a minek folytán tolmács alkalmazása válván szükségessé, ez halomra döntené a bűnvádi eljárásnak egyik sarkalatos biztosítékát, a közvetlenség szigorú megőrzését a tárgyalás egész menetében. Az esküdtszéki intézmény azonban mind nagyobb hódításokat tett a miveit európai államokban — a szomszédos Ausztriában az 1883-ik évi büntető perrendtartás újra behozta — és igy modem alapon nyugvó jogrendszerünk, mely mindinkább felöleli a haladó tudomány legújabb vívmányait, szintén nem zárkózhatott cl az esküdtszéki bíróság meghonosítása előtt. Utat tört magának az esküdtszéki intézmény behozatala mellett és ellen felhozott érvek tömkelegében nálunk is az a felfogás, hogy a nép kebeléből kikerült esküdteknek a «természetes józan ész» törvényei szerint megalakuló Ítélkezése nagyobb megnyugvást és garanciát nyújt, mint az írott törvény rideg betűi szerint igazodó, bár tanult bírák verdiktje. A «pro» és «contrá»-k özönéből nálunk is ; az a vélemény bontakozott ki, hogy a nép- biró, ki nap-nap után érintkezik a néppel, a melynek soraiból a vádlott kikerült, kinek bővebb alkalma van azon lélektani rugókat megfigyelni, melyek a tett elkövetésére döntő befolyással lehettek, alkalmasabb a bűnösség kérdésének elbírálására, mint a hivatásánál fogva a gyakorlati élettől és annak ezer és egy alakulásaitól elszigetelT A R C A.- +38*— Miért mondod ? Miért mondod, hogy ajkamon Nem őszintén fakad A dal ? Ne hidd. Az én dalom Hamis hangot nem ad. Csak tán dac az, vagy büszkeség S meglehet oktalan, De botor, féktelen szivem Ne verjen hangosan. I tg, ujjongó lelkentbe ne Lássanak más szemek: Dalomban kín és szenvedés Hisz ép akkor remeg. S mikor leg igazabban csapóiig A nóta ajkamon, Belül akkor zokogom el Leggy öt)'óbb bánatom ! Molnárné Kornis Aranka. Kialudt a mécses. — Henry Auhanei. — — Menjünk már haza, mondta Mr. Bonnafond a feleségének, távozzunk innen. A gyerekek már kisurranlak, nincs miért itt maradnunk. — Menjünk hát haza, szól az asszony szelíden. Néhány jó barátjukkal még kezet szoritotlak s Bonnafond magára öltve felöltőjét, vastag sálijába burkolózolt, mig Bonnafondné báli belépővé átalakított antik kasmír kendőjébe temetkezett és azután mindketten landauerjukba dőltek, hogy haza hajtassanak. Az utcán a félig nyílt ablakon keresztül a csillárok ezernyi rózsaszínű gyertyalángja átcsillogott s az orkeszter erős taktusai kihallatszottak, Hotel des deux Hémispéres-ben a vendégek, a száz teritékü ebéd után tovább táncoltak. Az ifjú Bonnafond, Darmay kisasszonynyal tartott esküvője után táncmulatságot rendezett itt. A vendégek egészen átadták magukat a mulatozásnak, nem sejtve, hogy az iíju házasok már észrevétlenül eltávoztak. Az első emelet ablakai mögött mazurka közben egymást ölelő, táncoló párok árnyképei suhantak el minduntalan. — Mily szép az ifjúkor, sóhajtott irigyen az asszony, mig lovaik patkói az orkeszter elhaló melódiájához a taktust verték. — Minden csak a maga idejében, szólt filozófus módra Mr. Bonnafond. Dideregve egymáshoz húzódva, s nrndketten a régmúlt időkre gondolva, egy percre elnémultak. — Végre is, szólt a férj álmodozásából fölébredve : minden jól sikerült. A kicsike fészket rakott egy angyalkával, ki boldoggá fogja tenni. A lakoma pompás volt. — Oh fönséges, mennyi, de mennyi ember, két templomot is megtöltöd volna. — Fél óráig tartott a sekrestyében a kézszorítás. . . . — És minő toalettek.............Láttad a kis Márthát . . . . ? És a nap legkisebb epizódját is fölidézve emlékükben csevegtek a kicsikéről, — mert kicsikének hívták fiukat — aki oly elegáns volt legújabb divatu ruhájában, a városházáról, melyben a maire szép beszédet mondott, a dóm főkapujáról, melynél két sor kiváncsi nép alkotott sorfalat, a templom hajójáról telve vendégekkel, kiket nevükön neveztek. — Dufauré-k nem voltak ott, szólt a férj. — Oh, annyi ember volt ott, hogy bizonnyára nem vettük őket észre. S aztán ismét elölről kezd'ék a l eszédet a nap eseményeiről. A naszindulóról, az oltáron ragyogó gyertyákról, a lelkész beszédjéről, a menyaszHátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
