Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-05 / 6. szám
2. TOLNAVÁRMEGm 1899. február 5. len álló jogbiró. — Győztes maradt a két táborra oszolt nézetek közepette az az argumentum, hagy a benső meggyőződés, «conviction intime» az, mely nincs megvesztegetve a törvény kimért, holt szakaszai által, mely nem veszi iránytűként előzőleg hozott bírói döntvények útmutatását, hanem mely ott fogamzik, képződik és fejlődik a tárgyalás egész anyagából merített bizonyítékokból, hogy az áll közelebb a »summum jus» oly nehezen megközelíthető magasztos elvéhez. Be fog tehát vonulni közelebb törvényszékeink tanácstermeibe a «conscience du pays», «az ország lelkiismerete», mint a franciák a nép elemeiből alakult esküdtbiró- ságot nevezik, — és a vádlott, ki a törvény sorompói előtt felel az általa elkövetett bűncselekményekért, szemben fogja magát találni az ő sorsosaival, kik vér az ő véréből, kik a nép életéből merített felfogással, nézetekkel és ítélkező képességgel fogják nehéz és felelősségteljes bírói tisztüket gyakorolni. Korai bizonyára ma a felett vitatkozni, hogy az esküdtbirósági intézmény nálunk be fog-e válni, és hazánk sajátságos viszonyait szem előtt tartva, még csak a más nemzeteknél szerzett tapasztalatokra fektetett analógia utján sem lehet arra következtetni, mikép fogja bűnvádi perrendtartásunk ezen mélyreható újítása a gyakorlat terén helyét megállani. Az az egy azonban bizonyos, hogy a magasztos bírói funktió teljesítése ápolni és megszilárdítani fogja a nép érzületében a jog fogalmát, tiszteletet fog gerjeszteni a társadalom alsóbb rétegeiben is az iránt, a mi szent és sérthetetlen a lelkiismeret szigorú itélőszéke előtt és lassankint kifogja irtani a nép lelkületé- ből a vad indulatok fattyúhajtásait és a szenvedélyek méregfájának bennszakadt gyökereit. Azon összes feladatok között, melyeket a törvény az állam polgáraira ró, nem lesz immár egyik sem fontosabb és magaszto- sabb, mint az esküdtszéki tiszt teljesítése. szony csokráról, melyet az a szent szűz oltárára helyezett, a sekrestyéről, a tanuk aláírásáról, a vendégekről, kik az esküvő után a fiatal párt üdvözölték, végre a diszfogatok ünnepélyes fölvonulásáról, a kocsisokról narancsvirággal gomblyukaikban, a főtéren tett kis sétakocsizásról, a vendéglőbe érkezésről stb. — Minő ebéd — szólt Mr. Bonnafond. Szarvasgombapástétom, sampányi ! Egy halott kikelt volna sirjából a gyönyörtől 1 S Bonnafond közelebb simult Bonnafond- néhoz. — S mennyien voltak a bálban 1 szólt az asszony. Minden vendégünk gratulált. A landauer e percben megállt. A kocsis alázatosan kinyitotta a kocsiajtót. — Máris, szólt Bonnafond. Leszálltak. A férj a kapukulcsot keresgette. — Siess, szólt az asszony. Farkasorditó hideg van. Végre meglelte kulcsait, kaput nyitott, dideregve meggyujtott egy szál gyufát s csendesen felmentek a lépcsőn, közbe-közbe megállva, hogy lé- légzetet vegyenek. Lakosztályukhoz értek s a vén cseléd, — Bonnafondéknál minden vén — ki hallotta lépteiket, lámpával a kezében ajtót nyitott nekik. Egyenest a hálószobájukba mentek, s a cseléd asszonya válláról lesegitve a kasmir kendőt, megnyitotta az éjjeli mécsest s jó éjt kívánt. Nálunk az esküdtek ítélkezni fognak a bűnösség kérdésében a felségsértés, a király bántalmazása, a hűtlenség, a lázadás, a személyes szabadság elleni bűntettekben és ki fogják mondani a bűnöst vagy nem bűnöst, ha a vád tárgya gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, gyújtogatás és egy sereg más súlyos bűncselekményekre irányul. Az esküdtszéki képesség pedig akként van szabályozva, hogy esküdt minden 26-ik évet betöltött férfi, a ki magyar honos, a magyar nyelvet érti, azon írni és olvasni tud és évenkint legalább 20 korona egyenes állami adót köteles fizetni, továbbá az adózásra való tekintet nélkül mindazok, a kik oklevéllel birnak. Ezen futólagos körvonalakból is látható, mily fontos és széles az a keret, melyen beliül az esküdszéki gépezet fenséges hivatását be fogja tölteni, — hogy minél tökéletesebben, minél inkább megvalósítsa a jog magas ideálját, azt adja az Isten ! VÁRMEGYE. — A közigazgatási jbizottság február havi ülését folyó hó 15-én fogja megtartani. — Uj állások a vármegyénél. A vármegyei házi- és gyámpénztár elkülönözése folytán szükségessé vált uj áfások létesítése iránti közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyta. Ennek folytán a Pappert Ferenc elmozdításával megüresedett segédkönyvvivői állás beszüntettetik s 1100 frt fizetéssel, 200 frt lakpénzzel egy gyám- pénztárnoki állás .rendszeresittetik ; továbbá a pénztári hivatalnál a III. segédkönyvvivői állás beszüntetése mellett ugyanezen illetményekkel egy al szám vevői állás és a gyámpénztárhoz évi 360 frt fizetéssel egy uj dijnoki állás rendszeresít étik. A gyámpénztári könyvvivő fizetése pedig 990 írtról 1090 írtra emeltetik. Az ekként fölmerülő 660 frtnyi több kiadás a gyámpénztári tartalék- alapból nyer fedezetet. — A községi jegyzők niilleunáris éve. A belügyminiszter jóváhagyta vármegyénk közgyűlésének azon határozatát, hogy a községi és körjegyzőknek, úgy az al- és segédjegyzőknek, a nyugdíj kiszámításának alapul szo'gáló szolgálati idejökle, az 1896. év mint ezredéves jubiláns év, kétszeresen számittatik be; kijelentette azonban, hogy a mennyiben az esedékes nyugdíjak a nyugdíjalap jövedelmében fedezetet nem találnának, a fedezetről gondoskodni a vármegye közönsége kötelessége leend. — Egyházlátogatáshoz községi előfogat ki nem rendelhető. Egyik megyés püspök az egyházmegyéhez tartozó lelkészi hivatalok látogatása alkalmából a belügyminisztertől az illető vármegyékhez nyílt rendelet kibocsájtását kérte arra nézve, hogy a községi elöljáróságok a szükséges előfogatot, az előirt dij lefizetése mellett, esetről- esetre állítsák ki. A belügyminiszter a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértőleg kijelentette, hogy a szóban forgó kérelem teljesítésére törvényes alapot nem talált. (118.659/98. B. M. sz.) — Törvényhatósági tisztviselők szabadságidejének engedélyezésénél a hivatalfőnökök előzőleg meghallgatandók. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 70,283. számú elvi jelentőségű határozata.) — Ha valamely fegyelmi ügyben a tiszti ügyész a további fegyelmi eljárás abban hagyását indítványozta, akkor még azon esetben is köteles a fegyelmi választmány érdemlegesen határozni, ha a panaszlottat a tiszti ügyészi véleménytől eltérőleg az 1886. évi XXIII. t.-c. 9. §. a) pontjában meghatározott büntetésben, tehát a rendes esetekben az alispán jogkörébe utalt dorgálásban vagy 50 frtig terjedhető pénzbírságban véli marasztalandónak. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 87,452. sz. elvi jelentőségű határozata.) Hi rek. — Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főispán múlt szerdán délután hivatalos ügyek elintézése végett bejött Szegzárdra és pénteken délben visszautazott N.-Doroghra. — Kanonoki kinevezések. Budapestről érkezett magánlevél arról ad hirt, hogy a király ő felsége a pécsi káptalannál üresedésben levő kanonoki állásra Wurster József cimz. kanonok s püspöki irodaigazgatót nevezte ki. Címzetes kanonokok lesznek Hegyessy László hosszuhetényi plébános, D'ób- rössy Alajos püspöki tanitóképzőintézeti igazgató és Hangyály Mihály pincehelyi plébános. A kinevezéseket, mint az említett levél írja, a hivatalos lap egyik legközelebbi száma fogja hozni. — A hátai apátság romjai. Dr. Kämmerer Ernő kormánybiztos a múlt héten lerándult B á t á r a s ott megnézte a régi bencésapátság romjait, melyeket kincskeresők újabban nagyobb területen föltártak. Bátáról Szegzárdra jött s Wosinsky Mór | esperes vendége volt, s még aznap este Budapestre j ulázott. A nyáron valószínűleg tölássák az egész zárda a’apjait. Egyedül maradlak. De sem az egyiknek, sem a másiknak nem volt kedve lenyugodni. Rendesen halvány arcuk pírban égett s egy kerek piros folt jelent meg rajta; szemeik csintalan fényben ragyogtak. A mai nap megtörte éltük rideg és lapos egyhangúságát. Lázas izgalom tartotta ébren őket s még sokáig csevegtek annélkül, hogy lefeküdtek volna. — Nem fekszünk még le ? kérdezte Mr. Bonnafond. — Még nem, szólt Mme Bonnafond egész boldogan, hogy megértették. Karszékeikbe dőltek, tágas kényelmes és mély karszékekbe, két oldalt a kandalló mellett. A hamuban halványvörös zsarátnok sziporkázott. Egymással incselkedve élesztgették a tüzet. A férj egy kis darab száraz fát tett rá; az asszony a fujtatóval szito ta s ezzel telt el néhány perc. — Ráborultak az ördögi lángnyelvecskékre, [melyek hosszú, vörös, zöld és sárga sziliben öltögették reájuk sziporkáikat, őrült boszorkánytáncot járva a hamu fölött. Alig hogy megvillantak, eltűntek ismét üres ábrándjaik jelképeként. A két. öreg érdekkel nézte a játékot, melynek minden lobbanását visszasugározták szemeik. Végre a kis lángocskák cikázása lohadni kezdett; a fa elégett és széles, nyugalmas fátyol borult a szobára. — Az anyjuk a fujtatót a szögre akasztotta s az apjuk a tüzpiszkálót tartójába állította. Még egyszer csevegni kezdtek a lakomáról s Mr. Bonnafond újra lelkesedni kezdett a borokért. — Oh, ez a pezsgő, egy halott kikelne érte a sirjából. — Hisz ezt már mondtad, szólt az asszony. — Hát azt gondolod, hogy te még nem szóltál a toaelettekről ? Csaknem összepöröltek. Bonnafondnénak egy szerencsés ötlete támadt. — Ki tudja, mit csinál most a kicsike ? A kicsike ... ez az egy 'szó kibékítette őket s beszélgettek a kicsikéről, hosszan, szent rajongással, hisz mi sem volt nekik drágább és becseazokat az aprólékos semmiségeket, melyek minden idegenre nézve jelentéktelenek, de nekik oly fontosak vol ak. Elbeszélték egymásnak egész élete folyását attól a naptól fogva, mikor még mint pufók pajkos kölyök térdeiken ugrándozott, egész ma estig, mikor először hagyta el őket, saját tűzhelyet teremtve magának s vénségükre más kerubinok dédelgetésére nyújtva nekik kilátást. — Ki tudja mit csinál most a kicsike ? ismételte Bonnafondné. És az öreg hirtelen kedvre derülve szemeivel kacsintott s titkolózó pajkossággal közeledett a teleségéhez, alig hallhatóan súgva fülébe : — Ej 1 Istenem! hát ki tudhatja? Talán azt teszi, a mit mi tettünk — hajdan. Az anyjuk szemérmetesen mosolygott, s a társalgás más irányt vett.
