Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-01-22 / 4. szám
2. tolnavarmecye. 1899. január 22. kalmazni akarnák, csupán azért, mert az országgyűlést a parlamenti szabályok kiforgatásával működésében megakadályozták. Régen ha a nemzet katonát és adót nem akart adni, ezt nemzeti érdekének megvédése szempontjából tette és az országgyűlésen határozottan, nyíltan kimondta, hogy adót és katonát nem szolgáltat, ez tehát az egész nemzet ellenállási erejét képezte. Most azonban a nemzet nem áll ellen, mert nincs miért, a nemzet nagy többsége kívánja:, óhajtja a kormány és a parlament alkotmányos működését, sót nem csak kívánja, de a nemzet nagy többsége határozottan elitélte a kisebbségnek rakoncátlan magaviseletét s igy határozottan meglehet állapítani, hogy itt az országgyűlés kisebbsége a nemzet akaratával áll szemben és csakis a parlamenti szabályok hiányosságát, gyengeségét használja fel arra, hogy a nemzet nagy többségének akaratnyilvánítását megakadályozza és ez által az alkotmányos kormányzás folytonosságát megakaszsza. Nem a nemzet nagy többségének akarata és óhaja az, hogy adót ne fizessünk és újoncot ne adjunk, ilyet sem az ország- gyűlés nem mondott ki, sem a többség kimondani nem akar, sót ellenkezőleg a többség egyenes és határozott kívánsága, hogy az alkotmányos jogok fenntartassanak s az alkotmányos kormányzás működésében ne gátoltassék. így hiába való erőlködés, és a nemzet megtévesztésére szolgáló kijelentés az, a midőn a kisebbség a parlament működésének jogtalan erőszakos megakadályozásából azt akarja levonni, hogy, mert az adók mert az ujoncjutalék megszavazva nincs, tehát hazafiatlan büntetendő cselekmény azt most kiszolgáltatni, illetve a kormánynak megadni. Mindenki, ki szivén viseli hazájának jól felfogott érdekét, megérti és megérzi kötelességét és ha az ösmert erőszak miatt nincs is megszavazva az adó, nincs is megajánlva az újonc, de azért mindenki megadja önként, amivel tartozik hazájának különösen most, amikor nem a törvény, de a legszentebb kötelesség parancsolja, hogy a hazafias tartozás lerovását teljesítsük, mivel igy lesz igazolva az ellenzék magaviseletének törvénytelensége és hazafiatlansága. Úgy hisszük, hogy megyénkben, amely mindig hazafias irányú volt, nem lesz akadály és e tekintetben pontosan, hazafiasán fogjuk fizetni az adót és állítjuk elő az újoncokat, mert a mi megyei hagyományos, hazafias érzelmünk mindig ébren volt és lesz most is, midőn a haza nagy érdeke parancsol velünk. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság január havi ülésében az egyes albizottságokat 1899. évre a következőképpen alakitotta meg : A fegyelmi választmányban rendes tagok ; D'óry Dénes, Dr: Kramolin Emil, Fink Kálmán, Tihanyi Domokos ; póttag: őiffy Lajos és Perszina 1 Alfréd. — Az erdészeti albizottság tagjai lettek : Gróf Széchenyi Sándor, Totth Ödön és Percsel Lajos. — A 11. fokú erdei kihágási bíróság tagjai : D'óry Dénes, Örffy Lajos, Hoffmann Sándor és Günther Káro'y, póttagok : Peresei Lajos, íVo- sitisky Mór, Fuggerih Károly és Rinaldi Ottó ; jegyző : Dr. Éry Márton, — A gyámügyi felebb- viteli bizottság tagjai : Jeszenszky Andor, Toith Ödön, Dr. Kramolin Emil és Orjfy Lajos, póttagok : J Boda Vilmos és Wosinsky Mór. — Börtönvizsgáló bizottság a központban : Wosinsky Mór, Totth Ödön, Perszina Alfréd és Tihanyi Domokos; a dunaföldvári és paksi járásbirósági börtönre : Peresei Lajos, a bonyhádira: Totth Ödön, a tamásira: Jeszenszky Andor, a gyönkire : Bermieder József. A vármegyei pótadő egyéni kirovása elleni felszólalások elintézésére alakítandó küldöttség tagjaivá Fink Kálmán, Bernricder József, Dr. Kramolin Emil és Orjfy Lajos választattak meg. — A törvényhatóságok nyilatkozataira vonatkozólag a belügyminiszter 1898. évi 134949. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy a törvényhatóságoknak közérdekű országos ügyekre vonatkozó megnyilatkozásai, ha azok hozatalánál a j törvényes alakiságok megtartattak, felsőbb hatósági beavatkozás tárgyává nem tehetők. — Községi jegyzőhöz bizonyítvány kiálli- tása céljából intézett levél bélyegmentes, j (M. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 662. sz. elvi jelentőségű határozata.) — Árvák ^evelési pótlékának beszüntetésére, — bár ezen pótlék az özvegyül maradt anyának képezi járulékát — az anyának újból férjhez menése okul nem szolgálhat, hanem ilyen nevelési pótlék csupán a törvényben, illetve szabály- rendeletben meghatározott éleikor elérése, avagy másnemű, de magától érthetóleg valamely közalapból való ellátása elnyerése esetében szüntethető meg. Bármely címen élvezett évi illetmények havi részletei tovább már nem osztható egységet képezvén, — a ki az esedékessé vált részletet a hónap 1-én jogosultan felvette: tőle a havi részlet vagy ennek valamely további töredéke vissza nem követelhető. (A m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 116. sz. döntvénye. — A vámmentesség ügyében a m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 120. és 125. sz. döntvényeiben kimondotta, hogy nyugdíjazott állami tisztviselők, valamint a közigazgatási bizottság tagjai ezen minőségükből kifolyólag, — vámmentességre igényt, nem tarthatnak. — Ha borhamisítási kihágási ügyben a hatóságilag zár alá vett borok más hordókban vannak: ezért kihágási eljárás megindítására ok nincsen. A hatóságilag lepecsételt hordóknak ön- kényü felnyitása azonban hatósági zártörést képez, s megtorlása a kir. büntető bíróság elé tartozik. (M. kir. belügyminiszter 1898. évi 3692. sz. elvi jelentőségű határozata.) Hírek. — Személyi hir. Bezerédj Pál selyemtenyésztési miniszteri meghatalmazott legközelebb nejével együtt egy hónapra Dél-Franciaországba utazik pihenés végett. — Örvendetes hir. A kereskedelmi miniszter értesítette vármegyénket, hogy a magyar általános hitelbank kérelmére a m. kir. államvasutak Bátaszék állomásából kiágazókig Mohácson át a m. kir. államvasutak eszék-villányi vonalán fekvő Baranya- vár-Monostor állomásig tervezett vasútvonal közigazgatási bejárását elrendelte s annak vezetésével dr. Barthos Andor miniszteri titkárt bízta meg. Az eljárás Bátaszéken a községházánál február hó 14-én d. e, 10 órakor kezdődik, s erre Bátaszék és Báta községek (Furkó-puszta), valamint az érdekelt magánosok is meghivatnak, továbbá vármegyénk is képviselteti magát. — Plebanosi kinevezés. Tót-Keszibe Offen- müller Zsigmond lamásii káplánt nevezte ki a pécsi püspök Eszterházy gróf praesentálására. a felkapart száraz lomb között és álmos szemekkel nézi gyerekei játékát. Mellette férje ura vacko- lódik s hiába fáradozik, hogy melegen és puhán feküdjék. Élete párja rosszalólag nézi és végre rászól : «Ugyan mi bajod van mindég ? Egy percig sem tudsz nyugton maradni !» — «Igen, nyugton maradni ilyen időben! Jaj de hideg van s ez a szél a csontomig hat, — igy morog Miska ur — ellenségemnek sem kívánom ezt a csuzt, a mely kinoz !» 0 nagysága kárörvendően mosolyog: Ez a megérdemlett büntetés, te vén bűnös — igy szól — emlékezzél csak vissza, hogy viselkedtél a tavaszszal; a hol csak egy fiatal nőszemély volt, téged ott lehetett látni, bemászkáltad az egész határt, a helyett, hogy szép nyugodtan nálam maradtál volna! Persze, most a csúz bánt, én adjam a jó feleséget, tartsalak melegen és kaparjam föl a havat, hogy vén fogaid harapni valót találjanak !? Hi hi hí! Miska ur ismervén az asszonyi természe'et, adja az okosat, vagyis lelógatja a fülét és hallgat. Az asszonyság pörlekedő kedve azonban föllévén keltve, most a gyerekek ellen fordul: «Ugyan hagyjátok már abba azt az ostoba ugrálást, — igy szidja őket — majd kimelegedtek, azután hallgathatom éjjel nappal a köhögésteket! Nem jöttök be mindjárt ............nini, mintha a rókát látnám odale nt sompolyogni! Ez hatott, hopp az anyjuk mellett vannak a fiatalok, ott persze azt állítják, hogy egy cseppet sem félnek a rókától, csak merészeljen idejönni, majd.............! Ez . a hencegés felvidítja az anyát és most beszédessé lesz; jó tanácsokat osztogat nekik, , aztán, aztán, mikor a gyerekek kissé dideregnek, a közeledő tavaszszal vigasztalja őket. «Csak megérjük mindannyian egészségben, úgymond, mert a télnek bizony meg vannak a maga veszélyei. Emlékszem, a múlt télen . . . minden tagom remeg, ha rágondolok, mikor a nagy nyúl halál jött ránk! Éppen ilyen nap volt, mint ma s éppen ilyen tájban történt, boldogult szü’eim még aludtak, én azonban kint játszottam, mikor egyszerre köröskörül csupa fekete pontot láttam, melyek mindig közelebb jöttek és mindinkább nagyobbodtak . . , A nyulmama hirtelen elhallgat és kémkedve néz a távolba, azután rémülten rezzen össze és elkezd kiabálni : «Oh szent apám, Miska, Miska, a fekete pontok!! «Hol — hol? dadog a nyulpapa szemeit dörzsölve. «Ott is, ott is, mindenfelé — jajgat Miskáné — fussunk, a hogy bírunk!» s mint a szélvész úgy rohannak ki a bokorból. Az első barázdában egy nyulba botlanak, az 1 is ijedten tápászkodik fel: «Hej, szomszédasszony mi baj van?» kérdezi hüledezve. «Nézzen csak kö- j rül, jönnek, jönnek, a «fekete pontok !» Igen jönnek, mindig közelebb, hol egyik, hol másik egy kis szürke felhőt lövell ki, mit tompa durranás követ. Száz meg száz nyúl szaladgál céltalanul, vagy vakon rohan a veszélybe. «He! komámasszony, Bence bácsi, mi történt!? igy lármáznak össze-vissza — halálra rémül az ember ettől'a futkosástól! » Most egy kövér nyúl jön lihegve a fekete pontok felől, nyomát vörös pontok jelölik. «Meneküljön ki merre tud — igy hörög — itt a nagy nyúl halál, én már megkaptam a részemet;» még egy méteres ugrás, azlán elnyujtózik. Pijf-puff, piff-puff, tucatszám hevernek már a fülesek a havon, csak az járt jól, a ki a láncot egy bársony ruhás tagnál találta áttörni! Csak egy vén öszfejü nyúl őrizte meg nyugalmát, lassan bandukol barázdáról-barázdára, *Nem újság*, igy szól. «öt át éven egymásután végig csináltam !» és kényelmesen a kör közepe leié tart, ott egy mély barázdában meglapul mozdulatlanul. Piff-ptff, hangzik körös-körül a hajtők lármája közt, azután kürtjei hallatszik, utánna egy-két lövés, azután vége van a hajtásnak, a. puskások vállravetett fegyverrel a kör belsejébe lépnek beszélgetni . . . «Vigyázz nyúl, nyúl . . . /» kiabálnak egyszerre a hajnók, a puskások közt egy nyúl ugrott ! fel, a tapasztalt vén nyúl, s most mint az ágyúból lőtt prémgolyó úgy röpül tova. Bumm-buram-bumm, ; szól egy pár lövés mögötte hangos hahota közt, körülötte fütyül, csapkod a sörét, de ő csak azt mondja inem újság! » s annál jobban szedi a lá- i bát. Messze bent a mezőben aztán megállapodik,
