Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-09 / 28. szám
IX. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1899. julius 9. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Egész évre . FéLévre . . Negyed évre . Egy szám ára 6 frtkr. 3 » — > I » 50 » . . 12 > POLITIKA! ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár-utca 130. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL,. Segédszerkesztő : SZÉKELY FERENC. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz- ] lemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szer- | kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelje megállapított } árszabály szerint számíttatnak. 4 fogyaszlási adók. A fogyasztási adóknak módfelett fontos szerepet ad a modern adópolitika. Mig régebben az egyenes adókban volt minden államháztartás bevételeinek törzse-gerince s az adózási politika ezen a ponton alkalmazta minden leleményességét és ügyességét, addig a modern államháztartás, anélkül, hogy elejtené, mégis bizonyos mértékben háttérbe helyezi az egyenes adókat s helyettük a fogyasztási adókat kezeli expanzív módon. A fogyasztási adóknak az a belső természete, hogy humánus szervezés és helyes alkalmazás mellett tulajdonképpen a legigazságosabban osztják el a közterheket a polgárokra; ennek következtében nem is csupán az adópolitika tulajdonit elsőrendű fontosságot a fogyasztási adóknak, hanem a szociálpolitika is, bőségesen tudvalevő lévén, hogy nem egy társadalmi bajnak és kinövésnek éppen a közterhek igazságtalan elosztása a forrása. A fogyasztási adók ilyen mélyremenő jelentősége mellett s épp akkor, amidőn az egyenes adók általános reformjának előkészítése közben vagyunk, méltán érdemli meg a legnagyobb figyelmet az az ujjászervező- munka, melyet Magyarország fogyasztási adóira vonatkozólag a kiegyezés keretében lebonyolít a kormány. Legfontosabb fogyasztási adónemeink természete olyan, hogy ezen a téren is bizonyos közösségben vagyunk Ausztriával, nem lévén a két állam között vámvonal a határon s igy semmiféle olyan pont sem, ahol a két állam egymás közötti forgalma a fogyasztási adó alá eső cikkekben ellenőrizhető volna. A szesz, sör, cukor és petróleum azok a cikkek, melyek ebben a tekintetben számba jönnek. Tudvalevő, hogy ezekre nézve mindeddig olyan elszámolási rendünk volt Ausztriával, mely alapjában yéve helytelenül állapíttatott meg s nemcsak igazságtalan, hanem egyszersmind súlyosan kárositó is Magyarország anyagi érdekei szempontjából. A rendszer az volt, hogy a fogyasztási adót mindig az az állam élvezte, a hol az illető fogyasztási cikk gyártatott, nem pedig az, ahol a fogyasztási cikk tényleg elfogyasztatott. Ekként ez az adó elvesztette fogyasztási adó jellegétbközönséges gyártási adó lett belőle, anélkül azonban, hogy tényleg a gyártásra hárult volna, sőt épp ellenkezőleg mégis a fogyasztást sújtotta. Ez a bonyodalmas helyzet következményeiben azt a furcsa anyagi állapotot idézte elő, hogy ama nagy mennyiségű sör, cukor és petróleum után, mely Ausztriából jött be Magyarországba s a melyért ekkként a gyártás hasznát már amúgy is leróttuk Ausztriának, még ugyancsak Ausztria élvezte a \ fogyasztási adót is, jóllehet az egész meny- nyiség az utolsó szemernyiig itt nálunk fo- gyasztódott el. Az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződéseknek ez a pontja régóta és állandóan kifogásolás tárgya, Még azok is, kik az illető szerződések megkötésében közreműködtek, elismerték a kifogások jogosságát s általában az egész helyzet abszurd voltát, nem is szólva arról, hogy ezen a módon Magyarország jövedelmeiből évről- évre milliókat vont el a kapzsi Ausztria, mely a rendszer megváltozásáról épp azért még csak hallani sem akart. Közel száz millió forintra tehető az az összeg, melyet Ausztria ezen a módon 1867. óta jogosulatlanul elvont tőlünk s e helyzet további fentartása valóban szégyenére lett volna államiságunknak s közgazdasági érdekeinknek egyaránt. Azon a résen, melyet Wekerle nyitott a régi rossz rendszeren, midőn a szeszadóra nézve Ausztriával szemben az átutalási eljárást keresztülvitte, most végre sikerült benyomulnunk annyira, hogy az uj kiegyezésben az egész régi rendszer eltörlése megvalósíthatóvá lett. Szélt Kálmán és kormánya rendkívüli szívóssággal védelmezték meg e részben is a magyar érdekek álláspontját s bár az osztrák kormány mindent elkövetett a régi állapot fentartása végett, — ma már tény az, hogy az uj rendszer törvénybe van igtatva s ezzel Magyarországra nézve megszűnt az évtizedes sérelem és ennek súlyos pénzügyi hatása. Állami költségvetésünkben a változás előreláthatóan kedvező hatással lesz, ami magában véve is felette becses eredmény. De még sokkal nagyobbra becsülendő dolog az, hogy az Ausztriával közösen rendezendő fogyasztási adók ügyének ekként való reformja megteremti azt a széles alapot, a T A R C A. —^— Csak a ködös ... Csak a ködös egyformaság Bánthat, csak a fásult közöny; Nem legbúsabb napunk, mikor Kínok közt gyűl szemünkbe könny. De ha semmi sem érdekel S lomhán pihen az akarat, Ha egyik perc a másiknak Örökségül semmit sem ad; Ha repül a szárnyas idő S mi veszteglünk csak tétován, Ha sem gyönyör, sem fájdalom, Nem sarkall több nagy cél után; S ha már a sors gyönyört nékem Nem ad soha, csupán Ígér — —: Hadd égjek kínok lángtüzóben, Szebb s jobb ez is a semminél! Molnárué Ivornis Aranka. A túrái lovascsata. 1849. julius 20. Irta : Mányoki Tamás. — A »TOLNAVÁRMEGYE« eredeti tárcája. — — Lóra, lóra! — hangzóit szolnokabonyi táborunkban s délelőtt 11 órakor julius 19-én har- madfélezer huszár Perczel, Mészáros, Dessevffy s 500 lengyel dzsidás Visoczky vezérlete alatt nyeregbe szállott s midőn a nap lehanyatlott, a Tápió vize mellett egy faluban szállottunk le. Öt hat órai pihenés után, jóval hajnal előtt már ismét útban voltunk, mindig éj szaki irányban haladva. Úgy 8 óra tájban hire ment, hogy élcsapatunk a szomszédos kukoricaföldeken 14 —15 kozákot fogott el a minthogy kevés idő múlva alkalmunk esett meglátni az elfogottakat. Igen közönséges arcú, buta kinézésű, de már mind 30—40 év közt levő férfiú volt, görhes kicsiny lovaikra széles, lapos nyereg szorítva. Ezeknek a félelemtől remegő s nyomorúságos tekintetű embereknek látása, igen bátorítólag hatott a legénységre. Mintegy 11 óra körül fel Hatvan felé haladva, egy csillogó erdőt pillantottunk meg. Ott vannak a muszkák, ott az orosz, — hangzott fel a legénység soraiban és az a csillogó erdő megmozdult. Harmincezer orosz jött felénk a nap sugaraitól ragyogó fegyverzetben. Nálunk is azonnal megkezdődött a felvonulás. Megharsantak a trombiták, a nyargoncok vágtatva vitték széjjel a parancsot. Mi Károlyiak a közepet, a jobbot a Radeczkyek, a balt a Bocs- kayak foglalták el. Még el sem igazodtunk, megdördültek az ágyuk. Nekünk volt 8, az oroszoknak 40. Ily nagy differencia mellett az ágyúzás rövid ideig tartott, nemcsak mert ötszörös túlerő ellenében nem vehettük fel az ágyupárbajt, hanem főleg azért, mert a kozákok vakmerősége — mondhatnám — szemtelensége igen felingerelt bennünket. Tőlünk ugyanis balra egy kis erdő felől mintegy 30 kozák hosszú píkájokkal a levegőben ha- donázva felénk nyargalt, aztán tüntetőleg az orosz sereg felé húzódtak. Perczel parancsára azonnal reájuk rohantunk és jobbszárnyunk a roham erejével alighogy le- nyargalta őket, az óriási homokporból kibontakozva, magunk előtt ta’áltuk az O'ga-ezredet. Neki vágtunk s velők teljesen összekeveredve, nagy erővel ment a viaskodás. A nap forrón lövelte sugarait, a sok ezer ló iszonyú port vert fel, izza Iság és vér hullott a homokra. Tábornokaink segítségünkre küldék a Bocskayakat, de azok vitéz nevükről meg Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni szíveskedjenek.
