Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

2. TOLNAVÁRKEG-Y3. 1899. julius 9. melyen adópolüikánkvak ezt a részét egészen újjáépíthetjük, illetőleg fogyasztási adóink modern alakítását az egész vonalon keresz- tülvihetjük. Ily módon aztán a mi államház­tartási rendszerünkben érvényesülhet majd az az elv, mely a fogyasztási adók alkal­mazásában mig egyrészt a humanizmus, az igazság és a helyes szociálpolitika szempont­jait a gyakorlati életbe átviszi s ekként nem egy sérelmet, bajt és hibát orvosol, másrészt lehetővé teszi az egészséges alapon vall) bevételi jejlesztést abban az arányban, amiként a lakosság fogyasztási képessége gyarapszik. Ezek a szempontok azok, amelyek ne­vezetessé teszik a törvényhozás munkájának most múlt hetét. Többnyire apróbb keze­lési javaslatok voltak napirenden a fogyasz­tási adók köréből, de mindegyik ilyen ja­vaslat anélkül, hogy megbolygatná a fo­gyasztási adó-rendszer szervezetet, egy-egy újabb lépéssel viszi előbbre a nagy reform alapjának megalkotását. Épp ezért nagyon hasznos munka az, amit a parlament ebben az irányban végzett. VÁRMEGYE. — A közigazgatási bizottság julius havi ülését folyó hó 15-én fogja megtartani. — A községjegyzői nyugdíj szabály­rendelet módosítása ügyében kiküldött szükebb körű bizottság múlt hétfőn Simonfsits Elemér vár­megyei főjegyző elnöklete alatt értekezletet tartott, melyen részt vettek: Erdős Gábor, Küknél Ferenc, Knsztinkovics János és Lőrinczy József tb. íő- számvevő. A szabályrendelet hiányait és homályos részeit pontonkint megvitatták s a szükséges vál­toztatásokat jegyzékbe vették. A bizottság javasolni fogja, hogy a községeknek és jegyzőknek a nyug- dijilletékhez való hozzájárulásuk fölemeltessék. Tár­gyalták a szepesmegyei jegyzői egyesületnek a vi­szonosság megállapítására vonatkozó átiratát is, de alapos megfontolás után kijelentették, hogy a visszonosságot a nyugdijegyesületek nagyon eltérő intézkedései miatt nem volna méltányos elfogadni. — Szent István napján végzett, de egy­házi szertartást nem zavaró mezei munka miatt tett feljelentés elbírálása a közigazgatási hatóság hatás­körébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1899. évi május hó 18-án hozott elvi jelentőségű hatá­rozata.) —r- - ­— Nyugdíjból szolgálatba. A mint érte­sülünk, egy előfordult eset alkalmából elvi jelentő­séggel kinyilatkoztatta a pénzügyminiszter, hogy a véglegesen nyugalmazott állami tisztviselők újra való kineveztetés esetén az uj kinevezés szerinti fizetési osztályban az utolsó helyre sorozandók. Ezekre nézve ugyanis n^m alkalmazható az ideig­lenesen nyugdijazottakat megillető az a kedvezmény, hogy a tényleges szolgálatba való visszavételük esetén ugyanazon ranghelyre sorozta1 nak, a melyet elfoglalnának, ha mindvégig tényleges szolgálatba álltak volna.-— Jóváhagyott szabályrendelet. A földmi velésügyi minister a birtok határ megje/'ó/ésé- ről alkotott vármegyei szabályrendeletet jó váhagyla. — Hagyatéki ügyben érdekek, magát je­lekkel megértetni nem tudó nagykorú siketnéma részére a gyámhatóság ideiglenes gondnokot kiren­delni köteles. (A m. kir. belügyminiszter 1899. évi 41,031 számú elvi jelentőségű határozata.) — Földbe elvermelt gyümölcs ellopásá­nak elbírálása — ha az érték 60 koronát meg nem halad — a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanács 1899. évi már­cius hó 16-án hozott elvi jelentőségű határozata.) Előfizetőinkhez! Értesítjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy folyó évi julius hó 1-vel uj előfizetést nyitunk a Hevesi József ismert fővárosi iró által Budapesten szerkesztett gyönyörű kiállítású, gazdag tartalmú illusztrált havi folyóiratára, az „OTTüO!Srcc-ra, melyet úgyszólván ingyen adhatunk t. elő­fizetőinknek és csak a postai, csomagolási és kézbesítési díj fejében számítunk fel negyedévenként egy koronát. Azon t. elő­fizetőinket, kik eképen az „Otthont“ is já­ratni óhajtják, kérjük, hogy folyó évi július hó 1-től kezdve a lapunkért járó előfizetési díjhoz az „Otthoniért negyedévenként fize­tendő egy koronát nekünk egyidejűleg be­küldeni szíveskedjenek. Az „Otthon“ a hires „Magyar Sza­lonénak egy külön kiadása (évi előfizetési díja 10 frt), telve legkitűnőbb íróink dolgo­zataival, elsőrangú festőink illusztrációival. Közöl elbeszéléseket, költeményeket, társa­dalmi és kritikai cikkeket, népszerű, tudo­mányos ismertetéseket. Divatot (illusztrálva) azonkivül szebbnél szebb aktuális illusztrá­ciókat és úgy a hazai, mint a külföldi festő­művészek legújabb alkotásait. Az „Otthon“ minden hó elsején egy vastag kötetben jelenik meg. És ilyenformán a „Tolnavármegye“ előfizetői tizenkét vas­tag kötetet kapnak ingyen és mindössze évnegyedenként egy koronanyi költségdíjat számítunk fel csupán. Hisszük, hogy olvasóink szívesen fogad­ják a „Tolnavármegye“ ezen meglepetését, melyet-mi csak nagy áldozatok árán voltunk képesek megszerezni. Előfizetési feltételek: A „Tolnavármegyé“-re: Egész évre . . . 6 frt — kr. TTYG 5 — Negyed évre . . 1 „ 50 „ A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre . . . 8 frt — kr. Fél ,, . . . -4 » — » Negyed évre . . 2 » — » A „Tolnavármegye“ politikai hetilap kiadóhivatala, Szegzárdon. Hírek. — Az „Otthon“ előfizetői a mai számunkkal veszik a julius hónapra járó füzetet. — Személyi hírek. Steineker Ferenc kir. ta­nácsos, közalapítványi kir. uradalmi gazdasági fel­ügyelő négy hétig Trencsén-Teplicen időzött; a múlt héten visszaérkeze t Szegzárdra és ismét át­vette a hivatal vezetését. — Nunkovits Ferenc, a központi járás kiváló képzeltségü, ügybuzgó fő- szolgabirája hosszabb délvidéki tartózkodása után visszaérkezett Szegzárdra és ismét elfoglalta hiva­talát. Nagyszámú tisztelői örömmel győződtek meg róla, hogy egészségi állapota jelentékenyen meg- javult. — A bíróság köréből. Áldor Ödön kir. tör­vényszéki alb'ró nyári szabadságát folyó hó 10-én kezdi meg. Távolléte alatt a telekkönyvi ügyeket Gerle Jakab kir. törvényszéki biró végzi. — Sá- rospataky József kir. alügyész szabadságát a na­pokban kezdette meg. — Jeuey László kir. al­ügyész Pécsre tölteni berendelletéséről visszaér­kezvén, ismét megkezdette hivatalos.működését.— Szilágyi Ernő joggyakornok hivatalos esküjét folyó hó 2-án tette le a kir. torv. elnökének kezeibe. feledkezve, nem mernek bevágni, visszafordulnak, a muszka vérszemet kap s már-már veszve valánk, a midőn az öreg Radeczkyek rajok rontanak. A váratlan támadásra az oroszok kezdenek közülünk kibontakozni. Fel a dombokra ! hangzik a kiáltás, de alighogy a domblánczolatra felvágtatunk, a túlsó völgyben csatakészen álló s tőlünk nem lát­hatott orosz gyalogság egy hatalmas sortüzet bo­csát reánk. Vissza, vissza ! — hangzott fel újra — az erdő felé, és mi ekkor az ez idő alatt ismét sorakozott orosz lovasságon a kétségbeesés erejé­vel áttörve, vágtattunk kimerült lovainkon az em­lített erdő felé. Az oroszok nem üldöztek. A 30,000 orosz legyőzte a 3000 magyart, de biztosítom e sorok olvasóját, hogy e csata fe­lett nincs oka pirulni a magyarnak. Győzni lehetetlen volt, de hogy ezen alig egy negyedóráig tartott csatában keményen folyt a viaskodás, hivatkozom Horváth Mihályra a nagy történetíróra, ki azt írja a túrái lovascsatáról : hol­takban és sebesültekben a mi veszteségünk 100 ra, az oroszoké 60-ra tehető. Közülünk Károlyiak közül elesett egy had­nagy. egy őrmester Szele Andor, Rokonffi József káplár és 17 közvitéz. Megsebesültek Pálinkás az őrnagy, Apagyi és Degré Alajos kapitányok, az iró és az én sza­kaszparancsnokom Szili Móric főhadnagy, mindany- nyian keményen megvagdalva, kisebb-nagyobb se­bet, kaptak altisztek és közvitézek 32-en, jó magam is épen a midőn egy orosz huszár bal állkapcsát ketté vágtam, kaptam hátulról egy pika vasgomb­jával oly erős ütést nyakcsigolyámra, hogy fejem a lovam nyakához vágódott. Az oroszok halottjaikat kocsikra rakván, nem tudni hol temették el, de egy Golstein Ágoston nevű agyonvagdalt őrnagyot a csata utáni napon az orosz fővezér Kupprianoff Pál parancsára nagy pompával a túrái templom kerítésén belöl temettek el s a mint engem dr. Stomonnay Ferenc túrái derék orvos értesített, az őrnagy neje 9 éven át julius 20-án mindig megjelent félje sírjánál egy inas és két osztrák katona kíséretében, hogy ott a házastársi hűségnek és szeretetnek forró könyek- kel áldozzon Én pedig a midőn hosszú 50 év lefolyása után mindenképpen megtörődve e drága emlékű napon, rólatok emlékezem akkori ifjú huszárpajtá­saim, kiket ott Túra homokos dombjai között a kozák pika vagy orosz kard a magyar nemzet szentjeivé avatott s már félszázad óla pihentek a dúló csaták után : kívánom, álmodozzatok tovább is dicsőségről és szabadságról a sírotok felett emel­kedő szép honvédszobor alatt s ha majd a halál parancsszavára Mihály angyal paripáján én is be­rukkolok az örökkévalóságba, kérlek, fogadjatok be soraitokba, ki egykor veletek csatáztam hazáért, szabadságért. Fővárosi divatlevél. A divat. A ma divatos ruháknál a formáról alig lehet szó, mert alig is látszik, annyira elnyel és elhal­moz minden lormát a csipke, csipkebetét, szalag és fodordisz. De legkivált a csipke. Nem emlék­szem, hogy mikor viseltek volna annyi és oly szép csipkét, mint az idei nyári ruhákon. Első sorban állnak a nyári alkalmi csupa csipkealap-ruhák, a melyek mindjárt a mostani divatos varrás néiküli formába szövetnek, azután remek point-iace csipke­munkával kivarratnak. Ezután következnek a köny- nyü selyem-batiszt-, moll- és tüllruhák, a melyeket csipke-diszszel, csipke pánttal, csipke-meilénynyel, csipke-tunikával, csipke-blúzzal, csipke fodrokkal dí­szítenek. Szóval csipke a jelszó, a csipkegyárosok nem csekély örömére. A bluzszerü derekak keskeny hajtásait, hogy ne legyen túl egyszerű, 72 cm- keskeny csipkével diszitik mindegyikét, a hajtás-csoportok közeit csipkebetétek töltik ki. A formába vágott batiszt- fodrok szélét csipkével szegik, hogy még légieseb­ben lengő és könnyű legyen. Egy ilyen könnyű ruha valóságos álomkép. Persze a milyen szép és elegáns, olyan költséges is. Ha tiz-tizenkét Írtért batisztot veszek, mire elkészülök a ruhával, azt ve­szem észre, hogy r.egyven-ötven forintba került. Hát még aztán a gondozása, vasalása, tisztítása ! De divat ám, kivált ház körül, falun és egy­szerű kirándulások alkalmára az örökké szép kék

Next

/
Oldalképek
Tartalom