Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
9 A főispán estélye. Kilenc óra előtt pár perccel már nagy sürgés forgás volt a vármegyeházán. A vendégek csoportosan gyülekeztek gróf Széchenyi Sándor v. b. t. tanácsos, főispán fogadó estélyére. Fogadó teremmé a közgyűlés nagy terme volt átalakítva. S ez a máskor is ízléses terem most igazán jól festett fényes bútoraival s pazar világításával. A főispán mindenik érkező csoportnak elébe ment s fesztelen, magyaros vendégszeretettel fogadta vendégeit. A háziasszonyi tisztet neje, szül. Döry Natália ő nagyméltósága szintén a legszeretetreméltóbb nyájassággal s mindenkire kiterjedő figyelmességgel töltötte be. Leánya Alice grófnő, s fiai Bertalan és Domokos grófok segédkeztek a fogadásban s nemsokára a legélénkebb társalgás zaja tölté Le a termet. 7410-re teljes volt a társaság. — A hölgyek közül ott volt: gróf Apponyi Sándorné; özv. gróf Esterházy Miklósné szül. Borghese hercegné, Dory Pálné, Perczel Lajosné leányával; a férfiak közül: gróf App07iyi Sándor, gróf Zichy Jenő, Zsilinszky államtitkár, Fraknói cimzetes püspök, Gerini márki, dr. Kämmerer Ernő, dr. Czobor Béla, Szalay Imre nemzeti múzeumi, Radisich J. iparművészeti, Horváth Géza természetrajzi múzeumi igazgatók, Herman Antal néprajzi tan. elnöke, Pécs város, Ba- ranyavármegye küldöttsége, névszerint: dr. Tróber A adár, Bolgár Kálmán, _ ithász László és Zvoni- esek Alajos vörösmarti plébános, a székesfejérvári régészeti társulat részéről: Lichtneker József. Döry Pál alispánnal élén a szegzárdi rendező bizottság tagjai, majdnem teljes számmal. A vidék notabilitásai közül bejöttek: Sztankovánszky János, Csapó Vilmos kamarások, Kovács Sebestyén Endre, Vizsolyt Ákos, Szévald Móric, Nagy István stb. Féltiz után gazdag buffet várta a közönséget. E czélra a közigazgatási bizottság terme volt berendezve. A gazdag menüt Hegyesi József fővárosi műszakács szolgáltatta. — Lakoma után a társaság csoportokba verődött, kört formálva a főispánné ő nagyméltósága körül, vidám társalgásba merült. — Zichy Jenő gróf ázsiai élményeivel mulattatott egy nagyobb társaságot. — Többen pedig kivonultak a dohányzóba. Féltizenegykor a társaság egy kellemesen töltött est emlékével levonult a kaszinó kertjébe, a hol ekkor már javában tartott a sétahangverseny. A sétaliangverseny. A kaszinó nyári helyisége fél kilenc órakor már lampionok százával és sok lámpával volt kivilágítva; a bejáratnál csinosan feldíszített kapu volt emelve. 9 órakor már özönlött az elegáns női közönség a nyári helyiségbe, úgy, hogy a később jövők ülőhelyhez nem igen jutottak. A honvédzenekar 9 órakor megkezdte műsorát s a szebbnél- szebb darabok, szabatos, pompás előadásában gyönyörködött a közönség, melynek száma a pénztári kimutatás szerint 370-re rúgott, s igy 185 frt bevétel mutatkozott. A kitűnő zenekar játékát a közönség tapssal, éljenzéssel honorálta ; igazi élvezetet nyújtott ez a nagy hírnévnek örvendő zenekar, melyre honvédjeink s mi magunk is büszkék lehetünk. — A zenekar fiatal, derék karmestere, kiválóan szakképzett, ambiciózus zenész, ki tűzzel, lelkesedéssel s valódi művészi vervvel vezényelte zenekarát. Tiz óra után a főispán férfi és hölgy vendégei is mind lejöttek a sétahangversenyre s majdnem éjfélig élvezték a pompás zenét és a kellemes nyári helyiséget, melyről elismeréssel nyilatkoztak s a kivilágitás is megnyerte tetszésüket. A zenekar éjfélutánig fáradhatatlanul játszott, kevés szünetet tartva ; a tapsolást és éljenzést pedig mindig újabb darabok előadásával viszonozta. Éjfél után a közönség egy része eltávozott a kaszinókertből. A honvédzenekar eltávozása után a fiatalság Garay Lajos bandája mellett táncra kerekedett s a hajnali órákig kitűnő jó kedvvel mulattak. A megnyitás. A muzeum ünnepélyes megnyitását vasárnap reggel 9 órakor a belvárosi r. kath. templomban isteni tisztelet vezette be, melyet Fraknói Vilmos püspök celebrált; a templom ez alkalommra lombokkal és virágokkal ízlésesen föl volt diszitve, Fraknói a gróf A p p o n y i Sándorné által készített casulátan végezte a misét, mely alatt a templomi énekkar K 1 i e b e r György vezetésével igen szép templomi éneket adott elő. Ennek befejezte után gróf Széchenyi Sándor vezetése alatt a meghívott vendégek és a rendező-bizottság tagjai levonultak a gimnázium tornatermébe, mely ekkorra már majdnem zsúfolva megtelt igen szép közönséggel, s melynek felét elegáns öltözékü hölgyek képezték. Az első padsorokat a főrangú hölgyek és urak foglalták el, mig a pódiumon a meghívott notabilitások ültek, kofepén gróf Széchenyi Sándor főispán, jobbján Zsilinszky államtitkár, balfelől Fraknói püspök. Az ünnepélyt a szegzárdi dalárda nyitotta meg. A közönség állva hallgatta végig a Hymnusz örökké megható dallamát és az utolsó akkord elhangzása után gróf Széchenyi Sándor főispán, mint a muzeum elnöke, mondotta el nagyhatású és költői magaslaton álló, szép beszédjét. A történelem — úgymond — mindenütt, úgy nálunk is teremtett apostolokat, a kik a régletünt homályos ezredek eszményeit egészszé tudták alkotni. Ezeknek érdeme, hogy a véres csaták irtózatos emlékei, a középkor vad vandalizmusa elvonul lelki szemeink előtt és mintegy előttünk látjuk a hajdani. De a történetiró csak keretet alkot; a részleteket már nem ő ismerteti meg, hanem a búvár régész, a ki lehatol az anyaföld mélyébe és lángelmével, fáradhatatlan erővel megóvja az enyészettől azokat a részeket, a melyekből alakult a történetiró által elénk mutatott múlt. A régész van arra hivatva, hogy megkeresse és elénk tárja az ősök szokásait, a melyek aztán példát mutatnak a jövőre. De az a törekvés, hogy az anyaföld elrejtett kincseit megőrizzük a jövő számára, nem is oly régi. Tolnavármegye művelt közönségének lelkében már rég vágy ébredett, hogy a múltak meglévő emlékeit összegyűjtse és megőrizze, de a vágy csak akkor öltött testet, a mikor a vármegyének két kiváló tagja nagyszabású ajándékjával megvetette annak a múzeumnak alapját, a melynek megnyitását ma ünnepeljük. Köszönetét mond nekik, kiknek nemes cselekvéséért hálával tartozik a vármegye közönsége, de köszönetét mond eme közönségnek is, a mely lelkes szeretettel karolta fel az eszmét és sietett a megvalósítás stádiumába hozni. Üdvözli a kormány küldöttjeit és felkéri Wosínskyt, hogy mondja el a muzeum történelmét. A főispán szavait gyakori tapssal szakította meg a közönség, a mely mindannyiszor meg-meg- ujult, a mikor gróf Apponyi Sándor és Wo- s i n s k y Mór neveit említette. Beszédje után Wosinsky Mór a következő beszédet mondotta : Ha végig tekintünk az európai nemzetek múzeumain azt látjuk : hogy az őskorszak gyűjteményeiben az a nép a leggazdagabb, melynek történelme a legrövidebb, a svéd népet értem. E nemzet honszeretete kicsinyelte történelmi múltját s hazafiui lelkesedésében megfeszített erővel sietett a föld gyomrából kiásni azokat az em'ékeket, melyekkel évezredekkel toldotta meg múltját. A hazaszeretetből csiráztak Svédország ma első helyen álló őskori gyűjteményei. De Tolnavármegye múzeumának genesise is a honszeretetből indul ki. Igen 1 a hazaszeretet volt indító oka azon eszme megvalósításának, melynek horderejét a vármegye közönsége mai ünnepélj é- vel igazolja és méltatja s melyet mélyen tisztelt vendégeink magas megjelenésükkel is kitüntetni kegyesek voltak. Hazaszeretet adta első gondolatát annak, hogy egy közös tárházba gyűjtsük össze mindazt, a mit vármegyénk e szükebb hazánk földje és lakóira vonatkozólag a fiúi kegyelet megbecsülni s ereklye gyanánt féltékenyen megőrizni parancsol. A hazaszeretet legfényesebb nyilvánulásának történelmileg kimagasló momentuma, a honfoglalás ezredéves évfordulójának ünnepe adott alkalmat a muzeum tényleges megalakítására is. Ugyanis, A p- p o n y i Sándor gróf, ki a hazai tudomány szolgálatában szerzett babérjait nagyban gyarapította azzal, hogy nagyhírű lengyeli őskori gyűjteményének felajánlásával olyan alapját vetette meg múzeumunknak, a milyennel hazánk egyik múzeuma sem dicsekedhetik ; ő nagyméltósága, kinek neve mindenkorra összeforrt múzeumunkkal, összeforrt, hogyannak hazafiui szeretetet sugárzó, meleg fényű, nemes zománcot adjon, ő — mondom — millennáris alkotás gyanánt ajánlotta fel 1895-ik évi tavaszi közgyűlésen a vármegye közönségének gyűjteményét. A vármegyét is mélyen átérzett hazafiui szelTOLNAVARMEGYE. lem vezérelte, midőn ugyanezen, 1895. márczius hó 29-én tartott közgyűlésében «lelkes rokonszenv- vel fogadva az ajánlatot» azt határozta: «hogy a vármegyei történelmi emlékeinek lehető egybegyűjtése és megőrzése céljából vármegyei múzeumot létesit... s megbízta alispán urat, hogy a vármegyei muzeum elhelyezésére és berendezési költségeire vonatkozólag konkrét javaslatot tegyen.» Engedje meg a mélyen tisztelt ünneplő közönség, hogy a honszeretet alapeszméjéből csírázott s a millennium történelmi talajába plántált kultúrintézményünk mai ünnepélyes megnyitása alkalmával, múzeumunk egyes osztályainak létesítésére sarkallott vezéreszmék megjelölésével azt mutassam ki: hogy múzeumunk kulturter- jesztő intézmény; hogy ezen irányával hazafias szolgálatot teljesít s abból azután önként következik, hogy az pártolásra is méltó. * sjc >Je Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Múzeumunk alapját és legfőbb zömét a történelmet támogató régészeti gyűjtemények teszik ki. Érthető, hogy ez van legjobban képviselve, mert hisz a múllak emlékeit kutatni mindnyájunknak velünk- született közös tulajdona. Tudnivágyó lelkűnknek legnemesebb élvezete visszapillantani nemcsak gyermekkorunk napjaira, hanem apáink életére, őseink emlékére, nemzetünk dicső múltjára, de még a névtelen őslakóknak még oly kicsinyesnek látszó nyomaira is. Magasabb kultúrái jelentőséget tulajdonított vármegyénk közöosége a régészeti leleteknek, mert megértette, hogy ezek gyújtanak fényt a misztikus ködbe burkolt s történelmi feljegyzésekkel még meg nem örökített őskori világba. Megértették vármegyénkben sokan azt, hogy csak akkor alkothatjuk meg az emberiség helyes psycho- logiáját, ha az emberek gondolkozását, érzelmeit, életküzdelmeit az őskortól kezdve napjainkig ismerjük. A történelmi és nemzeti emlékek megbecsülésére pedig már nem tudvágyunk ösztönzött, erre a honszeretet s hazafiui kegyelet tanított. Mint az élet nagy zajában csak egy futó pillantásra méltatott koldusgyermek kimeresztett nagy szemeivel, úgy állt előttünk annyi emlék, mely ha nem is volt műremek, vagy nemes ércből alkotott kincs, de koldusmódra is őseink küzdelmét, hevét fájdalmát vagy dicsőségét hirdették. Ez elfelejtett, elveszett s visszaemlékezésért esdeklő emlékeket mi nemcsak futó pillantásra méltattuk, hanem felkaroltuk, méltó keretbe helyeztük, közszemlére állítottuk ki, hol ismét honszeretetet hirdetnek a figyelmes szemlélőnek. Ezen emlékekből a régészeti és történelmi osztályban ma 27,000 tárgyat gyűjtöttünk össze s e hazánk összes provinciális múzeumai között első helyen álló régészeti gyűjtemény igazolja legjobban, hogy vármegyénk nem tartozott azok közé, kiket a múltak emlékei hidegen hagynak; nem tarlozott azok közé, kik a közömbösség leplével takarják a legtanulságosabb emlékeket, mint a pók, mely foszlányos hálójával borítja a lángelmék al- kodta kincseket. * II. Nem elégedett meg vármegyénk a pusztán történelmi s régészeti gyüjteménynyel. Hazafiui kötelességének tartotta figyelmét a magyar néprajzra is irányítani és összegyűjteni mindaz^, a mit a magyar nemzet életéből visszamenőleg mint sajátos nemzeti jellegüt még feltalál. Mielőtt a folyam felkavart vizével a végtelen óceánban elveszne, ki ne követné azt örömest hosszú folyásában visszafelé hullámról hu Iámra, völgyről-völgyre, oda az ősforrásig a hol üde vize legelőször fakadt ? Ugyanígy kinek szivét ne hevítené a hazafiui lelkesedés, midőn a magyar nép szokásaiból, használati eszkör.eiből s főleg jellemző ornamentikájából egy ezredéves traditiót olvas le s ezek révén nvomról nyomra visszakisérheti nemzete múltját oda az őshazáig, hol 1000 év előtt azon népek szomszédságában élt, kikkel ornamentikái közössége még ma is fenná 1 ? Igen, a mint a felhőkbe meredt hegy csúcsa visszatükröződik a kebléből fakadt pataknak sima tükörében, ugyanúgy nemzetünk néprajzában is fel-fel csillám- lik az őshaza ködképének egy-egy körvonala. Azért csak hazafiui kötelességet teljesített a vármegye, ____ 1899. junius 14.
