Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

TOLNA VARMEGYE.

1S99. junius 14.

midőn a muzeum néprajzi osztályában megkezdte összegyűjteni mindaz', a mit a magyar népéletben mint ősi traditióból fakadót s igy jellegzetesét talált s itt kiterjesztette figyelmét nemcsak a közhasználati, konyhai, házi eszközökre, az ősfoglalkozás tárgyaira s régi hímzésekre, hanem felhívta a községeket úgy mint egyeseket, hogy a jövő nemze- zedék tanulságára vármegyénk typikus népviseletét is állítsa ki, melyet a mindent nivelláló modern haladás oly rohamosan vetkőztet ki nemzeti jellegéből.

E néprajzi osztályban 17 vármegyei népviselet s 1100 eredeti, jellegzetes magyar réprajzi tárgy van eddig összegyűjtve s ez u'óbbiaknál nagy segítségünkre volt az az államsegély, melyet a múzeumok éa könyvtárak országos főfelügyelője Fraknói Vilmos ő méltósága közbenjárására a cul- tusminiszterium a mi múzeumunknak is juttatni kegyes volt.

III. A régészeti és néprajzi osztályok mellé természetrajzi osztályt is állitottunk. Minden emberben meg van bizonyos fokban az a szenvedély, hogy tudni akar minél többet, tudni szeretne ha lehetne mindent. Ez a tudvágy a nagyközönségben különösen a természettudományokra irányul s éppen azért, mint a legtöbb muzeális gyűjtemény felöleli a természettudományokat, úgy mi is külön osztályt nyitottunk a leiró természettudományok összeségének a természetrajznak.

Ezen osztályban patriotismusunk csak annyiban érvényesül, hogy fő súlyt a vármegyénkből származó ásvány-, növény- és állatvilágra fogunk fektetni, de az általános ismeretterjesztéssel is jó szolgálatot teljesítettünk, mert hisz valamint az orgonában, a természet hangversenyének e halvány utánzatában, úgy találunk a természettudományok minden egyes részeiben, vizsgáljuk azoknak akár főbb vonásait, vagy tanulmányozzuk azok apró részleteit, itt is találunk hangokat, rokonszenves húrokat, melyek rezgésbe hozzák bensőnket s csodálatos harmóniájukkal felemelnek bennünket. A természettudományok minden egyes részében kutató szemünk is bámulatra ragad bennünket, mert hisz minden parányban elmét szédítő matematikát, geometriát látunk az örökké változatlan törvényekben s e törvények alkotójában a Teremtőt pillantjuk meg. Sehol úgy össze nem olvad az a két isteni sugár, melynek egyikét hitnek a másikat tudománynak nevezzük, mint a természettudományok buvárlatánál, pedig mindkettőre nélkülözhetlen szükségünk van, ha a köznapi élet sphaeráján felülemelkedni akarunk.

Valóban az élvezetek legnemesbbike: csak futó pillantást is vetni a természet titkaiba s mily szegénynek tarthatjuk azt, ki ezt az örömöt nem élvezheti!

Ezen örömre ád alkalmat múzeumunk természetrajzi osztályában közel 6000 darabból álló gyűjtemény, melyet legnagyobb részben a nemzeti muzeum igazgatója, Szalay Imre ő méltósága lelkes támogatásával a cultusminiszteriumnak köszönhetünk.

*

IV. Régészeti, néprajzi és természet rajzi osztályokon kívül iparművészeti osztályt is állitottunk fel és pedig azért, hogy nemzeti vagyo- nosodásunk egyik fontos tényezőjének fellendítéséhez habár csak szűk keretek között hozzájáruljunk s hogy csa'lakozzunk azon örvendetes mozgalomhoz, melyet az ipar terén a magyar kormány az utóbbi években szakiskolák, múzeumok felállításával s társulatok támogatásával megindított s melyet máris oly ritka szép eredmény kisér.

Célul tűztük ki: az iparosoknál úgy mint a nagy közönségnél a jó Ízlés és szép iránti érzéknek művelését s a művészi hányba terelt iparnak pártolását. Kettős tehát itt feladatunk: szépészeti és gazdasági. A szépészeti feladatot azzal óhajtottuk megoldani, hogy az ipar minden ágába vágó mintalapokat százával szereztünk be s állitottunk ki, melyek az iparosok s nagyközönség rendelkezésére állanak s az ábrákon kívül, az ipar minden ágából műremekeket is szereztünk, melyek minta gyanánt szolgálhatnak s itt tősulyt a magyar i/lés fejlesztésére fektettünk. A gazdasági célt pedig azzal szo’gáljuk, hogy vármegyénk ügyes iparosainak munkáit egy szükebb keretű állandó kiállításban a nagy közönségnek bemutatjuk s azok megrendeléseit közvetítjük.

A költséges iparremekek beszerzésénél nagy hálára kötelezett bennünket R a d i s i t s Jenő a budapesti iparművészeti muzeum igazgatójának jóindulata s hathatós támogatása, melynek folytán a nagyméltóságu kultuszminiszter ur értékes ipartárgyakat volt kegyes múzeumunknak juttatni.

Az iparművészet keretébe felvettük a női kézimunkát is, annál is inkább, mert a nemes Ízlés fejlesztésére, annak magyar nemzeti irányba terelésére a magyar nőkben találunk leglelkesebb s leg- hivatottabb munkatársakat. A női kézimunkákban is kizárólagosan csak a magyar nemzeti Ízlés fejlesztését és terjesztését célozzuk.

Minden nemzetnek vannak sajátos díszítési formái, feltaláljuk azokat a legjellemzőbb alakban a magyarnál is, melyekben egy ezredéves történelem rejlik. Igaz ugyan, hogy a magyar ősi díszítő elemek formailag és művészileg még nem fejlődtek a modern ízlés és művészet színvonaláig s talán ez az oka, hogy a modern lakásokat díszítő annyi sok kézi munka között találunk a világ minden népének Ízléséből eleget, de sajnos a magyar ízlésben készült olyan ritka mint a fehér holló. — Pedig, ha Garaynk szerint:

A fecske visszatér szerény lakához,

A gólya régi fészkéhez siet . . .

Miért legyen hűtlen a magyar nemzeti ízléséhez? Ha fejletlen is az, van-e jogunk azt elhanyagolni vagy elhagyni ? Nem ! sőt kétszeresen kötelességünk azt fejleszteni, művészi tökélyre emelni. Hogy ez, a női kezek művészetének közvetítésével sikerülni fog, arról biztos vagyok, hisz oly nemes versenyre keltek vármegyénk hölgyei, hogy máris, alig egy év lefolyása alatt egy nagy termet töltenek be kizárólagosan magyar ízlésben készült remek munkáik, melyekkel múzeumunkat megajándékozták. s ezek megkedvelésével saját lakásaikból is ki fogják szorítani az idegent.

*

V. Végre múzeumunk tudományos gyűjteményei keretébe foglaltuk a szép művészetet is és pedig teljes joggal, mert hisz a «muzeum« szó eredeti értelme is «Múzsák templomá«-t jelenti s a tudomány szülte a művészetet. Ha az előbb említett tudományos gyűjteményekkel nagy hasznára lesz múzeumunk a közművelődésnek, úgy ezt a kulturális eredményt nagyban fogja fokozni a szépművészeti osztály, mert a szépművészetnek lényegébe hatolni, a művészi szépnek főbb törvényeit megismerni, azok alapján a műremekek fölött helyes ítéletet alkotni, azon szellemi élvezetek közé tartozik, mely nemesíti az emberi szivet s sokkal magasabban áll az, ki a művészeti alkotások iránt fogékonysággal bir, mint a kit azok hidegen hagynak. — — Ez a fogékonyság kelti fel a művészetek iránti szeretetet, fokozza Ízlésben nemesült igényeinket s szolgálja ezzel gyakorlatilag is a művészet érdekét, mely a nemzeti szellem ébrentartásának szintén egyik hatalmas motora.

Ezen aestetikai és hazaíiui indokok vezérelték a nagyméltóságu kultuszminiszter urat, midőn már a középiskolákban a művészi érzék fejlesztésére, a művészet felkarolására és támogatására irányult sokoldalú intézkedéseit kibocsátotta s ezek szolgáltába léptünk mi is, ha még oly csekély erővel, de annál lelkesebb ügybuzgalommal. A mit eddig kiállítottunk, azt nagyobb részt dr. Kämmerer Ernő kormánybiztos ur támogatása révén a nagyméltóságu kultuszminiszter urnák köszönhetjük. De meg vagyok győződve, hogy Tolnamegye művelt és áldozatkész közönsége i t is nagyobb eredményt fog létesíteni, mint a milyenre a kezdet nehézségei között számítani mernénk.

Még csak azt akarom megemlíteni: hogy múzeumunk könyvtárának is megvetettük alapját gróf A p p o n y i Sándor és Dr. Kämmerer Ernő hazafias ajándékaival s könyvtárunk ma 1000 darabból áll.

*

* *

Mélyen tiszteli ünneplő közönség! Megjeleltem ezekkel azon irányelveket, melyek Tolnavár- I megye közönségét múzeumunk egyes osztályainak felállításánál céltudatosan vezérelték. Látti k, hogy múzeumunk culturterjesztő és pedig sokoldalúan ismeretterjesztő intézmény, mely fokozatosan emel fel bennünket a régmúlt mysztikus homályából a jelenen keresztül egy messze jövőbe, a régészet és történelem őstalajából, a jelenben viruló néprajz és természetrajz tudományainak berkein

keresztül azon jövőbe, melyet az iparművészet és szépmüvészet fellendítésének dicsfényével óhajtunk ragyogóvá tenni.

E fontos kultúrintézményünk egy tengerparti világitó toronyhoz hasonlít. Valamint nem elég, ha a pharos csak közvetlen szűk határban, vagy csak egy oldalról világit nem elég ha csak a partvidékre vet világot, hanem a hullámokon hányatott hajósoknak is szükségük van annak világitó s irányitó sugaraira ; ugyanúgy múzeumunk nem felelt volna meg a célnak, ha csak egy osztályra szorítkozik, ha csak egy irányban szórja ismeret- terjesztő sugarait, nem felelt volna meg céljának, ha csak a biztos talajon járó partvidéki emberek élvezték volna azt, vagyis ha csak a szakemberek számára összehordott adatgyűjtemény lett volna az, hanem messze kell, hogy szórja ismeretterjesztő sugarait, mert hisz az élet tengerén az ismeretek biztos iránytűje nélkül hányattatott nagy közönség tájékoztatására és vezetésére sokkal nagyobb jótéteményt gyakorol az.

De kimutattam, hogy múzeumunk sokoldalú ismeretterjesztésével hazafiui szolgálatot is teljesít. A tengerparti világitó tornyok — mint azt minden utazó tapasztalta — szüntelen változtatják fényüket és színüket, mert csak az igy megállapított fényjelzések által ismernek a hajósok a he'y topagraphiájára. De a mi világitó tornyunknak, a mi m rzeumunknak minden irányban csak egy szinjelzése van, a magyar nemzeti sziu. Á magyar nemzeti eszme nyilvánul muzeális gyűjteményeink minden egyes osztályában. A régészeti és történelmi osztályban par excellence szolgáljuk ezt az irányt. A néprajzi osztályban saját fajunk jellemző eredetiségeit gyűjtjük össze mint nemzeti reliquiákat. A természetrajzi osztályban hazai faunánkra s flóránkra helyezünk fősulyt. Az ipar- művészeti osztályban a hazai iparnak igyekszünk méltó helyet biztosítani és a közönségben a nemzeti Ízlést fejleszteni s végre a szépművészet felvirágoztatásával is nemzeti kultúránk fokmérőjét akarjuk a forrponüg emelni.

Ha ilyen ismeretterjesztő s nemzeti eszméket szolgál e kultúrintézmény, akkor önként következik abból, hogy az pártolásra is méltó. A nagyméltóságu kultuszminiszter ur kegyes pártolása példánykép áll előttünk, hisz itt a főgimnáziumban ő adott múzeumunknak ideiglenes helyet; nagy értéket képviselő szekrényeink legnagyobb részét a kultuszminiszter ur ajándékozta ; néprajzi, természetrajzi, iparművészeti s szépművészeti osztályainkat ő gyarapította kegyes ajándékaival; állandó államsegélyben szintén ő részesít bennünket s most midőn a különálló múzeumépület megteremtésével a legnagyobb gond nehezedik reánk, — kecsegtet a remény bennünket, hogy e legnagyobb gondunkat is megkönnyitendi a magas kormány.

De támogatásban részesült múzeumunk nemcsak nagyméltóságu cultusminiszter ur részéről, hanem vármegyénk egyes nagylelkű mae- cenásaitól is és pedig oly mérvben, a-melyhez hasonlót egy vármegye sem képes felmutatni, mert

36,000 darabot meghaladó s 8 termet betöltő múzeumunk kizárólagosan csak egyesek ajándékaiból gyűlt össze.

Nem kételkedem, hogy egyesek ilyen páratlanul álló áldozatkészségét a vármegye ösz- szessége is azzal fogja méltányolni, hogy mielőbb megfelelő épületet emeltet azon fontos cul turintézménynek, melylyel a múltak mulasztását fényesen hozta helyre s örök hálára kötelezte vele a jövő nem edéket.

Viharos éljenzések között fejezte be a tudós pap szavait.

Ezután Döry Pál alispán a vármegye közönségének nevében ekként szólott:

Nagyméltóságu Elnök Ur!

Mélyen tisztelt vendégkoszoru!

Kegyes engedelmüket kérem arra, hogy ezen kiváló alkalommal, a mikor Tolnavármegye egy a közművelődésnek emelt szerény kis templomot avat fel, s bocsájt át rendeltetésének, — hogy mint annak a hajlékod épitő vármegyének a legközvetlenebb érdeklődésre hiva’ott alkalmazottja, tisz- lerm ől kifolyólag szintén felszólaljak, s e célból szives figyelmüket néhány percre igénybe vehessem.

Ha ezen ünnepélynek, az imént elhangzott szónoklatok által csak magasabbra emelt hangulatát, és a közérdeklődésből is kitetsző általános méltatását, mint előkelőn fényes keretet összemé-