Tolnavármegye, 1899 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-26 / 13. szám

1899. március 26. TOLNA VARMEGYE. 5. — Esküdtszék Szegzárdon. Folyó hó 20-án járt lent a szegzárdi kir. törvény­széknél az igazságügy minisztérium két ki­küldöttje, hogy az esküdtszéki intézmény életbe léptetésével netán szükséges átalakí­tások iránt idejében intézkedés legyen te­hető. Most már beíejezett dolog, hogy a szegzárdi kir. törvényszék is kap esküdtszéket, mert azt úgy az elegendő számú esküdtek, mint a vidék politikai viszonyai és a meg­felelő esküdtszéki terem is lehetővé teszik. Az esküdtek lajstromozása már teljesen ké­szen van és ebből kitűnik, hogy maga Szegzárd majdnem teljesen elegendő számú esküdtképes polgárral rendelkezik s igy még csak a vidéki esküdtek behívása is alig fog szükségesnek mutatkozni. — Nagy tűz. Tamásiban március 12 én az úgynevezett uj városban nagy tűz pusztított. A tűz délután három órakor kezdődött és a nagy szélvész következtében roppant gyorsan terjedt el. Csakhamar tizennyolc ház, számos melléképülettel lángban állt és rövid másfél óra alatt minden tel­jesen leégett. Mentésre, dacára, hogy a tűzoltóság a lakossággal együtt emberfölötti erővel hozzálátott az oltáshoz, nem lehetett gondolni. Csak a nagy szél lecsendesülése után bírták a tüzet lokálizálni. A szerencsétlenség különösen a szegényebb osz­tályt sújtotta. Huszonöt-harminc család koldusbotra jutott. A kár körülbelül nyolc-tizezer forintra be- .csülhető. Biztosítva kevés volt és igy siralmasabb a károsultak helyzete. Sokan, felnőttek és gyerme­kek égési sebeket szenvedtek. A tűz keletkezésé­nek oka eddig ismeretlen. A lüz gyors terjedését különösen az okozta, hogy az udvarokon nagy­mennyiségű széna, szalma és tűzifa volt elhelyezve. — A református papok telekadójára vonat­kozólag a m. kir. közigazgatási bíróság 1898. évi 1821. sz. elvi jelentőségű határozatában kimondotta, hogy az ev. ref. papi telek adója, ha a telek nem az egyház tulajdonát képezi, a pap által fizetendő, s ily esetben a földadó a férjet és a feleséget kö­zösen terheli. ' — Szőlő- és borgazdasági tanfolyam nép­tanítók részére. A földmivelésügyi minisz er Gyün­kön április 27-től május 10-ig és október 12-től október 25-ig szőlő és borgazdasági tanfolyamot nyit. A tanfolyamokra felvett tanítók útiköltségeik s a lakás és élelmezési költségek fedezésére az egész 4 heti tanfolyam tartamára egyenkint 60 frt átalányt kapnak, mely összegnek fele, azaz 30 frt a tavaszi, másik fele pedig az őszi tanfolyam első napján szabályszerű nyugtájukra, a tanfolyam ve­zetője által fog az illetőknek kifizettetni. Felhivat­nak azok a néptanítók, a kik ezeken a tanfolya­mokon résztvenni óhajtanak, hogy 50 kros bélyeg­gel ellátott kérvényeiket, a melyben életkoruk, nyelvismeretük, tényleges alkalmaztatásuk valamely nyilvános népiskolánál, s a szőlő- és borgazdaság terén esetleg történt eddigi működésűk is fölemlí­tendő, — s ezen körülmény közvetlen iskolai ható­ságaik által is igazolandó, — folyó évi március hó 31-ig lihanyi Domokos kir. tanfelügyelő ur utján, az illetékes kerületi szőlészeti és borászati felügye­lőhöz nyújtsák be. — Szerelemért a halálba. Csonka József naki lakost titkos szerelmi viszony fűzte Gutái Lászlóné ugyanottani lakos feleségéhez Balog Er­zsébethez. Gutainé azonban nem viszonozta ezt a szerelmet és ezért Csonka József folyton üldözte az asszonyt, rá akarta venni, hogy válljon el az urától és legyen az ő hitvese. Gutainé végre meg­unta a sok kellemetlenséget és f. hó 15-én kere­ken kijelentette Csonkának, hogy ő nem szereti, van neki hites ura, ezé lesz haláláig. A vad félté­kenység és szerelmivágy erre annyira elragadta Csonka Józsefet, hogy egy revolverrel kétszer rá­lőtt az asszonyra, ő aztán elmenenekült, de nem­sokára fejébe röpítette a golyót, a mely megszaba­dította a bünhődéstől. Gutainé élet és halál között van a lövések következtében. — Ismeretlen tartózkodásnak. A budapesti VII. kér. kapitányság Leaner István dunaföldvári születésű péksegédet és Majszíer Antal kisszékelyi születésű kőmivessegédet kihágási ügyekben ke­resteti. — Bírói vizsgálat. Faddy János szegzárdi kir. járásbirósági aljegyző a gyakorlati bírói vizs­gálatot folyó hó 13-án sikerrel letetie. — A diósberényi templomrablás tettesét a gyönki csendőrörs derék őrmestere több heti eré­lyes nyomozás után, egy a váci fegyházból 3 évi büntetésének kitöltése után folyó év elején kisza­badult s azóta folyton csavargó Borda István gyönki illetőségű egyén személyében kézrekeritette. Ezen egy ízben már 2 és fél évi fegyházat is ült, meg­átalkodott gonosztevőnek konok tagadásával szem­ben végre sikerült a fáradságot nem ismerő örs- parancsnoknak egy heti herce-hurca után — több ízben Budapestre és Temesvárra történt utazással — nemcsak a templomból elrablóit tárgyak egyes roncs-darabjait egy temesvári rézöntőnél, hol azokat a rabló potom áron értékesítette, hanem a Gyön- kön ugyanazon gonosztevő által a múlt hóban el­rabolt nagy mennyiségű sertéshúst is budapesti orgazdáknál megtalálni. Mindez Czompó József őr­mester erélyének és fáradhatatlanságának köszön­hető, kinek Diósberény község elöljárósága elisme­rését és köszönetét nyilvánítja. — Minta rendőrök. A Mohácson megjelenő iBaranya* cimü lap március 19-én megjelent 12. számában írja ezt a majdnem hihetetlen esetet: Bátán, persze, hogy a szomszédos Bátán vannak azok a hires jó rendőrök, a kik nemcsak, hogy kipuhatolják a tolvajt, hanem mindjárt elrettentő példát is szolgálatnak. Egy istenadta szegény nap­számos ember, Dér Péter az ut szélen vagy 15 kr értékű száraz gályát szedett össze, hogy hideg szobáját befüthesse. De azért végtelen módon meg­haragudtak a falu nagyeszű, de kiváltkép humánus rendőrei. Rögtön vasra verték szegény Dér Pétert és házról-házra vezették, kötelességévé tévén min­den ház ablakán beszélni imigyen : «így jár, a ki rozsét lop.» Történt vala pedig ez az urnák ezer- nyolcszázkilencvenkilencedik esztendejében. Az is igaz ám, hogy Báta még 200 évvel vissza van.» Reméljük, hogy nem igy történt a dolog, mert másként szégyenletes árnyat vetne ez a bátaiak amúgy is sokat emlegetett hirnevére. — Házassági fölmentések. A szerelmesek között nem egy akad olyan, a ki a választottját a törvény tilalma folytán hem veheti el. Az ilyenek bizonyos esetekben vagy a királytó', vagy az igaz- ságügyminisztertől kérdek engedélyt, még pedig elég sok esetben eredménynyel. Ezt bizonyítja a következő kimutatás is. A király az akadályok alól fölmentést adott a múlt év folyama alatt 74 kér- vényzőnek. Ezek között 71 olyan volt, a ki test­vére leszármazójával akart házasságra lépni, három pedig olyan, a kit házasságtörés miatt tilalom aka­dályozott abban, hogy ideáljával törvényesen egybe­keljen. Az igazságügyminiszter, ugyancsak tavaly, több mint négyezer szerelmes párt tett boldoggá az akadály alól való fölmentéssel. — Olyannak, a kit a törvény fejletlen volta miatt tiltott el a férj - hezmenéstől, 2222-nek adott engedélyt. Unokatest­vérek házasságát 1043 esetben segítette elő. A szerelmes özvegyasszonyok közül pedig 828-at men­tett föl a várakozás ideje alól. — Cselédrfönyvet lopott. Lóik József lábodi illetőségű szolgának nincs valami nagy ambíciója. Összes vágya az volt, hogy egy cselédkönyvhöz juthasson és mivel az egyenes utat kissé hosszadal­masnak találta arra, hogy vágyát elérhesse, rossz útra tért. Behatolt Pap Antal bonyhádi lakos házába és tudva azt, hogy Pap hol tartja a cselédkönyvét, ellopta és ráadásul magával vitte ennek 25 írtját. A csendőrség most erélyesen nyomozza az eltűnt tolvajt. — Eb ura a fakó. Folyó hó 6-án a bony­hádi vásárban két ismeretlen atyafi felkereste S z a k á 1 o s Márton bonyhádi lakost és hosszas rábeszélés után rábirták, hogy cserélje el két lovát B a r t u s István szabadkai lókereskedő pej kancá­jával és fizessen még felül 100 pengő forintot. Szakálos rá is állott a cserére, mire a két atyafi nógat a, hogy siessen be a községházához, Írassa át a járlatot. Szakálos bement, de mire visszatért, a két ló, a pej kanca, a 100 forint és az ő em­berei helyett egy kis gyermeket talált ott, a kivel a megszökött szélhámosok csak annyit üzentek Szakálosnak, hogy: «eb ura a fakó!» Most aztán nyomozzák a tolvaj szökevényeket. — „Látkópes Levelező-Lapok“ címmel En­gländer József szerkesztésében és kiadásában havi folyóirat fog megjelenni folyó év április hó 15-én Tatán, a mely lapnak célja az lesz, hogy ezen, hazánkban is már oly nagy mérvben kiterjedt kel­lemes sportot jobban e ősegitse és a gyűjtőknek érdekeit előmozdítsa, a mennyiben összeköttetésben fog állani az összes kü földi i y célú lapokkal és intézetekkel. Hiszszük, hogy ezen lap életbelépte­tése az óriási számban szaporodó képes levelező­lap gyűjtőknek rendkívül nagy örömére fog szol­gálni. — Előfizetési ára az 1899. évre 75 kr lesz. Előfizetéseket legcélszerűbben postautalványon En­gländer József Tata, (Komáromm.) címre küldendők. — Kabáttolvaj. Farkas Gyula dunaföldvári lakos B e n c z e Bálint ugyanottani csizmadia se­gédnek ajtaját feltörve, behatolt a szobájába és onnét egyebek között ennek egészen uj téli kabát­ját elvitte. Feljelentették az illetékes járásbíróságnál. — Eltűnt kereskedősegéd. A budapesti fő- kapitányság közhírré teszi, hogy Goldstein Lipót dunaföldvári születésű, 25 éves kereskedősegéd még március hó 7-én újpesti lakásáról szó nélkül eltávozott, s oda azóta vissza nem tért, s a fővá­ros területén megtalálható nem volt. Hozzátartozói kérelmére most országszerte kerestetik. — Sertésvész. Kinyi és Értény községekben a sertésvész fellépett. — Feloldott zárlat. Ocsényben a veszettség miatt elrendelt ebzárlat feloldatott. — A Dreyfuss-ügy és a párisi világkiállí­tás. Ezen sokat hangoztatott ügy, a mint értesü­lünk, a kiállítás előmunkálataira a legkisebb befo­lyással sincsen és az annak idején megállapított munkaprogramm az utolsó pontig végre fog haj­tatni. Az úgynevezett mérvadó körök egész bizto­sak abban, hogy a Dreyfuss-ügynek olyan befeje­zést kell nyernie, mely Franciaország részére a külföld már-már tartózkodó magaviseletét megvál­toztassa és annak simpáthiáját visszanyerje és mint tudjuk, ennek előlegezéseképen a kiállítás vezető­sége, mely nem bukik és változik a francia kor­mányokkal a külországok kiállítóival szemben a legnagyobb előzékenységet tanusitja. A párisi szó­rakozások tekintetében is különböző tervek látnak napvilágot, a melyek közül a legérdekesebbek egyike, a «Szajna-folyön úszó O-Páris (Le vieux Paris)-» már a megvalósulás stádiumába lépett. Ó-Páris a világváros legérdekesebb mozzanatait fogja az elmúlt századokból szemeink elé vará­zsolni és a hat hónapra megállapított programm minden egyes pontja, történelemhű jelmezek igénybe vétele mellett az akkori éle'módot fogja a lehető legeredetibb módon bemutatni. Csupán egy irány­ban nem történtek kellő előkészületek és pedig a várható nagyszámú látogatók elszállásolása tekinte­tében. Az eddigi nagy szállók rendes körülmények között is alig elegendők és láttuk 1889-ben mi­csoda mizériák uralkodtak Párisban. Az * Interna­tional Palace Company», melynek tulajdonosa tudva­levőleg az ismert Wagons-Lits társulat, épített ugyan az előkelő világ részére egy óriási luxus szállót, a « 7he Elysée Palace» hotelt, mely már a folyó évben tető alá jut, de azt hiszszük, hogy a látogatók nagyobb része nem azokból fog kike­rülni, kik az ily elszállásolásra tartanak igényt és szélesebb körben fog tetszésre találni azon négy «Grand Hotel», a melyet a Tro cadero negyedben a Szajna partján ugyancsak a Wagons-Lits társu­lat emeltet egy e célra alakult külön nagy társu­lattal, a melyekben naponként 3000 ember lesz el­helyezhető, részint külön külön, részben pedig két­ágyas szobákban, szintén a legelegánsabban beren­dezve, a melyek a kiállítás egyik látványosságát fogják képezni. Ez utóbbi társulat már ma szervezi a kiránduló társaságokat, olvasóink figyelmét tehát ezekre különösen felhívjuk. A társulat, melynek magyarországi főképviselője a Budapesti menetjegy-’ iroda, a kiálbtás meglátogatása tárgyában külön kimerítő prospectusokat bocsátott ki, a melyeken kívül lapunk szerkesztősége is szívesen szolgál részletes felvilágosítással. VEGYESEK. — Könnyű a gerléknek! Az ideiglenes szám­tiszt udvarol az imádottjának. — Adjon egy csókot! — szól neki bátorodva. — Hová gondol? — szörnyüködik a leány. — Nézze csak, ott a gerlék hogyan csóko- lóznak. — Hja, könnyű a gerléknek! Nem kell vár- niok, mig a hímet véglegesítik, «

Next

/
Oldalképek
Tartalom